E heti műsorunk Erkel Ferenc életművével, sokoldalúságával és a 180 éve bemutatott Hunyadi László című operával foglalkozik. Takaró Mihály vendége ezen a héten Somogyváry Ákos karnagy, az Erkel Ferenc Társaság és a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének elnöke. A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is. A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is.

A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext és a mediaklikk.hu. A teljes leirat forrása a teletext.

Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk témája: 180 éve mutatták be Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját. Erről fogok beszélgetni meghívott vendégemmel. Beszélgetésünk elején szót ejtünk majd és bemutatjuk a polihisztor Erkel Ferencet, aki nemcsak operaszerző volt, hanem kiváló zongoraművész, sakkmester, sőt intézményigazgató is. Aztán beszélünk majd arról a korszakról, az 1840-1844 közötti korszakról van szó, a Bátori Máriától Hunyadi Lászlóig tartó időszakról. Szóba kerül majd természetesen az opera cselekménye, a leghíresebb dallamok, a leghíresebb dalbetétek és táncbetétek is, majd műsorunk végén megnézzük, hogy a pályának mik voltak a kiemelkedő állomásai ezeken az operákon kívül is. Végül pedig megpróbálunk egy összegzést adni Erkel Ferenc művészetéről. - 1842. január 17-én, a Nemzeti Színház bemutatja Tóth Lőrinc: Két László című drámáját. 1843-ban Wagner József megjelenteti Erkel új, zongorára írt művét, a Hunyadi László Hattyúdalát, amelynek ajánlása a kolozsvári barát, Brassai Sámuel alakját idézi. Ugyanakkor megelőlegezi egy új opera drámai részletét, a Hunyadi László börtönjelenetét. - Magyar embernek, ha azt mondom, hogy Erkel Ferenc, legalábbis remélhetően, rávágja, hogy Himnusz, meg Bánk bán. De Erkel sokkal több volt ennél, hiszen, azt hiszem, hogy korának egyik polihisztora volt, hiszen nemcsak zeneszerző volt. Beszélgessünk most egy kicsit a polihisztor Erkel Ferencről. - Az életét tekintve, gyakorlatilag egészen fiatalkorától kezdve, mint zongoraművész működött, aztán karmester lett Budán, illetve Pesten, a Pesti Német, majd a Pesti Magyar Színházban, ami később aztán a Nemzeti Színház lett, aztán operaszerzőként ismerjük, 1840-től kezdve az opera műfaj megteremtése a Bátori Máriával, és aztán a következő nyolc és fél operájával. Aztán egy kicsit később intézményalapító, de hogyha intézményalapításról beszélünk, akkor legelőször az éppen most 170 éves Filharmóniai Társaság zenekaráról beszélnék legelőször, amit 1853-ban alapított meg. Tulajdonképpen a Nemzeti Múzeumban kezdtek el dolgozni. És éppen 170 éve működik ez a szimfonikus zenekar, mint a legidősebb zenekara Magyarországnak. Aztán beszélhetünk 1875-ről, a pesti Zeneakadémia létrehozásáról. Itt csöndben megjegyezném, hogy Liszt Ferenc nevét viseli a Zeneakadémia, de intézményalapítóként, azt gondolom, hogy sokkal összetettebb és sokkal felelősségteljesebb szerepe volt Erkel Ferencnek, hiszen Liszt néhány hónapot töltött minden évben itt, Magyarországon, és a távollétében Erkel Ferenc látta el Liszt tanítványainak is a nevelését, a zenei okítását, illetve az intézményvezetői feladatokat is. Aztán hogyha továbblépünk, akkor 1884-1885, az pedig a Magyar Királyi Operaház megalapításának az éve. Úgyhogy a három talán legfontosabb intézményünk az ő nevéhez fűződik. - Már látjuk őt operaszerzőként, látjuk zongoraművészként, látjuk