Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

A Váctól egészen Mohácsig húzódó Dunamenti-síkság középső festői vidékén, a Kalocsai-sárköz szívében található a Szelidi-tó. A Duna szabályozása előtti időkben a folyó árteréhez tartozott, és akkoriban gyakran ki is lépett a medréből, azóta azonban állandósult mederállású szikes tóként tekinthetünk rá. Vize a magas nátrium-jodid és nátrium-karbonát tartalma miatt egészen egyedülálló, kifejezetten bársonyos. Sötét árnyalatát a benne oldódó lebegő szerves anyagok okozzák, és vélhetően erre vezethető vissza az is, hogy a történelmi múltban gyógyvízként tekintettek a tóra, a helybeliek már a török idők óta használják fürdőzésre. - Vannak ilyen hidegebb, melegebb vízáramlások, és ezért is egyedülálló a Szelidi-tó, hogy még a víz hőmérséklete is némelyik rétegekben változik. - Magyarország legszelídebb és ötödik legnagyobb természetes tava, 5 kilométer hosszú, vize pedig helyenként 4 méter mély. Bár a szikes tavak többsége kiszáradhat, ettől a szelídító esetében nem kell tartani. A szikes tavakra az jellemző, hogy néha kiszáradnak, néha több víz van bennük, néha kevesebb, de a szelídító az annyira egyedi, hogy a kékesi életből is tudjuk táplálni. Készült egy természetvédelmi kezelési terv, amely azt tartalmazza, hogy évente egyszer vizet engedünk a tóra. Ez a természetvédelmi jellege nem is kívánná meg, de az üdülés és horgászat szempontjából ez nagyon fontos. Ebben a kezelési terv, a jogszabály előírja azt, hogy november 1-től vizet engedünk a területre, az északi csatornából, a kékesi érből, a zsiliprendszer segítségével tudjuk szabályozni. - Természetvédelmi szempontból fontos, hogy a tó fenekén különféle források is találhatók, amelyek szüntelenül táplálják a vizet, frissítik annak összetételét a belőlük felszabaduló ásványi anyagoknak köszönhetően. A Szelidi-tavat egy kiterjedt 360 hektáros természetvédelmi terület övezi, és rengeteg itt a Natura 2000-es besorolású régió is. Kiemelt jelentőséggel bír a tó északi része, ahol nem csak a nádvágás, de még a nád bolygatása sem engedélyezett. - A nádnak nagyon-nagyon fontos szerepe van a tó életében, hiszen rendkívül nagy a szerves anyag szűrőképessége, hogy ilyen sok nádfal van, ilyen sok nád veszi körül a tavat, ezért olyan folyamatok is ki tudnak alakulni a vízben, amelyek esetleg más tónál nem. Illetve nagyon fontos megemlítenünk a nád szerepét abban is, hogy az énekesmadarak ott költenek nádi énekesmadaraink, nádirigó, cserregő nádi poszáta, tücsökmadár, illetve óriási nagy a rovarvilága a szelídítónak, és hát arról nem beszélve, hogy a helyi horgásztársasággal is nagyon jó a kapcsolat, és a halak is a nád alatt, a nádban ívnak. A kékmoszatról a Szelidi-tóban megtalálható egyik különleges algafajról kapta nevét az a közel két és fél kilométer hosszú tanösvény, amelynek nagy része a part mentén halad végig, és amely a tó kialakulásától kezdve a vízrajzán át az élővilágáról is részletesen mesél. Utóbbiak kapcsán nem csak a vízi flóráról és faunáról, hanem a part, ezzel együtt a tanösvény csapásvonalán húzódó facsoportokról, sűrű erdősávról is. A 12 állomásos bicikliúttal összekötött útvonal közvetlenül a strand közeléből indul. - Itt többségében őshonos fafajokat, kocsányos tölgyet, csertölgyet ismerhetünk meg, amelyeknek nagyon jó hatása van itt a környezetre, a természetre, rengeteg madár költ ezekben a fákban, faodúkban, ugye itt főleg az odúlakó madarainkat emelhetjük ki. Most éppen pont szól az örvös galamb is, tehát amikor reggel erre ébredünk, hogy szól az örvös galamb, sárgarigó, illetve a nádban énekelnek a nádirigók, azt gondolom, hogy mindenkire pihentetőképpen hat. - A Szelidi-tó az 1930-as évektől kezdődően lett igazán népszerű üdülőhely. Ma már a nyári időszakban folyamatosan itt tartózkodók mintegy 40 százalékkal növelik Dunapataj településének lélekszámát. A tó déli partja igazi turistaparadicsom, itt található a legtöbb vendéglátóhely is. A Szelidi-tó a Duna holtágából született és vált jelentős turisztikai célponttá