A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is.

A műsorszolgáltatói információk forrása a mediaklikk.hu. A teljes leirat forrása a teletext.

Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: István király megkoronázása. Erről a témáról fogok beszélgetni meghívott vendégemmel. Műsorunk elején szót ejtünk majd az Árpád-ház történetéről, aztán a Turul nemzetségről, később beszélünk István nagyfejedelem hatalomra jutásáról, majd István király megkoronázásáról. Aztán szóba kerülnek intelmei, végül pedig azt nézzük meg, hogy milyen örökséget hagyott ránk, és milyen az ő emlékezete a magyar nép szívében. - Mikor ifjúvá serdült, Álmos feleségül vette egy nemes vezér leányát. Ettől született Árpád nevű fia, aki a magyarokat Pannóniába vezette, amint majd azt más helyen előadjuk. Maga Álmos kegyes, jóakaratú és bőkezű, bölcs, derék katona volt. Személyére nézve szép, de barna vad szájú volt, szeme fekete, de nagy, a termete magas és karcsú, a keze nagy, az ujjai vaskosak. - Beszélgetésünk elején ejtsünk néhány szót az Árpád-ház történetéről és természetesen a Turul nemzetségről. - Azt mondom, hogy ez egy és ugyanaz. Mi ma Árpád-háznak hívjuk az első magyar uralkodóházat, de ez csak egy 18. század végén elterjedt történészi szakkifejezés. A legkorábbi megnevezés vélhetőleg Álmos nemzetsége lehetett, hiszen az első magyar nagyfejedelem nem Árpád volt, hanem édesapja, Álmos. Aztán Kézai Simon hagyta ránk a Turul nemzetség kifejezést az 1280 körül írott Gesta Hungarorumában, valamint ekkoriban már az Árpádok, főleg 1192 óta, miután László is csatlakozott Istvánhoz a szentek sorába, ekkoriban az Árpádok úgy hívták magukat, hogy a Szent Királyok nemzetsége. - Az Álmos legendát feltétlenül el kellene mondani és a turul legendát. - Az első magyar állam, a sztyeppei típusú magyar állam megalapítója Álmos nagyfejedelem, a mi István királyunk szépapja volt. Nagyon érdekes azért ez a dinasztia egyedülálló tehetségű, hiszen kettő azaz kettő darab, ha szabad így mondani, államalapító uralkodóval ékeskedik. Álmosnak a nagyra hivatottságát jeleníti meg egy álom, egy monda, amelynek a lényege az, hogy Álmos várandós édesanyja jelenést látott, egy sólyom vagy ölyv formájú madár, amelyet Kézai turulnak nevez, de a bővebb krónikákban ez körül van írva, mint egy totemisztikusan, az odajött hozzá, és feltárta, hogy születendő fia nagyra hivatott lesz, és minthogy a monda etimológiája szerint álomlátás jelentette ezt a nagyra hivatottságot, akkor a születendő gyermek neve az Álmos lett. Ez az Álmos, amikor a 9. század első negyedében valamikor megszületett, a 9. század derekán, megalapította azt a politikai formációt, azt az állam képletet, amit mi utólag azért nevezünk Magyar Nagyfejedelemségnek, mert Álmos fiát, Árpádot egy bizánci forrás megas arkhon néven tiszteli, István édesapját, Gézát egy nyugati kútfő senior Magnus néven nevezi. Mind a két kifejezés egymástól függetlenül azt jelenti, hogy nagyfejedelem. A Szent István előtti magyar állam, az a Magyar Nagyfejedelemség volt, és nagyon érdekes, hogy az utolsó magyar nagyfejedelem, és ez beugrató kérdés szokott lenni, nem Géza volt, hanem maga István, hiszen uralkodásának első három-négy évét nagyfejedelemként élte meg. - 997-től tulajdonképpen a királlyá koronázásáig, mint István nagyfejedelem. Vajkról, ugye megkeresztelkedik Istvánnak, és innentől kezdve ő valóban az utolsó nagyfejedelem. Amikor arról beszélgetünk, hogy István király, és arról beszélgetünk, hogy nagyfejedelem, és látjuk már Álmostól az Árpád-háznak, a Turul-háznak, most már sokféleképpen mondjuk ebben a műsorban is, születését, akkor azt is látni kell, hogy ez a ház valami másért is egészen különleges, mert háromféle öröklési rend is uralkodik benne. - A három öröklésrend, a