Adásunk témája: Bibó István és Bibó István Szakkollégium Adásunkban Bibó Istvánról emlékezünk meg. Végigvesszük életének fontos pillanatait. Szó lesz családjáról, történelmi gyökereiről, a család sorsának alakulásáról, az 1956-ban betöltött szerepéről, melynek köszönhetően mindenki ismeri a nevét, és későbbi életének részleteiről is. Szót ejtünk továbbá a Bibó István Szakkollégiumról is. A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: Bibó István és a Bibó István Szakkollégium. Erről a témáról fogok beszélgetni meghívott vendégeimmel. Műsorunk elején szót ejtünk majd a Bibó-családról, és azok történelmi gyökereiről. Aztán beszélgetünk majd arról, hogy mi történt Bibó Istvánnal 1945-48 között, mi volt az akkori szerepe. Később szóba kerül a szakállamtitkár Bibó, majd azt nézzük meg, hogy 1956-ban milyen szerepet játszott a magyar történelemben. Aztán megvizsgáljuk a Bibó emlékezetet, hogyan és miért alakult a Bibó Kollégium, miért vált szimbólummá Bibó István neve? - A nagyapám bíró volt. Róla csak annyit tudok, hogy nagy Petőfi rajongó volt. Az édesapám egy elég rendhagyó úriember volt úriembernek, elkényeztetett, egyetlen fiú volt. Sokáig otthon volt, mindenféle egyetemet végigpróbált, és sokára elvégezte a bölcsész egyetemet. Filozófus alkat volt, inkább a magán tudósok típusából az elején próbált valami rendszeralkotás felé orientálódni, azután úgy elaprózódott különféle témákba. Van egy igen jó kis monográfiája a primitív ember világáról, van egy saját kedvenc témája a számok szociológiai és kultúrhistóriai jelentése, de igazság szerint egy volt a központi témája, egy tudományt szeretett volna kiépíteni, és ezt ő úgy nevezte, hogy néplélektan, és közelebbről magyar néplélektan. - Beszélgetésünk kezdetén ejtsünk néhány szót a Bibó-családról. - Bibó Istvánnak az édesanyja egy katolikus sváb családból származik, de a Bibó-család, az apai ág egy régi református, középnemesi család. Ez nemcsak azért fontos, mert mindenkinek megemlítjük a gyökereit, hanem azért is, mert azt hiszem, hogy a Bibó István szellemi tájékozódásában az a fajta szabadelvű függetlenségi hagyomány, ami részben az erdélyi református fejedelmeknek a gondolkodására mutat vissza, az visszatükröződik Bibó Istvánnál is, tehát ez a hogy lehet az éppen aktuális nagyhatalmak között a nemzeti szuverenitást megtalálni az ahogy lehet keretei között. Ez egy olyan kulcs probléma, ami Bibó írásaiban újra és újra visszajön és emögött ott van ez a református gyökér, a család, édesapja a szegedi egyetemen az egyetemi könyvtár vezetője, tehát egy régi értelmiségi család, tehát az a szellemi miliő, ami az elmélyült gondolkodásra, az elemzésre késztet, az benne van a család tradíciójában. Ő maga a piaristáknál tanult Szegeden, és utána a szegedi egyetemen, és hogyha visszagondolunk a két háború közötti '30-as éveknek a szellemi sokszínűségére, akkor Szegeden a népi mozgalom, a népi mozgalomnak akár a baloldali, szociális, erős társadalmi igazságérzettel töltetett világa jelen van, és ez Bibó szellemi tájékozódását is meghatározza. Ha egy mondattal kell összefoglalni, akkor azt mondhatjuk, hogy az ő indulása, részben a családi, részben az egyetemi, az a népi mozgalomhoz köti. Részben Erdeihez, részben pedig Németh Lászlóhoz. - Az ő fellépése és az első olyan korszaka, amelyik nagyon konkrétan is behatárolható, ez az 1945-48 közötti időszak. - Sőt már a '30-as években a márciusi fronttal, tehát átérezte ez a társaság, ez a rétege Magyarországnak, hogy itt van egy olyan probléma, amit mindenképpen meg kell oldani, és ez a parasztságnak a kérdése. Amellé kell felsorakoztatni a szabadságjogokat és az egész modernizációt. És ezt képviselte ő 1945-től. Furcsa módon innen a '30-as évek a népi íróktól indulva a Nemzeti