Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

A hegyek és folyók a szabad természet gyermekei, nem ismerik a határokat, gondtalanul lépnek át egyik országból a másikba. Az Alpok 750 km hosszan nyújtózkodik Európában, nyúlványai egészen Magyarországig érnek. Az Alpokalja a Fertő-tótól indul, részei a Sopron és a Kőszeg környéki hegységek, az Őrség egy darabja, és a Rábakörnyéki Vendvidék. A hűvösebb, csapadékosabb éghajlatnak köszönhetően zöldellő erdők, hegyek, lankák jellemzik a tájat, amelynek adottsága, hogy az itteni növénytakaró alatt nem túl termékeny a talaj, ezért az itt letelepedő ember már hosszú-hosszú ideje az állattartásra támaszkodott. Így jöttek létre azok az óriási legelők, melyek a gazdálkodás alapjait jelentették, és amelyek ma is elválaszthatatlanok az Őrségtől. A gyéren lakott érintetlen vidéket számos tanösvényen keresztül is felfedezhetjük itt. - A Vendvidék, szlovén Rábavidék annyi természeti értéket tartalmaz, hogy vétek lenne nem bemutatni. Egy másfél kilométeres kalandösvényen keresztül az idelátogatók megismerhetik a tágabb értelemben vett térségnek a védett természeti kincseit. Ezeket táblákon, három nyelven, német, szlovén és magyar nyelven, fényképekkel, rövid érdekes leírásokkal, és ami fontos, hogy a természetvédelmi értékükkel feltüntetve az élőlényeknek, és ahogy haladnak az ösvényen a kedves vendégek, megismerik a természeti kincseket, a kulturális örökség egy részét. - A rétek, ahol egykor állatok legeltek, védett természeti értéknek számítanak, olyannyira, hogy évente egyszer legfeljebb kétszer kaszálják őket. Így aztán ideális élőhelyet biztosítanak a mezei állatoknak, például a tanösvény névadójának, a tűzlepkének, ami a nyári réten előszeretettel pihen a fűszálakon. A tanösvény igazi családi program is lehet, egyik érdekessége ezer négyzetméteres labirintusa, illetve egy a fák közé rejtett kötélpálya. - A fák lombkorona szintjén különböző kötélhidak, kötéltechnikai megoldások segítségével vannak különböző nehézségű akadályok kialakítva. Tehát nyilván vannak hidak, vannak létrák, van csúszópálya, úgy általában ez a gyerekek kedvence, mert itt ugye nem kell semmi mást csinálni, csak csúszni és élvezni az élményt. Azok is kipróbálhatják, akik még soha nem másztak ilyen jellegű dolgot, vagy nem volt rajtuk hegymászó felszerelés. Főleg ugye ez a kezdő pályánkra igaz. A haladó pálya sem tartalmaz extrém nehézségű akadályokat. - Talán nem is gondolnánk, hogy milyen szoros a kapcsolat az Őrség és a Balaton között. Szalafőn ered ugyanis az a folyó, melynek a magyar tenger megszületését és fennmaradását is köszönheti. Kiépített túraútvonalról leshetjük meg a folyót, amely a Balatont táplálja, és amelyet sűrű fák fognak közre. - A Szala menti tanösvény, ahogy a neve is mutatja, a Szala mentén, a Szala mellett visz végig. Itt még patak, később majd folyó lesz belőle, és ugye a szala, az a zala, az itt Szalafőn ered, és Szalafőnek ugye azért Szalafő a neve, mert ez a patak, ez itt ered. Eredetileg is Szala volt, aztán később lett belőle hivatalosan Zala. A helyiek még mindig Szalának nevezik. Ez a patak egészen a Balatonig megy, úgyhogy táplálja a Balatont. - 126 kilométer hosszan kanyarog a Zala, míg végül a Kis-Balatonon keresztül eléri a nagy tavat. A könnyű terepen kellemes sétával bejárható tanösvény oda-vissza 8 km hosszú, és az