A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is.

A műsorszolgáltatói információk forrása változó (teletext, mediaklikk.hu). A teljes leirat forrása a teletext.

Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: Ybl Miklós. Róla fogok beszélgetni meghívott vendégeimmel. Műsorunk elején szót ejtünk majd a 210 éve született Yblről, családjáról, gyermekkoráról, iskoláiról. Aztán megnézzük, hogy a kőművessegédből hogyan lesz főépítész, milyen a kapcsolata Pollack Mihállyal. Aztán górcső alá vesszük azokat az épületeket, amelyeket ő tervezett és épített. Így szóba kerül majd a régi Képviselőház, a mai Olasz Kultúrintézet, az Állami Operaház, a Várkert Bazár és még sok-sok épület, mely a nevéhez fűződik. Műsorunk végén arról fogunk beszélgetni, mi a helye, vagy egyáltalán megjelölhető-e a helye a magyar építészet történetben Ybl Miklósnak. - 1879-ben így ír Pesten a Vasárnapi Újság a nagy tekintélyű építészről, Ybl Miklósról: Szavát ritkán lehet venni, de keze nyomát ott találjuk mindenütt, amerre nézünk. A Mérnök és Építész Egylet ez évi közgyűlését követő díszebédet számos és hosszú pohárköszöntés fűszerezte. Csak Ybl, az egylet alelnöke hallgatott. Ebédután a társaság hajóra szállt, s elindulván a Dunán, kezdtek feltűnedezni szemeik előtt Ybl épületei. Az utasok egyike felkiáltott: Ez Ybl pohárköszöntője! - Beszélgessünk most a 210 éve született Ybl Miklósról. - Ybl Miklós művelődéstörténetünkben akkor kap szerepet, amikor a polgári társadalmak és a nemzetállamok kialakulnak. Életteréhez ez a kor megteremtette a miliőt. Ahogy Dávid Katalin olyan szépen fogalmazott, Ybl korának szellemét, lényegét megértve otthont adott ennek a szellemiségnek, ahogy otthont adott az Istennek, otthont adott az arisztokráciának, a polgárnak, az eltávozottaknak műveivel, de ugye a fellendülő kereskedelmet, ipart, kultúrát, mindezt a historizmus korában. - Apropó historizmus. Mi az a historizmus kora? - A 19. századnak tulajdonképpen a legmeghatározóbb építészeti és általánosan összművészeti stílusirányzatáról beszélünk. Ez az építészetben volt egyébként, és jelenik meg a legerőteljesebben, és alapvetően az tükröződik benne, hogy ahogy Júlia is mondta, ezek az öntudatra ébredő és modernizálódó társadalmak a múltjuk felé is fordulnak, és elkezdenek érdeklődni jóval inkább a történeti múltnak az épületei iránt. Ezeknek megindul először a hobbi szintű, aztán gyakorlatilag tudományos feldolgozása, és gyakorlatilag az a mai értelemben vett tudatosság az építészet történetéről, amiben mi már élünk, az kialakul. Ezek az ismeretek, ahogy felgyűlnek, egészen egyszerűen hatnak az akkori, korabeli kortárs építészetre is. Tehát a historizmusnak talán az egyik első időszaka ebből a szempontból a magyar, a német és az angolszász művészettörténetírás eltér egymástól, de a historizmusnak az időszaka nagyjából a 19. század közepén, a klasszicizmusnak és a romantikának a lecsengése körül kezdődik, és kitart csúcsidőszakában mondjuk úgy, egészen az első világháborúig. Vannak azért közben más irányzatok is, a századfordulón főleg, de gyakorlatilag ezt az egész időszakot, amiben Ybl Miklós él és amiben alkot, ennek az időszaknak a nagyját a historizmus maga határozza meg. - Mit tudunk a családról? Mert azt hiszem, hogy ennek a nagy embernek, aki olyan nyomot hagyott a magyar építészetben, egyáltalán Budapest képében, erről majd beszélni fogunk, elég keveset tudunk a