Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Szent Iván éjszakáját, azt az időszakot, amikor a leghosszabbak a nappalok és a legrövidebbek az éjszakák már a pogány időkben is ünnepelték. Megszokhattuk már, hogy a múzeumok sem csukott ajtók mögött alusszák Szentivánéji álmukat, hanem egész éjszaka nyitva tartanak. Bőven van hová menni. Jelenleg két különleges művész, Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos képei is láthatók, utóbbinak ezúttal a Magyar Nemzeti Galéria ad otthont. Illuzionikus látás nélkül nincs művészet - írta Gulácsy, akinek megadatott, hogy utazzon, a legtöbbet mégis saját képzeletében kalandozott. Roppant műgonddal alkotta meg kitalált világát, Nakonxipant, ahová skizofréniája előrehaladtával egyre többet menekült. - Itt különleges nevű figurák éltek, az ő történeteiket írta meg Gulácsy, végtelen sok humorral, elképesztő szellemességgel és agyafúrtsággal és költői erővel, és ugyanakkor meg is rajzolta ezeket a figurákat, irodalmi műveinek a hősei, Herbert is, meg Caspar, meg Hermina, akinek a síremlékét megfestette, vagy a Vakolat gyerekek, vagy Hutterton doktor, vagy Piripiri nagyherceg és Holdkifli kisasszony. - Az érzékeny, rendkívül törékeny lelkű fiút az irodalom is érdekelte, de festőként alkotta a legmaradandóbbat. Még akkor is játszott, fantáziált, kalandozott, amikor önmagát vitte vászonra, számos önarcképe maradt fenn, de szinte mindegyiken valamilyen szerepbe bújva látjuk őt. - Gulácsy festészetében tényleg az a fantasztikus, hogy hihetetlen bátorsággal, biztonsággal merített a régi korok művészetéből, idézte meg a saját festészetébe, akár a rokokó, akár a reneszánsz, a középkor vagy a biedermeier világát. Ő maga is mindig így beszélt erről, hogy ő az egész művészettörténet örökösének vallja magát, tulajdonképpen semmilyen stílusirányzathoz nem kapcsolható. - A külvilág megpróbáltatásai az első világháború és a körülmények hatására Gulácsy idegösszeroppanást kapott, ennek hatását kései képein fel is fedezhetjük. Élete utolsó éveit idegszanatóriumokban töltötte, itt is érte a halál. Budapest egy másik izgalmas és hatalmas különc művésznek is emléket állít, méghozzá egy monumentális kiállítással. Csontváry fő művei most igazán méltó környezetben a Szépművészeti Múzeum görög hangulatú, oszlopos, ión pergamon csarnokában láthatóak. A Baalbek vásznának felülete csaknem 30 négyzetméter, vagyis akkora, mint egy garzonlakás. Nem hiába mondta róla Csontváry, hogy ez a világ legnagyobb plein air festménye. A patikusból lett festőművész éppen 170 évvel ezelőtt született, kortársai magának való fura szerzetnek tartották, akit azonban a művészet iránt érzett elapadhatatlan szenvedély és küldetéstudat vitt előre. - Elég nehezen illeszthető be a magyar festők közé, konkrét stílusirányzathoz elég nehezen is köthető. Ugye ő a századforduló, XX. század eleje művésze volt, tehát a kor hangulatát azért ő is magában hordozta akkor eszmeiségét, a romantikát is és a nagy gondolatokat, ideákat megjelenítő kifejezésformákat, de a konkrét festői megfogalmazásban ő nagyon egyedi volt és nagyon a saját elképzeléseit követte. - A látványos impozáns terek és a megvilágítás kiemelik Csontváry különleges, káprázatos színvilágát. Témáit rendszerint a tárgyi valósághoz hűen és aprólékosan festette, de a fényhez, a naphoz egészen különleges viszony fűzte. - Nincsen benne semmi modorosság, hanem ő a maga által