Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Szemet gyönyörködtető városháza a vajdasági Szabadkán, díszes palota a partiumi Nagyváradon, Cicomás szálloda Budapesten és Szentesen. Formabontó épületek, amelyek száz évvel építésük után sem veszítettek vonzerejükből. Különlegesek abban is, hogy nem egy, hanem két építész alkotta őket harmonikus, közös munka során. Komor Marcell és Jakab Dezső legjelentősebb épületei a XX. század fordulóján születtek az első világháború előtti években az úgynevezett boldog békeidőkben. Akkor még máshol húzódtak a határok, így a két zseniális építész legjobban sikerült alkotásainak egy része ma már az országhatáron túl, Románia és Szerbia területén található. A szabadkai városháza sokkal több, mint csak egy épület. - Ez egy talán ma már nehezen elképzelhető dolog, hogy egy épület ilyen húzóerő tudott lenni a város ön identitásának az alakulásában. Tehát, hogy ez alapvetően megváltoztatta a saját magukhoz való hozzáállást. Szabadkához személyes szálak is fűzték az építészeket, különösen Jakab Dezsőt, mert felesége Tauszig Irén szabadkai volt, úgyhogy így aztán Jakab Dezső több megrendelést is vállalt Szabadkára. A századfordulós Szabadkát, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza szülővárosát a legjelentősebb magyar városok között tartották számon, így méltó városháza dukált a főtérre. Ez a különös cicomás köntös, melybe a palota bújt a régiből kiszakadó szecesszió volt az art nouveau, amely akkoriban a progressziót, a haladást, az új művészetet képviselte. - Közreműködtek a kor vezető iparművészei. Ezt sosem úgy kell elképzelni, hogy az építészek mindent megterveztek, sok mindent megterveztek, természetesen viszont teret adtak az iparművészetnek is és az iparművészeknek, különösen a gödöllői művésztelep alkotóinak, tehát például Szabadkán Nagy Sándor is tervezett üvegablakokat, de ugyanúgy ott volt Róth Miksa, aki tervezte és kivitelezte is az üvegablakokat a dísztermekben. - A Szabadka határában fekvő tó partján virágzó Palics a monarchia idején felkapott fürdővárosnak számított. A társasági élet központját képviselő kaszinót, no és néhány itteni hétvégi házat is a Komor Jakab alkotópáros álmodott ide. A szecesszió valahogy kilóg a többi stílusirányzat közül, sokáig idegenkedtek tőle, megmagyarázhatatlan ellenszenv élt a díszes divattal szemben, aztán mégis elsöprő sikert aratott. A történelmi Magyarországon számos várost találunk, ahol jelentős és bizony meseszép szecessziós épületek állnak a mai napig. Ilyen Nagyvárad is. A Fekete Sas Palota talpig szecesszióba öltözött. - Érdekes a szecesszióban az, hogy nem látjuk azt, hogy lett volna külföldön, mondjuk pár évvel korábban, és akkor begyűrűzik Magyarországra is, hanem nagyjából egy időben jelent meg Európa országaiban. Magyarországon is többféle irányzata van a szecessziónak, van a bécsies szecesszió, ami a bécsi építészetnek a hatását, illetve együttélését mutatja. Van a franciás art nouveau-nak is képviselője, de ugyanígy a magyaros szecesszió az pedig Lechner Ödönnel kezdődött és Lechner Ödön tanítványaiban, például Komor Marcellben és Jakab Dezsőben folytatódott. Jakab Dezső a mai Románia területén született 1864-be, a nagy műveltségű Komor Marcell pedig Pesten 1868-ban. Mindketten zsidó származásúak voltak, és a családjukban még a német volt a társalgási nyelv, ám mindkét építész mély gyökereket eresztett a magyar kultúrába és azon fáradozott, hogy a külföldi divat