családjáról. - 1724-ben már egy székesfehérvári kereskedő névjegyzékben szerepel az Ybl név. Ybl édesapja egy jómódú kereskedő volt, céhben választmányi tagként jelentős szerepet is játszott. Annyit tudunk, hogy a hároméves alapfokú elemi iskola elvégzése után, 1825-ben a bécsi Politechnikumba íratja be Ybl Miklóst. Itt az első két osztályban alapfokú matematikai, geometria, geodézia, műszaki tudományok képzést kaptak, a további négy évben már rajz is szerepel, sőt az építészet is. Kitűnő bizonyítványokat kap, mindenütt kiemelik a becsületességét és a szorgalmát. Ilyen ragyogó bizonyítványokkal hazajőve az akkori Országos Építési Igazgatóságnál szeretne elhelyezkedni. Elutasítják. Fontos azt tudni, hogy ebben a korban bármilyen mesterséget céh keretek között lehetett megszerezni. Voltak az inas évek, 3 évig. Ha felszabadult legényként, akkor vándorútra ment. Hazajőve, visszajőve már még pallérkodhatott, művezethetett, és utána lehetett kérni a céhbe a remek kijelölését. Ybl korának nagy mesteréhez, Pollack Mihályhoz szegődött el. Jellemző Yblre, hogy három év helyett egy év alatt felszabadult legénnyé, de még négy évig, 1836-ig ott maradt rajzolóként. - Talán érdemes megjegyeznünk azt, hogy elindul tehát egy építész pálya. Ez az építész pálya úgy indul el, hogy már egészen kisgyerekkorától kezdve szakirányú képzésben részesül. Hogyan folytatódik ez, miután visszakerül? - Ez egy nagyon érdekes történet a mai szemszögünkből nézve. Júlia említette itt a céhes kereteket, és hát Ybl ezzel is megküzd. A céheket utólag eléggé negatív színben ítélték meg. Azért nem volt ez minden tekintetben egy rossz rendszer, hiszen egy nagyon jó, olyan közvetlen tudásátadási formát kényszerített rá a szakma gyakorlókra, ami egy nagyon jó gyakorlati és elméleti képzés is volt egyúttal. Tehát amikor ezt felszámolják, akkor majd küzdenek is azzal, hogy ezt hogyan tudják az egyetemek és az egyéb képzési formák pótolni. Ybl tulajdonképpen Pollack Mihály mellett végzi el az építészi szocializációját, és ez egy olyan iskola volt, amiről aztán elég messzire jutott. - Ő, aki 1814-ben született, a középfokú iskoláit Bécsben, az ottani politechnikumban végezte. 17 éves korában kapott kiváló minősítésű bizonyítványt. Pollack Mihályhoz szegődött inasként. Ez a kifejezés szerepel, és ez, azt hiszem, valamit jelez. Egy alázatot jelez, hogy ő érezte, hogy még nem kész ember, és inas munkát vállalt, de nem akármilyen munkát, hiszen szülővárosának, Székesfehérvárnak a vármegyeházában dolgozott, és a Nemzeti Múzeum tervezésében is segédkezett. - Elérkeztünk Yblnek azon életszakaszához, amit talán úgy is jellemezhetnénk, hogy a kőművessegédtől a főépítészig. - Pontosan! Pollack Mihály inasévei után következett Koch Henrik, ahol már ő pallér volt. A bécsi Kinsky palotát például művezette. Nagyon fontos elmondani az ajánlásokat. Pollack így ír, hogy a legmagasabb erkölcsiség, a legszigorúbb becsületesség, a legkiválóbb szorgalmával elnyerte teljes megelégedését és szeretetét. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Pollack unokáját, Máriát, Ybl magához véve nevelte fel. Koch Henrik szintén kiemeli a becsületességét, a túlbuzgó szorgalmát és az elmélyült szakmai és rajzi tudását. Ezekkel az ajánlásokkal Ybl könnyen gondolhatta, hogy a céhmesteri igazolást megkapja. 