Adásunk témája: Egressy Béni A műsor elején szó lesz Egressy származásáról és családjáról. Megismerjük milyen sokoldalú volt, beszélünk az operaénekes, a színműíró és műfordítóról is. Természetesen leghíresebb művei sem maradnak ki. A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is.

A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext. A teljes leirat forrása a teletext.

Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: Egressy Béni. Róla fogok beszélgetni meghívott vendégeimmel. Műsorunk elején szót ejtünk majd a családról és a családnevéről. Aztán beszélünk majd arról, hogy milyen szerepe volt a Nemzeti Színházban. Megismerkedünk az operaénekes Egressy Bénivel, aztán a színműíróval, a műfordítóval és természetesen legjelentősebb műveivel, így a Szózattal és a Klapka-indulóval is. Egressy Bénit szokták úgy is nevezni, hogy a reformkor tipikus embere, hiszen 1814-1851 között élt, nagyon rövid életet élt, és ez szinte megegyezik, a gyermekkort leszámítva a reformkorral, és egy polihisztorról beszélgetünk. Asszem ennek a fényében különösen érdekes lehet, hogy mit tudunk a családról. - Hatgyerekes családban született. Viszonylag fiatalon elvesztette az édesapját, és ez, asszem meghatározta az anyagi körülményeit is és az élete további alakulását is. Cserébe talán, lehet így mondani, kapott egy nagyon híres bátyot, Egressy Gábort, aki színművészként a korszaknak egy kiemelkedő alakja volt, és tulajdonképpen az ő hatására kezdte el, az ő érdeklődése ilyen módon nyilvánult meg a színészet, aztán a zene irányában. - Asszem, őt eredetileg nem Egressynek hívták, vagy mégis? - A család már régóta viselte az Egressy nevet. A 17. században még Galambosnak vagy Galambosinak hívták a családot, de különféle írásmódokat találunk, ezért bele sem kezdek, hogy ki és hányféle képpen írta. Mindenesetre Egressy édesapja másként írta a nevét, mint az ő saját testvére. Egressy és testvére, Egressy Gábor már mindig ss-y-nal írták. - Az előbb említetted, hogy anyagi problémák, stb. a szülő elvesztése után. Asszem, hogy ez jellemző volt Egressyre, talán élete végéig? - Soha nem állt anyagilag jól. Ez valószínűleg az alkatából is adódott, ebből a hihetetlen lelkesedésből, és ő nem nézte a hétköznapokat, nem nézte a filléreket, valószínűleg ennek is köze lehetett. Főiskolára járt Sárospatakon, amikor az édesapja meghalt, és azért is kellett abbahagynia, és ő maga is elkezdett dolgozni, hogy pénzt tudjon keresni. - Egy olyan emberről van szó, akit megismerünk, kezdetben tanítóként és színészként. Hogyan alakult ez a pálya? - Sárospatakon a főiskolai tanulmányait félbe kellett hagyja az édesapja halála miatt, és ezután segédtanítói állásokat vállalt több helyen is. Aztán a '30-as években ment a bátyja után igazából Kassára, és ott hallotta először a színészi pályán megszólalni vagy megmozdulni bátyját, és itt kapott intuíciót arra, hogy ő énekesként, ami jobban érdekelte őt, kezdjen bele a pályába. - Érdekes, hogyha Kassa, akkor azt szoktuk mondani, hogy Bánk bán, 1833. - Igen. Ide is a bátyját követte, de talán egész életében a bátyja nyomdokában járt. Először édesapja volt a példakép, aki református lelkész volt, és szintén polihisztor. A bátyja nem volt polihisztor. Ebben talán kicsit kilógott ebből a reformkori nagy lendületből. De Egressy Béni folyamatosan ment a bátyja nyomában. Így került ő Kassára, és a kassai társaság, a színtársulat ment 1834-ben Kolozsvárra. Tehát nem arról van szó, hogy ő elvállalt egy színházi állást Kolozsváron, hanem úgy ahogy van, cakumpakk, mivel ott volt országgyűlés '34-'35-ben, ők leköltöztek Kolozsvárra, és itt működött mind a két testvér. - Azt hiszem, azért érdekes ez, mert már