E heti műsorunk, melyben Takaró Mihály vendége Bellák Gábor művészettörténész, Benczúr Gyula életét, műveit, nagy történelmi festményeit mutatja be. A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is.

A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext. A teljes leirat forrása a teletext.

Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: Benczúr Gyula. Róla fogok beszélgetni meghívott vendégemmel. Műsorunk elején szót ejtünk majd Benczúr származásáról, iskoláiról, illetőleg festői indulásáról. Aztán szó lesz majd arról, hogy kik voltak első mesterei. Később külföldi útjai kapcsán megemlítjük az olaszországi élmény anyagot, aztán a müncheni évek fognak sorra kerülni, végül arról fogunk beszélgetni, hogyan kerül haza Magyarországra, és itt milyen óriási alkotásokat hoz létre. - Amikor Benczúr Gyula 1920-ban, 76 éves korában meghalt, barátai, kortársai, követői úgy emlékeztek meg róla, mint az utolsó festő fejedelemről. Valóban fejedelem volt-e Benczúr Gyula, festő fejedelem-e, vagy pedig egy egyszerű polgár, egy egyszerű ember, aki a művészetnek élt, és mint művész, mint festő, a maga korában, Magyarországon, kétségkívül a legnagyobb művészek közé tartozott. Hogy őt fejedelemnek nevezték, ebben nagy része van annak, hogy valóban fejedelmek, uralkodók, az arisztokrácia leggazdagabb tagjai fordultak meg műtermében, maga a király, Ferenc József is többször, Tisza Kálmán, csaknem valamennyi miniszterelnök. - Beszélgetésünk kezdetén ejtsünk néhány szót Benczúr Gyula származásáról, családjáról, iskoláiról és első mestereiről. - Benczúr Gyula egy felvidéki, Nyitra megyei gyökerű, evangélikus családból származik. Az ősei között van nemes ember is, aki Rudolf királytól kapta a nemességet, de jobbára értelmiségi emberek, tanítók voltak az ő ősei. Az egyik nagybácsija az Eperjesi Evangélikus Kollégiumnak volt a professzora, és tulajdonképpen a Benczúrok ezen a területen éltek, Sáros, Nyitra, Abaúj vármegye. Az, majdnem azt mondom, hogy merő véletlen, hogy 1844. január 28-án, amikor Benczúr Gyula megszületett, akkor az édesanyja és a család éppen Nyíregyházán tartózkodott, ott üzemeltetett egy patikát Benczúr Gyulának az apja, és emiatt aztán a nyíregyháziak is magukénak vallják Benczúr Gyulát teljes joggal és teljes okkal. De a család néhány éven belül aztán visszaköltözött Kassára, és Benczúr Kassán nevelkedett, ott járt iskolába. - Tehát abszolút felvidéki gyökerű. - Egy magyar családról beszélünk, de abban a pillanatban, ahogy a Benczúr 1861-ben, tehát 17 éves korában kikerül a müncheni akadémiára, egy-két éven belül a családi levelezés nyelve németre vált. Nagyon érdekes egyébként, hogy van a családi leveleskönyvben, amit 2004-ben adtunk ki a Széphalom Könyvműhellyel, Mezey Katalin szerkesztésében, van a családi levelek között egy olyan szép fejléces papír, egy dombornyomott magyar címer, körülötte a szöveggel, Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar. Ilyen fejléces papíron levelezgettek. Az ő bátyja, Benczúr Géza, aki aztán ügyvéd lett, ő volt az, aki mindig átnézte Benczúrnak a leveleit magyar nyelvhelyesség szempontjából. - Azt hiszem, most kellene beszélnünk egy kicsit az iskoláiról és első mestereiről. - Kicsi korától kezdve rajzolgatott, vannak gyerekkori rajzai a családi gyűjteményben. Természetesen eleinte másolt. A