Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Hogy is feledhetné a kerék döngölte föld azt a tömérdek szekeret, amely a Tápióság vidékén keresztül a Tisza-parti Szolnokról a Duna-menti Pestre szállította a sót. Az egykor forgalmas kereskedelmi út mára ösvénnyé szelídült. A szérűskert, a dolláros rét, a sárkányrúgás, a kerek nádas, vagy éppen a Gombaipatak partjait összekötő Török-híd azonban ma is úgy gondol vissza a vasút előtti kocsizörgéses korra, mintha csak tegnap lett volna. Itt valaha csárda állt, meg egy település. Nem is kicsi. - Zsiger falu volt a neve ennek a középkorban, vagy még a középkor végén is egy igen-igen nagy településnek. Itt a hátam mögött volt valamikor a csárda. Úgy kell elképzelni, mint egy kamionútvonalat. A csárda az meg olyan, mint a kamionosoknak a parkoló, ahol összejönnek a kamionosok. Ezen az úton lehetett információhoz jutni, eladni, vásárolni. Tehát ez egy ilyen fő forgalmi út volt. - Még a nagyszarvú szürke csordákat is ezen az úton hajtották, lábon, lassan, komótosan. Aztán a marha vagonba került, a fogadóra pedig lakat. A település lelketlenné vált, az épületeket széthordták. A szeles csárda helyét oszlop, és egy távolba nézésre ideális lóca jelzi, Zsigerpuszta pedig idén tengerit növeszt a hátán. - Maga az út elvesztette a jelentőségét, ahogy a vasútvonalak megépültek. Ezen az útvonalon tervezték a Budapest-nagykátai vasútvonalat. Viszont a nagy szintkülönbségek miatt költségileg egyszerű volt elvinni körbe ott a völgybe, és innentől kezdve megszűnt a jelentősége, de hát ez csak feltételezés, hogy ez volt az oka. Lehet, hogy ennél sokkal racionálisabb, de senki nem gondolna rá oka volt. - A sóút hídja a "Török" nevet kapta. Köveinek patinája becsapós, ugyanis az átkelő mindössze 200 éves, és soha nem látott egyetlen törököt sem. Habár a nyári nap a patakot elpárologtatta alóla, ha jön az esős idő, a víz visszaköltözik a mederbe. - Meg kell nézni a Tiszának a szabályozása előtti időszakot, és hát ezek a völgyek, ezek mind-mind lápos, ingoványosak voltak, tehát itt óriási jelentősége volt egy-egy hídnak, mert a patakoknak az egyik oldalára jutni csak ezeken a hidakon keresztül lehetett. A patakmeder mellett jobbra és balra is több kilométeres, ingoványos, lápos, mocsaras rész volt. - A híd hadászati szempontból is fontos, jó példa erre a közeli Tápióbicske, ahol 1849. április 4-én az átkelést biztosító hídért folyt a küzdelem. A tavaszi emlékhadjáratból évek óta a pándi hagyományőrzők is kiveszik a részüket, a három tüzér épp a szoborkertben gyakorol. - Tüzérek ágyúhoz, ágyút tölts! Az ágyúba csak fojtás, valódi golyó nem kerül. Tüzelésre felkészül, tűz! Kicsi ágyú nagy hanggal, boldog és elégedett 21. századi tüzérekkel. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban több pándi katona is harcolt. Mindig a napjára, amikor esik, a csata is, meg minden, akkor próbáljuk lejátszani, akkor élő történelemórában, Tápióbicskén, Isaszegen, ugyanúgy, amikor abban az időpontban, amikor a csata volt. - A pándiak ráadásul azt a népszerűtlen feladatot is felvállalták, hogy rátermettségükkel és harci kedvükkel a császári csapatokat erősítik. Ez persze nem jelenti azt, hogy a pándi csapatot dezertőrök alkotják. Ellenfél nélkül a csata nem csak unalmas, még