árnyas fák alatt a kánikula óráiban is élvezhető, csak a kis hatlábúak ellen kell védekeznünk szúnyogriasztóval. - Nagyon sok madárfajjal lehet arrafelé találkozni, akár egy-két ritka növényt is találhat az ember, például én mostanság sárga liliommal találkoztam arrafelé, meg ugye a helyi fafajtákkal lehet még megismerkedni, meg a vadállománnyal ugye különböző tanösvény táblák jelzik ezt, aztán hogyha valakinek ki hogy érzi, szerencséje van, akkor lehet, hogy még személyesen is találkozhat velük. - Az Alpokalja hűvösebb, csapadékosabb klímája kifejezetten kedvez a gombáknak. Egyesek úgy tartják, hogy a felszín alatti gombafonalak ráadásul óriási rendszert alkotnak. Akárhogy is van május és november között valóságos gomba paradicsom ez a vidék, ahol nagyobb esőzések után a talajból kibújó élőlények királyával, a vargányával is találkozhatunk. Az Őrségben az agyagos földdel kezdődött minden. Az Alpokalja jellemzően csapadékos vidékén a kötött talajon a víz sokáig megmaradt, lucskos, ingoványos vidéket létrehozva. A kiemelkedő dombok voltak a szárazabb területek, melyek megfeleltek a házépítés követelményeinek. A dombokról jobban látszott az ellenség is, hiszen az Őrség, ahogy nevében is utal rá, őrzött határvidék volt. Ez magyarázza a tájra jellemző településszerkezetet. A terület határmenti elhelyezkedése sokáig hátránynak bizonyult, a térséget elkerülték a fejlesztések, na meg a turisták is, hiszen egyes területekre épp a határ közelsége miatt jó darabig be sem lehetett lépni csak úgy, nemhogy hosszabban elidőzni. Különös módon épp ennek a helyzetnek köszönheti az Alpokalja több régiója is, hogy szinte érintetlen maradt az itteni természet és a kialakult településszerkezet, ezáltal elődeink életéből is több minden megmaradt. A régi, őrségi településszerkezetnek, életmódnak állít emléket a Pityerszeri Falumúzeum. - Az eredeti helyükön állnak a házak, úgyhogy az itt lakók úgy körülbelül 200 éve építették ide ezeket a házakat, amúgy 50 évvel ezelőtt még laktak is bennük, és akkor még ilyen jó szomszédi viszonyok voltak. Amúgy ez abból is látszik, hogy kerítés nincsen. Régen kerítés helyett gyümölcsfákat ültettek, és ugye akkor néha ezt meg szokták kérdezni, hogy de hát a szomszéd nem ette le a másiknak az almáját, és hát általában nem, vagy pedig, hogyha mégis az se volt probléma. - A dombtetőkön álló kis település a szer, melyet a falvak neveiben is felfedezhetünk. Az Alpokalja fában gazdag vidéke adta a gerendákat, melyekből nem csak a tető, de a házak fala is épült. A földből kinyert agyaggal tapasztották be a házakat, melyet sokszor a jobb tapadás érdekében tehéntrágyával kevertek. A kész falakat aztán fehérre meszelték, az agyaglelőhelyek lukait pedig a csapadék feltöltötte, így alakultak ki a házak melletti kis tavak. - Minden háznál van egy kis tavacska, itteni nevén tóka, mosáshoz, öntözéshez, állatitatáshoz használták a vizét. Meg amúgy itt még az is, ami nagy kedvenc, az a kilátás. Ugye van egy pontja a múzeumnak, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a másik dombtetőre, és tényleg talán ez a természeti környezet, ami a legszebb. Na és ugye a házakhoz tartoznak még melléképületek, van pajta, van kamra, és van egy olyan emeletes kamránk, ami az országban az egyetlen, ami az eredeti helyén maradt meg, ez egy emeletes kástu, úgyhogy az azért is