seniorátus avagy az idősebb jogán való öröklés, ennek lényege az, hogy az adott uralkodó nemzetségből a legidősebbé a hatalom. Van egy másik, az idoneitás, avagy alkalmasság elve, hogy a legalkalmasabb, legrátermettebb uralkodjék. Ez a kettő általában nagyon sokszor egybe esik, hiszen aki az uralkodó nemzetségből a legidősebb, az egyszersmind jó eséllyel a legalkalmasabb is az uralkodásra. Van még egy harmadik, ez később lép be az Árpádok esetébe, ez a primogenitúra, avagy elsőszülöttségi jog. De istenigazából nem lehet annyira élesen elválasztani ezeket az elméleti kategóriákat, mert ha adott esetben egy uralkodónak csak egyetlen fia születik, és nincs más az uralkodó nemzetségben, akkor primogenitúra és a seniorátus egybeesik. Így lehetett például az Álmos-Árpád hatalomváltás idején is, hiszen nem tudunk Álmosnak olyan fiáról, aki Árpád előtt vagy után született volna. Lehet, hogy volt, de nem tudjuk. - Amikor bizonytalan időben, a 970-es évek táján, a hagyomány szerint a már megkeresztelkedett Gézát országának sok gondja gyötörte, egy éjjel csodálatos látomást látott. Az Úr egy gyönyörű külsejű ifjút küldött, aki így szólt hozzá: Megparancsolom, hogy szűnjenek meg gondjaid! Nem néked adatott meg véghez vinni, amit eszedben forgatsz, mert kezedet emberi vér szennyezi be. Tőled származik a születendő fiú, kire az Úr mindezek elrendezését az isteni gondviselés terveinek megfelelően rá bízza. Ő az Úrtól választott királyoknak egyike lesz. A földi élet koronáját majd az örökkévalóval fogja felcserélni. - A Kárpát-medencében lakó magyarság tulajdonképpen a keleti és a nyugati egyház közötti részt lehet mondani, és nekem úgy tűnik, hogy meg is van a hatása a keleti és a nyugati egyháznak is az Árpád-házra és egyáltalán a magyarságra. - A magyarság már egyébként a honfoglalás előtt is találkozott a kereszténységgel, a 10. században pedig bőven volt alkalma arra, hogy a két nagy irányzatot megismerje, mert jól lehet, az 1054-es nagy egyházszakadás előtt vagyunk, de az nem előzmények nélkül történt. Nagyon érdekes, hogy maga az Árpád-ház, annak a legfiatalabb ága lett később a nyugati típusú kereszténység híve, főleg Géza nagyfejedelem idejében. Érdekes módon a keleti kereszténységet a Magyar Nagyfejedelemség második állami főméltóságát birtokló nemzetsége, a Gyulák nemzetsége hozta be az Árpád-házba. A Gyula szóról tudnivaló, hogy méltóságnévből személynevesült. A 10. század közepén az egyik Gyula Bizáncban járt, Konstantinápolyban megkeresztelkedett és a keresztséget mindvégig megtartotta. Ebből a keleti rítusú keresztény környezetből származott Sarolt, Szent István édesanyja, akit Géza vett nőül. Jól lehet, nagyon érdekes, mind Géza, mind Sarolt igen erős akaratú személyiség volt, tehát Istvánnak nyilván mozgalmas gyerekkora lehetett, de azért a Magyar Nagyfejedelemség nyugati keresztény irányvonala Gézával úgy maradt meg, hogy közben azért Sarolt vallása, kulturális meghatározottsága, keleties kulturális meghatározottsága érvényesült. Géza ezt azért tiszteletben tartotta, mert volna másként cselekedni. - Most Istvánról beszélünk, de István ekkor még Vajk. Majd 997-ben, a keresztségétől veszi fel az István nevet, és azt hiszem, hogy az is érdekes, hogy ekkor lesz nagyfejedelem is. - Nem születésekor keresztelkedett meg. Újabb érdekesség az, hogy a kereszténységben az István, tehát az első mártír nevét nemcsak ő viselte, hanem édesapja, Géza is. Tehát két Istvánról van szó, Géza Istvánról és Vajk Istvánról. A keresztény államalapítás kulcsmondata őrzi meg, amit majd később fogok idézni, Istvánnak a korábbi Vajk nevét. Ez egy rendes, becsületes törökségi név, tehát érdekesség képpen megjegyzendő, hogy Hunyadi János édesapja Vojk Buthi néven, ez a Vajk, ez ugyanaz a törökségi