Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Görbe Görbe ország, így nem. Görbe ország így nevezte el ezt a Dim be. Görbe ország így nevezte el ezt a dimbes-dombos görbe U-. Görbe ország így nevezte el ezt a dimbes-dombos görbe utakkal kanyargó tájat mi. Görbe ország így nevezte el ezt a dimbes-dombos görbe utakkal kanyargó tájat Mikszáth Kálmán. dimbes-dombos görbe utakkal kanyargó tájat Mikszáth Kálmán a Palócföld írója. dimbes-dombos görbe utakkal kanyargó tájat Mikszáth Kálmán a Palócföld írója manapság görbe orr. tájat Mikszáth Kálmán a Palócföld írója manapság görbe ország legismertebb tájat Mikszáth Kálmán a Palócföld írója manapság görbe ország legismertebb települése Hollókő. írója manapság görbe ország legismertebb települése Hollókő, noha ma már csak az itteni. írója manapság görbe ország legismertebb települése Hollókő, noha ma már csak az itteni Ófalu mutatja legismertebb települése Hollókő, noha ma már csak az itteni Ófalu mutatja meg jellegzetes kontyot tető. ma már csak az itteni Ófalu mutatja meg jellegzetes kontyot tető ível dísz. ma már csak az itteni Ófalu mutatja meg jellegzetes kontyot tető ível díszített deszkája oromzaton. meg jellegzetes kontyot tető ível díszített deszkája oromzaton vall apró ablakos díszített deszkája oromzaton vall apró ablakos fehérre meszelt homlokzata. díszített deszkája oromzaton vall apró ablakos fehérre meszelt homlokzatai valahogyan és apró ablakos fehérre meszelt homlokzatai valahogyan és miben is élhettek az ember. apró ablakos fehérre meszelt homlokzatai valahogyan és miben is élhettek az emberek errefelé. homlokzatai valahogyan és miben is élhettek az emberek errefelé a népi építészet. homlokzatai valahogyan és miben is élhettek az emberek errefelé a népi építészetet nemcsak a divat és akkor A népi építészetet nemcsak a divat és a korszellem formálta olyanra, élhettek az emberek errefelé a népi építészetet nemcsak a divat és a korszellem formálta olyanra a amilyenné alakult az ország egymástól távol eső szegleteiben. A helyben rendelkezésre álló építőanyagok, a lakók életmódja, munkája és anyagi helyzete mind-mind befolyásolta, hogyan is mutasson az adott falukép, a meseszerű hollókői ófalu házait sem a népi romantika, hanem a praktikum ecsete festette. - A földre épített házak egyébként fából készültek, ezt agyaggal, földdel, sárral tapasztották ki, majd úgy meszelték. A tető pedig zsúptető volt, szalmatető volt itt Hollókőn, és nem épültek kémények sem. A tűzhelyek nyitott tűzhelyek voltak, a mennyezeten füstlyukat vágtak, és a füst pedig a házak oromzatán látható díszeken távoztak a padlástérből, tehát ezeknek funkciója is volt. Egyébként nagyon érdekes, hogy megjelenik az építőnek a monogramja, az évszáma az építkezésnek, vagy régi, hagyományos motívumok, a Hold, a Nap, vagy egyébként a kereszténységet ábrázoló kereszt. - A kémény nélküliség és a szalmatető nem túl biztonságos párosításából négy tűzvész is kerekedett a faluban, legutóbb 1909-ben égett porig szinte minden ház. Akkor szigorúbb szabályokat hoztak, onnantól fogva muszáj volt kőalapra építkezni, a tetőkön a szalmát fazsindelyre, később agyagcserépre cserélték, és követelménnyé vált a kémény is, onnantól nem tört tűzvész a falura, a házak azóta nagyjából úgy néznek ki, ahogy akkoriban felépültek. - Mindig az utcára néző szoba a tisztaszoba, ahová belépünk, az a konyha, a pitvar, és hátul pedig a lakókamra. Azért lakó, mert a legidősebb családtagok azért aludtak a kamrában, hogy vigyázzak az ott tárolt eleségekre. És a másik oldalán kihasználva a domborzatot, pincék is kerültek az épületek alá, ahol bort és egyéb eszközöket tároltak. Nyilván