A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is.

A műsorszolgáltatói információk forrása változó (teletext, mediaklikk.hu). A teljes leirat forrása a teletext.

Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: A tordai országgyűlés. Erről a témáról fogok beszélgetni meghívott vendégeimmel. Műsorunk elején szót ejtünk majd arról, hogy hogyan nézett ki a 16. században Európa vallási és politikai térképe. Később megvizsgáljuk ugyanezt Erdély tekintetében. Műsorunk középpontjában az 1568-as tordai országgyűlés, az úgynevezett tordai vallásbéke szerepel majd. Műsorunk végén pedig arról beszélgetünk, hogyan él tovább a tordai vallásbéke a 17. században. - 1288-tól 1697-ig 127 országgyűlést tartottak itt, Tordán. Egyetlen egy erdélyi városban sem tartottak ennyi országgyűlést. Tordának a jelentősége a gyulafehérvárival és a kolozsvárival vetekedett. Ki szoktuk emelni azokat az országgyűléseket, amelyek a vallással foglalkoztak, hiszen tudjuk, hogy megjelentek a különböző vallásfelekezetek, és az első 1557-ben, az evangélikus vallásfelekezet itt, Tordán születik meg úgymond, tehát bevett vallássá recepta le regióvá nyilvánítják. Azt követően, 1564-ben ugyancsak itt, Tordán a református vallásfelekezetet fogadják el, és számunkra a legkedvesebb, az 1568-as. Január 6-13-a között tartották ezt a nagyon híres országgyűlést, amelyiken kimondják tulajdonképpen a vallásszabadságot, törvénybe iktatják, és ez egyházunk, a Magyar Unitárius Egyház megszületésének az időpontja is. - Beszélgetésünk kezdetén ejtsünk néhány szót arról, hogy hogy néz ki Európa vallási és politikai térképe a 16. században. Csináljunk gyorsan egy körképet! - Európát a 16. század első felében számos kihívás érte, mind politikai, katonai, mind pedig intellektuális, vallási, szellemi téren. Ezek közül talán a legnagyobb, és azt hiszem, ez a leginkább ismert, az Oszmán Birodalom támadása. A Balkán felől, a dunai útvonalak mentén Magyarországot legfőképpen, de Európa egészét is érintette az a támadás, amely egyúttal széttörte a korábbi, a régi Európa szellemi és politikai egységét is. Hiszen a keresztény univerzalizmust megtörte ez a támadás, minden országnak más és más módon kellett reagálnia erre, és a Magyar Királyságnak leginkább, hiszen mi éltünk, helyezkedtünk el a főútvonalon, az Európa közepe felé támadó Oszmán Birodalom legfőbb útvonalában. Egyébként Európát továbbra is a két nagy szembenálló dinasztia és nagyhatalom, a habsburgok vezette Német-Római Birodalom, illetve a Valois-kal az élen, a Francia Királyság szembenállása és hatalmi hegemóniája jellemezte. De ezek a kihívások maguk után hoztak például olyasmiket is, mint egy információs forradalom, a nyomdászattal, az anyanyelvi kultúra elterjedésével, mind többen voltak kíváncsiak azokra az új katonai hadieseményekre, amelyek az Oszmán Birodalom támadásával együtt jártak. Magával hozta a hadügyi forradalmat, a tűzfegyverek elterjedését, és magával hozta azokat a szellemi a reformációt jellemezték. - A nyomdákat említetted, és nyilvánvalóan nekem eszembe jutott a könyvnyomtatás, annak a tömegesedése, a nemzeti nyelvekre való hatása, Luther bibliája, a német köznyelv, majd később, a század végén Károly bibliája a magyar köznyelv kialakulásában játszik döntő szerepet, de azt hiszem, pont ilyen izgalmas kérdés, ha már a politikáról beszélünk, Európa vallási térképe, hiszen történik valami 1517. október 31-én. - Igen, a hagyomány úgy tartja, hogy ezen a napon szögezte ki Luther Márton német szerzetes a 95 tételét, amiben a pápai hatalomnak az alapjait kérdőjelezte meg. Leginkább a búcsúcédulák árusítása volt az, ami benne, mai divatos szóval élve kiverte a biztosítékot, és megkérdőjelezte mind az egyháznak a világi hatalmát, az elanyagiasodását. És ez a fajta kritika úgy tűnt, hogy nagyon sok emberben szintén megfogalmazódott, csak ők nem mertek akkor még nyilvánosan felszólalni ez ellen, viszont Luthernek a 95 pontban megfogalmazott tételei