Takaró Mihály Könyvjelző című műsora, amely minden héten jelentkezik az M5 csatornán, a magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket. Témái között szerepel a képzőművészet, a zene, az irodalom és a történelem is. A Könyvjelző december 7-i adásában Takaró Mihály vendége Kálmán Béla református lelkipásztor. Beszélgetésükből megismerhetjük az advent szó eredetét, jelentését, az ehhez kapcsolódó keresztény hagyományokat, az első eljövetelt és a hozzáfűződő csodákat. Bepillantást nyerünk abba, hogyan jelenik meg advent a magyar kultúrában, irodalomban, zenetörténetben, megismerhetjük a 4 adventi vasárnap jelentését, színeit.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: advent. Erről a témáról fogok beszélgetni meghívott vendégemmel. Műsorunk elején tisztázzuk majd a szó eredetét és jelentését. Később megnézzük, hogy mit jelent a katolikus és protestáns hagyományban. Aztán arról beszélünk, milyen nyomot hagyott a magyar kultúrában és néphagyományban. Végül pedig azt nézzük meg, mit jelent az advent a 21. században. - Napjainkban advent a november 30-ához, András napjához legközelebb eső vasárnapon veszi kezdetét. Régebben ezt az időszakot kisböjtnek is nevezték, a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjti időszak párjaként. Advent a visszafogottság, befeléfordulás mellett az öröm kifejeződése is. Bár négy héten keresztül hallgatnak a templomi orgonák és az oltárok dísztelenek, a misék szövegei mégis inkább az örömteli várakozást fejezik ki. Különös hangulatot árasztanak a Mária tiszteletére elmondott hajnali misék, amelyek a zsoltár első szaváról a népi szóhasználatban is a roráte nevet kapták, de nevezik angyali vagy aranyos misének is. - Beszélgetésünk kezdetén ejtsünk néhány szót az advent eredetéről és jelentéséről. - A magyar nyelvben meghonosodott advent szó egy latin kifejezésből, az adventus Dominiből rövidült és lett magyar szóvá. Az adventus Domini azt jelenti: az Úr eljövetele. Nemcsak a keresztyén üzenet megfogalmazója ez a mondat vagy szó, hanem a Krisztus utáni első század elején a mindennapi politikai életben is, az irodalomban is, a pogány vallások szóhasználatában is szerepelt ez a szó. Vergilius Aeneisében, a 6. énekben Augustus császár eljövetele kapcsán írja, hogy in adventum. Merthogy a politikai életben egy uralkodónak a trónra lépését, egy tartományba való megérkezését is kifejezte ez a szó, hogy advent. Például, amikor Néró császár megérkezett Korinthosz városába, akkor az ő tiszteletére, az ő adventusa, elérkezése tiszteletére új pénzt verettek. De amikor az istenség megjelenését akarták kifejezni a kultusz helyen, akkor is ezt a szót használták. Egy olyan szó volt ez tehát, amit a keresztyénség tudott használni, hogy a Krisztus eljövetelére, a Krisztus személyére, küldetésére vonatkozó üzenetét meg tudja vele fogalmazni úgy, hogy kapcsolópontokat találjon a nem keresztyén világgal. Hiszen Jézus Krisztust, mint Urat várta már az ószövetségi prófétai hagyomány is, meg mint urat ismerték el azok a Krisztus követők, akik csatlakoztak őhozzá. - Ézsaiásban is ott van a Krisztus eljövetelének az ígérete. - Így van. Számos prófécia van Ézsaiásnál, magánál is. Kettőt hadd emeljek ki röviden. Az egyikben azt olvassuk Krisztus előtt jó 700 esztendővel már, hogy majd egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, akinek a vállán lesz az uralom, aki örök Isten, élő Istenként jön el ebbe a világba. Tehát együtt van Jézus Krisztusnak