majmolásának tartott és kimerített historizmust végre eltemessék, hogy helyette saját, új nemzeti stílus szülessen. Hogy számukra mit jelentett ez, arra jó példa a munkások kecskeméti palotája, az iparos otthon magyaros formakincse. - Az a bátorság, hogy elrugaszkodnak a korábbi historizáló, eklektikusnak mondott, neoreneszánsz, neobarokk, korábban használt külső homlokzatalakítástól ez gyakorlatilag az összes épületükön megjelenik, de azt Komor Marcell nagyon fontosnak tartotta, hogy ez nem csak egy homlokzatalakítást jelent. Ez az egész épületre az alaprajzon is látszik, a belső részletek, a lépcsőházak tágassága, világossága, a fénnyel való játék, ez az épületnek az egészére kihat. - Az építészpáros erősségének számított, hogy épületeik nem csak szépek voltak, hanem a korban rendhagyó módon funkcionálisak is. Komor Marcell és Jakab Dezső a két modern gondolkodású építész alkotásaikkal a nemzet, illetve a köz ügyét egyaránt szerették volna szolgálni. A századfordulós Budapest hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Egymást érték az építkezések, de a gyors fejlődéssel nem tartott lépést a munkások életszínvonala. Ezen is kívánt változtatni az Országos Munkásbiztosító Intézet, melynek székházát Komor és Jakab a fővárosba, a budapesti Fiumei útra tervezte. Nagyléptékű, tekintélyes ház született, olyannyira, hogy ez volt a korabeli Budapest legmagasabb épülete. - Volt egy ilyen amerikai álom, a felhőkarcoló építésnek a korszaka, ugye Amerikában nagyon zajlott, és ugye itt pedig volt egy igény, hogy minél több területet kapjanak tárolás céljára. A kettőt összekapcsolták és ebből tulajdonképpen, ha úgy vesszük, akkor egy országimázs projekt is kinőtt belőle, megépült Budapest első felhőkarcolója, 70 méter volt, úgy emlékszem, és 17 emelet, és mindez ugye '30-ban. - A torony eredetileg jóval magasabbra nyújtózott, de a 60-as években állagromlás miatt vissza kellett bontani. Az épület két ütemben készült, az első szárny 1913-ban, a másik szárny a toronnyal 1931-ben készült el. A belső terek közül a díszterem a legszebb, ahol az alkotópárostól megszokott díszeket, igényességet és eleganciát láthatjuk. A színes ablakoknak köszönhetően kicsit olyan a terem, mintha templomban lennénk, ahol a szentek helyett munkásokat formáznak a színes üvegek. A terem, ahogy az egész épület ma is csodaszép, hála a legutóbbi felújításnak, amelyben építésztervezőként Kun Zoltán is szerepet vállalt. - Nagyon sok társművészeti alkotást alkalmaztak, megjelennek a relifek, később, amikor a tornyot építették, akkor emeletmagasságú szobrokat tettek föl. Az, hogy a művészeti alkotásokat fő helyre tették, ez szerintem a társadalombiztosítási épületnek, illetve előtte a munkáspénztárnak tulajdonképpen a rangját akarták emelni, tehát kiemelték, hogy ez egy középület, nem is akármilyen középület. Akkor ez nem volt teljesen természetes, hogy a nép fia bemehessen a hivatalba. Be kellett vonzani a hivatalba. - Az épületen domborművek futnak végig, melyen a régi, hagyományos vidéki munkák mellett megjelennek a modern ipari termelés eszközei is, és rendhagyó módon azok a súlyos balesetek is, amelyeket éppen a korszerű gépek okozhatnak. Különös képregények ezek, melyek a biztosítás fontosságáról mesélő figyelemfelkeltő üzenetek a kor emberének. Noha az 1910-es évek elején az OTI is szecessziós épületként kezdte, mire a 30-as években befejezték, már leginkább art deco jegyeket mutatott. Hasonló történt