értelmét is veszti. Az osztrák ruhát senki nem akarja felvenni a csatákba, és legtöbbször mi viseljük, pándiak. Anélkül nincs csata, hogy nincs ellenfél, és akkor mi fölvettük ezeket a ruhákat, csináltattunk magunknak, és majdnem minden évben mi vagyunk a labancok. Mi osztrákok vagyunk, bennünket leszorítanak a hídról, sajnos mindig ezt mondták Jovicskén. A szabadságharc leverését követően Pest vármegye alispánja, Szilassy György, Czetz János honvédtábornokot hetekig a Pándy kúriájában rejtegette. A község mindkét világháborúból kivette a részét. A szoborpark központi eleme, Pándi Kis János szobrászművész alkotása az édesanyjától búcsúzó frontra induló katonát ábrázolja. A helyiek úgy tudják, hogy a katona a művész édesapját, a nőalak pedig a nagymamáját ábrázolja. A legenda szerint a nagy háború első elesett pándi katonája épp a szobrászművész édesapja lehetett. Ez az a hely, ahol a gödöllői dombság egyszerűen belevész az Alföld laposságába. A magaslatok, a kiemelkedések az utolsókat rúgják, a hatalmat a sík terek veszik át. Teszik ezt békében és csendben, a dombság nem tiltakozik, a nagy étvágyú Alföld pedig illedelmes és nem bolygatja a határokat. A két egymást tisztelő vidék mezsgyéjén, mint gyöngyfüzéren a szemek, úgy követik egymást a falvak. Gomba, Bénye, Káva, Pánd. Nemcsak az aszfalt köti össze őket, hanem a "Tápiómentiség" élménye is. Káva község házai két löszvölgy közé épültek, nem kell félni, nem szorulnak be, itt és így érzik jól magukat. - És a vízválasztó is itt van, tehát Pilis, az már a Duna vízgyűjtő területe, mi meg a tiszai vízgyűjtő területnek a széle vagyunk. Érdekes, hogy a 20. század elején még országszerte a nagyforgalmú utak is gyenge burkolattal rendelkeztek sok helyütt. Kávát már az 1910-es években is köves út szelte át. - Az 1910-es években egy Förster Aurél volt országgyűlési képviselő itt lakott a faluban véletlenül ebben a kastélyban, és akkor született meg ennek az útnak a szilárd burkolattal való ellátása véletlenül, hogy véletlenül éppen itt. A völgyek, a lankák erre a vidékre jellemző tájformák. Ott van például a gombai kis szurdik, míg Bényén a Dolina a kedvelt kirándulóhely. - A jégkorszak után, amikor kialakult ez a völgyrész, az uralkodó szélirány volt az, ami kivágta ezeket a völgyeket, és nagyon vigyáztak a bényeiek arra, hogy ne hegyen építsenek. Kérem szépen, itt a legkisebb dombot is hegynek hívják már. - A hegy errefelé nem csak egyfajta felszíni forma, hanem a szőlőnek is a lakóhelye volt, de jött az a gyökér, tetű filoxéra és lesöpörte a gyümölcsöt a domboldalból. Bényén a pincéket löszfalba faragták, és az is előfordult, hogy egymás alá és fölé is kerültek vájatok. - A legszerencsétlenebb volt az, akinek fönt kellett kivájni a pincéjét, és ő létrával járt föl a pincébe. Amikor itt bejártak dolgozni sokan Pestre, és akkor megkérdezték, hogy te mit csináltál? Fölhordtam a pincébe a bort, azt mondja, lehord, nem, én fölhordtam, mert létrával járt föl. A szőlő között a szilvafa is jól érezte magát. Szilvalekvárnak csak bizonyos mennyiségig jó, a csonthéjas gyümölcs leginkább pálinkává szeret alakulni. A Bényei Szeszfőzde és Információs Központ a környék legkorszerűbb pálinkalepárló üzeme volt. Ma már múzeum. - Itt tudták meg az emberek a