A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is.

A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext és a mediaklikk.hu. A teljes leirat forrása a teletext.

Kölcsey Ferenc: Himnusz A magyar nép zivataros századaiból. Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel, nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel. Bal sors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt, megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, általalad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai felvirágozának. Értünk Kunság mezein ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád vad török sáncára, s nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben, s elsújtád villámidat dörgő fellegedben. Most rabló mongol nyilát zúgattad felettünk, majd töröktől rabigát vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozman vad népének vert hadunk csonthalmain győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad szép hazám, kebledre, s lettél magzatod miatt magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött, s felé kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé honját a hazában. Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, vérözön lábainál, s lángtenger felette. Vár állott, most kőhalom, kedv s öröm röpkedtek, halálhörgés, siralom zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virul a holtnak véréből, kínzó rabság könnye hull árvánk hő szeméből! Szánd meg Isten a magyart kit vészek hányának, nyújts feléje védő kart tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, hozz rá víg esztendőt, megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt! - Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: A magyar kultúra napja. Erről a témáról fogok beszélgetni meghívott vendégemmel. Műsorunk elején szót ejtünk majd arról, hogyan született a magyar kultúra napja, milyen körülmények között született az elhatározás, hogy ünnepeljük a magyar kultúrát. Aztán beszélünk a kultúra fogalmáról magáról, arról, hogy mit értünk alatta. Aztán természetesen szó kerül majd a magyar kultúra születéséről, illetőleg arról, hogy mi az, hogy tárgyi kultúra, mi az, hogy szellemi kultúra. Később beszélgetünk majd arról, hogy milyen veszélyek leselkednek a kultúrára korunkban. Végül pedig egy kérdéssorozatra fogunk választ keresni, a kultúrát ápolni kell csupán, őrizni kell csupán, vagy meg is kell élni azt. Beszélgetésünk elején érdemes lenne tisztáznunk, hogy hogyan született ez a jeles nap, amit úgy nevezünk ma, hogy a magyar kultúra napja? - Nem régi ünnep, nincs nagy története még, 35 év mindösszesen, de valószínű kötődik ahhoz, hogy a 20. században a kultúrák értéke is, meg a küzdelme is egy különleges előtérbe került, hiszen maga a tömegkommunikáció is magával hozta, hogy világszerte terjed a kultúra, meg egységesedik, uniformizálódik is a tömegkommunikációs eszközök uralma révén, tehát egy kiemelkedő jelentősége van a 20. századtól kezdve már a kultúránknak. Volt azelőtt is, de most a világ színpadán játszik a kultúra. - Mielőtt elkezdenénk boncolgatni, hogy mennyire így van ez, először azért jó lenne tisztáznunk a kultúra fogalmát, hiszen azt hiszem, hogy ha valamiben nem ért egyet mindenki, amit nagyon sokszínűen magyaráznak, az ez a fogalom pont, hogy kultúra. - A kezdetektől egy gyűjtőfogalom, de ma már annyi területe van az emberi tevékenységnek, aminek végsősoron az értelme az életmegismerése, és ilyen szempontból a kultúra ennek a tevékenységnek az ágait és eredményeit fogja magába. Azt hiszem, hogy mind a tárgyi kultúra, mind a szellemi kultúra nagyon sokfelé oszlik, nagyon sok iránya, nagyon sok ága van, és amikor arról beszélünk, hogy a magyar kultúra