különleges, mert tényleg többszintes erkélyes épület, de mégsem lakóház, hanem csak egy tároló, egy kamra. - A tetőket nád híján rozzsal fedték be. Egy-egy szeren általában 3-4 család osztozott, de előfordult az is, hogy egyetlen família lakott a dombon. A szerek ma már leginkább turistalátványosságok, Pityerszeren ma csupán két házban laknak, azokban is összesen hárman. Az Alpokalján régóta három nyelven folyik az élet. A különböző ajkú lakosokat olykor egyetlen településen belül is megtaláljuk, ilyen a határ menti Alsószölnök is. - Ez a település mondhatnám azt, hogy három nyelvű. Azt tudjuk, hogy a szlovénok már a honfoglalás előtt itt éltek. A németek a határ közelsége miatt, Ausztria közelsége miatt találhatók itt meg. A lakosságnak körülbelül 30 százaléka tartozik a német nemzetiséghez, 30 százalék a szlovénhoz és a többi magyar. - A különböző nemzetiségek olykor más-más tevékenységben, szakmában jeleskedtek. Alsószölnökön egy német nemzetiségű iparos házát vehetjük szemügyre. A mester itt dolgozott és itt is élt, lakószobák és műhely, minden egy fedél alatt. - Huber Gyula bognármester háza, azt tudjuk, hogy ez a ház az 1880-as évek elején épült. A bognármesterség az egy régi mesterség, tudjuk azt, hogy kocsikat, kocsikereket, kocsi agyat készítettek, talicskákat, különböző szerszámokhoz nyeleket készítettek. És itt, ebben a helyiségben, ezekből a szerszámokból láthatunk megmaradt példányokat. - A fakerekek ideje ugyan lejárt, de a bognárok évszázadokig nélkülözhetetlen szakmájára még tisztán emlékszik a település. Az Alpokalja hegységek, medencék, dombságok színes, izgalmas elegye, magában foglalja azokat a kiemelkedéseket is, melyet vendvidéki dombságnak hívnak. A vendek azok a magyarországi szlovének, akik hosszú ideje színesítik az ország életét, kultúráját. Az időszámításunk szerinti IV-VIII. század közötti időszak a nagy népvándorlások kora volt, Európa arca akkoriban teljesen átalakult. A kutatások szerint a szlovének is ekkortájt, a VI. század környékén érkezhettek a Rába környékére. Gyökeret is eresztettek, olyannyira, hogy kis falvaik máig megtalálhatóak itt. A Mesés nevű Kétvölgy egyike a szeres, vagy ahogy a ma is itt élő szlovének mondják, szórvány településeknek. Ma már csak egyetlen hagyományos ház áll itt, a többit elpusztította az idő. - Itt a dombokon ez a savanyú erdei talaj, ami jellemzi, és nagyon alacsony az aranykorona értéke. Itt nagyon sokat kellett dolgozni ahhoz, hogy valaki megéljen. Igazából nem is tudtak a családok megélni, mert mindig valaki ment eljártak dolgozni gazdaságokba, erre-arra a napszámba, mert ez ahhoz kevés volt, hogy ebből egy családot fenntartsanak. Tehát a házak is szegényesebbek voltak, jellemző volt egy konyha, egy szoba, egy kamra. Úgyhogy ezek nagyon kis házak, amelyik kicsit módosabb volt, az már L-alakú épület volt. A ház egyik különlegessége a kemence, melyről a sokszor gúnyos népnyelv azt tartotta, hogy mindig akkora, mint a gazdaasszony feneke. Az épület másik különlegessége, hogy szabadulószoba is egyben, ahol a szlovén hiedelmek félelmetes figurái is szerepet kapnak. - Itt egy történet van, amit meg kell fejteni, itt van az ördög, a boszorkány, és a kaszás beszélgetnek, és ebből a történetből kapnak egy kódot, és akkor azzal kinyitják a lakatot, és akkor trezort, és eljutnak a kulcsig, és akkor kinyitják. Csak hát