híreket, a másik pedig az, hogy nem messze lakott a Kossuth nyomdának egy gépmestere, Tihanics János, és amikor ugye a nyomdából lefut az első szalag, akkor házipéldányban megkapták a nyomdászok, és ez a nyomdász óriási mennyiségű újságot hozott. Szinte Magyarország összes folyóirata itt megtalálható volt, és itt lehetett olvasni. Ide többen jártak olvasni, mint a könyvtárba. A kép idilli, a háttérben csöpög a pálinka, miközben szeszillatba burkolózva a gazdák újságot olvasnak és beszélgetnek. Szezonban a főzde szinte éjjel-nappal működött, volt, hogy az állami gazdaság egy hétre is munkát adott a főzőknek akkora mennyiségű törkölycefrét szállítottak Bényére. Egyébként a közeli Pándnak is megvan és meg is volt a gyümölcse. Bár a pándi megy nem a községről, hanem Pándy János huszárkapitányról kapta a nevét. - Ő nemesítette ezt a fát, és az ő nevéhez fűződik, ő Debrecenben lakott, de később valamilyen szinten mégiscsak kötődött Pándhoz, mert ide nősült a szilasi családba. A tojást ki kell habosítani a cukorral, és mikor már jó habos, akkor bele kell önteni az olajat, utána a kefirt és a végén apránként belekeverni a sütőporral elkevert lisztet. Ezt a masszát beleöntjük a tepsibe és a végén rászórjuk a meggyet. 180 fokon sütöm és 20 perc alatt megsül. A pándi meggyes pite elkészítése legalább annyira egyszerű, mint amennyire finom. Nagyon. Ha valaki kíváncsi a zöld ezernyi árnyalatára, akkor bizony Káva községben, Nagy Erika és Salamon György birodalmában szó szerint legeltetheti a szemét. Úgy tartják, hogy a zöld figyelmessé teszi az embert, harmóniát teremt, nyugtatja a testet, a lelket és a szellemet is. A zöld a remény, a hit, a bizalom és a szerencse színe. Hát hogyne szeretném mindezt egy festőművész vászonra vinni. - Az én szempontomból ez kitűnő hely, ugyanis teljesen mozdulatlan. Tehát olyan, mint egy beállított csendélet, amit csak meg kell festenem különböző szögekből. Napokig, hetekig nem változik a helyszín, se semmi, tehát évek óta festem, 20 éve körülbelül, csak az atmoszféra változik, tehát az atmoszférája a tájnak. - Káva tájképfestőjének egyik kedvenc helyszíne a Nagykapu előtti tér. - Ez az egész úgy van berendezve nekem, mintha egy színpadkép lenne, és azt minden évszakban megfestem, mert annyira szép és annyira harmonikus az egész, hogy nem tudom nem megfesteni. - Káván a képzőművészek száma jóval az országos átlag feletti. Simorka Sándor szobrászművészt a gödöllői dombság utolsó lankái varázsolták el. - Tápiószentmártonon Oláh Szilveszter szobrászművész kollégámmal dolgoztunk a tápiószentmártoni első háborús szobron, és akkor jöttünk lefelé a kocsmába, és akkor rögtön láttam, hogy ez egy olyan telek, ami nagyon jó lenne nekem. Nem véletlen az, hogy ide irányított a a sors. Mikor Kávára kerültem, érdekes, jöttem így hazafelé, és a buszról leszálltam, és megszólalt egy hang. Életemben soha nem volt ilyen, akkor az egyszer, és azóta se, és lehet, valószínűleg nem is lesz soha, hogy "te a Nap fia vagy". Tehát, hogy neked magadat kell irányítani, tulajdonképpen ez a Nap. - Valószínűleg hasonló érzés járta át a török idők után a földbirtokos Puky család férfitagjait is, mindenesetre hatalmas földterülettel és modern gazdasággal rendelkeztek a környéken. Majd egy nagyobb összegű