Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Valaha a Duna és a Sárköz folyók fogták közre azt a szigetet, aminek dombján ma Bátaszék városa fekszik. Itt alapított II. Géza király apátságot, és idehívott ciszterci szerzeteseket a Bécs melletti Heiligenkreuzból. Az apátság a középkorban a Cikádor nevet viselte, egészen addig, amíg a ciszterciek után bencések költöztek a falai közé. Az új korszakot új névvel is jelezték, ettõl fogva Széki monostorként ismerjük az épületegyüttest. - Ez a monostor 1529-ig állt fönn, ekkor ugyanis Ibrahim pasa megostromolta, elfoglalta és várrá alakította át, amikor a régészeti feltárások voltak, megtaláltuk az ostromnak is a nyomát, a bedõlt keleti falnak a helyén, és tulajdonképpen a törökök benne laktak 150 évig. A szentélyét Szulejmán szultán dzsámijává alakították át, a hajóban pedig laktak, illetve istállónak használták. - A törökök kiûzése után hithû katolikus német telepesek érkeztek a környékre, elõször a romos templom szentélyét állították helyre, majd a fõhajót. Árvíz idején a templom kapuit szélesre tárták az áradat elõtt, a víz elvonulásakor viszont rekesztéket tettek az ajtóba. A bent maradt halak kétharmada a papot, egyharmada a kántort illette. A sok víz komoly károkat is tett a falakban, ám a helyi közösség egyre gyarapodott nem csak lélekszámban, de anyagiakban is. Így a lakók megengedhették maguknak egy új templom felépítését. A 19. század végén Bátaszék már kifejezetten módos településnek számított. - Ez volt a folyó lecsapolásoknak az ideje, kiváló termõföldek keletkeztek itt a környéken, illetve Bátaszék ipari, illetve közlekedési csomóponttá is vált. Hozzá kell azt is tennünk, hogy az a német lakosság, akit ide a XVIII. században betelepítettek egy nagyon szorgalmas és vallásos katolikus lakosság volt, és ugyancsak Bátaszéken mûködött egy alapítványnak a Mária Terézia által létrehozott Teréziánumi Alapítványnak a gazdasági központja. Hofhauser Antal a neogótikus építészet egyik mestere tervezte az új templomot. Ám a felszentelésére még egy darabig várni kellett. Ma sem tudni, hogy a gyakori árvizek vagy az új falak alatt elterülõ török temetõ gyengítette-e meg annyira a talajt, hogy a templom alapja megsüllyedt, a gyönyörû, frissen vakolt boltozat pedig hosszanti irányban 40 centi szélességben megrepedt. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a miniszter is leutazott Budapestrõl, és mindenki úgy gondolta, a még mészillatú templomot az alapokig le kell bontani. - És akkor az építõmester, a hagyomány vagy az anekdota szerint a miniszterrel tett egy fogadást, hogy õ helyreállítja ezt a templomot, negyedannyi költségbõl anélkül, hogy le kéne bontani. Ekkor alátámasztották belülrõl a templomot egy fa szerkezettel, úgyhogy állt fölötte a templom, kicserélték az oszlopokat, vaskosabb oszlopokra, körbe kapott egy pántot az alapoknál, a templom majd a 40 centis repedést betéglázták, és tulajdonképpen azóta is áll. - Az épület átadásakor közvetlen szomszédságában még állt a régi templom. Miután lebontották, berendezési tárgyait a környezõ templomok és kápolnák kapták meg, míg az építõanyagát más templomok építéséhez használták fel, a régi templomnak még a helyét is betemették. - Ezt követõen itt egy parkot alakítottak ki, és nagyon sokáig feledésbe