Dunapataj határában. A 19. században a környékbeliek többsége még inkább szilidnek nevezte a tavat és az annak névadójául szolgáló földművelésre kiválóan alkalmas pusztát, ám idővel a Szelidi név vált általánossá. A Duna nem csak azért játszott fontos szerepet a környék és a település fejlődésében, mert megkönnyítette a közlekedést, sokszor még áradásai is jótékonynak bizonyultak, ugyanis termékennyé tették a területet. Már az őskorban lakott vidék volt ez, a magyarok itteni letelepedése a honfoglalás idejére vezethető vissza. - A Duna vonalán gyakorlatilag Árpád törzse szállt meg, és a helynevek is azt mutatják, magának Patajnak a helyneve is azt mutatja, hogy ez Árpád törzsének a táborozóhelye volt. Pataj neve a Pata nevezetű főembernek a nevéből ered, aki vélhetően Gézának kortársa volt, és valószínűleg valamilyen rokoni kapcsolat is fűzte Gézához. Aztán az első írásos forrás az 1145-re keltezhető, amikor is egy útvonal közbenső részeként említik Patajt, és aztán azután szépen folyamatosan kerül elő az írásos anyagba. - Dunapataj első meghatározó régészeti leletei a Szelidi-tó partjának közeléből, a hajdani Várdomb területéről akkor kerültek elő, amikor a 60-as években elindult az üdülőterület fejlesztése, a bronzkorból származó kincsek arra utalnak, hogy itt mindig is földművelő népek éltek. A letűnt korok tárgyi emlékeit ma már az 1937-ben erdélyi stílusban épült dunapataji unitárius templom őrzi. A gyűjtemény kuriózuma a XVIII. század első felében élt történetíró tudós, Bél Mátyás Magyarország leírása című, eredeti, latin nyelven írt kötete, amelyben természetesen Pataj neve is szerepel, de a múltról a templom is bőbeszédűen mesél. Szinte László budapesti építész tervezte, aki maga is székely származású volt egyébként. Az ő megbízói a dunapataji unitáriusok voltak, akik a helyi református egyházból egyházszakadás útján tértek ki, fölvették az unitárius vallást, és itt gyakorolták ebben a kis templomban. Szinte László egyébként nagyon ügyesen egy magtárat alakított át úgy, hogy tornyot építtetett hozzá, a templomteret kialakította, illetve a presbitériumnak a helyiségeit kialakította, és egy szép kazettás mennyezettel látta el, aminek a festését Vernes Judit torockói népi iparművész vállalta magára. Az egész berendezés, az egész templom stílusa az mind erdélyi stílusú, tehát az építtetők, illetve az építész is ezzel a szándékkal állt neki ennek a magtárépület átépítésének, tehát minden Erdélybe vezet. - Ez a múltat idéző, eredetileg kétosztatúnak tervezett alföldi stílusú parasztház 1962 óta múzeum, a település tájháza a XIX.. századi paraszti lakáskultúrát mutatja be egyedi, Dunapatajról gyűjtött darabokkal. Hagyományos alföldi berendezése sokban hasonlít a kiskőrösi Petőfi ház belső tereihez. - Néhány tárggyal Dunapataj kitűnik ebből az alföldi miliőből. Például itt Patajon használtak, mint a református mezővárosok, majd mindegyikében használtak famíliaszéket, vagy gondolkozó széknek is mondták itt Patajon. Ennek az volt a jellegzetessége, hogy asztalos készítette, apáról fiúra szállt, és egész régi darabok is megmaradtak, tehát egy öröklődő bútorról van szó. A XVIII. századból már ismerünk ilyen székeket. Itt a tájházban is van egy ilyen szék, vagy például tékát is használtak a pataiak, kitettek a falra, ami alapvetően könyvek tárolását célozta meg, de ide kerültek a kis becsben tartott díszesebb, értékesebb drága darabok is. - 1962-ben a tájház megnyitásának évében Kodály Zoltán is járt itt dunapataji látogatásakor. Útjának célja akkor nem a népdalgyűjtés volt, hanem a település művelődési házának felavatása. Ez az épület az egyetlen, amelynek alapkőletételén a nemzetközi hírű zeneszerző és zenetudós részt vett. Az eseményt a Magyar Televízió is közvetítette. Dunapatajon és környékén azóta halásztak, amióta megvetette itt a lábát az ember. A bronzkori múlt hagyományai a Duna közelsége és a Szelidi-tó adottságai igazi pecás paradicsommá tették a területet. Kezdetben főként a pontyokat, a békésebb halfajokat keresték, és egyszerű módszerekkel, mogyoróbotokkal, nádbotokkal várták a kapást. 