egy olyan fiatalembert látunk, hiszen most 1834-ről beszéltél, aki ekkor éppen 20 éves, egy olyan fiatalembert, akivel már 20 éves korára rengeteg minden történik, ráadásul ez az a korszak, amikor majd azt is elhatározza, hogy Itáliában tesz egy nagy tanulmányutat. Mit érdemes erről tudni? - Itáliába azzal a szándékkal ment, hogy énekelni tanuljon, de amit már beszéltünk róla, meglehetősen szerény anyagi körülmények között élt, úgyhogy egy barátjával, végül is gyalogosan keltek útra. Egyes korabeli leírások szerint másfél évet töltöttek, az újabb kutatások szerint, most itt hallom, hogy mindössze három évet, három hónapot, bocsánat. - Akartál valamit mondani erről. - Igen, közben azért még sok minden történt Egressyékkel. 1835-ben Budára kerültek, itt a Várszínházban működtek. A pálya úgy alakult, hogy Egressy Béni mindig ahol éppen volt, és amit látott, azt utánozta. Tehát járt ő iskolába, mit csináljon, mi az első állása, hát akkor követi a tanárait és elkezd tanítani. Akkor elmegy bátyja után, színésznek áll, aki színész, erre ő is vállalja a színészetet. Ott a színházban nemcsak prózát, hanem dalszínházat is tartottak, tehát elkezdett énekelni. És ebből adódott később, már Pesten ez az itáliai utazás, hogy még jobban meg akar tanulni énekelni. Tehát ami körülvette, azt ő folyamatosan utánozta, és mint a kaméleon át tudott változni. Szóval igazi zseniális embere volt ő a reformkornak. - Fáj szívem, fáj, majd megreped. Maradnék én, de nem lehet. Repülnöm kell egy időre, másvilágba, messze földre. Repülnöm kell egy időre, másvilágba, messze földre. - Ez a rendkívül mozgalmas életet élő fiatalember, Egressy Béni aztán rövidesen a Nemzeti Színházhoz kerül. - A Várszínházból került ő testvéreivel, a Nemzeti Színházba, amit akkor még Pesti Magyar Színháznak hívtak. 1837-ben a megnyitón ő ott volt már. Érdekes elképzelnünk a plakátokat. Egy ilyen ember, akinek az életét a plakátokkal el lehet mesélni. Az első plakáton Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése című darabját játszották, és Egressy Béni is szerepelt prózai színészként az előadók között. Majd amikor 3 évvel később átnevezték Nemzeti Színházzá, és Erkel Ferencnek a Bátori Máriáját játszották, ott pedig Egressy szövegíróként szerepelt. Tehát egy ilyen véletlen, hogy egy színház megnyitásán és az átnevezésén, amit azóta is Magyar Nemzeti Színháznak hívnak, ugyanaz a személy szerepeljen továbbra is, azért az egy különleges esemény. - Énekesként, asszem baritonistaként kezdi a pályafutását ott. - Úgy tűnik, hogy a hangja magasabb lett később. Tehát fiatalon még magas bariton volt, de a Nemzeti Színházban már tenor szerepeket kapott, és egymásután énekelte ezeket az áriákat a híres operákban. Viszont nem tekinthetjük őt kivételesen nagy énekesnek. Nem volt túl nagy hangja. Bizonyára zeneileg tökéletes volt az előadása, színészként nagyon jól megformálta a darabokat, de az a nagy hang volumen, ami egy operában elvárható az énekestől, az neki nem állt rendelkezésére. - Beszéltünk róla, hogy mint prózai színész, mint operaénekes, majd opera librettó író, tehát hihetetlen, hogy milyen sok ágú volt az ő tevékenysége. Ezért érdekes, hogy ugyanakkor abszolút nemzetileg elkötelezett ember ő, hiszen 1848-49-ből alaposan kiveszi a részét. - Talán '43-ra utalnék vissza, amikor a Nemzeti Színház Szózat pályázatán gyakorlatilag abszolút első helyezést ért el, és azóta is énekeljük az ő Szózatát, második himnuszunkat. Hogyha pedig '48-'49-re utalnék, akkor egy pillanatra megint a bátyja nyomdokait emlegetném, mert 1844, asszem az az év, amikor Egressy Gábor barátságba keveredett Petőfivel, és feltételezem, hogy így az öccsével is, és a '48-as eseményekre, amikor