Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Pécs olyan egy kicsit, mint Róma. Nemcsak azért, mert mediterrán, hanem mert bárhol járjunk is a városban, mindenhol feltárul valami izgalmas a múlt különböző időszakaiból. Központi terébe, a Széchenyibe egyenesen 12 utca szaladt bele. Türkiz kupolájú dzsámi és egyéb templomok, régi patinás épületek, szökőkutak találhatók itt, na és a legenda szerint még Drakula egykori pincéje is itt van közvetlenül a lábunk alatt, legalábbis a tér felújításakor feltárt 20 méter hosszú pincéről úgy tartják, Vlad Tepesé lehetett. Az öt templom napfényes városa sokat köszönhet előnyös fekvésének, és bár bővizű folyói nincsenek és tenger sem mossa, a Mecsek karsztforrásai ezt gazdagon pótolják. Legismertebb városrésze, a Tettye az egyik legromantikusabb kirándulóhely fákkal, XVI. századból itt maradt romokkal, mesebeli kilátással, és itt folyik a Tettye patak is, ami mellett egykor 40-50 malom is dolgozott. - Korábban maga a Tettye városrésznek a neve is erre utalt, hiszen a török időszak előtt, amikor a mai elnevezését megkapta, Malomszegnek vagy Malomsédnek nevezték, a séd szó pedig patakot jelent. Így a Tettye patakra utalva számos olyan mesterség űzője telepedett le itt, akik ma már talán elfeledettek. Cserzővargák, kötélverők, szíjgyártók, sörfőzők akár, vagy a tímárok, akikből nagyon sok volt a városban. A patak mentén települt kézműipar azonban a XIX. század második felére hanyatlásnak indult, nem bírták a versenyt a gépesítéssel. Az 1880-as években a forrás és a patak vizét csatornába terelték, hogy bevezessék a városba. - Ez az egyetlen rész, ahol a Tettye patak a mai napig is a felszínre bukkan, hiszen a többi helyen már szabályozták és a felszín alá vezették a vizet. Egy 3 méter átmérőjű malomkerék forog itt, aminek a közvetlen közelében természetesen egy hozzátartozó épület is volt. Az 1880-as évektől kezdve kezdték szabályozni az itteni vizeket, és 1892-ben megépült a vízműnek az épülete is, még kettő vízművel kiegészülve ezek adják a városnak az ivóvíz ellátását a mai napig is. A vizet a pécsi sör főzésére is hasznosították, sőt a receptúrát is kifejezetten a karsztvízhez fejlesztették ki. Na de bora is volt a városnak, az se véletlen, hogy a tősgyökeres pécsieket tükének hívják. Ez is a szőlőtőkéből eredeztethető. - Pécsett tükének nevezik azokat, akiknek legalább két generációra visszamenőre éltek itt rokonai, illetve innen származnak a felmenői, és a Mecsek oldalban volt saját szőlőjük. - A világ egyik legöregebb ma is termő szőlőtőkéje Pécsett él, ráadásul a belvárosban, egy lakóház udvarán. A feltételezések szerint kora 400-450 évre becsülhető, meg kell hagyni jól tartja magát. - Az utolsó 50 évben is csak nő, nő, és mindenfelé szeretne terjeszkedni, úgyhogy a háztetőről szoktam lemetszeni ősszel a venyigéket. Hát a típusa az Rosa menna di vacca, hát kicsit szabad fordításban, rózsaszín tehéntőgy, magyarba inkább a kecskecsöcsűt szokták használni. Egy ilyen rózsaszínes, elég nagy szemű, kellemesen eltartható, régebben fölkötöztük, padlásra föltettük, és februárban még ragyogóan lehetett fogyasztani belőle. Jobb időkben olyan 80 kiló szőlő szokott lenni rajta. - Tóth Ödön, Tüke. 1971-ben költözött a házba, és azóta gondozza a tőkét, bár saját bevallása szerint nem ért a szőlőhöz, de a kényszer nagy úr. Abban bízik, ha a filoxérának nem sikerült tönkretennie a szőlőt, neki sem sikerülhet, de nem is törekszik rá. A házat sem szeretnék eladni, a család életét is körbenőtte már a híres szőlő. Az ehhez hasonló ősi fajták megmentéséért egyébként évtizedek óta küzdenek Pécsett. Egy génbankban több mint 1800 különböző tőkét nevelnek csak azért, hogy az egykor Kárpát-medencében fellelhető szőlőfajtákat tovább mentsék, megőrizzék az utókornak. A Mecsek oldalán felfutó egykori bányaváros kulturális értelemben is kincsesbánya. Jelentős irodalmi élet, jelen korunkig és remélhetőleg annál is tovább élő folyóiratok, könyvkiadók, pazar koncertterem, remek