hitel felvétele miatt minden összeomlott, pedig a Puky családnak Káván több kastélya, kúriája is volt. - Összesen négy kastély volt, ez az iskola épülete, a polgármesteri hivatal, a másik kastély, a harmadik kastély, az már magánkézben van. Annak már csak a fele van meg, felét lebontották, illetve a negyedik kastély, az volt az ős, az eredeti Puky kastély, azt 1930-ban bontották le. - Kávától a szomszéd község, Pánd mindössze 4-5 kilométer távolságnyira található. Az egykor Besenyő település nevének jelentése Örs, vagyis őrállás, védelmi pont. - A besenyők ugye, hogy jelezzék a király felé való hűségüket, nem közvetlen akkor, amikor beköltöztek, hanem a 11-12. század fordulóján, amikor már elterjedt dolog volt ez a projekt, hogy tíz falu egy templom, akkor a mieink is megépítették a maguk templomát, ami 1774-ig állt. - Pánd fontos birtokosai közé tartoztak a Szilassy-ak, akik a községet 1453-ban kapták meg a királytól adományként. Pándot sokáig megtartották, még Hugonnai Vilma az első magyar orvosnő is élt Pándon, amíg el nem vált a férjétől, ifjabb Szilassy György földbirtokostól. - 1910-ben halt meg az utolsó Szilassy majd' 500 évig itt léteztek, és a révükön települtek be a Patay család, aki gombához is köthető, a Bárczay család, akik szintén Gombához köthetők, a Fáy-ak is köthetők Gombához is, Pándhoz is. - És ha már Kávára és Pándra elutaztunk, látogassanak el a főleg evangélikusok lakta Bényére is. A község 1714 után született újjá, amikor a Felvidékről szlovák telepesek érkeztek. - A község az igazából főképpen szlovák anyanyelvű volt, még az 1927-es püspöklátogatáskor megjegyzi a püspök, hogy most már nem ártana legalább havonta egyszer magyar nyelvű istentiszteletet tartani. Tehát nem használták annyira a magyart, mint a szlovákot. - Itt bizony minden minden mindennel összefügg. Bényét is a Fáy-ak és a Patay-ak birtokolták, sőt egy időben a csodaló Kincsem történetéből ismert Blaskovich családnak is volt a településen birtoka és kastélya. Miközben a Pest megyei Gomba község melletti Magfalva nagyot nyújtózva óvatosan előbújt a földből, a következő heroikus szavak jelentek meg a lapokban. Tiltakozás a fogyasztói társadalom ellen, hagyományos parasztgazdálkodást végző önellátó gazdaság, organikus módon a természetbe visszahelyezett, a nagy ellátórendszerektől független mintaprojekt, és mind igaz is, de ami hiányzik valamennyiből, az az otthon kifejezés. Ugyanis Magfalva az ott élőknek az otthona, a szinte semmiből teremtett minden, ahol a régmúlt modernné alakult. Ez Magfalva, avagy Harcvölgy major 2. - Először alakult a MAG közösség, ami a "Mintaként Alkalmazott Gondviselés" rövidítése. És utána, miután ez így kinőtte magát, és akartuk, hogy legyen egy székely is, vagy Gábor úgy döntött, hogy azt a sok elméleti tudást gyakorlatban is megvalósítanák, akkor vásárolta meg ezt a területet, és akkor adódott, hogy Magfalva legyen a neve. - Az itteni talaj nem csak sovány, hanem inkább sivár és homok. Magfalva alakulásakor többen azzal viccelődtek, hogy sikerült az alapítóknak megvásárolniuk az ország legnagyobb homokozóját. - Azt gondolom, hogy innen szép győzni, és hogyha megmutatjuk azt, hogy itt is lehet gazdálkodni, szép kertet csinálni és a tájat megújítani, akkor már nem volt