a Nemzeti Dalt egyesek szerint Egressy Gábor már nemcsak a '48-as események estjén adta elő a Nemzeti Színházban, hanem újabb kutatásokban azt olvastam, hogy lehet, hogy már a múzeum lépcsőjén is az ő előadásában hangzott el. Szóval pillanatokon belül megzenésíti ezt a verset, a Nemzeti Dalt, és azóta is időről-időre van szerencsénk ezt hallani. - Még a Petőfi megzenésítésekről fogunk beszélni, de '48-'49-ről mit tudunk Egressy esetében? - Annyira elkötelezett volt, hogy önkéntesként beállt a katonák közé. 1848 őszén állt be katonának. Fél évig katonáskodott, amikor megsebesült. Mind a két lábán elég súlyos sebet kapott, és ez sokáig nagy fájdalmakat okozott neki. Akkor ő egy időre elvonult, felgyógyulása idejére, és genfi zsoltárokhoz orgona kíséreteket komponált. meggyógyult, akkor visszatért, nem a csatamezőre, hanem Komáromba, - Ez hihetetlen! - És utána, amikor egy kicsit és ő ott a zenekarnak lett a vezetője, a katonazenekarnak. - Azt hiszem, hogy közel járunk már a Klapka-indulóhoz, mert majd erről is beszélnünk kell, és talán ez magyarázza is, hogy nem véletlen. - Ez már '49 gyakorlatilag vége felé lesz, ez a szerep, és ő ekkor már, azt hiszem, főhadnagyi rangban volt, így kapott lehetőséget. - Vízkeresztkor az Aurora karácsonyi almanachja után kutattam, hogy magam is gondolkodván elolvassam Vörösmarty költeményét, a Szózatot, melyről a hírlapok földicsérőleg írnak. Vörösmarty Szózata reméljük, nem fog elhangozni figyelem és hatás nélkül, s óhajtjuk is, hogy a Szózatot tett kövesse. Élesen emlékezem. Megrendített, fölzaklatott a vers. Nem is versezet ez, több annál, zsoltár, fohász, ima. Izgatottan jártam föl-alá a színészek lakta ház szerény kis szobájában. Vajon olvastam-e szebbet nemzetem bárki költőjétől? Vajon fenségesebb, szomorúbb, mégis lángra lobbantóbb íratott-e magyar tolla valahol? Komponálnom kellett. Bal kezem a billentyűkön, jobbon van a penna. Méltó dallam tehetségemben áll-e? - E sajnálatosan rövid életű magyar polihisztor, Egressy Béni, azt hiszem, méltán tart számot ismertségre, mint zeneszerző és librettó író is. - Úgy tűnik, hogy Egressynek a zeneszerzői tevékenysége szintén a színház felöl értelmezhető. Tehát először színész volt, utána énekelt, és elkezdett komponálni is természetesen, dalokat, kisebb kompozíciókat. Az első, amit ismerünk konkrétan, az egy Szózat megzenésítés 1839-ből, tehát 25 éves korából. De ez elveszett sajnos, nem ismerjük a darabot, csak tudjuk, hogy a Nemzeti Színházban játszották az ő egyik vadászkarával együtt. Tehát kórusműveket is írt, több tucatnyi kompozícióról van szó. És utána szépen a gyakorlat elvárta tőle ezt a fajta tevékenységet is. Tehát a Nemzeti Színház prózai részében, amint előadták a drámákat, egyéb színdarabokat, azok mindig zenével mentek. Egressy tulajdonképpen házi zeneszerzőként komponált hozzájuk betétdalokat, kísérő számokat, zenekari összekötő vagy hangszeres összekötő szakaszokat. Ez abban az időben nagyon fontos tevékenység volt. - Azt hiszem, az egyik legfontosabb műve, ami bizonyosan a legismertebb, az a Szózat. - 1843-ban Bartai András, aki a Nemzeti Színháznak akkor volt két és fél éven keresztül az igazgatója, és egyébként ő is egy polihisztor ember volt, ő írt ki Vörösmarty Mihály versének a megzenésítésére egy pályázatot, amit Egressy Béni nyert meg. Azt talán kevesebben tudják, hogy ő, idézőjelben mondom, mindössze csak zongorakísérettel tudta ellátni ezt a kórusművet, mert ő maga csak zongorán és spinéten játszott, tehát a hangszerelés nem volt a sajátja. Erre barátját és alkotótársát később kérte meg, és Erkel Ferenc készítette el ezt a megzenésítést. Amit viszont szintén kevesen tudnak, hogy egy évvel később, amikor a Himnusz pályázat volt, akkor pedig ő is indult, és az Erkelé után a leginkább dicséretesnek minősített Himnuszt... - Azt mondták, hogy a második helyezett lett az Egressy-féle Himnusz. Milyen érdekes a sors. Hogyha valaki akkor második lett, ki emlékszik már rá! És ugyanez a helyzet a Szózattal is, hiszen ott sem egyedül indult ezen a pályázaton. Én azt hiszem, hogy a színműíró, pontosabban a librettó író Egressyről is kellene néhány szót mondanunk. - Erkel három operájához is írt szövegkönyvet. 