az állattartás miatt kellettek melléképületek is, tehát ólakat is építettek. Aztán körülbelül az 1960-as évek végétől elérte a divat a hollókőieket is, nagyobb, modernebb házakban akartak élni, így a családalapításra vágyó fiatalok az új faluban építettek maguknak kádárkockákat, az idősebb generációk pedig maradtak az ófaluban. Nekik szerencsére megfeleltek az itteni épületek, amiket hamarosan a műemlékvédők, a néprajzosok is felfedeztek. Így maradhatott meg ennyire egységesen 20. század eleji állapotában ez a pár utcányi terület, amiről ma is sokan azt gondolják, hogy valamiféle skanzen, pedig nagyon is élő falu aktív lakókkal. Nincs semmi meglepő a települések ilyen típusú fejlődéstörténetében, amikor a szintén ikonikus hollókői vára fénykorát élte, ennek a falunak még egészen máshol volt a helye. - A várakhoz mindig tartozik egy kiszolgáló falu, itt is egy Váralja nevű település az, amelyik ellátja a várat és kiszolgálja mindennel. De amikor nincs helyzet, akkor mindenki általában lent lakik. Nyilván pár fő az, aki itt a várban szolgálatot teljesít, amikor bizony be kell menekülni a várba, akkor mindenki, aki a környéken van, bejön. Itt akár több száz ember is menedéket tud találni. Az, hogy mennyi ideig, nyilván ez élelem innivaló függvénye is, illetve az, hogy meddig tart a támadás. Ez egy jó helyen lévő már, tehát ezt sokáig lehet védeni. - Könnyen gondolhatnánk, hogy egy vár története tele van dicső és dicstelen harci események sorával. Nos, a hollókői erősség több mint 400 éves fennállása alatt alig néhány támadás ismert. Ezek is főleg a török hódoltság korából valók, amikor a vár a végvárrendszer kisebb egységeként teljesített szolgálatot. - Egy iratban olvastam, hogy az 1663-as ostromnál a védők két hét után a vizek ihatatlansága miatt adják föl a várat. Ekkor 35 védőről beszélnek, ennek a várnak három oldalát nem is kell védeni, hát egy-egy őr oda bőven elég, mert hiszen a mészakadék fogja őket védeni, és egy oldala van, ahová a katonák kellenek, ez a 35 ember, hogyha megfelelő mennyiségű fegyver van, akkor elég sokáig ellen tud állni. - Az akkor itt állomásozó vitézek életét jókora konyhával, raktárakkal, kandallóval igyekeztek megkönnyíteni, saját kútjuk nem volt, így szomjukat a ciszternában felfogott esővízzel és a pincék hordóinak borával csillapították. Hollókőn és még négy szomszédos faluban, így Rimócon is egyforma ruházatban jártak a régiek. Az itt élő Kiss Bertalanné Rozika a saját hagyományos öltözékeiből rendezett be kiállítást. A ruházatok 4-5 falunként változó színárnyalatai, formái és motívumai a kívülállók szemében csak jelentéktelennek mondható mértékben különböznek egymástól, így összességében a palóc népviselet alapelemei egységesnek tűnnek. - Sok szoknyát viselnek, fölötte valamilyen buggyos ujjú, ingvállat, nyakba való kendőt, nem vállkendőt, hanem nyakba való kendőt, és hát az asszonyokon fékető van. Idézném Petőfit, aki azt mondta a területen áthaladva, igaz, Ludányhalászi vonatkozásában, hogy bizony, hogyha egyszer a feleségének ő csináltatna féketőt, akkor bizonyosan ludányit, mert ez lehet a világ legszebb féketője. A fékető, azaz főkötő, olyan fontos és változatos eleme a palóc viseletnek, hogy Rimócon bizony külön múzeumot is alapítottak ennek a gyakran ékszeri magasságokba emelt kiegészítőnek. Az eredeti darabok mellett helyi asszonyok keze által újragyártott darabokkal és beszédes archív fotográfiákkal kiegészítve. Az öltözet egykor arról is mesélt, melyik faluból érkezett, milyen társadalmi rangú, vagyoni helyzetű és életkorú volt a viselője, ebben a féketőnek is fontos szerepe volt. - A fékető mutatja azt, hogy legelsősorban, hogy