az ember volta, a valóságos ember volta, fiú gyermekként érkezett, ugyanakkor őbenne az élő Isten maga jött el közénk. - Nyilvánvalóan az ószövetségi próféciák jövendölő próféciák. De ott van az Újszövetségben is az eljövetel, és ez rögtön fel is vet egy kérdést, hogy hogy lehet eljövetelről beszélni, amikor az már megtörtént? Valószínűleg tehát itt nem egy adventről és nem egy eljövetelről van szó? - Keresztyén emberként az advent nekünk jelent egy visszatekintést az első eljövetelre, amikor megint csak egy Ézsaiási prófécia teljesedett, hogy Immánuel, azaz velünk az Isten. Ez megtörtént, mert az időben már Máté evangélista is úgy írja ezt az Ézsaiási vonatkozást, hogy ez megtörtént, ennek az örömhírét akarom nektek elmondani emberek, hogy Immánuel, velünk az Isten. Ugyanakkor az Újszövetség Jézus második eljövetelére is előre tekint, és tulajdonképpen az újszövetségi teológiai látásban ez még hangsúlyosabban is jelenik meg, hogy várjuk a majd másodszor is eljövő, visszatérő Krisztust. Egy külön szó is van erre az Újszövetségben, görög nyelven a parúzia, amit sokkal inkább a második eljövetelre, a visszajövetelre használ a szentírás. - Ha jól értem, akkor van egyszer tehát egy emlékezés Krisztus születésére, ez egy kb. kétezer évvel ezelőtti esemény, és van egy második eljövetel, amiben a keresztyén világ reménykedik, hogy Krisztus újra visszajön közénk, akkor már nem kisdedként, hanem nyilvánvalóan, mint a világ megváltója és hatalmának beteljesítője. Ilyen értelemben advent az advent? - Mind a kettő irányt a keresztyén embernek, a keresztyén teológiának figyelni kell. Az elsőre örömmel visszaemlékezünk, hogy az ószövetségi próféciák beteljesedtek, amit Isten megígért, azt a történelemben, Pál így mondja, az idő teljességében megvalósította. - És azt hiszem, hogy csodák is fűződnek tulajdonképpen az adventhez. - Hát így van, számos csoda. Jézus Krisztusnak is az emberré születése egy csoda. Ezt valljuk meg abban az apostoli hitvallásban, amelyik azt mondja, hogy a Szentlélektől fogantatott és szűztől született. Merthogy az ő örök isteni természete, személye csak ilyen módon vehette magára egy valóságos igaz ember természetét. - Szöllősi Zoltán: Advent. Nem csengő szól, nem a csend, kint a tél, a szürke eb zörrenti néha láncát, ablakomban Hold-gerezd ragyog magának tálcát. Magamban lesz ünnepem? Alig fér el idebenn magányom nagy családja, pásztor emlékezetem Istent is hazavárja. Árvaságom nem hiszem, kétezer év semmi sem, vérem öröklött fáján gyümölcs, terem még szívem, majd csillag fűti kályhám. - Most, hogy ismerjük a szó eredetét és jelentését, most beszéljünk egy kicsit az advent időszakáról, mert azt hiszem, hogy ebben is vannak hasonlóságok és különbözőségek a keresztyén felekezetek között és a hagyományban is. - Amikor úgy rögzült már a keresztyén hagyományban, liturgiai rendben a karácsony, a Krisztus eljövetele ünneplésének az időpontja, attól kezdve jelen van gyakorlatilag végig az a szándék és hagyomány, hogy erre az ünnepre az embernek testileg, lelkileg fel kell készítenie magát. A legelső időkben 6 hét felkészülési időt ajánlottak, gyakoroltak, aztán ez kicsit rövidült 4 hétre. Mind a mai napig ezt a négyhetes előkészületet gyakoroljuk. Leginkább a november 30-a, tehát az András naphoz legközelebb eső vasárnaptól számítjuk a négy adventi vasárnapot, amit böjttel is akár, bűnbánattal, de annak az örömével is élünk meg, hogy készülünk a Jézus várásra, a Jézussal