Paraszt Pártban, hiszen ők ott egyesültek, és ebben a pártban kellett neki az ő igazságait kifejteni a jogról, a szabadságról, a parlamentáris demokráciáról, a parasztság felemeléséről, és itt a politikai tájékozódásban, úgy gondolom, hogy volt egy kis hiba, mintha ez az értelmiségi mivolt, ami annyira jellemezte ezt a társadalmi réteget a két háború között, ez szemben állt volna a politikusi mivolttal, hiszen ő mindenáron egyesíteni akarta ezt az erkölcs alapján. Dehát itt egy nagy küzdelem van. - Én azt gondolom, hogy ez a mindenáron való egyesíteni szándékozás, ez szinte lehetetlen vállalkozás. Nem véletlen, hogy amikor az előbb attitűdökről beszéltünk, és egy szociális háttérről, egy szocializációs háttérről, azért látszott, hogy ez egy sokkal összetettebb és bonyolultabb kérdés annál, különösen ebben a korszakban, amikor 1945-48 között választási csalások történnek, itt van a megszálló szovjet hadsereg, őrületes igazságtalanságok történnek, és '48-ra végül is kialakul az egypárti szocializmusnak nevezett kommunista diktatúra. Hogy látod ezt a kérdést? - Bibónak '45 és '48 között jelennek meg a legfontosabb tanulmányai, ahol ő egy elemző tudósként is ír, de közben egy olyan valakiként is, aki a politikának azért inkább csak a perifériáján van jelen. Ami ebből látszik, ezt Bibó maga mondja, részben az, hogy ő, ha élt, akkor élt '45 és '48 között, tehát ő egyszerre látott egy demokratikus remény, amit mi, történészként ma már pontosan látunk, hogy a szovjetmegszállás árnyékában és a teljes kommunista hatalomátvétel árnyékában lehetetlen volt. - Naivitás. - Naivitás volt. De ő, aki benne volt, és nagyon sok információt nem látott, és volt benne egy hihetetlen naivitás, egész egyszerűen másképp mért fel dolgokat. Ami a politikust, az esszéírót, a tudóst összeköt, az az erkölcs. És ez az, ami Bibó örökségéből megmarad, hogy egy olyan végtelen erkölcsi alapállással gondolkodott és cselekedett, ami, azt gondolom, hogy minta akkor is, ha nagyon sok elemzésében tévedett. - A naptár novembert és vasárnapot jelez, az elsőt halottak napja után. Az ágyúszó a város peremén elözönlést dörög, a fehér zászló a Parlament kapuján kapitulációt hirdet. Az ország néptelen házába behatoló szovjet katonák a szőnyeges folyosón fegyverest hiába keresnek. A vak is látja, hogy az épületet nem védi senki. Már inkább a kíváncsiság, mintsem gyanakvás rúgatja be velük a nehéz tölgyfa ajtókat. Az egyik teremben mégis találnak valakit, egy civilt, a magas, hajlott hátú, borotválatlan férfiú egy írógép előtt ül, ír. Mivel tanárra s nem partizánra emlékeztet, nem bántják. - Beszélgessünk egy kicsit az államminiszter Bibó Istvánról. - 1956-ban lett ő államminiszter. El kell mondani azt, hogy ez az előbbi konfliktus, az értelmiségi mivolta és a politikusi mivolta között, ez '49-re ellehetetlenítette, és kiderült, hogy nem volt igaz az az állítása, hogy itt senki nem törekszik proletár diktatúrára. Törekedtek, meg is valósították. Bibó egy könyvtárba került, '56-ig ott dolgozott. A forradalom napjaiban, amikor már koalíciós kormány van, november elején gondolnak arra, hogy az újjáalakuló Nemzeti Paraszt Pártból is kellene képviselő a kormányba, és talán természetesen merült fel az ő neve. Nem rögtön, de aztán maga ez a csoport, aki Petőfi Párt néven szerepelt, Bibót delegálta, jogi végzettsége és korábban ő a Belügyminisztériumban is dolgozott. De csak november 3-án érkezett meg a Parlamentbe, és nem is találkozott már Nagy Imrével. Nagy Imréék elhagyták a Parlamentet, csak Tildy Zoltán volt ott a legjelentősebb politikusok közül, akik aztán szintén elhagyták a Parlamentet, élve a nekik felkínált visszavonulási joggal. Bibó viszont nem ment el. Megint ez az erkölcsi hozzáállás, hogy őt megbízták, ő felelős, és