1840-ben mutatták be a Bátori Máriát, '44-ben a Hunyadi Lászlót, ami tulajdonképpen szövegkönyv tekintetében is Egressynek az egyik legfőbb alkotása. A Bánk bánhoz is megírta a szövegkönyvet, és halála előtt, 1850-51-ben át is adta Erkel Ferencnek, csak Erkel még tíz évet eltöltött azzal, hogy befejezze, és 1861-ben mutatták be a Bánk bánt. De Egressy már előkészítette hozzá a szövegkönyvet. - Tulajdonképpen az Egressy szövegkönyvében, az ő librettójával mutatták be, ugye?! Tényleg, ha egy pillanatra rátekintünk erre, 1851-ben meghal, és tíz év múlva fogják bemutatni azt a librettót, amit ő szerez. Hogyan történhetett, hogy a Bánk bán ilyen sokára készült el? - A témáját tekintve nem volt alkalmas politikai szempontból, hogy rögvest bemutatója lehessen. Azonkívül úgy tudom, hogy színháztechnikai problémák is voltak, mert Hollósy Kornélia, aki ki volt nézve erre a szerepre, Melinda szerepére, ő három évig távol volt a Nemzeti Színháztól, és gyakorlatilag az '50-es évek végén kapott egy új lendületet a komponálása Erkelnek. - Azt hiszem, hogy Petőfi első megzenésítőjeként is az ő nevét kell mondanunk. - Legalábbis az első jelentős megzenésítője. Nem tudhatjuk, hogy a számos Petőfi versből ki mikor zenésített meg. Egressynél az első ilyen 1844-ből, amikor ősszel megjelent a Pesti Divatlapban Petőfi egyik költeménye. És néhány héttel későbbi számban már arról számolt be a lap, hogy Egressy már zenét is komponált hozzá. Ezek után egymást követően jöttek a Petőfi megzenésítések. Tehát ebből a szempontból Egressy úttörőnek számít. - (énekel) Talpra magyar, hí a haza, itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok. A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk. - Nem lenne teljes a kép Egressy Béniről, hogyha még sokoldalú pályájának két nagyon fontos állomásáról, illetőleg szegmenséről nem beszélnénk. Az egyik az, ami talán meglepő, hogy úgy is szokták nevezni, hogy Egressy Béni a magyar nóta atyja. - Arról van szó, hogy a reformkorban ez a közösen énekelt magyar dalanyag, ez mindenkié volt. Tehát énekelte a nemes, énekelte a polgár és énekelte a paraszt. Ez egyfajta eszköze volt a nemzeti összetartásnak. Egressy számos ilyen dalt komponált, például Czuczor Gergely versére, Tompa Mihály versére, Petőfit már említettük, Petőfit zenésített meg a legtöbb alkalommal. Volt neki egy cigányzenekara is. Ő fiatal muzsikusokat kiválasztott, és ő maga tanította. Tehát tulajdonképpen a legmagasabb szintű cigányzenekar abban az időben az volt, amelyet maga Egressy Béni vezetett. - Merthogy klasszikus zenei műveltséggel rendelkeztek az egyébként zseniálisan tehetséges cigány zenészek. - Igen. Tehát ő maga tanította őket, ráadásul az egyik családtag azt írta visszaemlékezésében, hogy Egressy minden hangszeren játszott. Ez nyilván nem igaz. Csak amit egyszer látott, azt ő azonnal minimális szinten elsajátította és azonnal tanította is. Tehát ez valami egészen zseniális hozzáállást tükröz az ő részéről, és így a cigány muzsikusoknak is tanított klasszikus zenét. Például Meyerbeer operának a nyitányát játszották. - A cigányzenekar? - Igen. És a Nemzeti Színházban is zenei betéteket komponált, és ezek a