már nem hajadonfőtt az illető. Tehát már nem lány, hanem asszony. Ennek is vannak fokozatai, amikor férjhez megy a lány, rendszerint egészen fiatalon, legalábbis a mai elképzeléseink szerint 16-17 évesen már férjnél volt, onnantól kezdve soha semmelyik hanem mindig valamivel bekötötte, lefogatta, kontyba fogta a haját. pillanatban hajadonfő nem lehetett, - Amikor nemcsak hogy bekötötték a fejét a lánynak, de asszonyként megszületett első gyermeke is, a főkötő helyett a menyecske kendőt kezdett hordani, de hét év elteltével már a rojtosat sem illett felvennie. A hagyományok szerint 25-30 éves koruk környékén a nagyon díszes viseletet elkezdték levetni és átfordítani sötétebb, kevésbé hivalkodóba. A színesebb, cifrább féketőiket, szoknyáikat pedig átadták az akkorra már kamasszá cseperedő leányaiknak. Így mesélt a viselet a viselőjéről. Rimóci, Kazári, Gömöri, Garami koreográfiákat, meg úgy nagyjából a Palócföld egészéről gyűjtött táncokat is jár a Szécsény városában működő Palóc Néptáncegyüttes. - Ezen a vidéken találunk verbunktáncokat is, amit csak a férfiak táncoltak, de itt például sarkantyúsnak nevezik, amikor sarkantyút raknak a lábukra, a férfiak is azzal táncolnak a lassú csárdás előtt. A lassú csárdás egy ilyen nagyon egyszerű, olyan, mint amit a mai emberek a mulatósban táncolnak, hasonló lépésekből épül fel, csak természetesen népi zenékre, illetve itt amilyen helyi specialitás, hogy a friss csárdásban nagyon sokszor emelgetik az asszonyokat, vagy a párjukat, a férfiak dobálják őket úgymond, vagy sodorják őket, tehát ez nagyon különbözik az összes többi tánctól, illetve nagyon egyszerű lépések vannak ezekben a táncokban. - A táncegyesület vezetői gyakran otthon előre lerajzolják az elképzelt térformákat, kitalálják, hogyan mosódik, olvad át egyik a másikba, melyik páros hangsúlyosabb éppen és kik mutatnak jobban a háttérben. Gondolatmeneteik formálásában gyakran nyúlnak segítségül a fellelhető archív filmfelvételekhez is. - Martin György volt, aki elkezdte ennek az egésznek a munkásságát, aki járt, falvakra gyűjtötte a táncokat. Nagyon nagy archív filmgyűjteménye van Magyarországnak a Kárpát-medencében lévő táncokról és mi ezekről tudjuk megtanulni ezeket a táncokat, illetve ezen a vidéken még van olyan szerencsénk, hogy vannak még mai napig is olyan élő, idős emberek, asszonyok, férfiak, akik még régebben jártak táncházakba, rajta voltak ezeken a régi-féle felvételeken fiatal korukban, tehát tőlük is még lehet, ha nem is tudják megmutatni, de legalább el tudják mondani, és őket is ki lehet kérdezni ezekről. - Ha jól sikerül a koreográfusok és a táncosok közös munkája, akkor a színpadon kialakul a különböző táncelemek összefűzésének természetes sodrása, körforgása és összefonódása. Közben nincsenek szünetek, harmonikusan követik egymást az események, mint egy szép élet, egyetlen hosszú táncba sűrítve. Szécsény 1334-ben kapott városi kiváltságokat, ebben az időben kezdték építeni a város jelentős műemlékét a kastélykert szomszédságában álló ferences kolostort is. A hozzá tartozó templomnak ma már csak a szentélye őrzi az építéskori gótikus jegyeket. - A törökök egy kicsit derékba törték a dolgot, mert a hajóját, de azt teljesen vissza kellett bontani, és végeredményben az barokkba épült, de a szentély, azt lehet látni, hogy az egyértelműen gótikus, tehát első időszakban, 1330-as években a Quadrum és egyéb dolgok szintén megvannak. A vaskos falak között ma is ott lebeg 700 év sok-sok imádsága. A gótikus sekrestye és az emeleti Rákóczi terem padlóját nemcsak a szerzetesek, de főurak és országnagyok is koptatták. A deréktestvérek iskolát alapítottak