ha mindenki elmegy, ő akkor is itt marad, és ő, mint miniszter képviseli a kormányt ebben az egészen lehetetlen szituációban. Ő ott maradt, és írta a manifesztációit, azt a híreset is, amelyben passzív ellenállásra szólította fel a magyarságot, és nem fogadta el a kádári kormányalakítást, ellen-kormányalakítást, tehát egy ilyen szimbólummá vált, aki nem hajlik meg, és továbbviszi a forradalom gondolatait. - Te hogy látod az ő aktív szereplését? Hiszen ez néhány nap vagy sokkal inkább talán néhány óra, amiben azt lehet mondani, hogy ő effektív miniszter. - Gyakorlatilag egy olyan miniszter, aki nem találkozik a kormányának a fejével, ami valóban a második szovjet intervenciónak a tragédiája. Az az érdekes, hogy Bibónak az aktivitása tulajdonképpen november 4-e után kezdődik, mert amellett, hogy megírja ezt a híres manifesztumot, és két nap múlva fogja az aktatáskáját, és kisétál a Parlamentből, ugye tudjuk, hogy előtte száraz pogácsákat eszik a büfében, ami megint csak az értelmiség és hatalom nagyon sajátos, kicsit, ha tetszik groteszk viszonya. Vannak anekdoták, hogy a megszálló szovjetek bemennek a Parlamentbe, kérdezik, hogy maga kicsoda, miniszter, jó, dolgozzon, tehát ennyire nem veszik, nem a személyt, hanem már a státuszt komolyan. Tehát ekkor távozik, de ez a távozás nem jelenti az aktivitásnak a végét, hiszen Bibó próbál egy kompromisszumos továbblépési javaslatot, kibontakozási javaslatot is megfogalmazni, amit eljuttat részben az amerikai, az angol követségre, illetve az indiai követségre, tehát megpróbál a státuszához, a lehetőséghez, egy lehetetlen állapotban felnőni, tehát miniszterként tevékenykedni, amikor azt már nem ismerik el. November 12-én szűnik meg az ő minisztersége. Próbál egy diplomáciai tevékenységet is kifejteni, aztán Tamási Áronékkal együtt még egyfajta újabb szellemi, erkölcsi irányt adni, hogy hogyan lehet egy kibontakozó diktatúrában, itthon maradva, egy szabadság nélküli állapotban a belső szabadságot megőrizni. - Bibót tehát 1957 májusában letartóztatják. Mi történik ezután? - Politikai pert akasztanak a nyakába. Azért ez sem volt egyértelmű. Nyilván a legnagyobb hatású per a miniszterelnök, Nagy Imre és társai elleni volt, de közvetlen emögött, szerintem meg kell említeni a Bibó-pert, amelynek Göncz Árpád is vádlottja volt, és ez is egy üzenet volt a társadalom számára, hogy az az elképzelés, hogy Kádár Jánossal majd valami kiegyezés lehetséges, amit aztán annyiszor szoktak használni, mintha lett volna kádári kiegyezés. Nem volt kádári kiegyezés, ez a per is azt szolgálta, hogy legyen világos, hogy Bibónak sincs, a volt Paraszt Pártiaknak sincs, a szocialistáknak sincs, hiszen Bibó magát szocialistának vallotta, kommunizmus nélkül valahogy, hogy demokrácia és szocializmus, valami ilyen szimbiózist képzelt el, de nekik sincs, és életfogytiglan jár ezért, tehát börtönbe került, és '63-ig, az amnesztiáig ő ott is volt. - Már sok minden adalék megvan ahhoz, hogy miért alakul ki a Bibó emlékezet, hogyan alakul a Bibó emlékezet, hogyan transzformálódik ez majd valami mássá a '80-as években. A magyar ellenállás vagy a magyar ellenzék hogyan fogja őt zászlójára tűzni, és természetesen a Bibó emlékkönyv is egy csomó olyan dolgot tartalmaz, amit itt most feltétlenül említenünk kell. - Van egy ember, akit, azt nem említettük, hogy '44-ben letartóztatnak a nyilasok, vagyis a németek egy rövid időre, aki a maga közigazgatási tudásával úgynevezett árja párja papírokat hamisít, tehát menleveleket hamisít. Tehát van egy ember, aki a náci nyilas diktatúrának szemben áll. - Tehát egy zsidómentő ellenálló. - Az egyik totális diktatúrának, utána itt van '56, amikor egy politikai pert akasztanak a nyakába, és amikor '63-ban ő kijön, és teljesen méltatlanul