hiába, nem vagyunk teljesen önellátók, de afelé törekszünk. Ha győztesként még nem is lehet a kart a magasba emelni, Magfalva nyerési esélyei nagyon jók. A homoktengert színekkel, élettel töltik meg a dolgos hétköznapok. Ezen a helyen hamarosan egy tudományos kísérlet is kezdetét veszi. A kutatók arra kíváncsiak, hogy miként lehet olyan vetőmagkeveréket összeállítani, amelyből szárazságtűrő, méhlegelőnek alkalmas növények fejlődnek. Megvolt ennek a rendje, hogy aratás után kivirágzott a tarló, ezt méhekkel legeltették, aztán utána ráhajtották a kérődző állatokat, azok is még lelegelték, amit tudtak, és amikor már a kérődzők mindent letapostak, már nem volt számukra ehető növényzet, akkor a sertés és a baromfi jöhetett a területre, és megvolt a terület eldolgozása, megvolt a terület megtárgyázása, gyakorlatilag az volt a csodálatos a régi paraszti gazdálkodásban, hogy az év minden időszakában hasznot hozott a terület. - Magfalva jó példája annak, hogy nem tűnt el az a gondolkodásmód és az a hit, amit manapság permakultúrának neveznek, ráadásul a föld visszahat, visszaad az embernek is. A népi gyógyász Géczi Margit a gyógyítást jelenleg mintaadással végzi. Hogyha az emberek idejönnek és megkérdezik, hogy mi az, amit ők meg tudnak tenni a családjukért, vagy a saját egészségük érdekében, azzal tudok a legtöbbet segíteni, ha elmondom, hogy én hogy élek, vagy megmutatom. A másik szakmám az népi kézműves takács vagyok. Tulajdonképpen az önellátásnak ezt a részét is le tudom fedni, hogy mondjuk magam előállítsam a textíliákat, amikre szükségem van, vagy a ruhaneműket. - Gomba község nemcsak az ifjú gazdákat, hanem a múlt évszázadok kastélykúria-építő földesurait is vonzotta, például a Patay-akat, vagy éppen a Fáy-akat. Az egykori Tahi-kastély helyén pedig a Pega Major kínál a városi létformától eltérő élményeket. - A kastély helyén lakom. A környezet is olyan gyönyörű hely, én akkor is csak tanyának hívom, mert állatok lakják. Megpróbáltunk egy tanyasi környezetet kiépíteni, én úgy gondolom, hogy ez maximálisan sikerült is. Őshonos állatok tartásával foglalkozunk, ne azt mondja a gyerek, hogy soha nem látott még ilyet, ne higgye azt, hogy egy tehén lila, mert a csoki papíron az van. - Merthogy a magyar marha vagy szürke, vagy tarka. Mindkettő van a majorban, és még sok minden más is. - A mangalicának minden fajtája szőke, vörös, fekete fecskehasú, őshonos baromfik, a tejelő cigány juhok, rackajuhok, lófajtákból lipicai, kuriózum, kisbéri félvér, nóniusz, hidegvérű lovak vannak. - A majorság közelében gomba ékessége egy közel 19 hektáros tó, ami a Gombai patak vizét fogadja magába. A mederterhét elsősorban földek öntözésére akarták használni, ám a víz olyan színes élővilágot teremtett maga körül néhány évtized alatt, hogy a víztározó horgászparadicsommá lépett elő.

- Hogy is feledhetné a kerék döngölte föld azt a tömérdek szekeret, amely a Tápióság vidékén keresztül a Tisza-parti Szolnokról a Duna-menti Pestre szállította a sót. Az egykor forgalmas kereskedelmi út mára ösvénnyé szelídült.A szérűskert, a dolláros rét, a sárkányrúgás, a kerek nádas, vagy éppen a Gombaipatak partjait összekötő Török-híd azonban ma is úgy gondol vissza a vasút előtti kocsizörgéses korra, mintha csak tegnap lett volna.