az Erkel Színházzal is, mely nem önálló alkotás, hiszen Komor Marcell és Jakab Dezső itt egy másik építész, Márkus Géza terveinek felhasználásával dolgozott. - Itt semmi furcsát nem látunk mai szemmel, hiszen azt látjuk, hogy egy olyan nézőtér, ami úgy van kiképezve, hogy minden szék a színpad felé forduljon. Ám amikor ez a színház megnyílt 1911 decemberében ez egy nagy feltűnést keltett. És itt a funkció került előtérbe avval szemben, hogy nézzük egymást, hogy reprezentáljunk, és itt sokkal inkább fontos volt az, hogy mi zajlik ott a színpadon, mint az, hogy egymással hogyan érintkezünk társadalmilag. - Az úgynevezett arisztokrata színház egymással szemben épült drága páholyai helyett olcsóbb tömegszínház megteremtése volt az építők szándéka, ezért is kapta a mai Erkel a Népopera nevet, ami leginkább az operett műfajára utalt. - Döbbenetes belegondolni, hogy a Monarchia legnagyobb színházépületét és legnagyobb nézőterét hozták itt létre, és bármilyen furcsán hangzik ez a szó, de jóval kisebb lett az épület, mint ahogy tervezték. Sokkal grandiózusabbra volt ez szánva, nagyon nehezen tudunk róla beszélni, mert néhány tucat fotó, ami rendelkezésre áll, és magát az épületet folyamatosan átépítették. Az épület 1953 óta Erkel Színház néven fut, és leginkább operát játszanak a falai között. Az 1900-as évek elején Budapest elindult a világvárosiasodás útján. Ezen az úton fontos állomás volt a Keleti pályaudvar 1884-es felépülése, akkor még központi indóház néven, amit a szemfüles vállalkozók azonnal kihasználtak és a közelében több hotelt is építettek. Így született meg Komor Marcell és Jakab Dezső irodájában annak a különleges épületnek a terve, amelyet már 1911 óta készen is láthatunk a Rákóczi úton. A Palace Hotel sarokháza kitűnik a Keletihez futó historizáló házak közül, egészen más a homlokzata és a tetőszerkezete, mint szomszédainak. A földszinti rész kifejezetten gazdagon díszített és a sok erkély is új életérzést közvetített, hiszen az olasz paloták mintájára készült bérházakon ez nem annyira volt jellemző. - Palace Hotel néven nyílt meg a szálloda, és magát a szálloda nevét ezen a gyönyörű szecessziós, eredeti műemlékvédett homlokzaton a mai napig lehet látni. Nemcsak a szolgáltatások, hanem itt a Palace étteremben állva a belsőépítészete is lenyűgöző volt, és különleges, a korabeli paloták között tartották számon, hogyha beléptünk a hallba abban az időben, akkor stukkó díszes álmennyezet, márványoszlopok, a lépcsőház is különleges egyedi, kovácsoltvas lépcsőkorláttal és színes ablakokkal kápráztatta el az ide látogatókat. - A palota legszebb része az étterem, ahol az építészek szintén kitettek magukért. Már a tér formálása is izgalmas, hiszen a hatalmas ablakokkal szemben karzat és afféle emeleti szeparé is megjelenik. A sok-sok lámpa nemcsak a megvilágításról gondoskodik, hanem díszítőelemként is szerephez jut. A stukkókat a kor jelentős szobrász kőfaragója, Rákos Manó készítette. Komor Marcell és Jakab Dezső nemcsak a szépben és a nemzeti stílben hitt, hanem a haladásban is. Munkáikat ezért lehetőleg a legmodernebb anyagokból készítették, előszeretettel használták például a kor új vívmányának számító vasbetont, de az épületek felszerelése is jövőbe mutatott. - Maga a szálloda az 1911 februárban nyitotta meg a kapuit. Korának egy egyedülálló, különleges palotája és épülete volt, amit lehet róla tudni, hogy olyan különlegességek fűződtek már a nyitáskor a nevéhez, illetve