is merült, nem is tudták, hogy hol volt ez a középkori templom. Még az 1990-es évek elején fölvetõdött annak az igénye, hogy meg kellene keresni Magyarország elsõ ciszterci apátságának a romjait. - A ciszterci rend megbízásából végzett ásatásokon a helyi gimnázium diákjai és tanárai dolgoztak, az õ segítségükkel sikerült szinte teljes egészében feltárni az egykori templom alapjait. Ma egy látványos romkert mutatja be az egykori falak, a bejárat, a szentély elhelyezkedését. A szomszédban pedig büszkén magasodik a régi monostor fölé a 120 éves plébániatemplom. Az erre járók általában rácsodálkoznak, hogy az ország jelenleg hetedik legmagasabb épülete egy ilyen méretû és gazdagon díszített templom hogy kerülhetett egy alig hatezer lelkes kisvárosba. Az elbontott bátaszéki templom ásatásai során elõkerült középkori és XVIII. századi építõkövek ma a város tájházának pincekiállításán sorakoznak. De nem csak ezért érdemes ellátogatni ide. A módos parasztházból kialakított tájház szobáiban az itt élt és élõ nemzetiségek kultúráját is megismerhetjük. Az itt élõ svábok fõleg mezõgazdasággal foglalkoztak, ahogy ennek a háznak a tulajdonosai is. Az istállóban ma is láthatók jellegzetes szerszámaik, használati tárgyaik. Ám a városban gyorsan erõsödött egy kisiparos réteg is, akik a környezõ falvak lakosságához képest már inkább polgári életmódot folytattak. - Itt már egyáltalán nem jártak népviseletben az emberek, míg ott még nagyon sokáig a népviseletet használták. A baranyai falvakban nagyon sokáig megõrizték az anyanyelvet, a német anyanyelvet a családon belül, meg az egymás közötti kommunikációban, míg itt Bátaszéken éppen az iparosodás miatt szükség volt arra, hogy tudjanak magyarul is, következésképpen szép lassan visszaszorult a német anyanyelv a hétköznapi kommunikációban. Nem csak a templom, de a vasútállomás méretein is sokszor meglepõdik az erre utazó. Egykor innen Pécs, Budapest, Baja, Dombóvár irányába hozták-vitték a környék népét és javait a vonatok. Vonzó helyszín volt egészen a II. világháborúig, mégis szinte kizárólag németek lakták ezt a várost, más nemzetiségûek, alig-alig költöztek ide. - Bátaszéken ma is ilyen néven illetik azt az utcát, hogy Magyar utca, amelyben a nem németek laktak, tehát viszonylag egy szûk körû népesség volt az, aki nem tartozott a sváb népcsoporthoz. Ezt a helyzetet nagyon megváltoztatta a háború utáni állapot, 1945-tõl nagyon sokakat elvittek a málenkij robotra, utána következett a németségnek a kitelepítése innen Bátaszékrõl is, mint általában Magyarországról, ez a bizonyos 50 kilós csomagokkal történõ elüldözés, nyugodtan hívhatjuk így is. Meghaladta a 8000 lakost Bátaszék háború elõtti népessége, és ezek közül közel a felének el kellett mennie innen Bátaszékrõl. Az 1738-39-es pestisjárvány erõsen megtizedelte a lakosságot. Ekkor fogadták meg, hogy ha a járvány elvonul, kápolnát emelnek a dombtetõn. A szóbeszéd szerint akkoriban ültették mellé a molyhos tölgyet is, ami egykor uralkodó fafajnak számított a környéken, és amely ma jótékony árnyékával borul az épület fölé. Valószínû, hogy a korabeli tölgy vagy tölgyek makkjából születhetett ez a mai fa matuzsálem. - Ezeket a száraz, löszös területeket sok helyen szõlõtermesztésbe vonták, és ezekrõl a részekrõl már hiányzik