való találkozás alkalmára. - Ha az advent eljövetelt jelent, akkor ugyanúgy meggazdagodik ez a kifejezés a felkészüléssel is. Hiszen látjuk, hogy általában, amikor a keresztény hagyományban valami nagy ünnep következik, akkor az előtt van, ugye húsvét előtt van a nagyböjt, hát igazából karácsony előtt is van böjt, csak azt kisböjtnek hívjuk, és ez maga az advent. - Így van, ez a négy adventi vasárnap által határolt idő. Azért is van ennek jogosultsága, hogy készüljünk, mert az Úrjézus maga is mondta, a második adventjére vonatkozóan különösen is, hogy legyetek készen, tehát folyamatos készenlétben kell, hogy élje a keresztyén ember az adventi várakozását. Ennek különböző formái vannak. Hadd említsük meg röviden a római katolikus hagyományból, gyakorlatból a rorátéknak az alkalmát. Rorate coeli, harmatozzatok egek, aminek szintén az eredete... - A hajnali mise, igen. - Így van! Fekete István saját életgyakorlatában is nagyon szép kis novellákat, rövid beszámolókat ír ezeknek a miséknek a hangulatáról. Volt az, amikor rorátéra harangozott, ugye?! Tehát a magyar irodalomban is gyakori példa ez, igen. - Így van, és magának az elnevezésnek is egy ószövetségi prófétai háttere van, Ézsaiás könyve 45. fejezetéből olvassuk ezt, hogy harmatozzatok egek, és ez egy olyan próféciának egy kiemelt mondata, amiben Isten a fogságban lévő népének a szabadítót hirdeti meg, a szabadulást, az igazság eljövetelét. - Merthogy az is egy várakozás tulajdonképpen, annakidején az ószövetségi időszakról van most szó. - Így van, és akár az első adventre gondolunk, a Krisztus eljövetelére, a megváltás előkészítéseként, akár a második adventre, amikor újjáteremti a világot, ott is az jelenik meg, hogy Isten mint szabadító úr jön el közénk, hogy a világmindenséget és személyes életünket szabadítóként újjáteremtse. - Amikor arról beszélünk, hogy advent, ez egy ökumenikus ünnep, hiszen a keresztény világ ünnepli, csak egy kicsit másféle képpen. Például a reformátusoknál az advent első vasárnapja egy speciális vasárnap. - Így van! A legtöbb református gyülekezetben úrvacsorával ünnepeljük advent kezdetét, merthogy az úrvacsorai szereztetési igében is olvasunk arról, hogy ezt a gyakorlatot addig gyakoroljuk rendszeresen, az úrvacsorát, amíg Krisztus eljövend. Tehát tulajdonképpen minden úrvacsorában is van egy ilyen a Krisztus második eljövetelére, a második adventre előretekintő vonatkozás, ez még inkább hangsúlyt nyert abban, hogy advent első vasárnapján is úrvacsorai közösségben élünk, gyülekezetekben. - Itt van előttünk egy adventi koszorú, rajta négy gyertya. Azért talán erről érdemes mondanunk egy-két mondatot. - A legtöbb településen is nemcsak egyházi, gyülekezeti esemény az adventi gyertyák meggyújtása, hanem a városok, települések életének is eseménye. Szabadjon annyit elmondani, én Ráckevéről jöttem, ott szolgálok, ott is minden adventi vasárnap a misére, illetve az istentiszteletre jövő hívek együtt gyújtjuk meg hétről-hétre az adventi gyertyát. - A város adventi koszorúján a gyertyákat. És mik ezek a színek? Mert azt hiszem, a kereskedelem sajnos ebben is egy nagy hagyománytörő, hiszen eredetileg az adventi gyertyáknak és színeknek volt jelentősége. - A kezdetekkor, egy 19. századi evangélikus lelkész kezdte el ezt a hagyományt, ott ő piros gyertyát használt a hétköznapok, fehéret a vasárnapok jelölésére. A jelenleg használt, itt előttünk is látható gyertyák közül a három lila a bűnbánatnak a kifejezése, az