látott természeti látványnak, vagy városoknak, vagy kulturális emlékeknek, épületmaradványoknak a látványát egy olyan belső izzással és intenzitással ragadta meg, ami kisugárzik ezekből a képekből, és az emberek úgy érzik, hogy szinte belehelyezkedhetnek abba a látványba, abba a közegbe, amit ő közvetít felénk. - Csontváry képeiből az élet megnyilvánulásainak, mozzanatainak szeretete és elfogadása árad, szinte mindegy, hogy magányos tájakat, vagy éppen emberekkel zsúfolt utcarészletet látunk a festőpoéta lenyűgöző vásznain. Szentendre a művészetek, a múzeumok városa is. Szinte nincs az évnek olyan szaka, amikor ne találkoznánk egy új kiállítással, attrakcióval. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amelyet legtöbben csak skanzenként ismerünk, néhány hete különleges épületegyüttessel gazdagodott. Erdélyből települtek át csodaszép házak ide, Szentendrére. - Az áttelepítés lényege nálunk, hogy kiválasztunk egy-egy tájegységre jellemző épületet, amelynek nem csak a homlokzata, belső enteriőrjei, tárgykultúrája, de a család története is nagyon izgalmas, és az áttelepítés során ezeket az épületeket helyben lebontjuk, elszállítjuk az épületelemeket, és újból felépül nálunk a családi ház vagy éppen egy üzlet. Itt nem csak Székelyföldről, de egy nagyobb erdélyi merítésből származnak, Moldvából, Homoród mentéről, Csíki épületünk is van, vagy akár emblematikus torockói épülettel is készülünk. - Egy-egy épület költözését mindig hosszas kutatómunka előzi meg, melynek során építész és muzeológus együtt dolgozik azon, hogy olyan ház érkezzen Magyarországra, mely egy adott tájegység kultúráját magas művészi fokon képviseli. Ez a csodálatos tornácos ház, melyet a kék ajtók, ablakok tesznek izgalmassá az 1880-as években épült Erdélyben, Balavásáron, és onnan költözött ide. A skanzen erdélyi része a 19. század végét, a 20. század első évtizedeit idézi. Ebben az időszakban a falusi ember felhagyott azzal a hagyománnyal, hogy mindent a saját két kezével készítsen el, hiszen már egyre jobb minőségű ipari termékek is elérhetővé váltak a városban. A skanzenben egy csipet városi Erdélyt is láthatunk kis főtérrel, üzletekkel. A vidéki ember itt találkozhatott kávéházzal is, mely a társasági élet, az információáramlás, a hírek központja is volt. - A kávéház esetében az első pillanattól biztosak voltunk abban, hogy ez egy üzemelő vendéglátóipari egység lesz. Azokkal a kávékkal, süteményekkel, termékkínálattal, műsorkínálattal, ami az 1910-es években is jellemezte a Korzó kávéházat. Itt nagyon izgalmas volt a kutatómunka, hogy mégis melyik kávéfőző hiteles, melyik sütemény az, amit Marosvásárhelyen ekkor fogyasztottak, és mindezt próbáltuk a hétköznapokban is érvényesíteni. - Egészen másfajta élményt tartogat a szentendrei Ferenczy Múzeum a magyar avantgárd legendás alakjáról, Vajda Lajosról készült kiállítása. A Szentendréhez sok szállal kötődő művész óriási hatást gyakorolt a kortársaira, különösen nonfiguratív, elgondolkodtató munkái, melyek rögtön a belépéskor fogadják a látogatót. - Hatalmas organikus eredetű, talán növényi állati formákra emlékeztető, de leginkább egy folyamatos mozgásban lévő színgesztus az, amit ezeken a műveken láthatunk, és az absztrakció ilyen foka az 1940-es évek elején, 1939-ben azért mindenképpen meglepő volt. Kellett hozzá az a szabadság, és az a tulajdonképpen az életről való lemondás is Vajda esetében, ami