A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is.

A műsorszolgáltatói információk forrása változó (teletext, mediaklikk.hu). A teljes leirat forrása a teletext.

Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: A magyar kultúra napja. Erről a témáról fogok beszélgetni meghívott vendégeimmel. Műsorunk elején tisztázzuk majd a kultúra fogalmát, illetőleg azt, hogy milyenféle jelentései vannak. Aztán beszélgetünk majd arról, hogy miért pont január 22. a magyar kultúra napja, természetesen a Himnusszal összefüggésben. Azután arról lesz szó, hogy milyen szerepe van a kultúrának a magyar nemzet megtartatása szempontjából. Végül pedig arról, hogy néz ki a magyar kultúra ma. - A kultúra szó a latinból származik, megműveltet jelent, ezért közeli testvére, megfelelője a műveltség szavunknak, a műveltség kifejezés azonban feldúsultabban tartalmazza a tudatos tanulási folyamatokat, míg a kultúrában olyan viselkedésformákat és értékeket értünk, amelyek nagy részét nem tudatosan, hanem ösztönösen sajátítunk el a különböző nemzedékek közötti átadási folyamat eredményeként. Ezért a kultúrát használhatjuk egyes számban, mint az egész emberiség sajátosságát, de a kultúrának van persze többes száma is a legkülönbözőbb értelemben, a különböző nemzedékeknek, a különböző egyéneknek, társadalmi rétegeknek, vagy éppen országoknak és régióknak van egy sajátos kultúrája. - Beszélgetésünk kezdetén, asszem érdemes volna először az alapfogalmat tisztázni, amikor azt mondjuk, hogy magyar kultúra napja. Tényleg, mit is értünk azon, hogy kultúra, tehát milyen jelentésárnyalatai vannak? Hogy látod? - Olyan ismeretek összessége, amik egy közösség, nemzet, társadalom, összetartozását és fennmaradását segítik. A kultúra tulajdonképpen iránymutatást ad nekünk arra is, hogy milyen értékek mentén éljük az életünket, milyen normák mentén éljük az életünket. Nagyon sokszor a kultúra fogalma a köztudatban úgy jelenik meg, hogy az a nagy magas kultúra, a művészet és a tudomány. De ugye itt a hétköznapi kultúráról is beszélni kell, mert az is ugyanúgy kultúra. Tehát az, hogy például hogyan éljük a családi ünnepeinket, vagy hogy gondozzuk a szeretteink sírját, vagy milyen az étkezési kultúránk, milyen az öltözködési kultúránk, stb., tehát ez mind hozzátartozik. Én azt mondom, hogy három fontos eleme van ennek, az egyik az értékmegőrzés, a másik az értékteremtés és a harmadik pedig az értékátadás, amely tulajdonképpen a művészetnek mind a három fontos eleme, tehát hogy megőrzünk valamit, meg megtartunk, és tovább is visszük, tehát át is adjuk. - Sok évig voltál a Pécsi Egyetem Művészeti Karának a dékánja. Tehát nemcsak zenészként, zeneszerzőként, szólistaként, hegedűművészként, karnagyként beszélgetünk most veled a kultúráról, hanem abból a szempontból is, hogy az egészet összességében is látod, illetőleg van róla véleményed. Te, aki a kultúra talán más területén mozogsz, te hogy látod egyáltalán, mit értesz ez alatt a fogalom alatt, hogy kultúra? - A hagyományaink, az örökségünk, és azok ápolása, és azoknak a továbbadása is benne foglaltatik a kultúrában számomra. Nyilván létezik ennek a kultúrtörténészek szempontjából is egy nagyon egzakt megfogalmazása, én viszont kultúra közvetítő vagyok, mind a ketten kultúra közvetítők vagyunk, és ebbéli felelősségemről... - Részben teremtők is azért. - Bizonyára a munkánk során teremtünk is, de elsősorban közvetítő vagyok, és annak a