16 hónapi várakozás után elutasították, és 24 évvel később sikerült céhmesterré válnia. De Koch ajánlásával a Károlyiakkal, gróf Károlyi Istvánékkal kapcsolatba kerül, illetve egy olyan emberrel társul, Pollack fiával, Pollack Ágostonnal, és a Dorottya utcában nyitnak egy irodát, akinek megvan a céhmesteri képzése. Érdekes és kedves a hirdetésük, hogy mindenre meghirdették magukat, belső, külső átalakítás, új építés Pollack Ágostonnal. Batthyány beajánlja Károlyiéknak. Károlyi István meghívja Fótra. - Ez az a pillanat, amikor arról is beszélnünk kell majd, hogy elindul egy építész karrier, ami nyilvánvalóan azonban azt is igényli, hogy Nyugat-Európa más városaiban is megjelenjen, tapasztalatokat gyűjtsön. Asszem, Yblnek most ehhez az életszakaszához értünk. - Igen. A céhes egész képzésnek, mondjuk így, a része volt ez a grand tour, tehát a Nyugat-Európába, leginkább Itáliába, esetleg dél-német tartományokba, Franciaországba vezető vándorév tulajdonképpen, ami arról szól, hogy az adott mesternek készülő ember fedezze fel azt a fajta iparosságot, azt a fajta kézműves és egyéb elméleti és gyakorlati tudást, ami ezekben az európai országokban van. Az építészetnél azért ez abból a szempontból is speciális, hogy nemcsak a helyben lévő műhelyeket látogatja meg, és nemcsak oda szegődik el, és az ottani tudást hozza aztán haza, hanem azokat a műemlékeket is megnézi, és itt vissza lehet ismét kapcsolni a historizmushoz, hogy tulajdonképpen megismerkedik személyesen azokkal az épületekkel, amelyek a mintáját jelentik az ekkor divatban lévő historizmusnak. - Milyen érdekes, hogy ez a klasszikus, a korabeli duális képzés, amikor azonnal megismerkedik valaki a szakmájával, még pedig a gyakorlatból. Az előbb valamit, úgy láttam, hogy hozzá szerettél volna fűzni. - Igen, ez nagyon fontos, hogy 1840-ben a müncheni képzőművészeti, a Bajor Királyi Képzőművészeti Iskolába be is iratkozik. Tehát a vándorévek alatt még továbbképzi magát képzőművészetileg, aminek jeles művelője lesz. Mindenképpen említsük meg újra Fótot. 31 éves, amikor 1845-ben Károlyi István megbízza ezzel a monumentális plébániatemplom és iskola együttessel és szintén hadd idézzem Dávid Katalint, aki mondta, hogy: a kontinenssel egyidőben megteremti a magyar romantikát. Itt egy nagyon fontos dolog van, ami Ybl műveltségére tesz tanúbizonyságot. Nagyon kevesen tudják, hogy van egy Mária oldalablak, ahol azt az ősi keresztény ikonográfiát használja, a Dávid-csillagot, a két háromszög egymásba forduló ikonográfiát, amit nagyon kevesen tudnak, hogy Mária, Isten anyja égi és földi közvetítésének a szimbolikája. Ezt akkor Ybl használja. - Eljutottunk a régi képviselőházig, a mai Olasz Intézetig. - Az Olasz Intézetnek az épülete tulajdonképpen egy ideiglenes képviselőházként épült meg. Három hónap alatt építették meg. Egy fantasztikus teljesítmény ez építőiparos szempontból is. Itt az épület egy nagyon szép, neoreneszánsz, itáliai formákkal néz a Múzeumkertre, a Bródy Sándor utcára, közben pedig a lelke tulajdonképpen ez a hatalmas ülésterem, ami az akkori alsóháznak, a képviselőháznak helyet adott. - Itt járunk-kelünk Budapesten nap mint nap, de nem vagyunk tudatában, hogy többek között Ybl Miklós városában is élünk és dolgozunk. Olyan építész zseni ő, akit a saját korában is szinte egyöntetűen ünnepeltek, de az utókor változó divatjai sem szorították háttérbe. Noha immár két századforduló választ el tőle az időben, a kövek tanúságtétele miatt bízvást mondhatjuk, kortársunk Ybl Miklós. - Azt hiszem, elérkeztünk