nála adott volt. - Az 1908-ban született Vajda Lajosnál nagyon fiatalon tuberkulózist állapítottak meg, ami elől akkoriban nem volt menekvés. A szinte biztosra vehető korai elmúlás és a második világháború előtt erősödő antiszemitizmus szorításában élő zsidó származású Vajda hátat fordított a polgári létnek, a kötöttségeknek és szinte egész lényével a művészetnek élt. Pénztelenség, nyomor fémjelezte életét, kényszerből a legegyszerűbb és legolcsóbb képzőművészi kifejező eszközökhöz nyúlt, például a szénhez, de olykor még a nyersanyaggal is spórolni kényszerült, így sokszor a papír mindkét oldalára alkotott. A grafikák mellett Vajda kísérletezett a fotómontázzsal is. - Különböző magazinokból vágta ki ezeket az elemeket, majd párosította össze és épített egy új konstrukciót a papírlapon, különböző, egymástól távol eső tárgyakat és jelenségeket együtt közösen megjeleníteni a papírlapon. Erről szólt az ő '30-as évek közepi alkotói időszaka és aztán valahol erről szólt az ő életművének a vége is. - A szentendrei Vajda Lajos Múzeum idén tíz év után nyílt meg újra, terveik szerint évente változó kiállítással mutatják majd be Vajda művészetét. A művészét, akinek alkotói korszaka alig 15 év után véget is ért, 33 évesen érte a halál a Budakeszi Tüdőszanatóriumban. Budapesten, a Duna partján, 2005-ben nyílt meg a Művészetek Palotája, a MÜPA többfunkciós kulturális létesítménye. A komplexum falain belül színház és kiváló akusztikájú hangversenyterem található, na és itt lakik a kortárs műveket felvonultató Ludwig Múzeum is. A múzeumban az állandó gyűjtemény mellett időszakos kiállításokat is rendeznek a kortárs jegyében. - A kortárs művészet nagyon is alkalmas arra, hogy minden előképzettség nélkül is nézünk műtárgyakat, hiszen egy csomó olyan utalás van benne a kortárs valóságra, ami felismerhető az emberek számára. Tehát ez a terem, ahol most épp állunk, ez egy kicsit a rendszerváltásnak a korszakát idézi meg. A hátam mögött Bachmann Gábor építésznek látható egy építészeti modellje, de igazából szobra, és ugyanehhez a rendszerváltás körül aktív félig-meddig, vagy teljesen underground szcénához tartozott Király Tamás, aki divattervező volt. - A mostani időszaki kiállítás az Időgép címet viseli és a 20. századi képzőművészet olyan nagyjai is megjelennek itt, mint például Pablo Picasso. A kiállítás valamennyi terme kötődik az idővel kapcsolatos kérdéseinkhez, félelmeinkhez, problémáinkhoz. - Van egy olyan terem, ami a legnagyobb terem ezen a szinten, ahol olyan műveket válogattam össze, amelyek extrém hosszú idő alatt készülnek, ami azt jelenti, hogy a belefoglalt idő, a műbefoglalt idő mutatkozik meg bennük. Tarr Hajnalkának például huszonnégyezer apró puzzle darabból készült a munkája, de ha megnézzük mellette Szíj Kamilla munkáját, ez is icipici elemekből különböző struktúrákat alkot, és ez is egy ilyen végtelen türelemmel készült munka. - A Tarr-féle kompozíció érdekessége, hogy az itáliai festő, Botticelli jól ismert képét a Vénusz születését ábrázoló kirakós elemeiből készült a reneszánsz festménnyel megegyező méretben. Így jött létre a klasszikus műből egy újraértelmezett kortárs absztrakt alkotás. A Godot Kortárs Művészeti Galéria óbudai épületegyüttesében Liliomkoszorúk szelíd illata száll. Bukta Imre izgalmas kiállítása itthon olyannyira népszerű, hogy meg is hosszabbították, így egészen augusztus végéig tovább művelhetjük