felelősségéről, annak is az átadásáról, hiszen mind a ketten oktatunk, tanítunk fiatalokat, és hogy mit ismertetünk meg, ez a mi felelősségünk. A kultúrából mit tartunk mi fontosnak, az egy állásfoglalás, az egy kinyilatkoztatás, hogy én mit tartok fontosnak. És hogy ennek a felelősségét hogy körvonalazzuk, és mit határoz el az ember magában, hogy mit teszek én kötelező olvasmánnyá, kötelező megismerési tárggyá, akár képzőművészetben, akár zenében vagy akár a drámairodalomban a diákjaim számára, ez egy nagyon fontos felelősség és döntés. - Szűkítsünk egy picit. Mit értünk magyar kultúra alatt? - Nem a magyar szót kell csak ebbe beleérteni, hanem az európait is. - A magyar kultúra, az egyben európai kultúra is. - Így van! Kodályt sokszor szoktam idézni, és most is idézném, hogy minél nagyobb közünk van az európai kultúrához, annál magasabbra nő a miénk is. A Kodályra visszatekintésben lehet ennek utána nézni. Tehát én azt gondolom, hogy a magyar kultúra része az egyetemes kultúrának, az egyetemes kultúra meg örülhet annak, hogy magyar kultúra is van, tehát a kettő mindenképpen egymást erősíti. - Te hogy látod? - Nyilván szakmámból adódóan én a magyar nyelvhez kapcsolnám ezt a fogalmat, és mindaz, amit én közvetítek vagy én tudok átadni, az a napi nyelvhasználathoz, és a közönség elé való kilépéshez kapcsolódik számomra. Ez időnként felemelő, időnként pedig munka, és ez nem tagadható le, hogy ez igen nagy munkával jár, akár a zenéről van szó, akár prózáról és szövegről. - Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel, nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel. Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt, megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt. Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai felvirágozának. Értünk Kunság mezején ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád vad török sáncára, s nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. - Az az aspektus még nem esett szóba, hogy minden kultúra gyökere valamilyen kultuszban található, hiszen, amikor kétezer évvel ezelőtt létrejött a keresztény kultusz, félretett egy vallásrendszert, az ezer év alatt kiépítette a maga kultúráját az étkezésben, a szokásokban, az ünnepekben, a viselkedésben, a családi erkölcsben és mindenben teljes kultúrát épített egy vallásrend köré. Amikor a magyar kultúráról beszélünk, akkor van egy speciális pillanat, ez január 22., hiszen ezen a napon történik valami, és ezért van a magyar kultúra napja január 22-én. Mi is történik ekkor? - Kölcsey befejezi a Himnuszt, és a letisztázott változatot továbbítja a történet szerint. Én azt gondolom, hogy nagyon pontos és nagyon fontos dátumot választottak és talán nem is lehetne jobb dátumot választani, hogy akár a magyar kultúra kultusza kialakuljon. - A bizonyos 1823. január 22, így van! - Igen. Hiszen ebben a Himnuszban számomra a magyar lélek eszenciája megtalálható, egy nagyon tökéletes összefoglalása vágyaink, fájdalmaink és egyáltalán a világhoz való viszonyunk. De nem a verset szeretném, nem a Himnuszt szeretném elemezni, hanem, ami kialakult körülötte, és nagyon helyes, hogy van egy nap, amikor, szerintem Magyarországon mindenki számára tudható és mindenki felé eljut az a hír, hogy aznap mire érdemes és mire illik gondolni. A mi szakmánkban, illetve, ahogy már az előbb mondtuk, a művészet közvetítők szakmájában mi nap, mint nap elvégezzük ezt a feladatot, és