beszélgetésünk szívéhez, mert most a középület tervező, a fantasztikus építész Ybl Miklósról fogunk néhány szót mondani. - 1867-ben elhunyt Hild József, aki a Szent István Bazilikának, Lipótváros plébániatemplomának az építésze volt. Ez egy óriási vállalkozás volt. A pesti polgárság és a lipótvárosi egyre erősödő ipari arisztokrácia egyszerűen ebben a templomban akarta megmutatni azt a gazdasági erőt, amit képviselt, és egy nagyon ambiciózus vállalkozás volt ez. Amennyire ambiciózus volt, annyira alulfinanszírozott. Rettentően lassan haladt az építkezés, és ráadásul Hild élete végén nagyon idős volt már, rosszul járt, nem mászott föl az állványzatra, és az derült ki utólagosan, hogy őt átverték tulajdonképpen a kivitelezők, és nagyon rossz alapanyagokat építettek bele. Egy katasztrófa lett ennek a végeredménye, ami tulajdonképpen csak Yblnek köszönhető, hogy nem lett katasztrófa, mert ő látta előre a bajt. Amikor átvette az építkezést, fölmérte az épületet, és kiderült számára, hogy azok a repedések, amiket lát, az akkor már megépült kupolának az összeomlását fogják okozni. 1868. január 22-én, az akkorra már szerkezetkész kupola beomlik, és hatalmas porfelhő lepi el a várost. Az egyes beszámolók szerint még a Városliget fáiról is törölgetni kellett a port, akkora robajjal omlott ez össze. - Amikor Yblről beszélünk, és természetesen erről az épületről, akkor a középülettervező Ybl természetesen nemcsak olyan munkákat végez, amit valakitől átvesz, hanem azt mondhatnánk, hogy zöldmezős beruházásai is világra szólóak. - Bizony! Hát amellett, hogy a Bazilika építkezését innentől fogva haláláig irányítja, ugye az 1870-es évek elején két igen jelentős megbízást is megkap. Az egyik a királyi várkerteknek a kiépítése és fejlesztése. A királyi palota előtt, a Budai alsórakparton különféle kis polgárházak, kereskedőházak voltak, és tulajdonképpen a várkert belenézett ezeknek a hátsó udvarába, és ezért nem volt a legkellemesebb, nem volt egy királysághoz és egy királyhoz méltó látvány. Éppen ezért a várkertnek egy átfogó fejlesztésébe kezdtek bele, aminek a leglátványosabb eleme a Várkert Bazárnak a megépülte volt, ami tulajdonképpen nem más, mint egy díszes kerítés építmény. - Igen, ez fantasztikus egyébként, hogyha az ember azt mondja, hogy Várkert Bazár, akkor nagy építményeket várna, márpedig ez valójában nem így van. Én azt gondolom, hogy az előbb már beszéltünk a Bazilikáról és most szóba ejtettük a Várkert Bazárt, de igazából élete fő művéről, arról a műről, ami talán Budapest egyik jelképe is, nevezetesen az Operaház, még nem esett szó. - Nagyon érdekes azt megemlíteni, hogy abban az időben ez egy nagyon lepusztult, vigadalmi negyedként is működő, tehát a postakocsi se ment tovább, vagy a kocsi se vitte tovább az utasokat. Krúdy nagyon jópofán ír erről, hogy ki az az eszement, aki az Isten háta mögötti helyen, ami egy mocsárvilág, ahol a nád és a káka nő, és vadludak fészket raknak és békák kuruttyolnak, itt egy operaházat akar felhúzni. - Akkor most beszélgessünk erről a csodálatos fő műről! - Ybl tulajdonképpen egy tervpályázaton nyeri meg ennek a tervezési megbízását, 7:1 arányban. A belső titkos szavazáskor az ő terve diadalmaskodik más konkurens, külföldi építészekkel szemben is. Ami a feladatnak a nagyon nagy nehézsége volt, hogy ez egy példátlan épület volt Magyarországon, tehát senki sem épített még operaházat. Színházat is alig, azt is főleg a bécsi Fellner és Helmer páros, operaházat viszont senki. Úgyhogy Yblnek egy egészen új kihívással kellett szembenézni, ami nemcsak építőművészeti volt, a szónak abban az értelmében, hogy a formája... - Akusztikai kérdések és egyebek is. - Pontosan! Ő egy egészen, azt gondolom, hogy parádés munkát végzett e téren is. Az építészet mögött, az épületben lévő, mondjuk így, hogy gépészet és hangtechnika is a lehető legkorszerűbb volt és legmodernebb. 