1955-ben aztán 70 horgász megalapította a tó azóta is töretlenül működő horgászegyesületét. - Volt egy úgynevezett halászkunyhó, ahol egy halász brigád, egy halász stáb is végzett halászatot. A horgászok mellett a halászok is jól megfértek, nyilván az akkori egyszerű módszerekkel nem tettek komoly kárt a halállományban, meg a horgászok létszáma is jelentéktelen volt a mostanihoz képest, mellettük jól megfértek a halászok, manapság már ez bonyolultabb lenne úgy, hogy 400 ember vált éves területeinket a szelíd tóra, úgyhogy ez nem működne így. - A Szelidi-tóban a Magyarországon természetes körülmények között élő összes halfaj fellelhető a folyami fajtákat kivéve. Igen gazdag a ponty, a harcsa, a süllő, a csuka állomány, és ezekre szemmel láthatóan büszkék is a horgászok. Hogy a tó ennyire gazdag halakban, egyebek mellett a helyi horgászegyesületnek is köszönhető, itt ugyanis 90%-os a visszatelepítési arány. A természetes egyensúly fenntartása persze mindennél fontosabb. - 100 forintból 90 forintot visszatelepítünk, ez azt eredményezi, hogy nagyon gazdag a halállományunk, ezért szeretnek járni az 50-60 kilométeres körzetből, de több száz kilométerről is eljönnek, hogy a szelíd tavon horgászhassanak, annak köszönhetően, hogy megfelelően be van telepítve a tó. Nyilván ilyen horgászlétszámnál a természetes halállomány nem tartaná fönt önmagát, csak egy intenzív halgazdálkodással, pont emiatt 250-300 mázsa hal kerül telepítésre évente a Szelidi-tóba az egyesület által. Nyilván van egy nagyon szigorú halászati tervünk, ami meghatározza, hogy milyen halból mennyit lehet telepíteni, és ennek köszönhetően megvan az, hogy a ragadozó halak és a békés halak aránya, és ennek megfelelően egy nagyon színes halállomány lelhető fel a Szelidi-tóban. - Ahány ház, annyi szokás, és ez bizony a halászlé esetében is így van. Egy azonban biztos, a kalocsai járásban kizárólag kalocsai paprikával készülhet. Csókás András vegyes halból főzi egy órán át és kerül bele gazdagon gyufatészta is. Dunapataj persze nem annyira a halászléről, sokkal inkább a pacaljáról híres. A patai pacal története a XX. század első évtizedeire vezethető vissza, akkoriban még közel sem volt annyira felkapott tétel, mint napjainkban, leginkább a napszámosok eledelének számított, az 1950-es években aztán a helyi mészáros, későbbi vendéglős, Gyimesi József honosította meg és tette népszerűvé a pacalt. - Patajon a lakodalmakban régen is főzték ezt az ételt, a pacalt, de így vendéglátós szinten Gyimesi József indította el útjára, és azóta is töretlen a patai pacal készítése és mondhatjuk azt, hogy hírneve. Én személyesen is ismertem Józsi bácsit, úgyhogy volt szerencsém vele akár nála enni is. De egyébként itt Dunapatajon azt mondhatom, hogy szinte hasonlóan az ő receptje egy nagyon pici finomításokkal és egyéni ízlésekkel, de a fő váz az a Gyimesi féle fűszerezés és maga a készítés is. - Kanállal, köret nélkül - így eszik a pataiak a pacalt, persze ízlésenként, sőt akár tájegységenként is változhat, hogy kér-e mellé a vendég például krumpli köretet. Kollár Gyula lassan 50 éve dolgozik a vendéglátásban. Amióta bisztrótulajdonos, nem telik el úgy nap, hogy hajnali 4 körül ne legyen a konyhán és ne ellenőrizze az aznapi pacaladagot. - A legfontosabb maga a nyersanyagnak a minősége, ugye, hogy ne legyen vegyszerezve, hanem tényleg Natúr csak tisztítva, hogy ne legyen semmiféle mellékhatás. Maga a fűszerezése pedig egyszerű, nem használunk semmi különleges fűszereket. Természetesen a fő fűszere a fűszerpaprika, só, pici bors és egy csipetnyi titok, azt természetesen azért most nem árulom el. Egy megosztó ételnek mondják, annak számít, hogy van, aki él, hal érte, képes akár száz kilométereket utazni, hála Istennek van ilyen vendégünk, de van, aki meg se kóstolja. Én azt szoktam mondani, hogy kétféle szerelem van, az egyik elmúlik, a másik a patai pacal. A dunapataji pacalos mellett állatsimogató is van, ahol a falusi életformával őshonos jószágokkal