itt, kódexmásolással és lelkipásztorkodással foglalkoztak, a kolostorban ma a lelki élet és elvonulás mellett novíciusképzés is folyik. A történelmi városfalakon kívülre került Szécsény ikonikus tűztornya, ami talán önmagában nem is vált volna különösebben híressé. Ám első ránézésre is látszik, hogy ez a torony bizony erősen megdőlt, mégis áll. Sokan a közelben becsapódott második világháborús bombát emlegetik a ferdeség okaként, ám valószínűbb, hogy a kedvezőtlen talajviszonyoknak köszönheti hírnevét a szécsényi ferdetorony. De még így dőlve is igencsak fontos célokat szolgált. - Föl lehetett menni a csigalépcsőn, tűzoltók, akik szolgálatban voltak, úgy mondom, hogy még nekünk is. Általános iskola felső tagozatosak, mi is voltunk nappal szolgálatban, és föntről fölmentünk a fölső részre, és onnan négy irányból volt az ablak, és ha valahogy, főleg nyáron, mit tudom én, gazdasági épület vagy szérűk kigyulladtak, vagy bárhol, akkor volt egy harang, azt félre kellett verni ilyen szempontból funkciónál. - A Palócföldön, ahol máig igen komolyan élnek a néprajzi hagyományok, nem meglepő, hogy sok kézműves és népi iparművész űzi mesterségét, olyannyira, hogy saját egyesületük is van. Közéjük tartozik Török János is, aki kis, szécsényi műhelyében vesszőből fonja kosarait. Pályáját ugyan gyógypedagógusként kezdte és onnan váltott a kosárfonásra, de a kétkezi alkotás már gyerekkorában sem állt tőle távol. - Az anyai nagyszülőm magához vett kisgyermekkoromban, úgyhogy ő minden ilyen kézműves tevékenységet folytatott. Nem is véletlen, hiszen az akkori paraszti gazdálkodásban önellátóak voltak az emberek. Tehát mi az otthoni tevékenységi körünkben szőttünk, fontunk, vesszőből, kukoricacsuhéból, mindenféle alapanyagból a házi szükségleteket elkészítettük. Egykor a felhasznált alapanyagokat még valóban a természet adta, folyópartokon, árokparton, mocsaras területeken mindenütt bőven termett a fűz, aminek vesszője a fonásra leginkább alkalmas volt. Egyesek csak saját részre fonták a vesszőt, mások vásárokba hordták portékájukat, aztán ahogy változott a világ, mindenhez egyszerűbben lehetett hozzáférni a boltban, a kézműves termékek helyét pedig átvette a műanyag. Ez azonban megnövelte a kézzel készített tárgyak művészi értékét, így vált a legősibb mesterségekből mára népi iparművészet. - Minden kézműves, minden hagyományápoló tevékenységet folytató ember azt mondja, hogy az ő tevékenysége a legrégebbi, a legősibb. Így mondhatjuk azt is, én is mondom, hogy a kosárfonás a legősibb mesterség, hiszen a madárfészkeket nézzük, és így sokszor humoros viccelődésképpen összetűzésbe kerülünk a fazekasokkal, merthogy a fészkek is sárral ki vannak tapasztva, és vessző is van bennük, hogy mi volt előbb, hogy megvolt az alapja, a váza vesszőből fonva a fészeknek, és az volt kitapasztva sárral, vagy pedig fordítva, hogyan kezdődött. - Ahogy Török János mondja, leggyakrabban az alapanyag súgja meg, mit is lehet belőle készíteni, mivé szeretne lenni. És a mesterembernek engedelmeskednie kell. Persze kialakul a kézművesek saját stílusa, bizonyos fonástechnikákat szívesebben alkalmaznak, de az akaratuk és kreativitásuk nem érvényesülhet teljes mértékben az anyag felett. Ez a felismerés mutatja meg az igazán bölcs mestert. Szécsény egykor jelentős kiváltságjogokkal bíró fontos város volt az ország középső részén. Az Árpád-korban a Kacsics nemzetség birtokolta, a nemzetség tagjai nem minden esetben helyezkedtek jól a középkori közügyekben, voltak kegyeltek és kegyvesztettek is, de a soraikból kiemelkedő, a város nevét felvevő Széchenyi Tamás végig hű maradt királyához, Károly Róberthez, így sokra is