családi legenda úgy tartja, hogy 1848-49-ben, amikor oroszokat szállásoltak el Kassán, akkor ő lerajzolta az egyik tisztet, és jutalmul kapott egy ezüst rubelt, vagy mások szerint egy nagy 5 kopejkás bronz pénzt, de ez egy legenda, de lehet, hogy van neki alapja. Szóval az első rajzórákat, azokat Kassán kapta. Kassán tevékenykedett akkor Klimkovics Ferenc és Klimkovics Béla testvérek, akik ott tanítottak, rajziskolát működtettek. - Őket nevezhetjük az első mestereknek? - Ők voltak az ő igazi mesterei. És amikor mondták az édesapjának, hogy hát ennek a gyereknek művészi pályára kéne menni, egy nagyon okos és bölcs apa volt a Benczúr Vilmos, és azt mondta, hogy rendben van, és ő maga kísérte ki Münchenbe a fiatal Gyulát. Ott nyilván felvételiznie kellett, stb., de 1861-től ő megkezdte az úgymond akadémiai tanulmányait. - Valójában azt lehet mondani, hogy egy olyan családról van szó, a Benczúr-családról, akik felvidéki eredetűek, és Benczúr pedig egészen kicsi korától kezdve, először nem tudatosan, később azonban már, diák korában abszolút tudatosan készül erre a művészi pályára. Nem a véletlen eredménye Benczúr művésszé válása. - Én azt gondolom, hogy véletlenül senki nem lesz művész. Tehát ez az a pálya, amire készülni kell, születni kell és akarni kell az embernek, tulajdonképpen az öntudatra ébredésétől kezdve. - Talán érdemes lenne még Szinyei és Benczúr kapcsolatáról beszélnünk néhány mondatban. - Ez egy szerencsés barátság volt. Van egy fénykép, ami Benczúr Gyulát ábrázolja fiatal korában. Nagyon kisnövésű gyerek volt. Tehát miközben az akadémiai növendékeinek, mindenkinek már volt egy kis bajusza, meg szakálla, mert az úgy illet, neki nem volt semmije, egy kis csupasz képű gyerek volt. Tényleg olyan volt, mint egy kis kölyök a vele egykorú növendékek között. A hátuljára oda van írva, hogy Szinyei Palinak szeretettel, Benczúr Gyula. Szinyei Sáros megyei volt, Benczúr Abaúj vármegyei. Amikor ezek utazgattak Münchenből hazafelé, óhatatlanul, de közös utakon kellett jönniük. Tényleg jó barátok voltak gyerekkoruktól kezdve. - Az 1844-ben, Nyíregyházán született és Kassán diákoskodó Benczúr Gyula, oly sok pályatársával, Székely Bertalannal, Wagner Sándorral, Szinyei Merse Pállal együtt, tanulóéveit Münchenben töltötte, abban a városban, ahol később maga is a Festészeti Akadémia tanára lett, s amely akkoriban a történelmi piktúra Mekkájának számított. Mestere az a Karl von Piloty volt, akit az ókori és a germán történelemből vett hatalmas vásznaiért, saját korában utolérhetetlen köztisztelet és csodálat övezett. Szerencsére Benczúr, éppen úgy, mint a müncheni akadémián tanuló többi honfitársa, csupán a képszerkesztés, a kompozíció, a történelmi téma kezelésének legfontosabb fortélyait tanulta el Pilotytól. Nem vált epigonná. Különben is, a magyaroknak, ha történelmi témát kerestek, nem kellett könyv ízű, élettelen előképekhez folyamodniuk, ott volt nemzeti múltjuk megannyi sorsfordító pillanata, amellyel új színt és értelmet kölcsönözhettek magának, a történeti festészet műfajának is. - Azt hiszem, hogy Benczúr Gyula életének következő jelentős állomása az, amikor 20 esztendősen, 1864-ben Piloty mesteriskolájába kerül. - Karl von Piloty akkoriban a müncheni akadémia igazgatója, egy nagyon nagy hatású művész volt. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy a történelmi festészet megújítója. A hagyományos történelmi festészet mindig valami történelmi eszmének a megjelenítéséről szól, ahol az isteni erők és az emberi erők együttműködése eredményeként születik meg, mondjuk úgy, valami történelmi helyzet. Az istenek a jók oldalán állnak, és az ő segítségükkel, angyalok vagy szentek segítségével legyőzik a gonoszt. Ezt hívták régen eszme festészetnek. A történelem eszméjének a megjelenítése. Piloty idejében, ő, meg belga kortársai is, jöttek rá arra, hogy a történelem ábrázolását megfesteni, hanem olyan képeket kell festeni, hogy a néző azt érezze, mintha ott lenne, vagy ott lett volna, és születnek meg azok az életkép-szerű történelmi kompozíciók, amik ma is akkora élvezetet okoznak, mert tényleg hiteles kosztümök, gyönyörű ruhák, mondjuk úgy, hogy szinte fotó-szerűen pontos ábrázolás, és az ember valóban úgy érzi, hogy ott van Julius cézár megölésénél, ott van a londoni Towerban. - Nemcsak a személyt tehát, hanem a kort, a korhangulatot, mindent ábrázol egy jó historikus festmény. - Igen, és sokszor még intimitásokat is, mint ahogy Benczúr Gyula is megfestette Rákóczi Ferenc elfogatása Nagysáros várábant. De nem úgy, hogy a Rákóczi hősiesen küzd, hanem éppen a hálószobában van a feleségével, és akkor onnan viszik el. Tehát ennek van egy ilyen, kicsit azt mondanám, hogy egy intimebb olvasata is. Ezt Piloty kezdte, pontosabban Piloty tette akadémiai normává, hogy a történelmi festészetnek ilyennek kell lenni. Benczúr is ezt tanulta, és ő is így akarta ábrázolni a történelmet. Mert a történelmi festészetnek nagy rangja volt a műfajok értékrendjében és hierarchiájában. - Apropó, érdemes beszélnünk arról, hogy hogy néz ki a történelmi festészet egyáltalán Európában ekkor. - A nagy országoknak, a nagy monarchiáknak vannak művészeti akadémiáik, és az akadémiák, azok nemcsak művészeti oktatást és nemcsak művészettörténeti oktatást biztosítanak, hanem tulajdonképpen a festészeti és művészeti normákat is kijelölik. Így kell valamit megfesteni. És aki eltér a szabálytól, arra azt mondták, hogy hát még belefér, nem jó, nem ilyen, nem olyan, és a modern festészet, egy kicsit, ha előbbre ugrunk, az pont ezeknek a normáknak a folyamatos áthágásával újította meg mondjuk a képzőművészet világát. A nagy példák, belgák, angolok és a német, müncheni történelmi festészet volt, és a franciák. - Ennek a jegyében születnek majd az első nagy képei, tehát mondjuk Hunyadi László búcsúja vagy Vajk megkeresztelése, valóban ez már ezt a szemléletet tükrözi? - Amikor Benczúr kikerült az akadémiára, eleinte portrékat festett. Tulajdonképpen az összes családtagját, a kassai rokonokat, hivatali elöljárókat megfestette. Az első komolyabb történelmi képe 1866-ban, a Hunyadi László búcsúja. Ezt teljesen magától festette, de végül is a magyar állam ezt a képet kivitte 1867-ben a párizsi világkiállításra, ahol ez a kép, mondjuk úgy, hogy sikert aratott, és azon melegében meg is vette az állam a Magyar Nemzeti Múzeum számára. A kritika tulajdonképpen akkor ismerte meg, hogy Benczúr Gyula nagy tehetségű fiatal festő. - 22 éves korában festette tehát azt a képet, '66-ban, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum már megvesz egy 22 éves fiatalembertől? Jól értem ezt? - Igen. - Hihetetlen! - De tegyük hozzá, hogy