napja, akkor nemcsak az irodalom ünnepéről beszélünk, nemcsak a magyar szellemi élet eredményeiről beszélünk, hanem az egész életünk kultúrájáról. - Érdekes ez, amit mondasz, mert maga a kultúra egy ősi szó. Nagyon régen, a görög és római birodalomban is, tehát a görögöknél is, meg a rómaiaknál is megjelenik ez, más és más nyelvi alakban természetesen, de mindenféleképpen azt lehet mondani, hogy igaz az, hogy a kultúra velünk járt tegnap, itt van velünk ma, és valószínűleg a holnapnak is nagy irányítója lesz. Tényleg, az az érdekes, hogy amikor arról beszélünk, hogy kultúra tegnap, ma, holnap, akkor mennyiben tudjuk a kultúrát örökségként felfogni, vagyis mit gondolunk a kultúráról, a tegnapi kultúráról? - Ami az élet egészét átfogja, mint a kultúra, az a hatalomgyakorlásnak is, meg a hatalom megszerzésének is az eszköze, és a 20. században különösen átéltük mi ezt a magyar történelemben is, amikor 1945-ben egy kultúraváltást meg is hirdetett a hatalomra kerülő új szocialista, kommunista rendszer, és egy drasztikus, akkor is fellépett, benne is volt a szlogenben hogy a múltat végképp eltörölni. Sajnálatos módon ebben a kultúra nagyon előkelő szerepet töltött be. - Indulj az útra és vissza ne nézz, múltad a fájó bús ezer év. Amikor a hatalmi eszközről beszélünk, egy kicsit történelmileg is nézhetjük ezt, hiszen már a gyarmatosításnak is egyik eszköze volt. - Valóban. Annakidején az indoka is volt tulajdonképpen a keresztény kultúra exportálása, és ez azóta is mindig a hatalomnak egy jelentős motivációja. Most is a kultúrát, most a demokrácia kultúráját exportálják a nagyhatalmak. - Még egy fogalmi tisztázásra talán szükség volna, ez pedig a kultusz és a kultúra összefüggése. Hogyan látod ezt? - Bizonyos, hogy a kettő szorosan összefügg, és a kultusz, az talán egy olyan mélyen gyökerező fogalom, amelyben a vallás, a hitélet, az ehhez kötődő összes gyakorlat beletartozik. A kultúra pedig az emberi tevékenység minden területén meghatározó - Én azt hiszem, hogy a magyar kultúra születéséről és jelen van. most már mindenféleképpen szót kéne ejtenünk, hiszen ennek a műsornak az is címe, hogy a magyar kultúra napja. - A magyar kultúra születése ugyanúgy a múlt ködébe vész, ahogy a történeti eredetünk, a gyökereink is ott, az ősi együttélés, a népek együttélése, az egész civilizációnk kezdetére nyúlik vissza. A magyar kultúra ilyen tekintetben kezdettől úgy látta, úgy szemlélte magát, amely a keleti és a nyugati világ között egy hatalmas gyűjtőfogalom. És talán azt is meg kell állapítanunk, hogy mindegyik egyformán értékes része, a keleti örökségünk, a nyugati örökségünk, a nyugati gyakorlatunk, azt kell mondanom, egyformán értékes része, csak nem egyformán ismerjük, vagy kellően ismerjük. - Azt hiszem, hogy egy fontos fogalomhoz értünk most, mert amikor arról van szó, hogy a magyar kultúra a kezdetektől valamit képvisel, akkor azt is látnunk kell, hogy valóban úgy van az hogy mi sziget vagyunk. Nem vagyunk szlávok, nem vagyunk germánok, tudjuk nagyon jól, hogy keletről jöttünk, hozzuk magunkkal a keleti kulturális örökségünket, hiszen a tárgyi kultúránk legelső emlékei például azok, amelyek a fémművességhez kötődő emlékek, és amelyek megmaradtak tárgyi emlékként. Vagy a viseletünk, stb. az azt mutatja, hogy valami különös kevercse a magyar kultúra, amelyben keleti gyökerek vannak, és ugyanakkor nyugati meggyökerezettség is. Hogy látod ezt? - A magyar kultúra a kezdetektől ezt a két nagy területet integrálta magába, és tudatosult is bennünk, hiszen így beszélünk magunkról abban az ezer évben, ami az írásbeliségünket már jelenti. Ezeknek az értékeit, ezeket, úgy gondolom, hogy tudatosan is ápolni kell, mert a kultúrának egy sajátos adottsága