színházak, világhíres pécsi balett, pezsgő zenei élet és képzőművészet. A jól ismert pécsi klasszikusok, Csontváry és Vasarely mellett itt jól lakik a kortárs művészet is, galériákba botlunk mindenhol. És műteremházakként kezdenek új életet, használaton kívüli városi és ipari terek is, hogy a régi funkciójukat vesztett épületek tovább élhessenek. A régi tűzoltólaktanyában található Somodi Péter Munkácsy-díjas festőművész műterme is. - Ezt az épületet kifejezetten Pécs város a művészek miatt szabadította föl, és ez így egy nagyszerű dolog. Somody veszprémi és nemcsak tanult Pécsett Keserű Ilona tanítványaként, de itt él és alkot. Színek, formák, játékosság, absztrakt hatások. Az anyag, a geometrikus elemek elhelyezkedése, az üres terek és a felhasznált technika szabad asszociációkat teremtenek. Ehhez persze kell a néző, a befogadó is. - A hagyománya is nagyon erős Pécsen annak, hogy itt művészek, művészetek vannak, kiállítások vannak, koncertek vannak. Nem csak az alkotók vannak sokan egyébként, hanem a jó értelemben vett kritikai befogadók is nagyon sokan vannak. Nagyon sok az egyetemista, és az egy klassz dolog. Vannak olyan, tulajdonképpen sztárjaink, akik ide jártak egyetemre, vagy akár a művészeti szakközépiskolába, és most 40-50 ezer eurós képeik vannak Londonban meg New Yorkban. Elég, hogyha Bozó Szabolcsnak a nevét mondom, aki utánanéz, az először meglepődni fog, aztán megint csak elcsodálkozni rajta, hogy hogyan lehetett ebből egy ilyen sikertörténet. 1821-ben Déryné Széppataki Róza, rajonganak Pécsért, mert itt van műértő közönség. a kor legendás színésznője feljegyezte, hogy a színészek Itt elememben voltam - mondta, pedig akkor még nem is volt állandó színháza Pécsnek. Most már van, és legendás színésznőért sem kell visszautaznunk a múltba, nagyon is kortársunk Vári Éva, aki úgy tartja, a pécsi életforma felel meg a vérmérsékletének. - '63-ban költöztem Pécsre, mert szerződtem a Pécsi Nemzeti Színházhoz, és hát lenyűgözve néztem ezt a várost. Én egy kisvárosból jöttem, Nagykanizsán születtem, és előtte a Kaposvári Színházban voltam ilyen kis kezdő színész, és hát legnagyobb megrökönyödésemre szerződést ajánlott nekem a Pécsi Nemzeti Színház, és aztán itt játszottam a Pécsi Nemzetiben mindent, és éltem ebben a gyönyörű városban. Amikor elszerződtem innen, 25 évre elmentem Budapestre, de én akkor is pécsi maradtam, tehát nekem ez az otthonom, ha szabadidőm volt, akkor hazajöttem, és amikor megláttam a tévétornyot, akkor úgy éreztem a vonatból, hogy hazajövök, és itt már nem történhet velem semmi rossz. - Vári Pécsett eljátszotta a világ drámairodalmának szinte összes nagy szerepét. Pécsett egy időben a tettyei romoknál nyári színházi előadásokat tartottak, Vári Éva Edit Piaf estjén az emberek még a fákon is ültek, megtelt a Tettye. - Tettye és környéke, azt imádom, meg a Havihegy, meg az a havihegyi kápolna, meg ott volt egy gyönyörű mandulafa. Amikor sétálni megyek, akkor nem hagyom ki. És hát régen ott volt a színészház a Tettyén, és hát ott laktunk, ugye a Pécsi Ildikó, a Bánffy György, a balett táncosok fatüzeléses kályhák voltak, és mindig a személyzet estére bekészítette nekünk a fát, és alágyújtani, előadás után fölmentünk, sokszor gyalog a színházból, mert akkora hó volt, hogy nem tudtunk járművel följönni, de fiatalok voltunk és nekünk az is tetszett, hogy térdig jövünk, minden tetszett. - Vári Éva a Pécsi Harmadik Színházban is több darabban látható. A Pécsi Nemzeti Színházban pedig egy kortárs norvég drámában együtt jutalom-játszik, Pécs másik nagyasszonyával, Uhrik Teodórával és Csiky Gergely Nagymamájának címszerepében is látható. Pécsnek mindig is csodálatos női voltak. Akadnak köztük híresek és kevésbé ismertek egyaránt. De Caflisch Kristófné, Murányi Anna alakját leginkább csak itt, a városban ismerik. - Anna személyét mindenki ismerhette a városban. Jellegzetes, hosszú fekete ruhát hordott, mindig kontyban hordta a haját, és még a hatvanas éveiben is naponta egy-két óra szünetet