azért a kortársai között kevés ilyen tehetségű művészt találunk. Ott van Székely Bertalan, de egy kicsit idősebb volt, és ő egy kicsit nehezebben érthető festő volt. - És természetesen a Vajkról is beszélnünk kell, hiszen az a másik olyan festmény, ami ebben a korban aztán óriási sikert arat. - A Vajkot egy történelmi festménypályázatra készítette el. 1869-ben Eötvös József kultuszminiszter egy pályázatot hirdet történelmi festményekre. Olyan képeket akarnak látni, amik az új, kiegyezés utáni Magyarország dicső előképeit jelenítik meg. És így esett a választás Szent Istvánra. - Kitűntetett jelentősége volt annak a még 1870-ben, Eötvös József kultuszminiszter által kiírt pályázatnak, amelyben Benczúr, Székely Bertalant és Madarász Viktort megelőzve történelmi vázlatával első díjat nyert. A pályamű témája, Vajk megkeresztelése volt. - Benczúr minden külföldi útja, illetve külföldi tartózkodása nyomot, néha egészen alapos nyomot hagy a festészetében. Igaz-e ez az olaszországi élményanyagra? - Ugye ő többször járt Itáliában, Pilotyval is, meg egyedül is. Ott egyrészt múzeumokat nézett, nyilvánvalóan tanult, másolt, nagyon szép Tintoretto másolatot ismerünk tőle, ami ott készült Velencében. De a legérdekesebb, hogy a velencei San Marconak az enteriőrjében több képet is fest, és a Vajk megkeresztelése nagy történelmi kompozíciójához a San Marco belsejét, enteriőrjét veszi háttérnek. Miért tette ezt? Nyilvánvaló, hogy Vajkot, tehát Szent Istvánt nem Velencében keresztelték meg, de a velencei San Marco belseje, az egy hiteles 10. századi enteriőr volt. Benczúrnak az volt a célja, hogy egy 10. századi hangulatot adjon vissza a Vajk megkeresztelése képen, és ehhez kézenfekvő volt egy gyönyörű, elegáns, királyi, ha úgy tetszik, eleganciájú, 10. századi épület, a velencei San Marco. Ez a legnagyobb vagy a legsúlyosabb nyom, amit az itáliai élmények Benczúr Gyula festészetén hagytak. - És azt hiszem, hogy talán ennél is nagyobb hatást jelentenek majd a müncheni évek, illetőleg akkor, amikor már nemcsak tanítvány, de a müncheni akadémia tanára is lesz. - 1876-tól ő tanított a müncheni akadémián is, és voltak megbízásai, II. Lajos bajor király számára is festett falképeket az ő kastélyaiba, Linderhoffba, meg Herrenchiemseebe. Ezek máig megtekinthetők. A tanítványai között pedig voltak magyar növendékek is. Talán a leghíresebb magyar növendéke Eisenhut Ferenc volt, aki fiatalon meghalt, de egy fantasztikus tehetségű, délvidéki művész. Életművének a zöme ott van Szabadka, Újvidék múzeumaiban. Egy csodálatos művész volt, aki ráadásul eljutott keletre is, Ázsiába, Grúziától kezdve a távolabbi keleti vidékekre, tehát, ha úgy tetszik még orientalista művész is volt. Tehát ő Benczúr növendéke volt. Igazából akkor nősült meg, a müncheni évek alatt vett feleségül egy prágai német lányt, Karolina Maxot, aki egyébként az ő barátjának, Gabriel Max festőművésznek volt a húga. Karolinával is természetesen németül levelezgettek, németül beszélgettek, és ott a müncheni évek alatt született meg Benczúr négy gyermeke is. - Beszéljünk egy kicsit a párizsi évekről, és a világkiállítások, illetőleg Benczúr kapcsolatáról. - Benczúr járt Párizsban is, de érdekes módon az a, mondjuk úgy, hogy modern francia festészet, ami az 1870-es években már nyugodtan mondhatjuk, hogy az impresszionizmus