egy rózsaszín pedig az örömnek. Mert a bűnbánatban az öröm is benne van advent idején. - Amelyet általában advent harmadik vasárnapján szoktak meggyújtani. (egyházi ének hallható) Az előzőekben arról beszélgettünk, hogy mit jelent az advent a keresztény hagyományban. Most azonban talán pont olyan érdekes lehet, hogy a magyar kultúrában milyen nyomokat hagyott ez az eredetileg egyházi ünnep, az advent. - Hadd említsem itt első helyen azt a Bod Pétert, erdélyi tudós prédikátort, aki egyháztörténészként is, meg irodalomtörténészként is maradandót alkotott. Az első magyar nyelvű egyháztörténetet neki köszönhetjük, vagy a Magyar Athenast is említhetjük. Ő, amikor az adventi vasárnapok úgymond lényegét, üzenetét meg akarta fogalmazni, akkor részben visszanyúlt régebbre, tehát például III. Ince pápa is már megjelenítette azokat a gondolatokat, amiket aztán Bod Péter magyar nyelvterületen elterjesztett, ez pedig az, hogy négyfajta adventusa, eljövetele van Jézus Krisztusnak. Az első az, amikor testben eljött, amikor Mária gyermekeként, első szülött fiaként e világra megérkezett. A második adventus, amikor a szívünkbe érkezik, a megtéréskor. A harmadik, amikor halálunk óráján értünk jön. És a negyedik, amikor az idők végén, mint ítélőbíró és a világ újjáteremtője megérkezik. - Ez egy hihetetlenül kiterjesztő adventi felfogás. Azt hiszem, hogyha Bod Pétert emlegeted, és azt, hogy az adventnek hányféle színe és magyarázata van, akkor itt feltétlenül meg kell jegyezzük, hogyha van olyan időszak, amelyik az egyházi zenében szinte a kezdetektől fogva ott van, akkor asszem az advent, az ilyen. Ősi szöveg és dallam a Dies irae, dies illa, ami megjelenik a Mozart és Verdi rekviemektől kezdve, hogy magyar vonatkozást is mondjak, Liszt Ferencnek a Haláltánc című fantasztikus művében is ez megjelenik. Ebben a vonatkozásban a Krisztus eljöveteléhez kapcsolódó utolsó ítélet, ahogy igaz bíróként ítéletet tart a világmindenség felett. - Ez a harag, az ítélet napja, a Dies irae. - Ennek a félelmetes volta jelenik meg ezekben a művekben. De megjelenik a másik ősi dallam, és nem annyira ősi, mert 18. századi lejegyzések vannak, egy olyan szöveg, amit Kodály Zoltán vitt be a magyar kórus irodalomba, ez a bizonyos Veni Veni Emmanuel. - Ez Kodálynak az Adventi ének című vegyeskarra is megírt műve. - Gyönyörű műve, aminek a szövege nagyon érdekes, mert gyakorlatilag versről-versre haladva az Úrjézus Krisztus méltóságjelzőit, tehát bibliai, ószövetségi és újszövetségi méltóságjelzőit veszi sorra egy-egy versszak. Ő a népek királya, ő a világosság, ő az úr. Ezeket úgy viszi sorba ez a szöveg, hogyha a latin szöveget megnézzük, akkor a méltóságjelzők első betűit az utolsó versszaktól előre összeolvasva egy kis rejtett üzenet van benne, az jön ki, hogy ERO CRAS, ami azt jelenti, hogy holnap leszek, és ennek az a magyarázata, hogy az adventi időszak utolsó napjaiban énekelték ezt a hét versszakból álló éneket, és az utolsó versszak után, december 23-a után holnap leszek. - Micsoda szójáték és micsoda rejtett üzenet ez. Ez egy sajátos akrosztikon, tehát egy névrejtés, a versfőkbe való névrejtésről van szó. De ez fordítva és természetesen a latin alapján működik. - Amikor azt mondjuk, hogy a magyar kultúrában, akkor azért látnunk kell, hogy nemcsak az irodalomban és nemcsak a zenében jelenik meg, hanem szinte minden kulturális vonatkozása, így az egyháztörténetben is, gondolom, megjelenik az advent. - Előbb említettem