név. - És egy nagyon fontos ponthoz értünk, mert elkezdődik valami harc is, mielőtt megtörténik az ő megkoronázása majd. időkérés azon Gina. - Itt kell visszautalnunk az öröklésrendre, hiszen, amit már az előző részben említettünk, többféle öröklésrend felfogás létezett, alkalmasság, szeniorátus. A szeniorátus jegyében az uralkodó nemzetség egy közelebbről meg nem határozható rokonságú tagja, Koppány lépett fel, miután meghalt a nemzetségfő, Géza, és ezt a krónika leírja nagyon szépen, hogy István édesanyját nőül akarta venni, tehát az özvegyet nőül akarta venni Koppány, függetlenül attól, hogy milyen személyes viszonyt, érzületet táplált iránta. Istvánt meg akarta ölni, és a nagyfejedelemségét pedig meg akarta szerezni. Ez nagyon fontos, egy olyan régi, sztyeppei eredetű szokás, amely már az ázsiai hunoknál is egy kínai történetírónak köszönhetően lejegyeztetett, tehát, hogy a nemzetségfő halála után a fiúk elveszik a fiatalabb feleségeket, avagy a fitestvérek elveszik az özvegyet azért, hogy a had együtt maradjon. Tehát Koppány is azért akarta elvenni Saroltot, hogy a Gyulák politikai befolyása bent maradjon a nemzetségben. - Igen. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy ez előzi meg majd Szent István megkoronázását, akkor még István koronázását. nem szent. Tehát lényegében az Árpád-háznak egy idősebb pogány és egy fiatalabb keresztény ága csapott össze 997-ben, valószínűsíthetően Somogyban, és ekkor történt az, hogy István hadvezére, Vecellin a csatában legyőzte és megölte Koppányt. - Neki valószínűleg volt a katonai irányítóképességen túl is egy valamiféle irodalmi, latinos műveltsége, antik szerzőket is, meg ókeresztény szerzőket ismer, a Bibliát nagyon jól ismeri. Azt nem tudjuk, hogy írni, olvasni tudott-e, de valószínűleg nem, meg ugye az Intelmeket, ezt a király tükröt, amit Imre hercegnek, valószínűleg egy idetelepedett német püspök vagy szerzetes írhatott, azt szemmel láthatólag István sugalmazta. - Most értünk a legizgalmasabb ponthoz, István megkoronázásához. Azt hiszem, hogy a történettudomány megint tud új fejleményekről, hiszen nem mindenki úgy gondolja már, mint ahogy azt tankönyvekben száz évvel ezelőtt leírták. Mit érdemes tudni Szent István megkoronázásáról? - A legfontosabb mozzanat az, hogy István erre tudatosan készült, tehát említést tétetett arról, hogy ő volt az utolsó magyar nagyfejedelem, egyszersmind az első magyar király. Tehát amikor a Koppánnyal vívott csatával megnyerte magának azt a lehetőséget, hogy nagyfejedelemként uralkodjék, akkor azt is megnyerte magának, hogy ő meggyőződésből, megfontolásból tudatosan továbblépett, és a Magyar Nagyfejedelemség, mint állam életének szakaszát le akarta zárni, és egy új magyar államot akart építeni, ez ugye a Magyar Királyság, és ennek a jogi aktusa lett a koronázás, amelynek egy kulcsmondata kortárs Merseburgi Thietmar püspök azon megjegyzése, miszerint az említett császár, itt III. Ottóra utal, kegyéből és bíztatására, Henrik bajor herceg sógora a saját országában már püspöki székeket létesítő Vajk, koronát és áldást kapott. - Hogy zajlott ez? Hol és hogyan zajlott? - Először is térjünk rá erre a mesterien hiányos mondatra: kitől? Nyilvánvaló, és itt Hartvik legendája megerősít minket, a pápától. Abban az időben a császár és a pápa, III. Ottó és II. Szilveszter viszonya ideális, szövetségi viszony volt, tehát egy teljes, a latin kereszténység szempontjából egy teljes, legmagasabb szintű elfogadottság, legitimáció övezte István koronázását, ami 1000-ben vagy 1001-ben Székesfehérváron ment végbe, abban a Szűz Mária Bazilikában, amelyet István direkt erre a célra építtetett, és itt nagyon jól használta a frank német politikai modellt, bár más esetben nagyon-nagyon önálló volt, de itt egy nagyon jó