cigányok adták elő, sőt az is előfordult, hogy országos turnét tettek, és így mutatkoztak be egész Magyarországon. - Az az ember, aki fordítóként, műfordítóként hihetetlen mennyiségű nyersanyagot produkált és szolgáltatott például a magyar színházi életnek. Tehát beszéljünk egy kicsit a műfordítóról, a librettó fordítóról, sőt azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, a népszínmű író Egressy is megemlíthető. - Amint említettük ő tipikus színházi ember volt, és részt vett az előadásokban, mint énekes vagy prózai színész, látta hogy működik ez az egész, és azt szerette volna, hogy megismerjék a magyar emberek a külföldi, híres drámákat. - Mint Katona József, emlékeztek rá, hogy ő is színészként is fellépett. Nem túlságosan sikeres színész volt, mert a hangja nagyon magas fekvésű volt, és rengeteg darabot is írt, színdarabot, és rengeteget fordított, francia, német lovag drámákat. Tehát ezek a párhuzamok, amelyek Egressy és Katona között felmutathatók, azok pontosan a színházzal vannak kapcsolatban. - És itt fontos megjegyezni, hogy három nyelven tökéletesen beszélt, fordítani is tudott külföldi szerzők műveiből. A bátyja is gyakorlatilag a szamárlétrát végigjárta színházi berkekben, úgy, ahogy Laci mondta, az Egressy Benjámin élete is minden ponton kapcsolódni tudott a színházhoz. - És minderre csak tíz éve volt. Tehát az 1840-es éveket képzeljük el, egy 25-26 éves fiatalember, aki elkezd fordítani, először francia darabokat, aztán olaszokat, végül néhány németet is készített. 81-et ismernek az irodalomtörténészek, zenetörténészek. Ezek a legkülönfélébb darabok. De ebbe beletartoznak az operák szövegkönyvei is. Például Verdinek talán az összes, Egressy életében... - Tehát opera librettókat is fordított, nemcsak színműveket természetesen? - Igen. Tehát Verdi opera, például a Nabucco, ami óriási sikert aratott Itáliában, azt itt az ő fordításában adták elő először 1847-ben. - Tudjátok, az jutott eszembe, hogy hogy létezik, hogy a legnagyobbjaink is, és most már lehet, hogy kezdjük érteni, hogy a reformkor mitől ilyen óriási, hogy egy mindösszesen alig 26 évet megélt Petőfi Sándor, aki majdnem ezer oldalnyi leírt szöveget, verseket, drámákat, stb., életművet hagy hátra, vagy egy Egressy Béni, aki 37 évet él mindösszesen, és csak műfordításból csinál 81-et, miközben operaénekes, baritonista, tenorista, és amit el lehet sorolni. - Még táncolt is. - Igen, ez hihetetlen! - Inspirálták egymást a szerzők, azt gondolom. - És azt hiszem, még egy dologról kell beszélnünk, mert ha valami még nagyon kötődik a nevéhez, az a Klapka-induló. - Igen. Komárom, 1849, itt Klapka György volt a komáromi várnak a fővezére, és gyakorlatilag a Föl-föl vitézek a csatára című közismert énekre komponálta meg, Klapka iránti tiszteletből a Klapka-indulót. Gyakorlatilag ezt a kitörés környékén játszották először. Amikor gyakorlatilag a szabadságharcot leverték, akkor Klapka menlevelével szabadult végül is a további terhek alól. - Aki esetleg Egressy Bénit eddig nem nagyon ismerte, vagy csak annyit tudott róla, hogy a szózat és a Klapka-induló szerzője, az láthatja, hogy micsoda óriása volt ő is annak a korszaknak, amelyik talán a magyar történelem legdicsőbb korszaka, és ez a reformkor. (a Szózat zenéje hallható)

Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: Egressy Béni. Róla fogok beszélgetni meghívott vendégeimmel. Műsorunk elején szót ejtünk majd a családról és a családnevéről. Aztán beszélünk majd arról, hogy milyen szerepe volt a Nemzeti Színházban. Megismerkedünk az operaénekes Egressy Bénivel, aztán a színműíróval, a műfordítóval és természetesen legjelentősebb műveivel, így a Szózattal és a Klapka-indulóval is.