Bod Pétert, aki egyháztörténészként is ebben a tekintetben maradandót alkotott, és évszázadok óta emlegetjük, és hozzá visszatérünk. - Nyugodtan lehet mondani azt, hogy a bibliafordító Károli Gáspártól kezdve ismerjük azokat az egyházi hagyományokat, amelyek prédikációkban megmaradtak. Például a 16-17-i századi reformáció prédikációs könyveiben ott vannak azok az adventi prédikációk, amelyek már egy egészen más korszaknak az advent élményét fogalmazzák meg. - Szép tündérország támadt föl szívemben, ilyenkor, decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, ilyenkor, decemberben. Bizalmas szívvel járom a világot, s amit az élet vágott, beheggesztem a sebet szívemben, és hiszek újra régi szeretetben, ilyenkor, decemberben. És valahol csak kétkedő beszédet hallok, szomorún nézek, a kis Jézuska itt van a közelben. Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, s ne csak így, decemberben. - Olyan sok mindenről beszéltünk már, megnéztük a szó eredetét, jelentését, azokat az ókori viszonyokat, amelyekben megjelenik ez a bizonyos szövegösszefüggés. Aztán beszéltünk a keresztyén hagyományról, beszéltünk arról, hogy mit jelent a magyar kultúrában, de most igazából arra is kíváncsi volnék én, hogy mit jelent a magyar néphagyományban, illetőleg, ha igaz az, hogy ez kétféle várakozást jelent, akkor tulajdonképpen a Krisztus második eljövetele az egyben a világvége, tehát a világvégét várjuk mi az adventben, a másodikban, vagy valami egészen másról van szó? - Miközben a Jézus Krisztus visszavárásához hozzátartozik az utolsó ítélet, és annak minden félelmetes, és a felelősségünket hangsúlyozó üzenete is, de ezzel együtt azért az adventi várakozásban, a bűnbánaton túl helye kell, hogy legyen az örömnek, annak a hálának, hogy Isten meglátogatott bennünket, és hogy ő lesz a jövőnk tulajdonképpen, nemcsak holnap, hanem az idők végén is ő lesz. Namost ez az öröm, ez megjelenik bizonyos kicsi, akár családi körben megélhető szokásokban, ahogy itt látjuk is az adventi kalendáriumot. Gyerekként mi is vártuk, hogy kinyílhasson az ablaka. Jó volt esténként összeülni, és gyertyafény mellett énekelni, és kinyitni a következő ablakot. - Amiben általában csoki van. - Jobb esetben igen. - Ezért nagyon várják a gyerekek minden nap, hogy kinyithassák a következő napot. - Igen, és így meg lehetett élni a várakozást, hogy lépésről-lépésre haladunk az ünnep felé. Ennek egyik néphagyomány formája a Luca széke készítése. Ez mind-mind a hagyomány szintjén is, meg a teológiai gondolkodás szintjén is, a hitélet megélésében is azt jelentette, hogy haladunk az ünnep felé, illetve, hogy készülünk rá, készítjük rá magunkat. Manapság nehezebb dolgunk van, mert ez a felpörgetett, és kicsit a vegyél meg mindent és tömd tele az adventi idődet programokkal, szellemiséggel szemben nagyon tudatosan kell megélni azt, hogy kicsit lelassítunk, befelé is figyelünk, bűnbánatot, önvizsgálatot is tartunk, hogy meg tudjuk élni annak az örömét is, hogy várjuk Jézust. - Az ajándékozás ideje is, hiszen az Atya megajándékozza a világot az ő fiával. Úgy szereti Isten ezt a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogy el ne vesszen az örök élete. János 3,16 a Biblia dióhéjban, így szoktuk mondani. Tehát az ajándékozás ünnepe is. Milyen érdekes, hogy ma már igazából az egész ajándékozás szokásának alapjáról szinte elfelejtkezik a világ, miközben arról van szó, hogy azért ajándékozunk, mert Isten szeretetét áttéve a saját