nagyon hamar követőkre találtak, és nagyon gyorsan terjedtek ezek a nézetek. Nyilvánvalóan Luther Márton nem új egyházat akart alapítani, nem lerombolni akarta a római egyházat, hanem megújítani szerette volna, megtisztítani azoktól az általa vélt hibáktól, amelyeket ő, a Biblián alapulva, a saját tanulmányai alapján fedezett fel, hogy ezek nem jól vannak, nem ezt rendelte Krisztus, és nem tükrözi az eredeti keresztyén hagyományokat az, amit ma az egyházban látunk. - Ha megosztott Európa politikailag, márpedig az, kihívásokra kell válaszolnia, és megosztódik vallásilag is, akkor ez a század, ez a krízisek és egyben a nagy teljesítmények százada is lesz. Hogyan látjátok ezt? - Ezzel egyet tudunk érteni, azt hiszem, hiszen ezekre a kihívásokra Európa más-más területein, más-más válaszokat adtak. - Magyarországon 1541-től az ország három részre szakadása, hiszen most a magyar történelmi valóságról beszélünk. - Így van! Tehát Buda elestével és Szulejmán szultán nevezetes döntésével, amellyel Jagelló Izabella özvegy királynét és alig egyéves gyermekét kiűzte, az ország keleti felébe, Erdélybe rendelte, ez egyben azt is jelentette, hogy akarva, nem akarva, leginkább nem akarva, ott azon az országrészen egy új államnak kellett létesülnie. - Azt hiszem, hogy vallásilag ugyanez a helyzet. A 16. század Magyarországa egyszer csak megosztott lesz. - Így van, hiszen tulajdonképpen a politikai vetületnek volt vallási vetülete is, miután a Habsburg Birodalom a katolicizmust preferálta, és a Magyar Királyság meg magáévá tette a protestantizmus eszményét. Tehát valahol a két politikai szembenállás tulajdonképpen egy erkölcsi-vallási szembenállást is jelentett. Tehát az alsóbb szinteken, a nemesség oldalában lelkiismereti válasz is volt az, hogy melyik uralkodót támogatják. - Tekintetünket most már vessük Erdélyre, mert azt hiszem, hogy etnikai és vallási helyzete is talán a legbonyolultabb a Magyar Királyság összes területei közül Erdélynek van. - Magyarok, székelyek, szászok, románok lakják ebben az időszakban ezt a területet, és nekik a maguk nyelv honosságuk miatt is aztán eltérően alakult a vallási érzületük is. A szászok németajkúak, ők sokkal jobban preferálták Luthernak a tanait, úgyhogy ők jellemzően nagyon gyorsan el tudták sajátítani a lutheranizmust, és ők inkább az evangélikus vallást tették magukévá, míg a székelyek, magyarok, ők pedig a református vallásnak találták meg inkább... - Részben maradtak katolikusok, nagyon érdekes, Székelyföld egyes részei, Csík, stb., ugyanakkor pedig a kálvini reformáció tanai lesznek majd azok, amik fontosak lesznek. Mi a helyzet Erdély politikai térképével, hogyan látod ezt? - A keleti országrész fölötti hatalmat János Zsigmond, aki kezdetben és a '60-as években még választott király címet viselte, tehát nyugodtan megtisztelhetjük őt a II. János választott királyi címmel. 1559-ben Izabella királyné halála után vette át az uralmat a keleti országrészben. Általában így szoktam inkább mondani, hiszen ennek része volt Erdély, de részei voltak a tiszántúli vármegyék, a későbbi Partium is. Tehát így alakult ki. - Inkább jobb a keleti országrész megnevezés. - Igen, helyesebbnek tartanám a keleti országrész megnevezést. És hát nemcsak a lánglelkű prédikátorok évtizede volt az 1560-as évek, hanem egyúttal az államépítés, az országépítés korszaka is. Tehát azok a rendi nemzetek, amelyekről András az imént említést tett, az országgyűléseken meghozták azokat az alaptörvényeket, amelyek a politikai berendezkedést majd a későbbiekben az Erdélyi Fejedelemségben is meghatározzák, és ezeken az országgyűléseken nem csupán a hatalmi berendezkedésről volt szó, hanem egyház szervezési és vallással kapcsolatos törvényeket is jócskán hoztak, amelyek szolgálták az újonnan kialakuló ország egységét is. Hiszen ez a sokszínű társadalom, amelyhez Erdély lakossága szokva volt, ha szabad így fogalmaznom, ez magában foglalta majd azokat a lelkiismereti szabadságra