az, hogy nagyon könnyen keveredik, nagyon könnyen elvész, nagyon könnyen válik egy uralkodó kulturális befolyásnak a hatása alá. - Hihetetlen érdekes, mert ugyanabban a pillanatban, amikor ezt kimondtad, jutott eszembe, hogy a kalandozáskor szerzett aranytárgyakat, amikor hazajönnek a hazába a kalandozók, akkor azokat beolvasztják, és csinálnak belőle magyar ékszereket például. Miért? Mert azok a nyugati kultúrának a nyomait viselik magukon. Tehát van a kultúrának egy olyan része, amelyben fontos a megőrzés, ugyanakkor fontos a más kultúrák megismerése is. Én azt hiszem, hogy az egész magyar kultúra ennek a kettősségében él. - Talán minden nép kultúrája, mert mindannyian állandó kapcsolatban vagyunk egymással. A közösségek a történelmi események során nagyon szoros kapcsolatba kerülhetnek és a kultúrák is kapcsolatba kerülnek, hatással vannak egymásra. Tehát tulajdonképpen a történetírás eszköze is az, hogy a kultúrákat vizsgáljuk, hogy milyen hatások érték. Például nagyon sokszor a magyar nyelvre különböző más nyelvek hatása a történetünket is befolyásoló tényezőként jelentkezik. - Tudtad-e, hogy a Himnusznak szobra is van, mégpedig Magyar Nemzeti Himnusz szobor a neve, és Budapest határában, Budakeszin látható. V. Majzik Mária 9 méter hosszú, 4 és fél méter magas alkotása egy kör sugarai mentén jeleníti meg a Himnusz sorait, melynek közepén egy kétméteres bronzból készült Isten alak látható. A szobor hét ívből álló szerkezetében hétszer három bronz harang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc művét. - A magyar kultúra napjának kijelölése tulajdonképpen ahhoz kötődik, hogy Kölcsey Ferenc ezen a napon tisztázta le a Himnuszt, tehát a Himnusz születéséhez kötődik. De talán érdemes volna arról beszélnünk, hogy nyilvánvalóan a magyar kultúrának is, azt hiszem, az egész magyar nemzetnek egy olyan alkotása jön létre, amely maradandó, és magaskultúrának is szoktuk hívni. Dehát a kultúra fogalmát azért, szerintem nemcsak a humán dolgokra szabad értenünk. - Bizonyos és megtisztelő, hogy egy irodalmi műnek a születésnapja a magyar kultúra napja, és ez is mutatja, hogy mennyire fontos a magyar kultúrában a verbális művészet, az irodalom, de ugyanakkor valóban azt szokták mondani, hogy a kultúra fogalma először a mezőgazdasági kultúrához kötődött. A latinban a művelés szó, ebben gyökerezik a kultúra fogalma, a művelése valaminek, a föld művelése és a különböző tudományok és művészetek művelése egyaránt beletartozik. De beszélünk tárgyi kultúráról is, beszélünk nagyon sok olyan területéről a kultúrának, ami korábban nem is létezett, mozgáskultúráról, testkultúráról, amelyek mind ennek a differenciálódásnak a következményei, ami a 20. századra jellemző. - Akkor az igaz, hogy nem pontos fogalom az úgynevezett magaskultúra, vagy ha pontos fogalom is, mindenféleképpen azért valamiféle magyarázatot igényel. Hiszen éppen Kölcsey Ferenc, a Himnusz szerzője az, aki majd a nemzeti hagyományokban arról ír, hogy a nép művészetéből kell kiindulnia majd, annak kell lenni az alapjának, az úgynevezett magasművészetnek, a fentebb stílnek. Ennyire összefügg gyakorlatilag, hiszen maga a nép is kultúrateremtő erő. - Elsősorban a nép az, amelyik kultúrateremtő, mert hosszú történelmi korszakokon át azért a nép kultúrája volt a jellemző, és a meghatározó. De a magasművészet egy ponton elszakadt a népművészettől, és a 20. századig, de a 19. századtól kezdődően ez a törekvés, hogy integráljuk a népművészetét az úgynevezett magasművészetben a kulturális intézményeknek az oktatási anyagába. Tehát Petőfi, Arany, de már Csokonainál megindul ez a törekvés, ami az irodalmat illeti. - A magyar népiesség, igen. - Hogy váljon a nép művészete, ugye Petőfi úgy is