kertjeinket. - Itt minden mű, ami bekerült erre a tárlatra, az ide jött létre erre a kiállításra. Ez egy olyan kiállítás, aminek a témájáról is nagyon-nagyon sokat egyeztettünk a művésszel, ez hozzávetőlegesen két évig tartott. - És ugyan a jegenyefák már nem érnek az égig, romantika bőven akad eladó. A nyugdíjas klub ünnepel, Erzsit Párizsban, Lajost az Egri Plázában ismerhetjük meg. A falusi élet és a jellegzetes arcok, helyzetek, tárgyak elevenednek itt meg a maguk őszinte realitásában sajátos derűvel és sok-sok ötlettel, humorral. A festmények mellett számos installáció is látható, melyek szintén mélyen gyökereznek a falusi lélekben, és átszövi őket a szakralitás is. - Sokak számára a legszebb installáció ebben a részben Sarlós Nagyboldogasszonyhoz kapcsolódik. Időnként megjelenik az ocsú. Töreknek is hívják ezt az anyagot, ami ugye a búzából marad. Tehát a búza az bent van a gabona árában, az ocsút fújja valami, ellepi Sarlós Boldogasszonyt, és aztán lehull róla, kijön elé, egy üvegkalitkában van, de kijön elé egy része ennek az ocsúnak. Van egy nagyon izgalmas installáció, a nyugdíjas klub Imi 70, ami egy olyan ünnepséget idéz fel, amit a Bukta Imre 70. születésnapjára rendeztek a Mezőszemerei Nyugdíjas Klubban. Oda be lehet menni, lehet látni, hogy mit nézegetnek az okos eszközökön a nyugdíjasok, Bukta Imre régi fotóit lehet megnézni. - Humor, költészet, sokrétűség, irónia, líra és mélység egy megelevenedő falu, Mezőszemere és csupa szerethető alak. Na meg ismerős bútordarabok, tárgyak és anyagok, szüleink, nagyszüleink, dédszüleink konyhájából, egykor volt falubeli nappalikból, vidéki nyarakról. Semmelweis József kölnit, dohányt, festéket, fűszert árult a Tabánban, és ide született fia, Ignác is, akinek nemcsak az anyák köszönhetnek sokat, hanem az egész világ. Semmelweis Ignác szülőháza 1964-től orvostörténeti múzeum, ahol egy emlékszobában régi tárgyak, bútorok is őrzik az anyák megmentőjének emlékét. Mindeközben a múzeumban a gyógyítás múltjával és tárgyaival is megismerkedhetünk. A legkorábbi leletek itt csiszolt kőkorszakiak, de akadnak ókoriak és középkoriak is. Némelyik ma már kínzóeszköznek tűnik, pedig a maga idejében sokszor életmentő volt, akárcsak az 1600-as évekből származó szülészeti fogó. - A gyűjteménynek a legrégebbi darabjai, azok egyébként neolitkoriak, de a zöm, a zöme mondjuk a 18-19., 20. századi. A középkorból már jóval gazdagabb anyagunk van. Van két külön ág, vannak az orvosdoktorok, és vannak a sebészmesterek. A sebészmesterek, akik manuális munkát végeznek, és tapasztalat alapján szerzik a tudásukat. Ők tulajdonképpen ezek a borbélyok céhébe is tudtak tömörülni, az volt a legegyszerűbb sebész, aki a borbély céhbe tartozott, és borbélyként, varrt sebeket, vagy vett ki nyílvesszőket, vagy legfőképpen eret vágott. Az orvosok ehhez képest, hogy egyetemi képzést kaptak, nekik nagyon komoly latin tudással kellett olyan 14-16 éves koruk körül megkezdeniük az egyetemi tanulmányaikat. Négy-öt év volt, mire föltornázták annyira, hogy elsajátítsák ennek a medicinának azt a corpusát, amit az egyetemen el kellett sajátítani. A XX. század elejétől van ez, hogy tulajdonképpen a sebészet sokkal nagyobb játékteret nyer, és ez viszont rengeteg eszközzel jár. A komplikáltabb orvosi beavatkozásokhoz az emberi test alaposabb ismeretére volt szükség, erre a célra születtek a mai szemmel talán kissé bizarrnak tűnő anatómiai