intézmény alapítóként, de még nem láttuk a sakkmestert, mert a korának egyik leghíresebb sakkosa volt. - Olyannyira, hogy még a mai napig is szoktak feladni feladványokat, sakk feladványokat, ami Erkelhez kötődik, és tulajdonképpen az a fajta kórusmozgalom, amit mi így hívunk, hogy kórusmozgalom, és Kodály és tanítványai nevéhez szoktuk fűzni, az abszolút neki köszönhető szintén, hiszen az 1860-as években a Dalár mozgalmat, akkor így hívták, ő alapította, sőt néhány évvel később, az iránta való tiszteletből az országos főkarnagyi tisztet is megkapta. Gyakorlatilag, hogyha magyar kórusművészetről beszélünk, akkor ide datálható a kezdete. - De ugye van egy négyéves szakasz az életében, amit koronáz 1844, amelyik az egész zeneszerzői pályafutása talán legérdekesebb éve. De hogyan jutunk el a Bátori Máriától gyakorlatilag a Hunyadi Lászlóig? - Egy picit visszafelé kezdeném most. 1844 valóban, én azt gondolom, ezt sok helyen elmondtam, leírtam, hogy talán a legkiemelkedőbb éve Erkel Ferencnek, hiszen nemcsak a Hunyadi 180 éves, hanem a Himnusz is, mert három hónap különbséggel, ugyanebben az évben, 1844 május végén adta be a 13 pályamű közül a saját pályázatát, és lett aztán június 15-én a Himnusz is az első számú kiválasztott. Visszatérve a fő témához, gyakorlatilag '41-'42-ben már a korabeli leírások azt írják, hogy gyakorlatilag bemutatták a Bátori Máriát, és két vagy három hónappal később már a korabeli újságok megírták azt, hogy Egressy Béni úr egy új drámán dolgozik. A bemutatás különböző technikai okok miatt késedelmet szenvedett. Bartay Andrásnak a személye, aki a Nemzeti Színháznak az igazgatója lett '42 végén, '43-'44-ben, neki a személyéhez kötődik ez a bemutató. - 1844. január 27-e, négy esztendővel a Tóth Lőrinc dráma bukással felérő előadása után ugyanazon a színpadon megelevenedik az a dalmű, amely hosszú időre kijelöli a magyar opera fejlődésének irányát, zenéjének izzó sodrásával pedig jelzi azt az utat, mely a forradalom és a szabadságharc felé vezet. - (énekelnek) Íme, halljad, magyar! Halld! Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály, országunk élni fog, mert László nagy király! Hűségnek győzedelmét halljad, nagyvilág! Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály. - Te aljas pártütő, halálért lesz halál! Torkodra tettedért a hóhér bárdja vár! A vért, mely ontatott, csak véred mossa le, bárhol vagy: rád talál az igaz bíró keze! - Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály, országunk élni fog, mert László nagy király! Hűségnek győzedelmét halljad, nagyvilág! Egymásra leltek újra nemzet és király! - A Hunyadi László kapcsán természetesen fölvetődik az a magyar történelmi család, a Hunyadi család története. - Én azt hiszem, hogy egy kimagaslóan gazdag és szép korszaka volt a magyar történelemnek a 15. század második fele, és tulajdonképpen a leírásokban azt olvastam, hogy egy U-alakú élet-ábrán lehetne ábrázolni őket, hiszen Hunyadi János a nagy törökverő, a nándorfehérvári győztes, akinek az élete tragédiája, hogy miután a saját, gyakorlatilag élete árán megvédte a kereszténységet, és egyébként Nándorfehérvárt, rá három hétre pestisben elhunyt. És akkor tulajdonképpen így készítette elő, tudtán kívül valamennyire Lászlónak a saját helyét, a lehetőséget arra, hogy előbbre lépjen, és adta át a különböző címeket, és a hadicselekményeket, és azt tudjuk az operából, hogy milyen gyászos