szeretetünkre, ez a szeretet kifejeződése volt, amikor valakit szeretek, ajándékot adok neki. Tehát magyarul, amikor megszületik, úgy szoktuk mondani, hogy Krisztus, aki az Isten szeretet, tehát megszületik maga a szeretet, és ajándékozó atyát látunk, akkor látjuk az embereket. Milyen érdekes, hogy az advent az ajándékozás ideje is lett. Csak meg kell nézni a világot, hogy a boltok tele vannak, és mindenki azon gondolkozik, hogy milyen ajándékot vegyen a másiknak. Sajnos az ajándékozás néha már olyan túlzásba kerül, hogy ebből nem öröm lesz, hanem nyomorúság, mire beszerzünk mindent, csupa idegeskedés az egész, mire eljön az, akire várunk. Hogyan látod ezt lelkészként, vagyis milyen a 21. századi ember adventje? - Pár évvel ezelőtt olvastam. Nem tudom ki a kitalálója a mondatnak, de így szól egy rövid mondat: Nyakunkon a karácsony, pedig a szívünkben lenne a helye. Ez nagyon igaz mondat. Sokszor nyűgként, teherként éljük meg mindazt, amire az előbb utaltál, holott a szívünkben lenne ennek a helye, hogy azt a békességet, örömöt megéljük, azt a megajándékozottságot, hogy Isten bennünket Jézus Krisztusban, az ő szeretetével megajándékozott. Az adventi koszorú eredeti formájában az a kerek alap, amire a gyertyákat tették, az pontosan ezt a végtelenséget, a Krisztus el nem fogyó, el nem múló örök szeretetét jelképezte, ehhez kell újra meg újra visszatalálnunk, és ha ehhez visszatalálunk, ehhez a krisztusi szeretethez, és ebben élünk már most, akkor azzal együtt is, hogy a második eljövetele, az úgynevezett világvége, az egy félelmetes utolsó ítéletet is jelent majd, mi mégis, ahogy a hitvallásunk mondja, felemelt fővel várhatjuk az ítélőbírót, hiszen már megismertük őt, mint Megváltónkat, aki szeret bennünket. A várakozás idejét úgy töltjük el, hogy közben felelősen, éberen, józan gondolkodással, hittel ezt a Jézust az ő dicsőségére próbálunk élni. - Tudod, nekem az jutott eszembe így a beszélgetésünk végén, két szó, az egyik a várakozás, a másik az ajándékozás. Ha az adventben legalább arra fordítanánk egy kis időt, hogy megálljunk, és azt végiggondoljuk, hogy tényleg mire is várakozunk mi, mire eljön december 24-e? És hogy milyen ajándékokat adunk és milyen ajándékokat kapunk, mit várunk ajándékként, testi, lelki vagy szellemi ajándékoknak örülnénk jobban, és akkor talán a világ is egy kicsit tisztább, békésebb, de egészen bizonyosan advent alatt csendesebb volna, mint más hétköznapokon.

Mai műsorunk címe: advent. Erről a témáról fogok beszélgetni meghívott vendégemmel. Műsorunk elején tisztázzuk majd a szó eredetét és jelentését. Később megnézzük, hogy mit jelent a katolikus és protestáns hagyományban. Aztán arról beszélünk, milyen nyomot hagyott a magyar kultúrában és néphagyományban. Végül pedig azt nézzük meg, mit jelent az advent a 21. században. Takaró Mihály Könyvjelző című műsora, amely minden héten jelentkezik az M5 csatornán, a magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket. Témái között szerepel a képzőművészet, a zene, az irodalom és a történelem is. A Könyvjelző december 7-i adásában Takaró Mihály vendége Kálmán Béla református lelkipásztor. Beszélgetésükből megismerhetjük az advent szó eredetét, jelentését, az ehhez kapcsolódó keresztény hagyományokat, az első eljövetelt és a hozzáfűződő csodákat. Bepillantást nyerünk abba, hogyan jelenik meg advent a magyar kultúrában, irodalomban, zenetörténetben, megismerhetjük a 4 adventi vasárnap jelentését, színeit.