gondolta, hogy akkor lesz majd hatalmi tényező a nép akarata, hogyha a művészete is a magaskultúrával integrálódik. Ugyanúgy oktatni fogják az egyetemeken, ahogy a tudományokat, ahogy a művészeteket. - Azt szoktuk mondani, szinte közhelyszerűen már, hogy a magyarság számára a kultúra, az nemzetmegtartó erő. Éppen a sziget-voltunk miatt, éppen azért, mert a nyelvünk, amely kultúránk jelentős rétegét, a legjelentősebb rétegét hordozza, hiszen nyelv és gondolkodás összefügg, tehát attól, hogy a magyarokról azt gondolják, hogy, annak az egyik oka tulajdonképpen éppen a mi nyelvünk, és a benne rejlő sajátos gondolkodásunk. Én azt hiszem, hogy igaz az, hogy a kultúra nemzetmegtartó erő a magyarság számára. - Bizonyos, hogy a kultúra megtartóerő, és adott esetben egy nemzeti kultúra, az nemzetmegtartó erő, különösen ezért érezzük úgy, hogy a mi kultúránk egy fontos olyan hagyomány, olyan örökség, amelyhez ragaszkodnunk kell, mert, amit már említettél, hogy nem vagyunk sem a nagy germán népcsoport, a nagy szláv népcsoportnak sem vagyunk, a latinok nagy csoportjának sem vagyunk tagjai, tulajdonképpen a felelősségünk a kultúránk megőrzésében így kiemelkedő. - Milyen veszélyek leselkednek a magyar kultúrára? Mert azt hiszem, ha erről a műsorról valamit érdemes majd tovább vinni, az az, hogy van egy felismerés, hogy ez a kultúra, ez komoly veszélyben van. - A kezdetektől, mióta az európai történelembe beilleszkedett a magyarság, ez a bizonyos saját kultúránk ránk volt bízva, nekünk kellett ezt hordozni, megőrizni, továbbfejleszteni, hiszen átvettünk egy európai kultúrát és civilizációt, ami azt jelentette, hogy nagyon sok mindent megtanultunk. De a feladat az is volt, hogy ugyanakkor ne felejtsünk. Tehát, hogy az új dolgok ne töröljék ki a saját hozott kultúránk értékeit. - Érdekes, azzal kezdtük, hogy kultúra tegnap, ma, holnap, és hogyha most azt mondom, hogy a magyar kultúrára leselkedő veszélyekről is beszéltünk az előbb, de mégis a múlt, jelen, jövő a nagyon fontos, mert azt szoktunk mondani, hogy a kultúrát őrizni kell, ez nyilvánvalóan a múlt megőrzésére vonatkozik. Ápolni kell, ez nyilvánvalóan a jelenre vonatkozik. De hogy lesz ebből jövő? Tehát elég-e őrizni és ápolni a kultúrát, vagy valami egészen másról van szó? - Mindez benne van abban, hogy a sajátunknak kell érezni, azonosnak kell lenni a sajátmagunk kultúrájával, és ez csak akkor lehetséges, ha ismerjük. Tehát elsődlegesen ismernünk kell a saját kultúránkat, hagyományainkat, másodlagosan pedig művelnünk kell azt. Csak akkor tudjuk művelni, ha ismerjük, szeretjük, megéljük, és ez az, hogy a mindennapi életünk gyakorlatában is benne van. Én azt tartanám az ideális állapotnak, ha Magyarország az a hely lenne, ahol a magyar kultúrát mindig meg lehet ismerni, meg lehet vele ismerkedni színházban, operában, könyvtárakban, és például a táncban, és például a mindennapi élet olyan dolgaiban, mint a gyermekjátékok, tehát ott lenne mindig a kezünk ügyében, és mindig tudnánk, hogy mihez nyúlunk most, a sajátunkból merítünk vagy valahonnan máshonnan kapunk inspirációt. Nem azt mondom, hogy nem kell ugyanúgy ismerni minden fontos kulturális tényezőjét, befolyásoló szerepét az idegen kultúráknak is, hiszen a 21. század a tömegkommunikáció révén erről szól, sajnálatos módon egy uniformizálódás megy végbe, egy olyan kulturális áradást jelent a tömegkommunikáció, illetve az internet létezése, amelyben csak akkor tudjuk a magunkét megőrizni és művelni, ha ismerjük. És ehhez az kell, hogy jelen legyen a mindennapjainkban, a kulturális gyakorlatunk része legyen. - Azért érdekes ez, amit mondasz, mert maga a kultúra, aminek az alapja a művelés, aztán áttevődik majd a műveltség szóra természetesen ez