véget ér az ő élete, nagyon rövid idő alatt. Ez az U-alakú pályának a mélypontja a Hunyadiak életében, viszont utána következik nagyon röviddel Mátyás uralkodása, ami viszont a magyar reneszánsznak egy kiemelkedő időszaka. - Azt hiszem, az egész magyar történelemnek egy kiemelkedő pontja. - Úgyhogy ez tulajdonképpen, ha úgy tetszik, egy epizódszerep, de egy olyan drámaiságot hordoz magában, ami gyakorlatilag 500 évre, és szerintem napjainkig is meghatározza a magyar néplelket ennek a drámának a feldolgozatlansága, az elvarratlansága. A mai napig azt gondolom, hogy mindenki azt éli meg magyar emberként, hogy ott egy gyilkosság történt, egy nemtelen élet elvétel. - Igen, ez nagyon érdekes, amit mondasz, mert Vörösmarty V. Lászlója tulajdonképpen ugyanezt a sztorit mondja el, csak fordítva, másként. A nézőpont más. V. László szemszögéből tudunk meg egy csomó eseményt, de igazából Hunyadi László tragédiája ott történik meg, és vele kapcsolatos. Én azt hiszem, hogy olyan sokféleképpen magyarázható ez az egész, amint látjuk, máris két más szempont, hogy nem véletlen, hogy az opera szerkezete egy kicsit, nem is kicsit, jelentősen változott, hiszen ami mindig is ingadozott, hogy három felvonásosan, vagy négy felvonásban játsszák. Mi ennek a története? - Igazából, eredendően négy felvonásban írta meg Erkel, de annyira rövidre sikeredett a harmadik felvonás és a negyedik sem sokkal hosszabb, hogy végül is ezt a gyakorlat, az előadói gyakorlat egybe fűzte, és tulajdonképpen három felvonásban szokás manapság ezt játszani. - Igen, de azt hiszem, volt olyan időszak, amikor elővették megint, hiszen nagyon sokféle változatát játszották a Hunyadi Lászlónak. Ez talán érdekesség. - Igen. Én azt gondolom, hogy itt annyit kell megemlíteni, hogy a '930-as évek környékén újraértelmezték, egyébként nemcsak a Hunyadit, hanem általában az Erkel operákat. Nagyon sokat belenyúltak úgy a szövegkönyvbe, mint a zenébe, húzások történtek, átalakítások történtek, és ez nem feltétlen vált javára az előadásoknak. Most van egy olyan törekvés, hogy az autenticitást, az eredetiséget visszahozzuk az operákba, és ez a Hunyadira is igaz. - Igen, azt hiszem, hogyha arról beszélünk, hogy átdolgozások, meg három felvonás, meg négy felvonás, akkor azt is érdemes megnézni, hogy tulajdonképpen keletkeznek benne majd olyan betétek, amelyek az eredetiben, az 1844-esben még nincsenek. Ma pedig így ismerjük ezt az operát. - Kezdjük a nyitánnyal rögtön, ami másfél évvel később születik, 1845-ben. Gyakorlatilag Szabolcsi Bence mondta róla, és ez nagyon megragadt bennem, hogy ez az első szimfonikus költemény a magyar zenetörténetben, ami egyébként, a szimfonikus költemény, mint műfaj Liszt nevéhez fűződik, de az operának a legszebb dallamai összefoglalása ez ebben történt meg. Még egy nagyon fontos dolog 1850-ben a La Grange-ária, ami jóval későbbi. - Amiről szintén beszélni fogunk még. - Pesti tartózkodásom alatt az ő avatott vezényletével hallottam egyik operáját, amelynek Hunyadi a címe, s amelynek tárgyát a magyarok hősi történelméből merített. Ebben a műben eredetisége és mindenekfelett ama érzelem mélysége miatt, amely sugallta, egész sereg kitűnő dolog van. Egyébként tisztán komponált munka, és igen értelmes, és igen finom a hangszerelése. Ezzel távolról sem akarom azt mondani, hogy ebben a hangszerelésben nincs erő. Sodel asszony igazi énekes tragika, igen szépen énekelte