emlékeztetjük a nézőket... - Nálatok minden nap a magyar kultúra ünnepe van. - Találkozunk, igen, és lehetőségünk van, és ha jól csináljuk, akkor bármilyen fellengzősen is hangzik, minden nap ünneppé, és egy megemlékezéssé emelkedhet, de van egy nap, amikor álljunk meg egy pillanatra, és akkor emlékezzünk akár a Himnuszra, hogy ennek kapcsán emlékezzünk egyáltalán a viselt dolgainkra és a hagyományainkra legfőképpen. - Azért is volt zseniális választás a Himnusz születésnapját választani, mert a Himnusz úgy kezdődik, hogy Isten áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel, vagyis az a fajta kulturális kód, ami a magyarság itteni, kárpát-medencei ezeréves történetére jellemző, az a fajta morális keret, az megjelenik a Himnuszban, hiszen Kölcsey az Istent szólítja meg, de a magyarságért imádkozik és tesz egy közbenjáró imádságot. Egy zenésszel, ha beszélgetek a Himnuszról, akkor természetesen Kölcsey után azonnal jön a megzenésített Himnusz. - Azért a legtöbb esetben a Himnusszal az emberek a zenén keresztül találkoznak. Jó, persze, mondjuk a Himnusz, de gondoljanak bele, hogy egy sporteseményen milyen megható az, hogy több ezer ember a Himnuszt énekli. Persze nem ennek az előadásnak a művészi értékét kell nézni, hanem azt, hogy együtt, és éneklik a Himnuszt, átszellemülten, és a zászlókat lobogtatják. Tehát a nemzeti identitásnak egy olyan hihetetlen lehetőséget ad a Himnusz. Azért van ehhez egy anekdota, a Himnusz megszületéséhez. 1843-ban a Szózat pályázat volt, amit el is nyert. Erkel bent volt a zsűriben, jó, megnyerte Egressy. '44-ben ez a Bartay Árpád, aki színigazgató volt, akkor a Himnusz is legyen, de Erkelt nem vették be a zsűribe. A zsűriben olyanok voltak, mint Vörösmarty, meg Szigligeti Ede például. Erkel nem írta meg egy ideig, és azt mondta egy nappal azelőtt neki ez a Bartay, hogy most bemész a szobába, és megzenésíted a Himnuszt. Kapsz egy tollat, meg egy papírt, és megcsinálod, és egy nap alatt megírta a Himnuszt Erkel. Tehát tulajdonképpen ráhatásra írta meg a Himnuszt, és aztán a 14 pályamű közül az övé lett a siker. - A protestánsnak nevezett új vallások nagy súlyt helyeztek az anyanyelvi műveltségre. A nagyobb városokban eddig is voltak szerzetesi iskolák, most egyre másra keltek életre a mezővárosi és a falusi iskolák is, amelyekben az olvasást, az írást, később már a számtant, és mindenekelőtt a hittant tanították. Neves iskolai központok alakultak ki, amelyekben az elemi, a középfokú és az akadémiai felső fokú oktatás egy egységet képezett. Ezeket nevezték kollégiumnak. A protestáns kollégiumok közül a pozsonyit, a lőcseit és az eperjesit, Erdélyben a nagyszebenit kell kiemelnünk. A kollégiumok között volt olyan, amelyet elsősorban főúri patrónusok támogattak. Pápán az iskola a végvári katonaságra támaszkodott. - Az emberek gondolkodásában, hogyha ma megkérdezem, hogy hol a kultúra helye fontossági szempontból, akkor azt mondják, hogy gazdaság, politika, hatalom, hadsereg, erő, szóval egy csomó minden, ami fontosabbnak látszik, mint a kultúra. Lehetséges, hogy nemzetek esetében ez igaz, de hogy a magyarság szempontjából a kultúra az abszolút prioritást élvez, ez biztos. Miért? - Én azt gondolom, hogy a kultúra az, amelyik a lélekbe épül be. Tehát ezek a tárgyi vagy egyéb javak, azok megvannak, az autóm tönkremegy, aztán jön másik, stb-stb. De az, hogy én lélekben hogy vagyok, mennyire vagyok magyar, azt hiszem, itt dől el