példát hasznosított, a frank, majd a német királyokat Aachenben koronázták királlyá, ugye Rómában csak a császárrá való koronázás történt, és Aachenben nem szervezett ott sem uralkodó a középkorban egyházmegyét. Tehát nagyon fontos, hogy István nem azért nem szervezett egyházmegyét Székesfehérváron, mert nem volt számára fontos, hanem azért, mert a számára két legfontosabb város között mesterien osztotta le a funkciókat. István a Kis legenda szerint Esztergomban született. Esztergomban hozta létre az első magyar főegyházmegyét, aminek az a hallatlanul fontos szerepe és államtörténeti jelentősége, hogy ez bizonyítja az új magyar állam, a magyar királyi állam szuverenitását. Tehát azért vazallus államnak nem engednek önálló főegyházmegyét. Székesfehérváron pedig az állam szakrális központját hozta létre, ott, ahol a Szűz Mária Bazilikát csak dogmatikailag engedte a veszprémi püspök, majd azon keresztül az esztergomi érsek alá, de egyházkormányzatilag nem, mert azt kiemelte. - Ha azt mondom, hogy Intelmek, Istvánnak valami nagyon-nagyon fontos megnyilatkozása ez. - Azt szokás idézni, hogy egy nyelvű, egy szokású ország gyenge és törékeny. Ez azért egy kicsit így pontatlan, ugyanis a tágabb szövegösszefüggés a következőt mondja. Amiként Rómában, itt is a jövevények rengeteg nagy hasznot jelentenek, mert a világ minden tájáról különböző tanító ismereteket, írásokat és katonai tudást hoznak, ezzel a királyi udvar fényét emelik, és a külföldieket a pöffeszkedéstől visszarettentik, mert az egy nyelvű és egy szokásmódra épülő királyság gyenge és törékeny. Tehát itt nem az a politikai program, hogy mindenféle gyülevész népség jöjjön ide öncélból, hanem az, hogy jöjjenek az értékteremtő, értékhordozó emberek, akik a magyar királyi állam fényét emelik, és immáron az új hazájukban a külföldieket az arroganciától elrettentik. Tehát ez ennek a hallatlan fontos mondanivalója. Lényegében az államérdekű patriotizmus politikai programját hirdette meg István. - Istvánnak két fia született, Ottó és Imre herceg. - Ottó gyerekként hal meg, Imre meg egy tragédia áldozata. Már fiatalemberként, már nős emberként meghal egy vadászbalesetben, megöli egy vadkan 1031-ben, és ez megroppantja Istvánt. Ezt azért a források is érzékeltetik, hogy utána nehezebb évek jönnek, és teljesen tökéletesen az utódlást sem tudta megoldani. Ez az államnak is tragédia volt, és az embernek is tragédia volt. - Istvánt így is szoktuk emlegetni, hogy az államalapító István király. Dehát Magyarországnak van állama, és van egy államformája is. Mégsem érzek valamiféle ellentmondást a kettő között, hiszen azt hiszem, hogy ezáltal tudunk majd beszélgetni az egyház- és államszervező Istvánról. - István egy magyar állam újraalapító volt, ahogy a keresztény magyar állam megalapítója volt. - Ez a pontosabb, így van. - Ezért is indokolt, sőt kell őt államalapítóként tisztelni, ráadásul olyan jogfolytonos intézményeket hozott létre állam- és egyházszervezés szinten, amelyek már több mint ezer évesek, de hálistennek, és hát persze hála Istvánnak is, kiváló egészségnek örvendenek. Ilyen az egyházi és világi, területi alapú közigazgatás. Területi alapon létrejöttek azok az egységek, amelyekben az ispán a királyi központi akaratot érvényesítette. Nagyon-nagyon fontos azt megjegyezni és hangsúlyozni, hogy jól lehet ez egy keresztény állam volt, de nem másolta a nyugati mintát, hanem egy nyugati ihletésre valami egyedit hozott létre István, és a fő különbség az, hogy Magyarországon nem volt hűbériség. Helyette az államiság volt a sikertörténet. Tehát a magyar király állami akarata a legutolsó kunyhóban is érvényesült. Az ispánságból nem alakult ki István idején, illetve még az Árpádok idején sem örökletes grófság. Tehát itt nagyon jól