és játszotta a főszerepet. Ki kell emelnem még a magyar társulatból egy Füredi nevű, igen érdemes tenoristát, mindenekfelett csodálatosan, különlegességében elbájoló hangsúllyal adja elő a nemzeti dalokat és románcokat, amelyek oly drágák a magyaroknak, s amelyek, ha így éneklik őket, bizonyára minden népnek tetszenének. - Az előbb már szóba került a híres La Grange-ária, az is, hogy ő mennyivel később, hat évvel később kerül be az operába, de azt hiszem, nemcsak ez, hanem más dalbetétek is, nyugodtan mondhatom, hogy szimbolikusak ma már a magyar kultúrában, egész egyszerűen annyira híresek, tanítjuk őket például az általános iskolában vagy középiskolában, nemcsak a Bánk bán dalbetétjeit, hanem természetesen a Hunyadi Lászlónak is vannak ilyen dalbetétei. Egy egészen biztosan ilyen, de azt hiszem, többről is tudnánk beszélni. - Igen, hát eklatáns példa, azt hiszem, a Meghalt a cselszövő kórus, ami már megszületésekor is vitát váltott ki, hogy ezt a cenzúra átengedi vagy nem, de akkor ez átment a cenzúrán. Viszont négy évvel később az a '48-as eseményekre olyan politikai töltetet kapott, ami teljesen egyértelműen leleplezte a Metternich-féle ellenállást, gyakorlatilag az ellenállás szimbóluma lett, és később, amikor már konszolidáció volt, akkor pedig a csendes... - Tudjuk, hogy már március 15-én is, amikor ama bizonyos híres előadás volt, a nézőközönség kimondott óhajára, sőt ez több is volt, mint óhaja, egyenesen követelés volt, hogy játsszák el a Hunyadi Lászlóból a nyitányt is. A nyitány is szóba került ott, de igazából, ami a lényeg volt, az a Meghalt a cselszövő. - Az összes ilyen gyújtó hangulatú dal. A Himnusz is így került be a táncrendbe, hogy így mondjam, és természetesen a Meghalt a cselszövő is. - A Meghalt a cselszövő, az többször is feltűnik a magyar kultúrtörténetben, hiszen Nem dúl a rút viszály, országunk élni fog, mert László nagy király. Itt nyilvánvalóan László nevét behelyettesítve nagyon sok mindent lehetett volna és lehetett is énekelni. Ezt sokszor vették elő ilyen politikai pamfletként is. - Nyilván az aktuálpolitika megfelelő pillanataiban ez nagyon jól jött. Amire szerettem volna még az előbb rávilágítani, hogy Verdinél szoktunk beszélni a Risorgimentoról, tehát a nép által megénekelt tömeg dalról, tömeg kórusról, és ez funkcionálisan az első megjelenése a magyar operában ennek a fajta törekvésnek. - Amiből aztán tömegdal lesz. - Igen, tömegdal. - És természetesen, hogyha Hunyadiról beszélünk, akkor nem hagyhatunk ki egy táncbetétet sem, ez pedig a palotás. - Ez a nagyon kevés pozitív pontján az operának, szólal meg tulajdonképpen a nász kísérőzenéje, és utólag került ez is be egyébként az operába. Ami még nagyon érdekes, hogy van Szilágyi Erzsébetnek a kabalettája, ami egy picit a madárhangokat, ez más Erkel operákban is visszatérő motívum, hogy egy fuvola és az énekesnek a párhuzamos éneklése... - A Bánk bánban például. - Igen, de egyébként az István királyra is gondoltam, abban is újra és újra visszaköszön ez a motívum, ez a madár motívum, ami, mondom, fuvolával és a kivételes hangú szoprán énekesnek az együttes virtuóz előadásával szólal meg. - Milyen érdekes hallgatni egy karmestert erről az operáról, aki ezeket a leghíresebb részeit természetesen vezényelte és vezényli. Azt hiszem, azt kell mondani, hogy összefoglalóan mikorra alakul ki a végleges változata a Hunyadi Lászlónak, hiszen tudjuk, hogy