félreállítják, nem tud az egyetemi katedrára visszakerülni, és azt a passzív rezisztenciát, amiről már szó volt, azt tulajdonképpen személyében testesíti meg. - Amit másoknak ajánl, azt most maga megéli. - Maga végigéli, és egy csendes, de nagyon következetes távolságtartás attól a kádári úgymond, és nagyon idézőjeles konszolidációtól, ami itt a '60-as és '70-es években a virágkorát éli. Ezzel szemben a bibói attitűd egy nagyon következetes, ha tetszik, egy nyakas református csendes passzivitásnak a tudatos végigélése. Amikor felmerül, hogy az ő életművét ki kellene adni, erről több körben is folyik tárgyalás, de végül is majd csak a halála után, a magyar emigráció, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem adja ki a teljes bibói életművet, ami tulajdonképpen a formálódó magyar ellenzéknek az egyik háttere lesz. Bibó halála maga, tehát amikor ő meghal, tulajdonképpen a temetése is egy politikai demonstráció, egy értelmiségi demonstráció, ahol Illyés Gyula és Kenedi János együtt áll a sírnál, és mond emlékbeszédet, majd utána az első, tulajdonképpen a formálódó magyar ellenzéknek, értelmiségi ellenzéknek az első nagy és komoly közös kiállása, az úgynevezett Bibó emlékkötet több mint 70 szerzővel, és ma már talán teljesen elképzelhetetlen, hogy olyan, aztán később nagyon külön utat bejáró nagy alakjai a magyar szellem történetnek vagy rendszerváltásnak, mint Csoóri Sándor, Csurka István, Duray Miklós egyik oldalról, Kenedi János, Kiss János, Göncz Árpád utána a másik oldalról, tehát nagyon színes a paletta, ők együtt tisztelegnek Bibó István emléke mögött, együtt tisztelegnek az előtt a szellemi tartás mögött, amelyik végig a szabadságot és az erkölcsöt képviselte egy szabadság és erkölcs nélküli korban. - Jól érzem én ezt, hogy ő szimbólummá is válik? - Biztosan, és talán ott van az a kérdés, a lelkiismeret. Elhangzott egy nagyon jó mondat, hogy ő személyében talán helyettünk is volt ebben a passzív rezisztenciában. Nem feltétlenül értek ezzel mindenben egyet, mert volt Magyarországon ellenállás, de kétségtelen, hogy ezért vált ő szimbólummá, mert ezt a passzív rezisztenciát vállalta személyében a végsőkig. - Egy nemzet nagyjai vagy gondolkodók, akik értelmükkel, vagy hősök, akik életükkel szolgálnak. Bibó mind a kettővel. korai tanulmányaiba belemélyed, aggodalmasan tárgyilagos, józanul mérlegelő, higgadtan érvelő gondolkodóval ismerkedik meg, ő a legtürelmesebb magyar. És ezt a hűvös logikával érvelő embert veti egy vasárnap hajnala a magyar történelem legendáriumába, a magatartás hősei mellé, a klasszikus példatárak nagy jellemeinek szomszédságába. - A '80-as évek magyar szellemi életének detantja eredményezi majd azt, hogy ilyen sokszínű lesz az a társaság, aki Bibót hajlandó, legalábbis szellemileg a zászlójára tűzni. És azt hiszem, hogy eljön a társadalmi szervesülés és szervezeti megjelenés pillanata is, hiszen 1985-ben megalakul a Bibó Kollégium. - Sőt már előbb alakulnak a dolgok, nemcsak Magyarországon, hanem Közép-Európában is. Egy pillanatra talán érdemes kitekintenünk. Tehát megjelenik a Bibó emlékkönyv, meghal Bibó István '79-ben, és ez valóban az ellenzéki politizálás egy más szintjét helyezi előtérbe. Jönnek a fiatalok, akik már nem '56-osok, nem emlékeznek '56-ra, és ezért a szabadságot is kicsit másképp figyelik. Úgy érzik, hogy nő az esélye a szabadság megélésének, sőt úgy érzik, hogy valamit már '83-ban, az ELTE-n, és ezt nevezik el '85-ben Bibó Istvánról. Ennek a legfontosabb eleme az, hogy a nyilvánosság tereit kell biztosítani, beszélni, vitatkozni, előhozni a jog alapján azokat a lehetőségeket, amelyek korábban valami lázadás szintjén mozogtak. Tehát azt mondják ezek a fiatalok, hogy joguk van szervezkedni. - De milyen érdekes ez