igazán. És tulajdonképpen azok a nagy nemzeti tragédiák, amik értek minket, utána mindig a kultúra húzott ki minket a bajból. - Mohács, 1526. - Arra gondolok, hogy például a gróf Klebelsberg Kuno, aki asszem '22-től '31-ig volt kultuszminiszter, például ő kezdte azt, hogy ezer népiskolát épített föl, vagy létrehozta a Collegium Hungaricumokat külföldön, amik ma is még nagyon jól működnek, és ezenkívül a tudományt rendbe rakta, stb-stb. Volt egy kultúrelmélet, ifj. Andrássy Gyula gróf, aki különben a Zemplénből származik, van ez a kultúrfölény, most idézőjelbe téve a kultúrfölény szót, de az, hogy mi a kultúrával tudunk igazán kilábalni a bajból, mert a baj a lelkekben van, nyilván egy Trianont megélni az elsősorban a lelkekben tett rombolást. - Akkor ezek szerint a kultúra mégis valami rendkívül fontos dolog, és itt kapcsolódhatunk arra, hogy a nemzeti katakrizmáink idején bennünket a kultúra igazából megmentett, tehát nem olvadtunk be más népekbe, mert a magunk nyelvén a magunk kultúráját gondoltuk jónak. Hogy látod ezt? - Bizonyítékként látom arra, hogy milyen különleges a magyar nyelv. Alkalmatlan arra, hogy beolvasszák a környező népek. Gazdaságilag, társadalmilag próbáltak bennünket rabigába hajtani, hogy úgy mondjam, de a nyelvünk nem engedte meg ezt a törést, és ez egy fantasztikus erőt ad mind a mai napig, szerintem a magyar népléleknek. Erre csak egy személyes példát mondanék. Nekem volt egy csodálatos középiskolai magyartanárom, aki nagyon fontosnak tartotta, amellett, hogy ő beszélt görögül is, latinul is, németül, angolul, és talán még volt egy ötödik nyelv is, nem is ez a lényeg, hanem nagyon fontosnak tartotta a memoritert. Mert a memoriter, és sajnos ez kezd kihalni, és ez egy nagyon egyszerű dolognak tűnik... Újabban megint visszavettük, és kötelező bizonyos mennyiségű memoritert tanítani. - Nagyon helyes! Nemcsak a nyelv gazdagságát, vagy attól, hogy egy Arany balladát kötelező volt megtanulni, nem beszélve a Himnuszról, ha már a Himnuszról beszélünk, hogy azt kellett az egészet tudnunk, nemcsak a nyelv gazdagsága volt biztosítva, hanem egyfajta lelki ráhangolódás is azokra a gyökerekre, amiket, ha nagyon teoretikusan közelítünk meg, befogadhatatlanná válik a diákok számára. Tehát ő egy olyan példát mutatott, és ő bármikor bármit idézett, vagy az egyetemen Hegedűs Géza bácsi, bármelyik pillanatban, bármelyik színdarabból és versből tudott idézni, és az volt a játék, hogy akkor mondott két sort, tessék megmondani, hogy honnan van az idézet. - Ez a különbség, amikor valaki azt hiszi, hogy a műveltség a számítógépén van. Az egészen más, mint amikor valakinek a műveltsége itt rejtezik. Valóban én is úgy látom, hogy amikor kultúráról beszélünk, akkor van egy úgynevezett közös műveltség standard. Ha ezt át tudja adni az egyik generáció a másiknak, akkor a kultúra megmenekül, és az a nép, az a nemzet a maga gondolkodásával, a maga világlátásával, a maga értékvilágával képes tovább élni, figyelembe véve természetesen, hogy a világ körülöttünk változik. Hogy látod ezt? - Ugyanezt gondolom. Nekem rögtön a Kodály zenei nevelési elvei jutottak eszembe, hogy ezt hagyjuk kiengedni a kezünkből. Én nem is értem. Eleve a Kodályi életmű, nemzetösszetartó gondolattal van tele. - Mert zenei anyanyelvről beszél. - És az tart össze. Tehát van egy zenei anyanyelvünk, amelyben egyek vagyunk, és különbek vagyunk mástól, mint amit az előbb mondtál. Tehát ezt sem