ez nem olyan egyszerű ezt a kulcsot megszerezni. Elmondhatom azt, hogy segítség nélkül még nem igazán sikerült kiszabadulniuk itt az embereknek, de az jó is, hogy ilyen apró segítségeket kapnak, de a konkrét feladatokat ők oldják meg. Hét szlovén falu található a Vendvidéken, ahol a becslések szerint ma is néhány ezer szlovén él, közülük sokan beszélik még mindig azt a különös nyelvjárást, amely kifejezetten csak erre a vidékre jellemző. Varázslatos táj ez, mindössze néhány kilométerre Szlovéniától. - Agyagos a föld és a termelőket, a gazdákat nem örvendeztette meg gazdag terméssel, és többen foglalkoztak agyag edények készítésével, és nagypapám is gyakorlatilag ezért így lett fazekas. Ugye a konyhai eszközöket, tálakat, sütő eszközöket, lábas bográcsot, zsírosbödönt, akkor a bugyiga korsót, amit az aratásnál használták, abban hordták a vizet, illetve a bort. Később pedig dísztárgyakat készített. - Kerámiából nem csak használati tárgyak készültek, hanem azok az egyedi táblák is, melyekkel a házakat egymástól megkülönböztették. A szórványosan elhelyezkedő portákat errefelé nem utca és házszám szerint azonosították, hanem mindegyik külön nevet viselt. Hajdan a Vendvidéken a szlovének körében elterjedt volt a fazekasmesterség. Doncsecz Károly hatvan éven keresztül készítette a kerámiákat, munkáját a Népművészet Mestere díjjal is elismerték. - A barna és a zöld szín, ez a kettő dominált nála, ennek az árnyalatai, és akkor a motívumokat, ahol ugye tanult, ő Magyarszombatfán, Zalaegerszegen, Sümegen tanult, tehát onnan hozta elsősorban növényi motívumok, és akkor ezeket karcolta, illetve különböző eszközökkel vitte fel a tárgyakra, ilyen szalagos, csigavonalas vagy egyenes vonalakkal. - A vendvidék szerény megélhetést tett csak lehetővé, egyes falvaknak olykor még templomra sem tellett csak egy kis haranglábra. A történet iróniája, hogy ma már éppen ezek a kényszerűségből épült haranglábak teszik híressé, különlegessé a településeket, és olyan ritkák, hogy legtöbbjük védett műemlék. A Kékvölgyit 1865-ben ácsolták a vendek különlegessége a nyitott szoknyája. Az orfalui harangláb szemérmesebb, az 1823-ban épített szerkezet szoknyája alá nem lehet belátni, az bizony teljesen zárt. A harangok nemcsak az idő múlását, de az ünnepeket, a haláleseteket is jelezték, és a tűz esetén is megkondultak. Egykor Európa erdeit óriási patások népesítették be. Az európai bölények veszélyes állatok voltak, vadászatukból sokáig sportot űztek, olyannyira, hogy végül a XX. század elejére egyetlen vadon élő példány sem maradt. A robusztus állatok Magyarországon is előfordultak, de az 1700-as évek vége felé kilőtték az utolsót is. Átgondolt erőfeszítéssel és komoly összefogással állatkertekben, vadasparkokban sikerült tovább és ezzel megmenteni a fajt. Egy idő után a bölények létszáma fokozatosan emelkedni kezdett, néhány példányt az Őrségbe is visszatelepítettek. - Legelő állatok, úgyhogy azon kívül, hogy itt szépen meg lehet őket nézni, meg lehet velük ismerkedni, még a területet is karbantartják és elég nagyok. Egy bölény akár két méter magasra is megnőhet és egy tonnás is lehet. Mieink egy kicsit kisebbek, de nem sokkal, és olyan 20-25 évet élnek. Általában a nőstények többet, a hímek meg valamivel kevesebbet, és a bölények azok agresszív állatok, úgyhogy ha veszélyben érzik magukat, akkor eléggé