1873-74 körül kezdődik ez a történet és 1884 szeptemberében adják át az Operaházat, amiről az a legenda van, ezt nem tudjuk, hogy valóban elhangzott-e vagy sem, hogy amikor Ferenc József megtekintette, akkor azt mondta, hogy azt ugyan megtiltottam, hogy nagyobb legyen, de azt nem, hogy szebb. - És valószínű, hogy Ferenc Józsefnek is ez az elismerése azt mutatta, hogy Ybl munkája valóban a Magyar Operaházat, Királyi Operaházat Európa egyik ékkövévé tette ebben az időben. - Október 19. napján tűzték fel a nagy kupola csúcsára a keresztet. Gombjába okiratot tettek, mely az építés eddigi menetének leírását foglalja magába, valamint régi szokás szerint a ma használatos arany-, ezüst- és rézpénzekből egy-egy darabot, írja 1889 évi 43. számában a Vasárnapi Újság. A Bazilika külső szobrainak nagy részét Fessler Leó, bécsi szobrász készítette. Nem tartozott a kiemelkedő mesterek közé, egyéniségét alázatosan rendelte alá Ybl zsenijének, aki a Bazilika esetében, éppúgy, mint minden épületén, aprólékos gonddal rajzok százain, talán ezrein tervezte meg a díszítés legkisebb részletét is, drága, nemes anyagokból. - Beszélgettünk már Ybl legnagyobb építészeti teljesítményeiről, arról azonban még nem esett szó, hogy mennyire volt ő sokszínű építész? - Ebben egyedülálló és hihetetlen a munkássága Yblnek. A mágnások birtokairól, amik nemcsak a kastélyokat, hanem a mauzóleumokat, a síremlékeket magában foglalták, de a nagydobozi magtárat is említhetnénk, de az arisztokráciának nemcsak a vidéki kastélyokat, hanem a fővárosi palotákat, Károlyi György, Károlyi Alajos, Festetics palota, Pállfy-palota, vagy a bérházaik az iparosoknak, az Unger-ház, a lakatosmester, Unger kovács mester, Ganz Ábrahám, akinek a mauzóleumát is, tehát síremlékeket, kastélyokat, kúriákat, ezenkívül a kereskedelemnek már említettük a Fővámházat, számtalan olyan melléképületet is tervezett, ami vagy bővítés vagy saját építésű. De hogy egy egész kuriózumot mondjak, Esterházy Miklós tarjányi tanyáját is megtervezte. A síremlékek közül nagyon híres a Pollack és a Tahitótfalui. - Hogyan telnek ennek a csodálatos építésznek az utolsó évei szakmailag és emberileg? - 1885-ben ünnepelték őt meg, a működésének a jubileumát, és egy elképesztő ünnepély volt. A Vigadó nagytermét kivilágították, ott volt a Képviselőház elnöke, a Tudományos Akadémia elnöke, Jókai Mór például, ő köszöntötte is Yblt, tehát egy egészen elképesztő társasági esemény volt. Életében ő gyakorlatilag egy szimbólummá vált, egy meghatározó mérföldkövévé, mondjuk így, a magyar építészetnek. Nem csoda ez. Júlia elmondta, hogy hányféle épületet tervezett, és ehhez tegyük hozzá azt is, hogy ezek milyen messze vannak egymástól. Akkoriban egészen szokatlan az, hogy egy építész úgymond országos szinten tevékenykedik. Elsősorban úgy tevékenykednek az építészek, hogy egy városban és annak környékén, de egészen hihetetlen, hogy ő a vidéken hány kastélyt és egyéb épületet tervezett. Gondoljunk