Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

- Ha Terény 700 éves templomának harangja megszólal, az egész nógrádi vidék tudja, nem akármilyen harangszó ez. Ebben az alig 450 lelket számláló faluban él az utolsók egyike az országban, aki nem csak érti a harangok nyelvét, de szóra is bírja õket. Ilonkának már a szépapja is harangozó volt, dédapja, nagyapja, apja és anyja után ötödik generációsként viszi tovább a mesterséget. - Én tulajdonképpen édesapámtól vettem át, de akkoriban még csak besegítettem. Aztán 2001-ben... ... eltávozott az örökkévalóságba, utána mamával maradtunk ketten, utána mama is eltávozott. Aztán egyedül maradtam, 60 éve harangozok. Fõleg este, úgy van, amikor 7 órakor jövök estére harangozni, amikor végeztem, megyek haza, még végig énekelek, mikor hazaérek, végig énekelek, úgy érek haza. - A harang egész életünket végigkíséri. Jelezhet ünnepet, a Jézuska jöttét, delet, misét, esküvõt és gyászt, vihart, vészt és tüzet, jót és rosszat egyaránt. Hogy éppen milyen a hangja, hányat szól, az mindig attól függ, amiért, vagy akiért a harang szól. Másképp szól a férfi és a nõi halottnak, és másképp, ha vihar közeledik. Utóbbinak nincsenek szabályai, a vihart csak elijeszteni kell, elkergetni messzire a termésre veszélyes jeget. - Amikor ugye misére harangozunk, akkor elsõt harangozunk a nagy haranggal, másodikat a középsõvel, és akkor mind a hárommal, mikor a mise kezdõdik. Ha terényi hal meg és katolikus, akkor végül is a kis harang ez a lélekharang, ez szól elõször. Amikor nagy ünnepek vannak nálunk, minden nagy ünnepkor fõmisekor, és akkor délben, este, akkor mind a három harang, szóval az az ünnepi. - Mohos Zsófia fotográfus a paraszti kultúra értékeit menti, arcokat, tekinteteket, sorsokat és népszokásokat örökít meg, fényképein egy letûnõben lévõ világ sokat megélt generációjáról mesél. - Ha egy nap alatt elmegyek 3-4 idõs emberhez, akkor átélem az egész 20. századnak az összes borzalmát. Nagyon sok idõs azt mesélte nekem, hogy õk soha nem jártak akár mondjuk még a szomszédos faluban sem, mert nem volt ott dolguk, és mégis úgy látom, hogy õk teljes életet éltek, hogy így nem hiányzik nekik az, hogy õk nem járták be a fél világot, és talán ebben ez a kulcs, hogy õk ott a falujukban, a közösségükben élték meg azt a sok élményt, amit mi próbálunk máshol összeszedni, mert hogy annyira gazdag volt az élet ezekben a falvakban az összefogás, meg tényleg így az ünnepeken keresztül. Volt egy ilyen körforgás, egy ritmus, ami szerintem nagyon szép ívet adott az évnek is, meg az életnek is. - Zsófi gyerekkorában sok idõt töltött a nagyszüleinél egy nógrádi faluban, Kisecseten. Édesanyja régész, nagymamája restaurátor, így a múlt továbbmentések kislánykorától része volt a hétköznapjainak. A fényképezõgépen keresztül kapcsolódik az emberekhez, a sorsokhoz. Szeret viseletes asszonyokat és közösségeket fotózni, leginkább Palócföldet járja, de egyre többet fényképez a Vajdaságban is. - Vajdaságban, Kupuszinán, ott még él a karácsonyi éneklésnek a szokása. Ilyenkor szenteste egy csapat iskolás lány útra kel, és az osztálytársaikat, meg az idõsebb, 2-3 évvel idõsebb fiúkat meglátogatják, és énekelnek nekik az ablak alatt, meg a kapu elõtt, és aztán minden háznál be is hívták a lányokat, az anyukák is ugye kísérték õket, és volt egy kis vendégség, és az nagyon szép volt, hogy így beleláttam nagyon sok családnak a szentestéjébe, meg a karácsonyában. - A fotózás, utazás az eltûnt idõ nyomában. Varázslat, egyszerre pillanat és örökkévalóság, ahol emberi léptékkel mért örök életet adhatunk annak, akit, vagy amit lefényképezünk. Mindenképp több történetet hordoz, hiszen nem csak szereplõjének, de a fotó elkészítésének is története van. Ha ehhez hozzákapcsoljuk mindazt, ami minket külsõ szemlélõként megérint, amilyen emlékeket felidéz bennünk, akkor a fotó még egy újabb történettel gazdagodik.

- Ha Terény 700 éves templomának harangja megszólal, az egész nógrádi vidék tudja, nem akármilyen harangszó ez.