tudnak támadni. - Pityerszeren öt bikarója a legelőket. Az európai bölény amerikai rokonánál ugyan kisebb, de egy hím még így is három és fél méter hosszúra nőhet, és nyomhat akár egy tonnát is. Szereti a szabadságot és bírja is az ezzel járó kihívásokat. - Ugye itt télen-nyáron éjjel-nappal ott vannak a helyükön vadállatok, úgyhogy teljesen ridegen vannak tartva, bár egy kis kiegészítő takarmányt azért kapnak tőlünk, ilyen kevert gabonát, de elsősorban ők azon vannak el, amit legelnek, meg nagyon szeretik a fákat, a cserjéket. Ugye az a kedvencük a falevél, a faág, úgyhogy amit elérnek, az már itt is látható, azt ők azért lelegelték, és mindig váltják így a bundájukat, téli bundát növesztenek. Ilyenkor sokszor, ahol csak tudnak vakaróznak, hogy ezzel is segítsék azt, hogy leváljon róluk a régi bunda. - Az Alpokalja egy kis szeglete néhány kilométerre befurakodik Ausztria és Szlovénia közé. Ez a magyar-szlovén-osztrák hármas határ, amely mellesleg az Őrség egyik legszebb pontja. Sokáig olyan határterület volt ez, amire külön szabályok vonatkoztak, és melyek az idők folyamán többször is változtak együtt a történelemmel. Az itt élő kis dolgozók pedig kénytelenek voltak alkalmazkodni és együtt élni a helyzettel. Hogy miként arról az apátistvánfalvi régi határőrség épületében kialakított múzeumban szerezhetünk ismereteket a ma már kordokumentumnak számító tárgyak között az 1970-es, 80-as évek határőreinek világából. - Az osztrák határszakaszon '45 után erős határellenőrzési rendszert kellett kiépíteni műszaki zárral, aknamezővel. Tehát ez a hidegháborús időszak elég sok problémát okozott a helyi lakosoknak is elsősorban, mert nagyon sok helyen szigorítások voltak, nem tudtak úgy közlekedni, ahogy előtte megszokták. Ez rányomta a bélyegét a terület fejlődésére, fejlesztésekre, tehát a Szentgotthárd nagyon elmaradott fejlesztések területén abban az időben. - A határőrség életében nem volt hétvége, nem voltak ünnepnapok. Mindegy, hogy éjjel volt-e vagy nappal, ha esett, ha fújt a szolgálatot el kellett látni. Az őrs előtt álló kis őrbódé, vagy ahogy a népnyelv csúfolta, a fakabát volt az egyetlen védelem az ítéletidővel szemben. A határ mentén nyomolvasásra specializálódott katonák teljesítettek szolgálatot, hogy fülön csípjék a határsértőket, akik a legválogatottabb módszerekkel próbálkoztak. - Az emberi elme elég sok mindenre képes, tehát nagyon sok mindent kitaláltak. Sokan, akik azt gondolták, hogy a határőröket át lehet vágni, tehát azok a módszerek, amelyeket ők kitalálnak, azok verhetetlenek. Itt lehet látni, hogy állat nyomokat próbáltak hagyni, hogy rákötözték a lábukra ezeket a szerkezeteket, és alul pedig állandó pata van. - 2007-ben megszűnt a határellenőrzés az osztrák-szlovén szakaszon. Ma már üresen áll itt a szolgálati épület az egykori határállomás helyén, eltűntek a sorompók, a katonák, a szarvas is háborítatlanul legel a harasztban, és mi is zavartalanul barangolhatunk a térségben, és az Alpokalja legrejtettebb zugaiban.

A hegyek és folyók a szabad természet gyermekei, nem ismerik a határokat, gondtalanul lépnek át egyik országból a másikba. Az Alpok 750 km hosszan nyújtózkodik Európában, nyúlványai egészen Magyarországig érnek. Az Alpokalja a Fertő-tótól indul, részei a Sopron és a Kőszeg környéki hegységek, az Őrség egy darabja, és a Rábakörnyéki Vendvidék.