a molyhos tölgy, de azért magasan fekvõ, olyan területrészeken, ahol körben erdõ található és a meredek száraz lösz oldalnak a tetején azért megtalálható természetes körülmények között is a környezõ erdõkben a molyhos tölgy. - A szõlõtelepítésekkel a környezõ domboldalakról is elfogyott az erdõ, de a tölgy nem magányosodott el, sõt, gyorsan kultikus jelentõségûvé vált a bátaszékiek körében. - A korábbi korokban az emberek, akik a szõlõvel foglalkoztak a környéken, szívesen elzarándokoltak ide a kápolnához, és elmondtak egy fohászt azért, hogy megfelelõ legyen a termés, jól sikerüljön a szüret, és bizony sokat vártak a Szent Orbán kápolnától és a molyhos tölgytõl is. Azt várták tõle, hogy megvédi õket a kedvezõtlen idõjárási körülményektõl. Az volt a szokás, hogy meglocsolták vörösborral is a tövét, Szent Orbán napján, hiszen a szent az alapvetõen a szõlõvel foglalkozó emberek és a kádároknak a védõszentje. - Ma is gyakran vezet ide a helyiek útja. Igaz, inkább sportolni, kikapcsolódni jönnek és élvezni a Sárközre nyíló kiváló panorámát. Évente egyszer, Szent Orbán napján zarándoklatot és szentmisét is tartanak a nagy fa árnyékában. Az itt lakó Molyhos tölgy többször lett az év fája, sõt egy alkalommal az Európa fája címet is elnyerte. Bátaszék és a környezõ dombok a szekszárdi borvidék részei, kiváló borok teremnek itt is. Ma is sok család gazdálkodik kisebb, 4-500 négyszögöles szõlõültetvényeken, amin saját részre termelik meg az éves bormennyiséget, a felesleget pedig értékesítik. Egy ilyen kis ültetvénybõl és présházból, vagy ahogy errefelé hívják, tanyából nõtte ki magát komolyabb borászdinasztiává a Werner család is. - Az õseim a 800-as években kialakították ennek a családi pincészetnek az alapjait. Egy 15 méter hosszú földpincét alakítottak ki, mindig életet adtak bele. Tehát minden évben volt ott bor, ezekbõl a pinceszakaszokból, pincébõl, úgymond örökségembõl alakítottuk ki, míg 2006-ban egy új beruházással igen nagyot bõvült a pince, gondolván arra, hogy én a nyugdíjas koromban hobbiként ezt fogom majd mûvelni. - A hobbiból aztán gyorsan hivatás lett, Wernerék ma már komoly, modern feldolgozóüzemmel, szépen kialakított pincerendszerrel és kóstolóteremmel is büszkélkedhetnek. Míg a szekszárdi borvidéken leginkább kékszõlõt és vörösborokat termelnek, addig Wernerék pincéiben nagyjából fele-fele arányban találunk fehér és vörösborokat. Pedig ez nem teljesen illeszkedik a családi tradícióba. - Fehérbort termeltek a szüleim. Gyakorlatilag nálunk nem volt vörösbor a pincében soha. Édesapám mindig azt mondta, hogy nem piszkítjuk össze a fehérboros hordót vörösborral. Ez valószínûleg azért alakult ki, mert ezek a svábok, akik itt Bátaszéken letelepedtek, ezek arról a környékrõl jöttek, ahol fehérbort termeltek, és õk ezt állították itt is be, és ezt a trendet folytatták tovább, de változik a borfogyasztási kultúra. Egyik alkalommal elmegy a vörösbor irányába, másik alkalommal elmegy a fehérbor irányába, és volt három évvel ezelõtt egy példa, hogyha tízszer annyi rozé borunk van, akkor mind a tízszeresét el tudjuk adni. - Ugyan óriásit változott az elmúlt 30 évben a szõlõ és borfeldolgozás, az alapokat hasonlóan csinálják itt is, mint a felmenõk 100-200 évvel ezelõtt. Ami semmit nem változott, hogy a jó bor