vonatkozó Aki velünk volt ezzel. Tehát számukra nem volt ez újdonság, hogy sokféle vallásfelekezet alakul majd ki, de a '60-as években még elsősorban a viták azok, amelyek jellemzik a felekezeti küzdelmeket. - Fantasztikus dolog történik itt, mert egy mondhatni, hogy sokféle népességű keleti országrészről van szó. Európában is van erre példa bőségesen, csakhogy a magyar példa itt egészen más, hiszen kialakulhatna egymást legyilkoló szituáció is, azonban az előbb mondtál valamit, ez a lelkiismereti szabadság. Azt hiszem, döntően ebben különbözünk, és az egész erdélyi vallási helyzet ebben különbözik a többi európaitól. Hogy látod? - Igen, hát itt a békés egymás mellett élés volt a fő célja egyrészt János Zsigmondnak is, tehát az volt a cél, hogy ne legyenek belvillongások, hiszen az a politikai destabilizációt is jelentette volna. És egy olyan közegben, ahol mindennapos fenyegetést jelent mondjuk az Oszmán Birodalomnak a folyamatos betörései, a rabló háborúk, ott szükség volt arra, hogy az egész nemzet, amennyire ezt nemzetnek lehet nevezni, egységként álljon ellen, és valóban egy stabil országot, fejedelemséget valósítson meg. Tehát muszáj volt elérni azt az állapotot, hogy megmaradjon a lelkiismereti szabadság, az emberek szabadon dönthessenek a vallásukról, de ez ne jelentsen belvillongást, ne vezessen olyan forradalmakhoz vagy olyan gyilkosságokhoz, mint mondjuk a Szent Bertalan éjszakája. Nyilvánvalóan szükség volt arra, hogy béke honoljon az országban. - A tordai országgyűlés elsősorban az erdélyi bevett vallásfelekezetekről rendelkezett, és arról rendelkezett, hogy az Erdélyi Fejedelemség területén az egyes gyülekezetek megválaszthatják, hogy milyen papot hívnak és milyen egyházhoz csatlakozhatnak. A bevett felekezetek, a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius volt. Ez sem klasszikus vallásszabadság volt, vagy nem az, amit ma annak hiszünk, hisz nem szerepelt benne minden egyház, de mégis Európában egyedülálló volt, hisz másutt például az unitárius felekezetet mindenütt üldözték. - Ebben az európai, illetőleg erdélyi helyzetben, azt hiszem, hogy kiemelkedik az az esemény, ami 1568-hoz fűződik és Tordához, a tordai országgyűlés, hiszen itt valami világra szóló dolog történik. De azt hiszem, érdemes először néhány mondatban beszélnünk az előzményéről, a tordai vallásbéke előzményéről. - Talán nem túl messzire tekintünk vissza, ha az 1550-es évek második felét nézzük, Izabella és János Zsigmond ekkor tértek vissza 1556-ban lengyelországi száműzetésükből, és az egyik főszereplője ennek a korszaknak II. János vagy János Zsigmond, ki hogyan ismeri Szapolyai János király fiát, de hát érdemes róla is megemlékeznünk, és hangsúlyozni, hogy ő maga is támogatta és pártolta ezeket a hitvitákat, hiszen Lengyelországban az ő nevelője egy nagyon híres humanista tudós és teológus, egy bizonyos Woyzeck Novopolsky volt, aki elültette a vallási érdeklődés magvait a későbbi fejedelemben. Tehát hazatérve már az 1550-es évek második felében, Izabella uralkodása alatt megszülettek olyan törvénycikkek, mint például az 1557. évi törvénycikk, amely kimondta, hogy vallási hovatartozásában senkit nem lehet bántani, mindenki gyakorolhatja azt a fajta irányultságát ezen a téren, itt még ugye nem voltak pontosan meghatározva a felekezeti hovatartozások, amelyet választ a régi rítusú, illetve az új rítusú szertartás szerint, és hát az 1560-as években ez a fajta szabadság meghatározása a felekezeti téren folytatódott. 