világa volt, az őt különösképpen nem érintette meg, sőt ő azt mondta, hogy hát mindenki úgy fest, ahogy az ízlése diktálja. Azt mondja, én megértem az impresszionizmust, de én nem akarok impresszionista festő lenni. Nagyon kevés szabadtéri képe van, tájképe rendkívül kevés van, ő egy másfajta művészeti univerzumban mozgott, de abban, amiben ő alkotott, abban az tagadhatatlan, hogy ő volt a legnagyobb. - Világszínvonal. - És ne felejtsük el, hogy Benczúr, amikor hazajött, 1883-tól... - Erről fogunk majd beszélni részletesen is. -...akkor ő elsősorban már portréfestő lett, és a reprezentatív portré stílusát gyakorlatilag képtelenség összeegyeztetni az impresszionista látásmóddal. Tehát a portréfestészet úgymond egy akadémikus látásmódot igényel. - Klasszikus értelemben vett művészképzés nincs. Ez az 1880-as években indult meg, tulajdonképpen ekkor látják a kultúrpolitikusaink időszerűnek azt, hogy már ne csak rajztanárokat képezzünk, akik majd a közönségben felkeltik a művészi érzéket, hanem művészeket is. Az első ilyen típusú iskolát 1882-ben alapítják. Benczúr Gyulát hívják meg, hogy az élére álljon ennek az iskolának. Ez azért egy nagy dolog, mert Benczúr ekkor Münchenben van, ünnepelt festő, katedrája van a müncheni akadémián, nem semmi, hogy őt haza tudták csábítani. Valószínű, hogy vaskos pénzért jött csak haza, komoly fizetésért. És nemcsak komoly fizetést ajánlottak neki, hanem persze egy önálló mesteriskolát is, és még egy új műteremházat is, amit az öccse, Benczúr Béla építész tervez meg, ennek a jövendőbeli Epreskertnek az első épülete ez. - Az előbb már szóba került a hazatérő Benczúr Gyula, amely 1883-ra esik. Beszélgessünk egy kicsit arról, hogy mi is történik vele itthon, Magyarországon már. - Benczúrt haza hívják Münchenből, mégpedig azért, hogy itthon egy mondjuk úgy, hogy akadémiai szintű mesteriskolát bízzanak rá. Tehát az ő kezébe kívánják adni a magas szintű művészképzést. Korábban a mintarajziskolában rengeteg festő kezdte el a pályafutását, de tulajdonképpen nem volt akadémiai szintű intézmény. Ezt a célt szolgálta volna a mesteriskola. Ez egy hosszú alkudozás volt, mennyi legyen a fizetése, mennyi legyen a szabadsága? Trefort Ágostonnal egyeztettek, aztán találkoztak, és végül 1883-ban elindult az első évfolyam Benczúr Gyula mesteriskolájában. Ez az Epreskertben volt, a mai Szondi utca, Lendvay utca környékén, tehát ma is a Képzőművészeti Egyetemhez tartozó területen. - Talán érdemes megjegyezni, hogy 1867 után Osztrák-Magyar Monarchia lesz, Európa egyik legnagyobb területű és jelentős lélekszámú új birodalma jön létre, és azt hiszem, hogy ehhez méltó az, hogy 1883-ban legyen már akadémia is, ugyanúgy, ahogy a franciáknál van, a németeknél van, az angoloknál van. Tényleg, hogyan is történik az akadémiai oktatás, és aztán milyen megbízásokat kap Benczúr? - Annál is inkább, mert a magyar művésznövendékek zöme az alapképzés után elindult Münchenbe, Párizsba, Bécsbe vagy Itáliába, kit merre vitt az útja, és nemcsak azért, hogy világot lássanak, hanem, hogy tényleg magasabb szintű képzésben vegyenek részt. Az új államhatalomnak nagyon fontos célja volt a képzőművészeti reprezentációnak a megfogalmazása. Ez minden államnál fontos, de annyira tudatosan, ahogy az Eötvös József-féle kultuszminiszterséggel elkezdődött, erre korábban