ilyen betét, olyan betét, később megírt dolog, mit lehetne erről mondani? - Azt hiszem, hogy ez a La Grange-áriának a betétjével időben teljes egésszé vált, de nyilván, mint már mondtam korábban, voltak átalakítások, húzások, és most van egy olyan törekvés, hogy újra eredeti formában, a lehető legeredetibb formában adjuk elő az operáit. - Most egy évfordulót ülünk, a Hunyadi László bemutatásának 180 éves évfordulóját, de említetted a bevezető beszélgetésben már, hogy neki alapvetően, sőt alapító köze van a Magyar Filharmóniai Társasághoz, amelyik szintén 170 éves jubileumát ünnepli. Nem is társaság ez, hanem Magyar Filharmónia, legalábbis most már így ismerjük. Amit én most kérdeznék tőled, az az, hogy hogyan függ össze a kettő, tehát van-e valamiféle átjárás? Talán azt lehet mondani, hogy ez a két évforduló egyben Erkel munkásságának két kiemelkedő állomása is. - Igen, és hozzá kötődik majd a harmadik, ami szintén ebben az évben fog már megszületni. Erre is utaltam, ez a Himnusznak a 180 éves születési évfordulója, ami egyébként nagyon érdekes, mert a nap, június 15-e, az egyszersmind a Himnusz születési napja, mert akkor hirdették ki, hogy ő lett a 13 pályamű közül... - A megzenésített Himnusz születésnapja, igen. - Viszont 49 évvel később ugyanezen a napon hunyt el Erkel Ferenc. Ez egy érdekes dátum együttállás. De visszatérve a Filharmóniai Társaságra, velük kapcsolatosan azt gondolom fontosnak elmondani, hogy tulajdonképpen az a hangversenyélet, ami a mai napig meghatározott táncrendje van úgymond egy-egy koncertnek, tehát, hogy mondjuk egy nyitánnyal kezdődik, egy szimfónia, közben esetleg egy versenymű, egy énekes dal, ennek a metódusát tulajdonképpen Erkel építette föl. És egy nagyon nagy népnevelő volt. Edukációs munkát végzett zenei vonalon, hiszen ő mondjuk Beethoven egyetlen szimfóniájának kivételével az összes másik nyolcat ő mutatta be például Budapesten, Magyarországon. De a romantika párhuzamos szerzőit is ő hozta Magyarországra, ő mutatta be, tehát gyakorlatilag közönséget nevelt. És ez a Filharmóniai Társaságnak a legfőbb szerepe egyébként a mai napig is, hogy már modern szerzőktől, de mutatnak be mindig újabb és újabb műveket. Aztán rátérve Hunyadi 1844 kora tavaszának a történéseire, ezt koronázza meg, ezt a szakmailag talán legsikeresebb évet, 1844-et a Himnusz pályázatnak a megnyerése. - Amikor azt mondjuk, hogy a pálya egyéb csúcsai, akkor nyilvánvalóan automatikusan a Bánk bánra is gondolnunk kell, mint a pálya talán legismertebb és legnagyobb csúcsára, de az operaszerző Erkel Ferencről ezen a két, sőt most már a Bátori Máriával együtt, három operán kívül, azért még érdemes lenne néhány szót megemlítenünk. - A Bánk bánt tekinthetjük, tekintsük a zenitnek, az életmű zenitjének, és van még egy harmadik pillér, azt gondolom, erre is utaltam már, ez pedig az István király operája, amit gyakorlatilag az Operaház 1884-es megnyitására szántak bemutatni. Ez egy fél évet csúszott, és végül 1885 március idusára került a bemutató. Ez egy olyan hatalmas lélegzetű, gyönyörű mű, amiben egyébként a fiai is tevékeny részt vállaltak, de az alapkoncepció és az alapmű, az Erkelhez kötődik, ami azt gondolom, hogy méltán harmadik pillére ennek az egész életműnek. - Amikor arról beszélünk, hogy István király, azt hiszem, te ezt vezényelted. - Igen. - Akkor erről még egy picit többet kellene tudnunk, hiszen tényleg így van, a