készítéséhez tisztaságra van szükség és bizony patikarendnek kell lenni a pincében. A jó borhoz hordó is kell, márpedig Bátaszéken ilyet is gyártanak. A városban egyébként is hagyománya van a kádármesterségnek, régebben még kádárszövetkezet is mûködött itt. - Az édesapámnak a nagyon jó barátja, õ Kádár volt. És egyszer elhívott, hogy nem-e mennék el vele segíteni egy kádat kijavítani. Általános iskolás voltam, 12-13 éves, persze természetes, hát milyen a gyerek, hogyne mennék kis pénz, egy kis fagyipénzért, és hát ott megtetszett, és azóta végül is csinálom. - Régebben a bortermelõ vidékeken szinte minden faluban volt legalább egy kádár, hiszen az új hordót folyamatosan gyártani, a régit meg javítani kellett. Ma már eltûntek az egyszemélyes kádármûhelyek, az országban csak néhány manufaktúrában készítenek új hordót. De eltûntek a kis családi háztáji pincék is, ahol szükség volt kisebb, 50-80-100 literes hordókra. A nagy pincészetek nagyobb hordókkal dolgoznak, igaz, egy kisebb hordó elkészítése éppúgy zajlik, mint egy nagyobbé. - Az alapanyaggal kezdõdik az egész történet. Tehát, van egy jó alapanyag, ami jelen esetben nálunk 4-5 évig száradt kint a szabad ég alatt, utána ugye behozzuk, és abból kezdõdik el maga a mûvelet. A kiválogatás a dongáknak, és úgy tudjuk összeválogatni, hogy melyik donga hova fog kerülni a hordóba, mert ugye nem mindegy az se. Nem mindegy, hogy kerek hordót, ovális hordót, mindenfélét csinálunk, hogy melyiknek állunk neki. - Átlagosan 2000 literes hordók kerülnek ki Tiborék mûhelyébõl, amibõl havonta 10-12 darabot tudnak elkészíteni. Nem csak komoly szaktudást, de bizony kemény fizikai munkát is igényel minden egyes darab. Mivel túl sok mester nem dolgozik az országban, szinte mindegyik hordóról meg lehet állapítani, hogy ki készítette. A szegecs elütésének iránya és módja, a dongák belsejének fûrésznyomai vagy csiszolása mind-mind az õket készítõ kézrõl mesélnek a mesterek névjegyei. Alig pár percre Bátaszéktõl Mórágy község határában lovak legelésznek. Nem is kevesen, jelenleg 45 ló él a lovardában, ahol kisebb-nagyobb legelõkön, karámokban és a jókora istállóban legelésznek, na meg dolgoznak is a derék négylábúak. Itt ugyanis minden nap tartanak valamilyen foglalkozást, legyen az lovasoktatás, ugróedzés, nyári gyerektábor, de még jógázni is lehet a lovak között a legelõn. - A Geresd kapujának is emlegetik Mórágyot egyébként, tehát a geresdi dombság itt kezdõdik, ahol mi most vagyunk. Bennünket völgyek és dombok vesznek körül. Nagyon szeretjük egyébként ezt a helyet, mert közvetlen a környezetben élünk, a természetben élünk, tehát itt folyik el a mórágyi patak. Itt kezdõdik az erdõ a lovardánk háta mögött, tehát a lovas foglalkozásainkat abszolút a természethez közel hûen tudjuk végbevinni. - Eszter közgazdászként végezte az egyetemet és jelenleg a lovarda vállalkozási ügyeit vezeti, de két testvére is itt dolgozik. Sokan nem is sejtik, hogy milyen sok lemondással jár ebben az idilli környezetben az idõnként terápiás hatással is felérõ lovak között élni, dolgozni. Hiszen róluk folyamatosan gondoskodni kell, megoldani az etetésüket, itatásukat, állatorvost hívni hozzájuk, ha betegek, vagy a kováccsal egyeztetni, ha patkolni kell. Ez nem pusztán munka, csak az boldogul benne, akinek