nem volt példa. Mit követel ez? Egyrészt magas színvonalú művészeti oktatást, itthon tevékenykedő, nagy tudású művészeket, megbízásokat, és a megfelelő nyilvánosságot. Ennek a, mondjuk úgy, hogy állami reprezentatív művészetnek két nagy műfaja volt, az egyik a portré, a másik pedig első portréja Trefort Ágoston, Andrássy Gyula képmása volt, később megfestette majdnem mindegyik miniszterelnököt, Lónyai Menyhérttől kezdve mindenkit, Ferencz Józsefet többször is, Erzsébet királyné halála után a király megfestette vele Erzsébet királyné portréját, egy posztumusz portrét, mondjuk így, miniszterek, bankárok, tehát tulajdonképpen az arisztokrácia első számú festője lett Benczúr Gyula két ok miatt, egyrészt gyorsan, pontosan és magas színvonalon dolgozott. Itt volt Székely Bertalan, meg Lotz Károly is, de ezek nagyon bogaras emberek voltak, ezt mindenki tudta róluk. Nehéz volt velük szót érteni. Benczúr, ahogy a Lika Károly írta, egyszerűen közüggyé tette a festészetet. Egy kedves figura volt, mindig nyilatkozott, szerdánként meg lehetett őt látogatni a műtermében, és ahogy Mikszáth Kálmán írta róla, a király többször volt őnála, mint ő a királynál. Amikor Ferenc József Budapestre jött, mindig meglátogatta Benczúr mester műtermét. - Azt hiszem, hogy érdemes beszélnünk arról, hogy ugyanakkor természetesen nemcsak a portréival lesz Magyarországon is és Európában híres, hanem, amikor a királyi várról vagy a Hunyadi teremről beszélünk, akkor tulajdonképpen Benczúrról beszélünk egy kicsit. - Hát igen, és ez már bizonyos értelemben az ő munkásságának is a vége, és a Monarchiának is a vége. Hiszen a Hauszmann-féle újjáépülő Budavári Királyi Palota termei még a '910-es években is dekoráció alatt voltak, és a Hunyadi terem az egyik utolsó volt, ami be sem lett fejezve. A tervek elkészültek, de két nagy történelmi kép, Hunyadi Mátyás életéből vett jelenetek, azok 1915-ben és '19-ben készültek el. Azért gondoljuk el, se király nincs, a Monarchia összeomlóban van, Benczúr egy év múlva meghal, tehát tulajdonképpen ez félbemaradt, egy torzó maradt, de nagy, jelentős művek ezek is. - Egy műről még feltétlenül beszélnünk kell, ami egy kicsit korábbi, 1898 körüli, a Budai Vár visszavétele. - Ezt a főváros rendelte meg Benczúrtól, abból az alkalomból, hogy 1886-ban volt a vár visszafoglalásának a 200. évfordulója a törököktől. De nem készült el a kép '86-ra, halogatták, alkudoztak, és 1896-ra készült el a mű. - Azt hiszem, már csak egy mondatunk maradt, ha egy mondatban kéne összefoglalnod Benczúr jelentőségét, mit mondanál? - Benczúr volt az, aki megteremtette a modern magyar történelmi festészetet, és ő volt az, aki megfestette a történelmi festészet utolsó alkotásait, amik után már nem lehetett történelmi képet csinálni. - Fantasztikus utazás volt megint a magyar kultúrában, és milyen jó látni egy olyan európai hírű, világkiállítás díjazott magyar festőt, aki végigjárja Európát, látja Bécset, látja Itáliát, eljut Párizsba, a müncheni akadémia mestere lesz, szóval egyszerre európai és egyszerre magyar. Azonban az ízei, a színei és a teljesítményei eltéveszthetetlenül ehhez a kultúrához kötik őt.

Mai műsorunk címe: Benczúr Gyula. Róla fogok beszélgetni meghívott vendégemmel. Műsorunk elején szót ejtünk majd Benczúr származásáról, iskoláiról, illetőleg festői indulásáról.