a szállodához szolgáltatások terén, hogy központi fűtéssel, hideg-meleg vízzel várta a vendégeket. Elektronikus ébresztőóra, ami ma már tulajdonképpen el is tűnt, de akkor nagyon nagy szám volt, és a szobáinak a többségéhez saját fürdőszoba is tartozott. - A hotel a Rákóczi út egyik, ha nem a legszebb épülete és művészettörténeti szempontból is az egyik legfontosabb, 1999-ben műemlékké is nyilvánították. A magyar nemzeti stílus a magyaros szecesszió megteremtője és megkerülhetetlen apostola Lechner Ödön volt. Komor Marcell az ő irodájában közvetlenül az ő szárnyai alatt szívta magába az új eszmét, a mester mellett részt vett az Iparművészeti Múzeum és a Földtani Intézet terveinek elkészítésében is, de rövid ideig Jakab Dezső és Lechner munkatársa volt. - Komor és Jakab tulajdonképpen elhivatott Lechner követővé vált. És az egész építészeti munkásságuknak az volt a célja, hogy a mesternek a törekvéseit, tehát a magyar építészet megteremtését azt ők továbbvigyék és kiteljesítsék. Pont a millenniumi évében alapítanak közös irodát, utána egy évvel, 1897-ben. A szentesi Petőfi Szálló és Vigadó tervezése adta az iroda létrejöttének apropóját. Komor Marcell leírja visszaemlékezésében, hogy éppen a tervpályázat beadásán gondolkodott, és már nem volt sok ideje, amikor belépett Jakab Dezső, és segített neki az istállót, a tekepályát megrajzolni. - A Komor - Jakab páros első közös épületének születése egy másik épület pusztulásához kötődik. A szálló helyén álló egykori vendéglátóegységben a zöld koszorús vendéglőben a XIX. század végén olyan elképesztő higiéniai állapotok alakultak ki, hogy a város vezetése nem látott más kiutat a helyzetből, mint a bontást. Erre a telekre épült fel később a szálló. Az új épület tervezésére pályázatot írtak ki, a nagy presztízsű munka felkeltette a korabeli szakma érdeklődését, 15 építésziroda nyújtott be terveket a szállóra. A pálmát Komor és Jakab irodája vitte el. Komor Marcell és Jakab Dezső közös munkája roppant gyümölcsöző volt. Nem csak arról voltak híresek, hogy kiváló anyagokkal dolgoztak, hogy igyekeztek a legmodernebb technikai vívmányokat is felhasználni az épületeiknél, de rendkívüli teherbírásuk is legendás volt. Irodájukban 100 körülire tehető a megszületett tervek száma, és ezekből körülbelül 70 meg is valósult. Noha a visszaemlékezések szerint vérmérsékletük rendkívül különböző volt - Komor volt a higgadt, Jakab pedig a hirtelen, a szoros barátság mellett a közös munka, amely összekötötte őket, mindig harmonikus és gyümölcsöző volt. - Nagyon szoros baráti kapcsolatban voltak, pedig teljesen két egészen különböző típusú emberről beszélünk. Feltétlenül meg kell említenem a mai Keleti Károly utcában, egykori Oszlop utcában álló saját villájukat és bérházaikat. 1910-ben költözhettek be, annak az volt az érdekessége, hogy Komor Marcell és Jakab Dezső tulajdonképpen egy ikervillát épített családjaiknak, tehát együtt is laktak. A Keleti Károlyban a falak állnak, csak a belseje kiégett, tehát gyújtó találatot kapott, de a fal külső formája az úgy nagyjából megvan. - A bérházépítés Budapesten jövedelmező üzletnek számított, ebből pedig Komor és Jakab is kivették a részüket. Irodájuk és lakásaik a telek hátsó fertályán foglaltak helyet, míg az utcafronton többemeletes bérházakat építettek. Budapesten már a XX. század elején óriási volt a lakáshiány, melyet az első világháború okozta gazdasági válság és a trianoni békediktátum után a