vitte, országbíróként, erdélyi vajdaként és tárnokmesterként válhatott ismertté. - Nagy úr egy annak megfelelő udvarházat épített, vagy kastélyt, vagy lakótornyot, és lényegében ez a régi lakótorony máig is megvan a kastélyban, az észak-nyugati részén, amit öregtoronynak hívunk, az ő okleveleinek és értékeinek az őrzőhelye volt. - A park felől máig látszanak az egykori öregtorony falmaradványai. Ezek adták minden későbbi bővítés és építés alapját, lényegében innen fejlődött tovább a mai pompás kastély is. Széchenyi Tamás arra is engedélyt kapott, hogy fallal vegye körül az egész akkori várost. Az erődítmények központja és legjobban védhető része ide, a meredek partoldal peremére került. A város egykori erejét és fontosságát jelzi, hogy a husziták elleni harcok során Hunyadi János hosszabb időt töltött itt, ahogy később fia, Mátyás is megszállt a várban. A XVIII. század közepén a középkori falakra szép barokk kastély épült, amely 200 évvel később végül a környéken régóta honos Liptai család kezére került. - Báró Liptai Béla és felesége, herceg Odescalchi Özseni három fiuk volt, megvették a kastélyt és '44-ben nagyhéten költöztek ide a kastélyba, majd a front idején mintegy 300 szécsényit, illetve környékbeli lakost menekítettek ennek a kastélynak egyébként középkori eredetű pincéjében. Ellátták a sok embert, gondjukat viselték, és hát ezért aztán nagyon kiálltak a szécsényiek a Liptaiakért, úgyhogy a pártbizottságról sem merték internálni őket, nem költöztették ki őket. A főúri bútorokkal berendezett, tágas, napfényes folyosós, elegáns lépcsőházzal épített barokk kastély pompáját azonban a báró és a hercegi család a háború után már nem élvezhette. Megtűrték ugyan őket, de az épület egyik szegletébe szorulva földbirtokaiktól megfosztva élték tovább életüket. A ma múzeumi kiállításként bemutatott női lakosztály láttán nagyjából el tudjuk képzelni, milyen óriási váltás lehetett számukra, hogy a hercegnő akkoriban már a téeszföldeken szedte a krumplit a napi betevőért. Férje, báró Liptai Béla, aki mellesleg kiválóan ismerte a természettudományokat, a Palóc Múzeum muzeológusaként kereste kenyerét. Ők így is szeretett színfoltjai maradtak a városnak. - Liptai Béla báró nagy lepkész volt, és a szécsényi gyerekeknek mindig adott egy forintot, ahhoz lepkét, ami neki nem volt szüksége a lepkére, csakhogy a gyerekeknek a természet iránti szeretetét és a nevelődését szolgálja, ezért aztán serkentette őket itt a lepkegyűjtésre. Az egy tengely szimmetriájára felfűzött, úgynevezett Grassalkovich típusú magyar kastélyok és kertek egyik jellegzetes példáját őrzik itt, Szécsény szívében. Az épület mögötti jókora területen ma is sétálhatunk az angolkertben, amit egy korábbi mocsaras, zsombékos területen alakítottak ki. - Angolparkos kialakítás jön létre itt a kastély körül, akkor a védműből egy romantikus lak lesz, a bástya és a kastély között építenek egy növényházat, üvegházat, ahol növényritkaságok voltak. A parkban is rengeteg sok ezrével különféle növények, sok ritka növényfaj. A kastélytól északra ezen a lejtős részen is az angolpark működött, egy kis aranyhalas tóval. Van egy műbarlang, vízesés, egészen attrakcióegyüttes alakult ki a XIX. század elején. - Az angolkert ma városi közpark. Ha aranyhalak már nem is, de halak még úsznak a tavában, a helyi horgászegyesület tagjainak legnagyobb örömére. A park hangulatát az évszázados faóriások határozzák meg, a megmaradt látnivalók mentén pedig tanösvény vezeti végig a látogatót.

Görbeország - így nevezte el ezt a dimbes-dombos görbe utakkal kanyargó tájat Mikszáth Kálmán, a Palócföld írója. Manapság Görbeország legismertebb települése Hollókő.