életformájává is tud válni. - Amikor én megszülettem, a szüleimnek már voltak lovai, úgyhogy szoktam mondani, hogy elõbb ültem lovon, minthogy járni tudtam volna. A mindennapunk részei voltak a lovak, tehát részt vettünk a napi szintû ellátásukban, az etetésükben, a foglalkoztatásukban. Lovagoltuk õket, de nagyon büszke vagyok arra, hogy megkaptuk azt a lehetõséget a szüleinktõl, hogy válasszunk, hogy milyen pályára szeretnénk késõbb kerülni. Örülök, hogy ennyire belekóstolhattunk abba, hogy milyen is a lovakkal a mindennapi élet, mert tudtam, hogy mire vállalkozom. És amire még büszkébb vagyok, hogy mind a hárman a testvéreimmel úgy döntöttünk, hogy ebben a szakmában szeretnénk elhelyezkedni, és szerintem ez egy nagyon ritka és értékes dolog. - Eszterék lótenyésztéssel is foglalkoznak, minden évben két-három saját nevelésû csikó kerül ki a kezeik közül. Szintén a családi hagyományt, örökséget viszi tovább a közeli Nyéki-hegyen Bárdos Viktor. Õ jelenleg chilipaprikák és levendula termesztésével foglalkozik, de amióta az eszét tudja, állatokat és földet látott maga körül, hiszen a szülei mindig is gazdálkodtak. - A túlsó birtok az száztizenpáréve a család birtoka. Ezt a birtokot két éve sikerült megvásároljam, eddig a túlsó birtokon gazdálkodtunk. Két éve telepítettem ezt a 7000 tõ levendulát, és ezen a darab földön, fél hektáron pedig ezen van a paprika. Mondhatni megdupláztam a családnak a birtokát. Ugye itt a Sárköz paprikatermesztõ vidék és akkor gondoltuk, fûszerpaprika. De a fûszerpaprika is nagyon nagy helyigényû, és viszonylag kicsi az árrés rajta. Akkor legyen erõs paprika. Megpróbáltam az erõs paprikát, sem volt az az igazi átütõ siker, és akkor chili. Tehát akkor a legerõsebb legyen. - A munkájához jól jön, hogy mezõgazdasági iskolát, majd környezetvédelmi technikumot végzett, bár a chilitermesztésrõl ott semmit sem tanultak. Amikor jött az ötlet, akkor egy Amerikában élõ barát postázta Viktornak a legjobb minõségû magokat, és segített elsajátítani a megfelelõ termesztési trükköket. - Február 20-án történik a magvetés fûtött fóliában. Ugye magukat is én ültetem, amikor pedig elérik a palánta magasságot, az olyan május közepe, akkor megtörténik a kiültetés, és onnantól a természetre van bízva. Nyilván próbálunk vastagon trágyázni, próbálunk visszanyúlni a régiekhez, csak a szerves trágya. Augusztustól elkezdõdik a betakarítás, és az elsõ fagyokig gyakorlatilag folyamatosan szedjük a paprikát. - A különbözõ chilik erõssége igen komolyan eltérhet, ráadásul ez részben szubjektív is. Akad, aki nem csak kedveli, de jobban is bírja az erõs ízeket, mások alig próbálkoznak vele. Az erõsség mérésére még viszonyszámrendszert is kialakítottak. Az úgynevezett Scoville-skála azt mutatja, hogy az adott paprika kivonatának egy cseppjét mennyi cukros vízzel kell hígítani ahhoz, hogy a csípõsséget már ne érezzük. Viktor termeszt 10 ezer és 2 millió scovilles paprikát is, a terméseket pedig feldolgozza. Konyhájában különbözõ szószok, krémek és savanyúságok készülnek.

- Valaha a Duna és a Sárköz folyók fogták közre azt a szigetet, aminek dombján ma Bátaszék városa fekszik - Az elbontott bátaszéki templom ásatásai során előkerült középkori és 18. századi építőkövek ma a város tájházának pince kiállításán sorakoznak.