fővárosba menekülők egyre növekvő száma csak tovább súlyosbított. - A bérházaikra az jellemző, hogy követték az általános, akkor divatos és tulajdonképpen akkor funkcionális bérházaknak a belső elrendezését és a homlokzatot pedig egészen szabadon alakították. Teljesen különböző típusú bérházaik vannak Budapesten. Talán az egyik legszebb az a Csengery utcai bérházuk, de ugyanúgy a Széchenyi mese utcában is található épületük. - Az ingatlanpiacon természetesen sok volt a spekuláns, a gyors pénzcsinálásban érdekelt szerencselovag, aki a minőség helyett a gyorsaságot és a profitot tartotta szem előtt, ezért ezek a házak sokszor megvágott költségvetésből készültek. A szerkezet az alapanyagok minőségéből azonban Komorék nem engedtek, ők ilyenkor inkább a díszítésen spóroltak. Bérházra emlékeztet pedig szanatórium volt az az épület, amely a Városliget tőszomszédságában épült a Benczúr utcában, ahol egymásnak adták a kilincset a magyar írók. Itt ápolták Krúdy Gyulát, itt próbálták leszoktatni Csáth Gézát a kábítószerről, és itt halt meg Ady Endre. Az épület a II. világháborúban súlyosan megsérült, ezért ma már csak árnyéka önmagának a főváros egyik legszebb utcájában. - Ha a komor Jakab építészpáros jelentőségét kellene méltatnom, akkor éppen ezt tartom az egyik legfontosabbnak, hogy komoly középületek maradtak utánuk, amelyek emblematikus és markáns alkotásai ezeknek a városoknak a mai napig. Itt azért hozzá kell tennem, hogy azért nagyon fontos az, hogy megőrizzük az épületeket és lehetőleg úgy restauráljuk, ahogyan azt az építészek eredetileg eltervezték. - Nehéz eldönteni, hogy egy-egy épületben mit tervezett Komor és mit Jakab, de akárhogy is történt, roppant jelentős életművet hagytak maguk után, munkásságuk azonban nem merült ki az épületekben, máshol is hatottak és inspiráltak másokat is. - Városképileg nagyon meghatározóak ezek az épületek, és sok esetben követőik is voltak. Főleg a vidéki építészetben nemrég indult el egy abba az irányba mutató kutatás, hogy a kis vidéki lakóházak, amelyeken a kis majolikavirágok látszanak, azok mennyire mutatják a nagyobb, mondjuk a középítkezésnek a hatását, és azért mutatják. Tehát látszik az, hogy létesül egy középület, és akkor leszivárog a helyi építőmestereknek a munkáiba. - A Komor - Jakab páros jelentős közéleti szerepet is vállalt, szinte az összes hazai képzőművészeti és építészeti társaságnak tagjai voltak, és rendszeresen fel is szólaltak ezek fórumain, Komor pedig még jelentős szakírói tevékenységet is folytatott. Komor Marcellt 1944-ben elhurcolták, 76 évesen a nácizmus áldozata lett. Alkotótársa Jakab Dezső, aki a róla szóló beszámolók szerint pihenni sosem tudott, ezt már nem élte meg, mert 12 évvel korábban örök nyugovóra tért, de az általuk tervezett épületek ma is róluk mesélnek.

Szemet gyönyörködtető városháza a vajdasági Szabadkán, díszes palota a partiumi Nagyváradon, Cicomás szálloda Budapesten és Szentesen. Formabontó épületek, amelyek száz évvel építésük után sem veszítettek vonzerejükből. Különlegesek abban is, hogy nem egy, hanem két építész alkotta őket harmonikus, közös munka során. Komor Marcell és Jakab Dezső legjelentősebb épületei a XX. század fordulóján születtek az első világháború előtti években az úgynevezett boldog békeidőkben. Akkor még máshol húzódtak a határok, így a két zseniális építész legjobban sikerült alkotásainak egy része ma már az országhatáron túl, Románia és Szerbia területén található.