tartott és elment a Balokány strandra úszni. Egy kicsit majd visszatért az üzletbe és folytatta a munkát, akár este 10 vagy 12 óráig is. - A belvárosban a Király utcában találjuk az ország egyik legrégebbi, ma is működő cukrászdáját. A Svájcból idetelepülő cukrászdinasztia tagja, Caflish Kristóf az 1870-es években vásárolta meg az üzletet, amelybe szerencsés fekvésének köszönhetően egyre többen betértek. A város cukros ómamájaként emlegetett Kaflis Kristófné Murányi Anna pedig férje halála után nem csak továbbvitte a boltot, de országos hírűvé is tette a cukrászdát. - Gyakorta járt Budapesten a maga által Spion körútnak nevezett kis túrákon, amikor felmérte a versenytársakat és megpróbálta ellesni ötleteket. Hazahozott egy-egy süteményt, megkóstolta és a receptúrát gyakorlatilag ez alapján már le is tudta diktálni a cukrászainak. Itt is lakott a család, illetve a cukrászműhely is itt működött, idővel pedig Anna annyira sikerre tudta azt vinni, hogy valóságos cukrászüzemmé fejlesztette azt, és tulajdonképpen a városban a cukrászipart a többi iparral megegyező szintre sikerült felemelnie. Anna rajongott a strandért, a moziért és Jávor Pálért. Haláláig, 94 éves koráig aktív maradt. A cukrászda államosítását, amikor a berendezéseket is lecserélték, már nem érte meg. A Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtárában most éppen festőnők laknak. A Másik nyolcak című kiállítás a két világháború közti időszak társadalmáról, művészetéről mesél, női alkotók képein keresztül. Izgalmas önarcképek, aktok, férfiakat ábrázoló életképek. A festményeken gyakran tükröződik egy sajátos, eredeti nézőpont, amely szembemegy a női művészetről alkotott sztereotípiákkal. - A magyarországi modernizmus történetében az új csoportosulás tagjai voltak az elsők, akik létrehoztak egy professzionális nőművészekből álló csoportosulást. Kezdetben 15 tagból állt a csoportosulás, majd ugyan ez év október 29-én a Nemzeti Szalonban kiállítottak, ekkor már csak nyolcan, és innen ered az "új nyolcak", "másik nyolcak" elnevezés is. Az akkori ideált használták fel és jelenítették meg a bubifrizura, az erősen sminkelt arc, ami egyfajta álarc volt, amit magukra emeltek a hölgyek, és ez jelent meg az önarcképeik többségén. Ők szándékosan próbáltak mások lenni, hiszen a XX. században a művészeti élet még mindig nagyon patriarchális volt és a nőknek sokkal kevesebb lehetőségük volt a művészeti életben az érvényesülésre. És ezek a hölgyek azt szerették volna, hogy kikerüljenek ebből a műkedvelő festőnő státuszból. - A sorsközösség összekovácsolta őket, határozott elképzelésekkel rendelkeztek és a modern irányzatokat képviselték. A művek többsége nem lágy, nem finomkodó, sokkal inkább groteszk látásmód és dinamizmus jellemzi a képeket. - A megítélésük abszolút kettős volt. Voltak, akik támogatták őket és nyilván voltak, akik kritikus szemmel vizsgálták és kritizálták az ő kiállításukat és a fellépésüket. Mindannyian a Képzőművészeti Főiskolára jártak, és az ottani tanáraik, Csók István, Glatz Oszkár, Vaszary János és Réti István voltak, akik valószínűleg inkább támogatták őket ebben. - A pécsi kötődésű Muzslai Kampis Margit felhagyott a festészettel, amikor anya lett, és csak 64 éves korában kezdett újra alkotni. A szülés utáni depresszió is megjelenik 1934-es festményén, ahogy Futásfalvi Márton Piroska 1930-as Szoptató anya képe is jelentősen különbözik az addig leginkább férfi alkotók által festett idillikus "Anya gyermekével" képektől. Olyan időkben születtek, amikor egy nőhöz illő témának legfeljebb a csendéletet vagy a tájképet tartották. A Zsolnay család neve összeforrott Péccsel. Közös történetük a Király utcáról nyíló Nick udvarban lévő üzlettel indult, amely ma nyüzsgő tér éttermekkel, galériával. Egykor Zsolnay Miklós nyitotta meg itt boltját, ahol fia, a későbbi porcelángyáros Vilmos gyermekkorától fogva dolgozott. Vilmos kereskedő lett, pedig mindig is a festészet vonzotta. Kapva kapott az alkalmon, amikor testvére cserépmanufaktúrája