lehet beolvasztani máshova. Mást is próbáltak zeneszerzők beolvasztani, de kevés sikerrel. - Íróink, költőink, tudósaink, zenészeink közül minden korszak kijelölte azt a személyt, aki a legmagasabb szinten, s felelőséggel képviseli nemzetünket, mind például Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Csoóri Sándor. Mindenkori törekvésük a nemzeti egység megtartása, és a magyar hagyományokra épülő kultúra ápolása, továbbgondozása volt és maradt. - A kívánatos az volna, hogy egy nemzetnek nagy rétege követi a szellemi életet is. A véleményem az, hogy a magyar szellemi élet nem fejezi ki kellően az ország szellemi állapotát. - Nézzünk bárhova, létharcot folytat a magyarság Erdélyben, létharcolt Szlovákiában, és ugyanazt a Kárpátalján és a Vajdaságban. Sőt legyünk komoran tárgyilagosak, azt folytat az anyaországban is. Nemcsak külső erők, nemcsak háborús ellenfelek sodorhatnak végveszélybe, ugyanúgy belesodorhatják belső bajai is. - Egy vajúdó, krízisben lévő világban a szemünk előtt történik meg a kultúra haldoklása. Látnunk kell, hogy ma egészen mást értenek emberek kultúrán, ha egyáltalán értenek rajta valamit. És akkor még nem beszéltünk a cancel culture-ről, ami a kultúra eltörlését jelenti. Ebben a helyzetben hogyan látod ma a magyar kultúrát? - Túl azon, hogy valóban rengeteg veszély leselkedik a magyar kultúrára, én azt gondolom, hogy a mai állapotában is a magyar kultúra egy rendkívül színes és nagyon gazdag képet tud felmutatni, aminek nagyon örülhetünk, de a nagy szabadságba félő, hogy el is veszünk. Van egy érdekes, számomra nagyon tanulságos Hamvas Bélai mondat, ami a következőképpen hangzik, hogy: A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azok döntenek róla, akik nem hisznek az életben, hanem azok, akik hisznek benne. És ha azt a szót kicseréljük, hogy világ, és behelyettesítjük a kultúrával, és azt mondjuk, hogy: A kultúra helyzete sohasem reménytelen, mert a kultúráról sohasem azok döntenek, akik nem hisznek benne, hanem akik hisznek benne. Ez lehet, hogy túl optimista is, és reményt keltő, de én akarok hinni ebben a vonatkozásban is a kultúra erejében. Az előbb már említettük, hogy hány évszázadon keresztül, és hányszor próbálták a föld színéről elsöpörni a magyar kultúrát, mégis csak megmaradt a magyar nemzet itt, és megmaradt a magyar kultúra, és virágzik. Ennek nagyon sok ága van, és, szerintem egyik-másik ki is olthatja egymást, de erősítheti is egymást. Én ennek vagyok a híve, hogy adjuk meg a lehetőséget, de tartsuk szemünk előtt a sajátmagunk értékeit. - Vagyis azt lehet mondani, hogy egy kulturális alkotásnak mindig értékközvetítő funkciója van. A kérdés, hogy mit akarunk közvetíteni, korszerűek akarunk-e lenni? Itt mindig szoktam idézni, hogy. Aki a korszellemmel köt házasságot, hamar özvegységre jut. Tehát így akarunk, vagy valódi értékeket akarunk közvetíteni? A másik dolog, hadd idézzem: A költők helyébe korunkban a totális propaganda lép. Talán a kultúrára a legnagyobb veszedelmet pont ez jelenti. Hogy látod? - Én azt gondolom, hogy az egyik ellenszérum, nagyon-nagyon fontos ellenszérum az amatőr művészeti mozgalom. Tehát hogyha a kis közösségeket megtartjuk, és a közösségekben hozunk létre értékeket. Ugye kevesen tudnak eljutni színházba, sajnos a televízió, kivéve néhány csatornát, de egységében önti azt, ami nem odavaló, legalábbis nem a kultúra része. Tehát ezek a kis közösségek, most akár mondhatom a