bele, hogy ezekhez mind oda kellett menni. Nem volt még autópálya. - Akartál valamit mondani ehhez. - Igen, hogy ez a munkásságának az 50 éves jubileumára, amit 1882 decemberében ünnepeltek, jellemző, hogy az egész ország összefogott. Tehát próféta volt a saját hazájában. Életében is és halála után is mindenkinek a tiszteletét és a megbecsülését kivívta, és ez nemcsak a zsenialitásának volt köszönhető, hanem annak az emberi habitusnak is, amivel rendelkezett. - Amikor azt mondjuk, hogy az egész országban tevékenykedik, én mégis inkább azt mondom, hogy Ybl azért városkép alakító, és ez Budapestre jellemző. Szóval mintha azt mondanánk, hogy Ybl városában járunk. Mennyire igaz ez? - Hát nagyon. Sajnos a 20. század ebből sokat elvett, nagyon sok épülete áldozatul esett, főleg a második világháborúnak és az azt követő bontásoknak. Akár a Kálvin térre, ha gondolunk, ahol két épülete is elveszett. Az az épület is elveszett, ahol neki a központi irodája működött, a Múzeum utca 1. szám alatt. Vagy akár mögötte a Nemzeti Lovarda, ami az arisztokráciának volt egy olyan központi találkozóhelye, ami megkerülhetetlen volt. Sőt a Nemzeti Kaszinónak a belsőépítészetét is ő alakítja ki. Tehát látható, hogy a nap végéig tudjuk sorolni munkáit. - És ahogy az előbb beszéltünk, akkor az ember a pesti oldalról átnéz, és ott van a Várkert Bazár, ha a budai oldalról átnéz, ott van az Operaház, a Bazilika, tehát szinte hihetetlen, hogy nem tudunk úgy végigmenni Budapesten, különösen a belvárosi részen, hogy ne mindig Ybllel találkozzunk. Hogyha elmegyünk a Nemzeti Múzeum felé, akkor ott van szemben a régi Képviselőház, szóval tényleg egy kicsit Ybl városa is. Milyen jó lenne ezt tudni, hogy mennyire Ybl városa Budapest. De azt hiszem, hogy még egy fontos dologról nem beszéltünk, mégpedig arról, hogy mi a véleményetek, milyen hatást tett Ybl az utókorra? - Az természetes, hogy Ybl stílusjegyeit a mai kortárs építészek nem alkalmazhatják, de nemcsak a remekművei, hanem azok az országjobbító törekvései, a társadalmi szerepvállalása a Közmunkák Tanácsában, a Szépítő Bizottságban, a Magyar Mérnök és Építész Egylet megalakulásában, ez mindenképpen példamutató és követendő érték, és mindenképpen kötelességünk, amit ránk hagyott, ez a legmagasabb erkölcsiség, a tisztességes, szorgalmas munkavégzés. - Jaj, de jó volt körbejárni ezt! Milyen furcsa egy rég meghalt magyar, aki az egész életét, mint építész, mint ember, mint a becsület lovagja, mint aki a tisztesség embereként felnőtt és végig élt ember itt van előttünk. És ahogy jártunkban-keltünkben ránézünk egy szeretett épületre, milyen jó, hogy talán mától kezdve eszünkbe juthat egy név, Ybl Miklós. - Ybl Miklós messze kimagaslik több évszázad magyar építészei közül, s egyenrangú korának legjobbjaival. Nem merész újító, de a meglévő építészeti formakészlettel finoman bánó géniusz. Műveivel, melyek többségével megdöbbentően mostohán bántak az elmúlt évtizedek, maradandó emléket állított a 19. századi Magyarország példátlan nemzeti és polgári felemelkedésének.

Adásunk témája: Ybl Miklós 210 éve született Ybl Miklós, ennek kapcsán életéről, legfontosabb munkáiról beszélget Takaró Mihály meghívott vendégeivel. Néhány gondolat elhangzik majd ifjú koráról, tanulmányairól. Szó lesz kapcsolatáról Pollack Mihállyal, és kiemelkedő építészeti műveiről. A sorból nem maradhat ki az Operaház, a Várkert Bazár és a Szent István Bazilika.