lehet közelebbről megismerkedni. Bakotpuszta története egészen a XIII. századig vezethető vissza, és a legenda szerint a bakóról, a királyt szolgáló hóhérról, a terület hajdani tulajdonosáról kapta a nevét. Dunapataj közvetlen közelében, Bács-kiskun legnyugatibb csücskében, máig hűen őrzik a paraszti kultúra hagyományait. Bakotpusztán az 1990-es évek óta korhű keretek között mutatják be a hajdani csikós élet történetét és kalandjait, az érintetlen magyar pusztát, a pásztorhagyományokat, ember és ló évezredes kapcsolatát. Az érseki uradalom hajdani hintóitól, parasztkocsiktól és tekintélyt parancsoló telivérektől porzik ilyenkor a puszta. Ráadásul Magyarországon napi rendszerességgel kizárólag itt lehet látni puszta-, vagy más néven Koch-tízest. - Ludwig Koch egy osztrák-német festő volt, és imádta a Hortobágyot, imádta a magyar pusztát, és rengetegszer volt itt Magyarországon. Készített egy rézkarcolatot. Elképzelte azt, hogy mi lenne, hogyha egy ilyen csikós fölállna a két ló hátára, és előtte még három be lenne kötve, tehát a puszta ötös, ami ugye puszta ötösként létrejött, de ez még cirkuszi keretek között Lénárt Béla párja észrevette és megmutatta Bélának, aki egy magyar csikós volt, népszerű csikós és cirkuszigazgató. Gondolta, hogyha ezt valaki le tudta rajzolni, vagy elkészült egy ilyen rézkarcolat, akkor ő ezt meg tudja valósítani. Úgyhogy némi gyakorlás és szerszámoknak az elkészítése után megvalósult. - Az ötösből tízes lett, és a Koch-féle pusztatízes is tovább nőtt olyannyira, hogy a világrekord jelenleg a pusztahúszas, amit szintén itt a környéken, a solti Révbérpusztán állítottak fel 2019-ben, és ami be is került a Guinness Rekordok Könyvébe. Tradicionálisan a kunsági lópásztorok fehérbe öltöztek és kunkalapot hordtak. Romsics Csaba, a bakotpusztai ménes számadó csikósa és társai azonban kékben dolgoznak, elsősorban praktikussági okokból, a kéken sokkal kevésbé látszik, ha koszolódik. A számadónak már a felmenői is lovakkal foglalkoztak, többségük fogatos volt, Csaba csikós lett. De nemcsak a viseletnek voltak szabályai, hanem a pásztor hierarchiának is. A bakotpusztai rónaság csaknem 10 hektárját a telivérek mellett rackajuhok és szürkemarhák teszik még varázslatosabbá, és még inkább korhűvé. Úgy élnek itt, ahogy a múltban tették. - Ezen fajtának a legfőbb ismérve az extenzív állattartás, tehát nem igényel intenzív technológiát. Gondolok itt arra, hogy nem muszáj fedett istállóban őket tárolni, ugye a szürkemarhát és a rackabirkát, hanem a legelőn, egész nap egy pásztorló vagy szakaszos legeltetéssel megoldható a fenntartásuk, ezáltal nem igényel nagy munkaerőt, kicsi a költsége, illetve tényleg az a körülmény, amely jelenleg itt a pusztán megtalálható, elsősorban neki a legideálisabb. - Néhány hónapja látogatható Bakotpusztán a paprika porta, amely a kalocsai járás aranyának diadalútját veszi sorra. Bár az 1700-as években is termesztettek paprikát a régióban, az igazi áttörésre 1934-ig várni kellett. Ekkor hozták létre ugyanis hazánk két meghatározó paprikatermelő körzetét, a szegedit és a kalocsait. - Fűszerpaprikát termelni csak úgy lehetett, hogyha ebből a két körzetből kaptak engedélyt, és ebben a két körzetben termelték meg a fűszerpaprikát. A szegediek inkább egy kicsit, ha lehet mondani, ott az exportra, illetve a nagykereskedelemben csillantották meg a tudásaikat. Itt Kalocsa és környékén akkor még inkább a kiskereskedelmi keretek voltak a jellemzőek, aztán ez az idővel változott és nagyobb hangsúly került Kalocsára. Itt több olyan paprikafajtát is nemesítettek, amit aztán nagyon nagy sikerrel tudtak később feldolgozni, értékesíteni külföldre, illetve hazánkban is. - A gasztrotörténeti kiállítás a paprika nemesítésén, termesztésén, feldolgozásán és élettani hatásain túl a fajtákról is mesél, a legjellegzetesebb, a színében szelídi-tavi naplementéket idéző, ízében édes, kalocsai 622-esről is.

A Váctól egészen Mohácsig húzódó Dunamenti-síkság középső festői vidékén, a Kalocsai-sárköz szívében található a Szelidi-tó.