működött, kőkemény központosított államhatalom volt, ami az Árpádoknak a sztyeppei öröksége. - István életében megjelenik majd, már életében megjelenik az öröklés kérdése, hiszen gyakorlatilag, már erről beszéltünk sokat, de itt lehetnek ebből problémák is. Imre személyére utalok most. - Sajnos Istvánnak élete egy jelentős szakaszában, az utolsó szakaszában ezzel kellett szembenéznie, és ez személyes tragédiája volt Istvánnak, hogy lényegében kifogyott a fiaiból. Két fiának a nevét tudjuk, egy Ottó és egy Henrik nevezetűt. Ezt a Henriket ismerjük mi Imrének, mert az ő neve így átalakult a későbbi emlékezet során. Kezdjük ott a problémát, hogy 1024-ben, pontosan ezer évvel ezelőtt elhunyt a mi Imre hercegünk névadó nagybátyja, Szent Henrik német-római császár, a már említett, korábban még bajor hercegként említett Henrik, akivel István nagyon jó rokoni, szövetségi viszonyt ápolt. Jött egy új frank dinasztia, amely azt hozta magával, hogy feszültté, majd ellenségessé vált a magyar-német viszony. 1030-1031-ben magyar-német háborúk törtek ki. A háborúk lezárása után pedig a hildesheimi évkönyvek szerint vadkan vadászaton meghalt Imre az oroszok vagy a ruszok a vezére. Tehát az az Imre, mintegy 24 évesen halt meg. Ez a Henrik, Imre, aki nagyon jól fel lett készítve az uralkodásra, és aki egyébként bizánci hercegnőt kapott feleségül, mert István a határozott nyugati orientációja, ez most egy képzavar, hiszen a nyugati irányultsága mellett nem feledkezett meg a jó keleti kapcsolatokról. - Még feltétlenül meg kell említeni, hogy Szent István emlékezetét, meg örökségét hogy látjuk ma? - Istvánhoz kell viszonyulnunk. Tehát identitásunk egyik alapköve az Istváni örökség. Államunk rengeteg fontos mozzanata Istvánhoz kötődik, amit már említettem, a területi közigazgatáson kívül az írásba foglalt törvénykezés, az államelméletről való gondolkodás. Az első példánya mindjárt ennek az államelméleti irodalomnak az Intelmek, amelynek legalábbis értelmi szerzője István volt. És jól lehet, István után 8 évig két nőági unokaöccse, Péter és Aba kergette egymást a trónon, de amikor 1046-ban a Mihály-ág vagy Vazul-ág révén helyreállt az Árpádok fiági trónfoglalása, akkor a fehér és katolikus jelzővel ékesített I. András az Istváni modellhez tért vissza. - Milyen érdekes volt végignézni most, István király koronázása kapcsán beszélgetni egy kicsit az Árpád-házról, beszélgetni arról, hogy milyen örökséget hagyott hátra. Én azt hiszem, hogy ameddig magyar ember fog élni a Földön, addig mindig vissza kell nyúlnunk ahhoz az örökséghez, amelyet István, a későbbiekben szentté avatott királyunk, immáron Szent István hagyott hátra nemzetére. - Amikor közeli halálát érezte előszólította a püspököket, és palotájának Krisztus nevét dicsérő nagyjait. Először megtárgyalta velük, hogy helyette a Velencében született Pétert, nő testvérének a fiát választják királynak, majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet. - 1038. augusztus 15-én halt meg, az általa alapított Székesfehérvári Bazilikában temették el. Halálával a valaha élt legnagyobb magyar államférfiak egyike távozott az élők sorából. Ha valakinek, hát elsősorban neki köszönhető, hogy a Kárpát-medencében magyar állam, azaz Magyarország létesült, hogy népét bevezette a keresztény európai népek közösségébe.

Adásunk témája: I. (Szent) István király megkoronázása Adásunkban megnézzük az Árpád-ház történetét, Álmos születéstörténetét. Szó lesz a keleti és nyugati egyház hatásairól az Árpád - házban, István hatalomra jutásáról, Koppánnyal való küzdelméről, és természetesen az államszervező munkájáról is. Megnézzük, hogyan zajlott a küzdelem az öröklési kérdésben, és István szentté avatását is felidézzük. A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is.