Hunyadi Lászlót is és a Bánk bánt is jól ismerjük. De az előbb azt mondtad, hogy ez egy hatalmas, monumentális, csodálatos operája. Mennyiben mutatkozik meg Erkel minden zenei kvalitása az Istvánban? Most, mint karmestert kérdezlek természetesen. - Én azt gondolom, hogy az ars poeticája egyszersmind a kereszténység, a magyarság iránti ős elhivatottságát tükrözi Erkelnek. Egyébként itt hadd említsek meg egy 143 évig alvó művet, amit néhány évvel ezelőtt mutattunk be, ez pedig a Magyar Cantate, ami tulajdonképpen paralel, párhuzamba lehet állítani az István királlyal, hiszen ugyanez a leglényege. Azt a pillanatot ragadja meg, amikor utód nélkül Szent István Mária kegyébe ajánlja Magyarországot. És azért, azt gondolom, hogy ez egy nagyon domináns, egy nagyon fontos dolog a zenetörténetben, a magyar történelemben, a kultúrtörténetünkben. Zenei szempontból pedig, azt gondolom, hogy olyan összegzés az István király, amit minden, amit addig felépített, használt az operáiban, benne van, és még további elemeket beemel, szintetizál és magasabb szintre emel. Tehát én azt gondolom, hogy nagyon sajnálatos, hogy még mindig nagyon kevesen ismerik, és nagyon jó lenne, ha ebből minél több előadás, minél több felvétel látna napvilágot. - Mondhatnánk, hogy történelmi témákat feldolgozva, az István király talán a legkeresztényibb operája. Igaz ez? - Én azt hiszem, hogy igen. Igen, feltétlenül. A hit operája. - Így is nevezhető, hogy a hit operája. - Én ezt most gondoltam ki, igen. - Műsorunk befejezéseként már csak viszonylag rövid időnk van. Jó lenne, hogyha megpróbálnánk összegezni Erkel életművét, illetőleg azt, hogy mi a jelentősége és mi a helye Erkelnek a magyar zenetörténetben, hogy látod? - Abszolút egy alapítója a magyar zenének. A 19. században, amit ő, és mellesleg azért ezt hadd tegyem hozzá, hogy négy zeneszerző és muzsikus gyermeke együtt tettek, anélkül nem lett volna mire építeni Kodálynak, Bartóknak, a 20. századnak. Minden területen, a műfajok tekintetében, az intézmények tekintetében, a zenekar tekintetében, a Dalár mozgalom tekintetében abszolút egy alapozó, amire aztán utána volt az utókornak lehetősége építeni. - Nagyon köszönöm ezt a beszélgetést! Sok-sok újdonságot hozott, gondolom, nemcsak nekem, hanem a nézőknek is. Beszélni Erkelről, és egy kicsit meghaladni azt, amit általában tudnak róla az emberek, a diákok számára tananyag, a magyarság számára azonban sokkal több. Látunk egy embert a 19. században, aki művészetet alapít, aki ott van ennek a hatalmas épületnek, amit a magyar zene házának nevezünk, szellemi alapköve lerakásánál. Számunkra igazából ez Erkel Ferenc jelentősége.

- Mai műsorunk témája: 180 éve mutatták be Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját. Erről fogok beszélgetni meghívott vendégemmel. Beszélgetésünk elején szót ejtünk majd és bemutatjuk a polihisztor Erkel Ferencet, aki nemcsak operaszerző volt, hanem kiváló zongoraművész, sakkmester, sőt intézményigazgató is. Aztán beszélünk majd arról a korszakról, az 1840-1844 közötti korszakról van szó, a Bátori Máriától Hunyadi Lászlóig tartó időszakról. Szóba kerül majd természetesen az opera cselekménye, a leghíresebb dallamok, a leghíresebb dalbetétek és táncbetétek is, majd műsorunk végén megnézzük, hogy a pályának mik voltak a kiemelkedő állomásai ezeken az operákon kívül is. Végül pedig megpróbálunk egy összegzést adni Erkel Ferenc művészetéről.