a jelentés változataiban, de azonban látjuk, hogy ez számunkra pozitív fogalmat jelent. De létezik a rombolás kultúrája, létezik a gonosz kultúrája, és még nagyon sok mindent mondhatnék, amelyre szintén rá lehet akasztani majd ezt a szót, hogy kultúra. Vagyis, amikor a kultúránkra leselkedő veszélyekről van szó, illetőleg a kultúra megéléséről, én azért tartom nagyon fontosnak, mert éppen abba a korba értünk most, amikor a tömegkommunikációs eszközök nem valamiféle morális vagy esztétikai szempontrendszer alapján ontanak mindenféle kulturális terméket. Sőt megjelenik az a szélsőség, amit Cancel Culture-nek, vagyis kultúra eltörlésnek nevezünk, és azt hiszem, hogyha van leselkedő veszély a világra, akkor ez az. Hiszen egy virágzó kultúrájú nemzet, az mindig a nemzet állapotáról beszél. az mindig a krízis jele is. - Valóban. Ezek annyira összetett dolgok és annyira az életünkben gyökereznek, tehát amink van, ha egészében nézzük, az az élet, és az életnek egy nagyon fontos része az a tevékenység, az emberi tevékenység, ami meghatározza az életet, a természeti környezetet, a szellemi életünket is, és ebbe kell, nagyon fontos, amit előbb említettél, hogy van a rombolásnak, a pusztulásnak a pusztításnak is gyakorlata. Én azt nem mondanám kultúrának, bár tanulnivaló, nagyon rafináltan kitanult szakma a pusztítás tevékenysége is, de ezért nekünk, amivel dolgunk van, az az építés, az építkezés, az élet megőrzésének a tevékenysége. - Milyen érdekes dolgot mondtál most, mert ugye megjelent nyugaton a rombolás művészete, egy kiadvány is létezik ezzel a címmel, hogy A rombolás művészete. Ez azt jelenti, hogy azért, amikor az ember kultúráról beszél, ott mégis csak valamiféle új, a múltban gyökerező értéképítésről van szó. Tehát a kultúra azért szelektál is, hiszen én azt látom, hogy a múltból minden kihull, ami nem örökérvényű. De a legfontosabb, legnagyobb értékek, na ezek a mi szellemi örökségünk. - Így van, és amit mondtál, hogy értékközpontúnak kell a kultúra szemléletünknek lenni. Érdekközpontú jelenleg a világunk, és sajnos azt kell figyelni, hogy a művészetben, a kultúrában ne az érdek, hanem az érték maradjon a központi tényező. - Azért is öröm számomra ez a mai beszélgetés a kultúráról és a magyar kultúra napja kapcsán, mert azért bebizonyosodik, hogy a kultúrát őrizni kell, de nemcsak őrizni kell, ez a múltra vonatkozik, a kultúrát ápolni kell, ez a jelenre vonatkozik, de nemcsak ápolni kell, a kultúrát megélni kell, mert ha megéljük a múltból eredő örökségként velünk élő kultúránkat, akkor lesz a magyar kultúrának is, egyben a magyar nemzetnek is, nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is. - (énekel) Hazám, hazám, te mindenem! Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem. Arany mezők, ezüst folyók, hős vértől ázottak, könnytől áradók. Sajgó sebét felejti Bánk, zokog, de szolgálja népe szent javát. Magyar hazám, te mindenem! Teérted bátran meghalok, te szent magyar hazám!

- Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: A magyar kultúra napja. Erről a témáról fogok beszélgetni meghívott vendégemmel. Műsorunk elején szót ejtünk majd arról, hogyan született a magyar kultúra napja, milyen körülmények között született az elhatározás, hogy ünnepeljük a magyar kultúrát. Aztán beszélünk a kultúra fogalmáról magáról, arról, hogy mit értünk alatta. Aztán természetesen szó kerül majd a magyar kultúra születéséről, illetőleg arról, hogy mi az, hogy tárgyi kultúra, mi az, hogy szellemi kultúra. Később beszélgetünk majd arról, hogy milyen veszélyek leselkednek a kultúrára korunkban. Végül pedig egy kérdéssorozatra fogunk választ keresni, a kultúrát ápolni kell csupán, őrizni kell csupán, vagy meg is kell élni azt.