1559-ben János Zsigmond átvette a hatalmat, '61-től kezdődően tapasztaljuk, hogy mind az országgyűléseken, mind pedig azon kívül is a vallási hovatartozásról vitákat folytatnak az erdélyiek, és János Zsigmond mellett meghatározó személyek vannak jelen. - És akkor rögtön 1564 kellene, hogy a következő állomás legyen, mert ez vezet el majd az 1568-as tordai országgyűléshez, ahol a vallásbéke effektíve kimondatik, és bár taxatíve nincs felsorolva az unitarizmus, de innentől kezdve az unitáriusoknak az üldözése is megszűnik. - Az 1564-es országgyűlés egy nagyon fontos elemet rögzít abban az artikulusban, amelyben megerősíti a szabad vallásgyakorlatot mégpedig hogy, szó szerint idézem: Procreate Regnicolarum, tehát az ország lakosok, az ország nyugalma érdekében kell meghozni ezeket a törvényeket. - Nyugalom, béke, békesség, ezek a fogalmak Nyugat-Európában vallási tekintetben abszolút ismeretlenek, nálunk igen, és így jön az 1568-as tordai vallásbéke. - Igen, tehát az 1564-es is már ennek az előfutára volt, hiszen ott már konkrétan meg volt nevezve két felekezet, a római katolikus, illetve a lutheránus, az evangélikus vallás, amely gyakorlatilag azzal, hogy a törvény kimondta, és szentesítette, mint bevett vallásokat, egyenrangúvá is vált Erdélyben. Ettől még tovább ment az 1568-as, amely utána már gyakorlatilag szabad gyakorlatot engedélyezett ezen két felekezeten kívül a református egyháznak, illetve az unitárius vallásnak is. Ez főleg János Zsigmond szempontjából azért is volt fontos, hiszen ő maga is unitárius volt. Korábban említetted Dávid Ferencet, aki maga alapította meg az unitárius vallást vagy egyházat Erdélyben, és ő gyakorlatilag János Zsigmondnak az udvari papja volt, és az ő hatására vette ő maga is fel, mármint János Zsigmond az unitárius vallást. De abból a szempontból mindenképpen újdonság volt, hogy egy nagyon fontos kitétellel zárul, és talán ez a legnagyobb kincse a tordai országgyűlés által hozott törvénynek, hogy gyakorlatilag egy bibliai idézet van a végén, az a zárómondat, hogy: A hit hallásban lészen, a hallás pedig Isten igéje által. Ez egy Pál apostoli, a rómaiakhoz írott leveléből vett idézet, illetve az alapján megfogalmazott kitétel. Ez mutatja azt, hogy igazából nem politikai döntés született, hanem igazi lelkiismereti, hitbeli meggyőződésen alapuló szabály. - 1568. január 13-a pontosan az a dátum, amikor a világon először törvénybe iktatták a tordai országgyűlésen a vallás- és lelkiismeret szabadság törvényét. János Zsigmond fejedelem, de ne felejtsük el, hogy ő II. János néven magyar király is volt, ő jegyzi ezt a rendeletet. Udvari papjával, jó barátjával közösen fogalmazták, akit pedig Dávid Ferencnek hívtak, aki az unitárius egyház alapító püspöke volt. - Helyezzük most európai kontextusba ezt a szituációt, ami előáll a tordai vallásbékével. - A felekezeti küzdelmek sorában két nagy európai, hasonló, de mégis nagyon különböző megállapodás közé helyezhetjük el a tordai országgyűlés döntését. Az egyik az úgynevezett augsburgi vallásbéke, egy olyan megállapodás az 1555. évi augsburgi birodalmi gyűlésen, a Német-Római Birodalom gyűlésén született megállapodás vagy egyezmény, amely egy felekezeti háborúságot zárt le, az úgynevezett schmalkaldeni háborút, és szabad választást adott a Német-Római Birodalom fejedelmeinek kezébe, azonban csupán két felekezetre nézve, a római katolikus és a lutheránus felekezet között lehetett választani, és talán ismert a nézők körében a Cujus regio, ejus religio elv, akié a hatalom, aki a fejedelem, azé a vallás. azonban az volt, hogy egy politikai hatalmi helyzetet rendezett, egy olyan háborúságot zárt le, amelyre a birodalomnak volt szüksége, és nem az egyének, a hívők lelkiismereti szabadságát foglalta magában, hanem a fejedelmeknek adta meg ezt a jogot, azzal együtt, hogy az egyes fejedelmek lakóinak megadta a jus emigrandit, tehát hogyha végeredményben nagyon nem tudták elfogadni ezt a fejedelmük által választott vallást, akkor elmehettek máshová, de mégis egy olyan hatalmi állapotot rögzített, amely azt jelentette, hogy az egyes fejedelemségek elkülönülnek egymástól, és ez vezet majd a 17. században a nagy háborúhoz, a 30 éves háborúhoz is. A nantes-i ediktum a másik, amely Franciaországban egy szintén több mint 30 éves vallásháborút zárt le 1598-ban, tehát e közé helyezhető a mi erdélyi törvénycikkünk. Ott is azt tapasztaljuk, hogy a Valois-k kihalásával