babák, melyeket méhviaszból élethűséggel mintáztak. - A XVII. századból van egy gyönyörű elefántcsontból készült, terhes nőt bemutató, egy ilyen szétszedhető babánk, ami mondjuk nem anatómiai pontosságú, tehát nem egyetemi képzésre szolgált, hanem valószínűleg gazdag és előkelő fiatal nőknek a tanítása, hogy mi lesz velük, mikor terhesek lesznek. - Az Orvostörténeti Múzeumban látható test és szervek kifejezetten Pest-buda számára készültek az 1700-as évek vége felé, ám ez nem helyettesítette a boncolást, mely a középkortól nyilvános esemény volt, amire még külön színházak is szakosodtak. - Az a gyakorlat alakul ki, hogy a bűnözőket ítélik felboncolásra. Ez egy kegyetlen dolog, de ugye ez sajnos ez így történik, tehát jószágvesztés, fejvesztés és fölboncolás. Ez egyébként egészen a XVIII. századnak a végéig, ez egy teljesen bevett, teljesen bevett gyakorlata 1740-es évek Angliában egy egyébként egy felső osztálybeli, egy kisebb arisztokratát kivégeznek gyilkosság miatt, megöli a szerelmét, aki mégcsak nem is az ő szeretője, és leszúrja féltékenységében, és fölboncolásra ítélik és föl is boncolják. - A gyógyításban persze fontos szerep jutott a patikusoknak is. Buda török uralom alóli felszabadulását követően nyílt meg a Budai Várban az Aranysas patika, ahol 4-500 éves berendezési tárgyak idézik fel az orvosságkészítés mesterségét és miliőjét. - A gyógyszerkészítésnek van egy nagyon komoly szabályozási folyamata, de ez országonként és területenként eltér. Dél-Itáliában a XIII. századnak az elején már megszületik az első gyógyszerészeti könyv, ezt úgy hívják, hogy Farmakopea ami előírja, hogy egy gyógyszernek mit kell tartalmazni és milyen mennyiségben. Az Aranysas Patikamúzeumnak a labor része, ami hátul van, az egyben úgy tűnik, hogy egy, hát alkimista festménnyel él, pontosabban mennyezet festménnyel él, ezért ez vagy egy gesztus az alkímia felé, a volt a tulajdonos részéről, vagy pedig ő maga is áldozott az alkímia művészetének és mesterségének, ami tulajdonképpen az egyetemes gyógyszert, panacea-t akarta ugye többek között megtalálni. - A középkorban elsősorban görög tudományos művekből merítettek, amelyek alapvetően gyógynövényekkel dolgoztak, és minden új növény például az amerikai kontinensről Európába érkező krumpli és a dohány is átesett a kísérleti fázison. És akadtak különös hiedelmek is. Izgalmas kérdés például, hogy a múmiapor, vagyis a konzerválódott emberi holttestek őrleménye hogyan kerülhetett a patikába, miért és mire használhatták gyógyírul. A Múzeumok Éjszakáján lehet, hogy okosabbak leszünk. Tematikus tárlatvezetés és ismeretterjesztő előadások is várják itt az orvoslástudománya iránt érdeklődő betérőket.

Szent Iván éjszakáját, azt az időszakot, amikor a leghosszabbak a nappalok és a legrövidebbek az éjszakák már a pogány időkben is ünnepelték. Megszokhattuk már, hogy a múzeumok sem csukott ajtók mögött alusszák Szentivánéji álmukat, hanem egész éjszaka nyitva tartanak. Bőven van hová menni. Jelenleg két különleges művész, Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos képei is láthatók, utóbbinak ezúttal a Magyar Nemzeti Galéria ad otthont. Illuzionikus látás nélkül nincs művészet - írta Gulácsy, akinek megadatott, hogy utazzon, a legtöbbet mégis saját képzeletében kalandozott. Roppant műgonddal alkotta meg kitalált világát, Nakonxipant, ahová skizofréniája előrehaladtával egyre többet menekült.