a csőd szélére jutott, ő átvette, megmentette, és világhírre vitte a Zsolnay gyárat. A manufaktúra első időszakában a rózsaszín különböző árnyalataiban pompázó használati tárgyakat készítettek. A "Kezdetben volt a rózsaszín" kiállításon, ezek mind megcsodálhatók az ismertebb, későbbi zsolnaiakkal együtt. Itt a Zsolnaiakról elnevezett negyedben, ahol egy kesztyűtörténeti kiállítás és manufaktúra is lakik. A kesztyűmanufaktúra kiállításán a 150 éves kesztyűkészítés múltjával, a Hamerli család kezdeti gyárának történetével is megismerkedhetünk. Paul Henrikkel kesztyűs kézzel bánt az élet, annyira szerette a munkáját, hogy még nyugdíja után is sokszor járt be a most már múzeumként és látványmanufaktúraként is működő kesztyűgyárba. - Amikor elvégeztem az általános iskolát, akkor jelentkeztem ipari tanulónak a kesztyűgyárba, bevittek bennünket a bőrraktárba, és ilyen színpróbákat csináltak velünk. Felismerjük a színeket, nem vagyunk színtévesztőek. Ugye '73-ban végeztem, mint ipari tanuló, és én nagyon megszerettem ezt a szakmát, és ugye már 50 éve ezt csinálom, tehát egész életemet ennek a szakmának szenteltem. - A Zsolnay negyed város a városban. Büszke lehet arra is, hogy itt lakik a szomszédban a világszínvonalú Kodály Központ is, amelyről a kortárs zenei élet úgy tartja, az ország egyik, ha nem a legjobb akusztikájú hangversenyterme az övé. - Az ülések például úgy vannak kialakítva, hogyha nem ül bent közönség, mert nem minden előadás teltházas, de akkor a hangelnyelő képessége a széknek az gyakorlatilag hasonló legyen egy emberéhez. Tehát, hogy akusztikailag ezek a körülmények sem befolyásolják a hangzást. Azt mondta Maxim Vengerov, hogy hát ez egy építészeti Stadivari, de nemcsak építészetileg különleges az épület, hanem hangzásában is. Kelemen Barnabástól, Baráti Kristófon, Várdai Istvánon, Vashegyi Györgyön át nagyon sokan készítettek itt már lemezfelvételeket, és nagyon szeretnek itt koncertezni is. - A Kodály Központ a Pannon Filharmonikusok otthona is egyben, a próbatermük is itt van, és számos koncertet adnak itt is, sokszor világhírű szólistákat hozva Pécsre. A Kodály Központnak orgonája nincs, de neves orgonakészítő lakik a városban. Az orgona rendkívül finom, bonyolult szerkezet. Budavári Attila üzemének egyik felében éppen orgonát öntenek. Az ónt, az ólmot nem ők bányásszák, a bőrt nem ők nyúzzák le, de minden egyéb itt történik. Attila felmenői mind orgonakészítők voltak, dédapja a neves Angster gyárban dolgozott. - Egy kép nagyon kedves nekem a dédanyámmal, akinek a mindenkije orgonaépítő volt. Tehát éppen egy ilyen képen van, amikor ülök az ölében, félévesen vagy egyévesen, az ő férje, az ő apja, az ő fiútestvére, az ő fia, tehát körben mindenkije orgonaépítő volt, és hát a dédunokája is, de valójában a dédapámról hallott sztorik voltak azok, amik alapján én 12 éves koromban elhatároztam, hogy orgonaépítő leszek. - Új-zélandon és Dél-Afrikán át Amerikába, Ázsiába és Európa szinte minden részére szállítanak alkatrészeket, de teljesen új és felújított orgonákat is. Most épp egy ír moziban lebontott, még a némafilmek idejéből megmaradt moziorgona felújításán dolgoznak. - Ez egy egyszemélyes zenekar, az összes ütős és dallamhangszeres dolgok, egy zongora, kasztanyett, vibrafon, egy szilofon, különböző dallamhangszerek mind megszólalnak az orgonasípokon kívül, tehát ez egy korabeli szintetizátor igazából. A hivatása az, hogy egy hatalmas nagy mozit, ahol akár 1000 ember is ülhet, a hangerejével betöltse, a főhős szomorú, képen dobják egy tortával, elesik, bármi érzelmet tudtak ezzel a hangszerrel játszani, és ennek hivatott művészei voltak annak idején. - Attilának hét gyermeke van, volt kinek továbbörökíteni az orgonák iránti szenvedélyt. Bízik is benne, hogy lesz, aki folytatja majd az évszázados hagyományt.

Pécs olyan egy kicsit, mint Róma. Nemcsak azért, mert mediterrán, hanem mert bárhol járjunk is a városban, mindenhol feltárul valami izgalmas a múlt különböző időszakaiból.