az 1985-ös év, mert ekkor szervezik a monori konferenciát vagy másképpen monori találkozót, attól függ, hogy ki hogyan nevezte el a későbbiekben, aminek az a lényege, hogy valóban formálódik Magyarországon kétféle értelmiségi ellenzék. Az egyikben ott van az a fajta gondolat, ami egy politikai tapasztalatok alapján kialakuló magatartás és viszonyulás, attitűd a hatalomhoz, és ott van azoknak a fiataloknak a gondolata, akik közül jó néhányan még '56-ban meg sem születtek, és ezért nemhogy nincsenek élményeik, de csak szekunder ismereteik is nagyon kevés lehet erről a korszakról, ismerve azt, hogy mit lehetett közölni '56-ról és mit nem. - Ez a Monor azért nagyon érdekes, mert itt tulajdonképpen a magyar ellenzéknek a későbbi két nagy irányzata, ha tetszik, a népi vagy nemzeti demokratikus ellenzék és a liberális demokratikus ellenzék még együtt van. Párbeszédet folytat, de azért látszanak már a különbségek is. Nagyon érdekes a hatalom reakciója is, mert ez a legalitás, illegalitás, ez az egész kádári hatalomgyakorlásnak, meg az aczéli hatalomgyakorlásnak a lényege, hogy mindig én mondom meg, hogy éppen mi fér bele a tűrt kategóriába és mi lesz tiltott. Ez egyszerre a bomlasztásnak is a játéka, és az állandó manipuláció egymás elleni játéka. Ez a '85, '86, '87-es időszak, ez azért nagyon sűrű és nagyon izgalmas. Ne felejtsük el, hogy benne van '86, az '56-os évforduló, ami hogyha volt nagy tabuja a Kádár-rendszernek, akkor ez az '56. Itt van azért a Nagy Gáspár, a Tiszatáj-ügy, korábban a Mozgónak a betiltása, a Bethlen Gábor alap, tehát a legalitás útjainak a keresése és ha tetszik, a nemzeti demokratikus, népi ellenzék és a liberális ellenzék között voltaképpen ez is a nagy különbség, hogy az egyik kifejezetten a társadalmi megjelenésnek a lehetőségeit keresi. Ennek mondjuk a legfontosabb, legszimbolikusabb csúcspontja a Hitelnek a megjelenése, tehát, hogy egy olyan lapot alapítsunk, ami eljut a társadalomhoz vagy a szamizdat, tehát radikálisabban, de szűkebben. És ebbe a nagyon érdekes helyzetbe kerül bele ez a fiatal társaság, amelyik ezt egyszerre próbálja meg integrálni, de megpróbálja meghaladni is. - Most jutottunk el a Bibó Kollégium lényegéhez. - Magának Bibónak a leghíresebb mondatához, hogy a félelem megszűnése vezet el a demokráciához. Ez történik itt, hogy még van egy társadalmi csoport, ellenzéki, amely Aczél fejével gondolkodik, meg talán még Kádáréval is. - És a saját tapasztalatai alapján. - Igen. A félelmei ott vannak. Már lépni akar, de a félelmei még '89. június 16-án is ott lesznek, amikor ez a fiatal társaság már kimondja, amit gondol, mert a félelemtől megszabadult, nem is volt benne valahogy ez az érzés. - Nagyon fontos volt végigjárnunk ezt a szellemi utat. Láthattuk egy ember sorsán keresztül a magyar történelemnek azokat a hihetetlen vargabetűit és buktatóit, amiben bizony látszólag egy békés időszak, 1956-90 között, békében eltelődő időszak azonban megmutatja, hogy a szellemi ellenállás és a szellemi különváló utak sokkal nagyobb különbséget jelentenek, mint amit egy diktatúra katonailag vagy bárhogyan el tud érni. - Krumpli szatyor és hosszú lódenkabát, ez jut eszembe rólad napok óta, s az irgalmatlanul hosszú délelőttök, mikor a piac káposzta szagában sorára vár az ember, s az élete olyan, mint beázott cséplőgép egy messzi szérűn. Sokáig nem tudtam, ki vagy, talán egy megviselt özvegy férfi, gondoltam némi részvéttel hónapokig, vagy egy leszázalékolt szívbeteg, aki fölött már hosszan elidőzget a Mártírok útjai harangszó. Aztán a név, a neved, a kézfogásod, aztán az utca körül az égre fölsikló szemüveged, aztán a magyar ótestamentumi bűnök fél szavakkal ott az utcasarkon, s az újtestamentumi mocsok.

Bibó István és a Bibó István Szakkollégium