kórusmozgalmat például, vagy a színjátszó mozgalmat, vagy a néptánc mozgalmat. Tehát azt gondolom, hogy ezeknek a támogatása talán egyfajta ellenszérum az ellen, ami bennünket ér, hiszen ezek érnek el legtöbb embert közvetlenül, és ráadásul ők aktívan vesznek ebben részt. Nyilván itt színházi előadásban is aktívnak kell lenni, mert különben nem tudod befogadni, de érted, mire gondolok?! Tehát a gyakorlatban, hogy ő most énekel, ő most kimondja azt a szót, meg amit éppen kell. - Nagyon érdekes amit mondasz, mert valóban nem véletlen, hogy egy kulturális csatornán mi a kultúráról beszélgetünk, egy kulturális csatornán nem azt produkáljuk, amit esetleg más csatornák, hanem megpróbáljuk azt közvetíteni, a kulturális csatornának ez a lényege, azt közvetíteni, amit a legfontosabbnak tartunk a nemzet megmaradása, virágzása, stb. szempontjából. Nem véletlen, hogy ma a magyar kultúráról nem abból az aspektusból beszélünk, hogy megnézzük, hogy mikortól van magyar kultúra napja, meg milyen jeles ünnepeket tettünk hozzá, milyen eseményeket, hanem azokról az elvekről, hátterekről, gondolatokról, amelyet egy gondolkodó ember, ha végigvesz magában, akkor talán átalakul benne a kultúráról alkotott fogalom. Mert nekem azért az is eszembe jutott, hogy amikor azt mondjuk, mi a magyar kultúra ma, akkor arról is beszélnünk kell, hogy ezek a veszélyek ránk is leselkednek. - Én azt gondolom, hogy a kultúra, mint fogalom, hogy hogyan jelenik meg a ma emberében, mert az a lényeg, hogy a ma embere mit gondol erről az egész dologról, hogy találkozik ezzel? Amiket elmondtunk eddig, szerintem ezek a csatornák vannak, de a veszély ott van, az a kommunikációs lehetőség, ami a médiában árt ennek az egész dolognak, az ez ellen való védekezés a mi feladatunk, akik a kultúra sűrűjében bent vagyunk, és próbáljuk a magunk dolgát csinálni. - Szerintem olyan kézzelfogható programokat kell éppen a diáksággal megismertetni, amikor ők maguk is kreatívan részt vehetnek egy-egy előadásban. Nálunk például folyamatosan jönnek középiskolás csoportok a színházba, és vagy Az ember tragédiájával vagy a nagy tragédiáink közül a Csongor és Tündéből mutatnak be részleteket. - Azt szoktuk mondani, hogy őrizni és ápolni kell a kultúrát, és ebben van igazság abban a tekintetben, hogy azt mondjuk, hogy a múlt megőrzése is egyben. Van igazság abban, hogy a jelenben meg kell tartanunk a kultúrát, de igazából az én felfogásom szerint a kultúra jövője nem lehet más, mint azoknak az embereknek a tömege, akik nem őrzik csupán vagy ápolják csupán, hanem élik a kultúrát. Erre vonatkozik az, amikor egy néptáncot a gyerek megtanul, és eltáncolja, na az a kultúra élése, amikor elszavalja a Himnuszt, akkor az a kultúra megélése, amikor fölvesz egy ruhadarabot, ami a múlthoz vagy akár a jelenhez kötődik, ez a kultúra megélése. Nemcsak őrizni, nemcsak ápolni igazából, ha a kultúránknak jót akarunk, akkor azt élni kell.

Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: A magyar kultúra napja. Erről a témáról fogok beszélgetni meghívott vendégeimmel. Műsorunk elején tisztázzuk majd a kultúra fogalmát, illetőleg azt, hogy milyenféle jelentései vannak. Aztán beszélgetünk majd arról, hogy miért pont január 22. a magyar kultúra napja, természetesen a Himnusszal összefüggésben. Azután arról lesz szó, hogy milyen szerepe van a kultúrának a magyar nemzet megtartatása szempontjából. Végül pedig arról, hogy néz ki a magyar kultúra ma.