IV. Bourbon Henrik került a trónra 1589-ben, akinek a nevéhez fűződik a Párizs megér egy misét elhíresült mondás. De ő is valójában a hatalom biztosítása és az országon belüli engedett szabad vallásgyakorlatot a reformátusoknak. fognak történni, de születnek dokumentumok az 1568-as vallásbéke után, teológiai írások, bibliafordítás, stb., amelyek azért azt mutatják, hogy ezek az ágak tovább élnek. Hogy látod ezt? - Hogyne! A teológiai viták ettől nem álltak le, sőt azt kell mondjam, hogy inkább szabadabbá váltak, tehát nem volt elnyomva azáltal, hogy megszüntették valamelyik felekezet működését, vagy betiltották a tanoknak a terjedését, hanem azáltal, hogy egyenrangúvá válhattak a különféle felekezetek, ezzel megnyílt a lehetőség a nyílt teológiai viták előtt, és évszázadokig, sőt a mai napig tartó folyamatos teológiai diskurzust eredményezett az egyes felekezetek között, de úgy, hogy ez voltaképpen békés egymás mellett élés mellett történt. Ebből a szempontból Erdély mindenképpen kuriózumnak számított, a béke szigetének, főleg abban az időben, Európán belül. Gondoljuk csak végig azt, hogy például a Bethlen Gábor által alapított akadémia teljesen nyílt volt minden felekezet számára. - Sőt, hát a református kollégiumok sora, 1529, Mezőtúr és aztán Debrecen, Sárospatak, aztán ugye az erdélyiekről már nem is beszélve Kolozsvár és stb., kialakul egy nagy kollégiumi rendszer, amelyikben pont felekezeti alapon, de tovább él a magyar nyelv, a magyar tudomány, a magyar kultúra, mindaz, ami aztán bennünket a túléléshez segít. Hogyan él tovább a tordai vallásbéke, hogy látjátok? - Erdélyben mindenképpen a fejedelmek tovább viszik a négy bevett vallás gondolatát, és gyakorlatát, hiszen a fejedelemválasztás feltételei a kondíciók közé mindig beveszik az erdélyi rendek, hogy a fejedelem a továbbiakban is megtartja a négy bevett vallást. Hosszan lehetne beszélni csak Bethlennek a toleráns valláspolitikájáról is, aki befogadja az üldözött anabaptistákat Morvaországból, aki befogadja az örményeket, befogadja, sőt hívja Konstantinápolyból a zsidókat, hogy telepedjenek le Erdélyben, dehát ez felekezeti téren is így volt. - Felekezeti téren hogy van a továbbélés? - Szerintem a legszebb példája ennek az, hogy például a kolozsvári teológián a mai napig együtt tanulnak az evangélikusok, a reformátusok és az unitáriusok, tehát egy közös oktatási intézményként meg tudják élni azt, ami közös és azt, ami elválaszt. - Milyen csodálatos visszanézni egy történelmi eseményre, vagy egy olyan eseményre, ami történelmi eseménynek látszik csupán, és megérteni azt, hogy ez a mi nemzetünk hogyan tudta túlélni azt az évezredet, amelyben nagyon sokszor a pusztulás szélére sodródott. Az a fajta vallási megosztottság, amelyik Európát aztán majd néhány évtized múlva lángba borítja, és 30 éves vallásháború lesz belőle, ez nem fenyeget bennünket. Én azt gondolom, hogy a magyar nemzeti karakterhez ez is hozzátartozik, ezért méltán lehetünk büszkék arra, ami a világon először itt történt meg, 1568-ban, az erdélyi Tordán. - A reformáció az egy csomó, rengeteg vívmányt, eredményt hozott, tehát szellemi, kulturális, lelki, hitbeli értelemben, és ha azt mondjuk, hogy Európának a kulturális értékéhez Erdély talán ezzel a vallásszabadságnak a kincsével járult hozzá leginkább, erre vagyunk a leginkább büszkék, amit adtunk Európának, akkor ma is így kell tekintsünk erre a vallásszabadságra, hogy ezt nem az Európai Unió diktálta nekünk, hogy szeretnünk kell egymást, és el kell fogadnunk a másképpen gondolkodót, hanem ezt mi már ott a 16. században éreztük, valahogy benne volt nemcsak a levegőben, a szellemiségünkben, lelkiségünkben, hanem ott volt a szívünkben.

Adásunk témája: A tordai országgyűlés. Adásunkban megnézzük a korszak európai vallási és politikai körképét, kitekintünk János Zsigmond fejedelem idejére, majd részletesen bemutatjuk a tordai országgyűléseket, melyeknek nagyon fontos szerepe volt a vallásbékében.