A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is.

A műsorszolgáltatói információk forrása változó (teletext, mediaklikk.hu). A teljes leirat forrása a teletext.

- Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: Jókai Mór. Róla fogok beszélgetni meghívott vendégemmel. Műsorunk elején szót ejtünk majd a családról, Jókai iskoláiról, illetőleg arról, hogy hogyan ismerkedik meg Petőfi Sándorral. Később beszélünk arról, hogy milyen szerepet játszott 1848-49-ben. Aztán nagyregényei közül szóba kerül az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán. Műsorunk vége felé pedig arról beszélgetünk, hogy milyen szerepet tölt be Jókai Mór a magyar irodalomban. "...Most már megvallhatom őszintén. - Én nagyon szerettem magamat. Most már elmondhatom: - nincs vetélytársam. - Úgy szerettem mindig az egyedüllétet. Úgy el tudtam beszélgetni mindig magam magammal. - Kerestük egymást. - Mindig volt mit beszélnünk egymással. - Hitet, reményt, bizodalmat kölcsönöztünk egymásnak. Az Én az Énnek. Néha meg is hasonlottunk egymással. Valami elhibázott dolog. - Mindig én voltam a hibás; ez a húsból, csontból álló Én; ez az éhező, élvhajhász, hiú önhitt Én; az a másik volt az igazságában. Kibékített magammal. Az volt a tanácsadóm, a mulattatóm, a szükségben megsegítőm; - az ítélő bírám! Az a kis fagunyhó ott a Duna-szigeti gyümölcsöskertben, (nem tudom, megvan-e még?) az volt az én legdrágább palotám, amiben valaha tanyáztam. Ott írtam meg az első regényemet." - Beszélgetésünk kezdetén ejtsünk néhány szót Jókai Mór családjáról és gyermekkoráról. - Nekünk, többnyire sokféle kétséggel meg szomorúsággal terhelt huszadik századi embereknek igazi megkönnyebbülést és gyönyörűséget okozhat, ha visszatekintünk ebbe az időbe, ha figyelembe vesszük a tágabb kontextust, Komáromot és a szűkebb kontextust, Jókai Mórnak a családját és azokat a körülményeket és adottságokat, amiket Jókai megkapott. Komárom körülbelül 18 ezres város, ami ebben az időben számottevő, jelentősen számít. A XVIII. században két földrengést is átélt és újraépült, a napóleoni konjunktúra alatt a búza és a kereskedelem miatt még tovább gazdagodott, s egy rendkívül színes, tarka, módos város, magyar nemesek is laknak benne, nem olyan rettenetesen nagy számban, és főképpen kereskedők, szekeres gazdák, mindenki, aki a hajózásból él. A hajózás egy nagyszerű üzlet, s a város gazdag, a város színes, a városnak erős kávéházi élete van, a férfiak az estéjüket este kártyázással kávéházban vagy zsúrban töltik, a névnapokat megünneplik, szánkázás van a városban, egy szóval egész más ez a környezet, mint mondjuk az az egyébként tízezres hajdúvárosi Nagyszalonta, amibe Arany János beleszületik. A Duna-szigeten annak a családnak, aki ad valamit magára, gyümölcsöse van, kertje van, Jókai nagyon szereti azt a helyet, ami az ő családjának adatik. A Jókai család ugye régi középbirtokos nemesi család, a polgárságnak, a polgáriasultságnak, az értelmiségi létnek mindenféle vívmányával és értékével felszerelkezve, az apja sem igazi jogász, a szónak a fiskális értelmében, természetesen jogászi végzettsége van, de árvaszéki ülnök is, ő is egy olyan, szinte azt lehet mondani, hogy széplélek, amilyen egy művész természettel is megáldott ember lehet. Az édesanyja egy rendkívül egyenes, az egész városban köztiszteletnek örvendő, energikus asszony, a testvérei közül a legidősebb testvére természetesen jogász lesz, igazi jogász, ahogy ebben a köznemesi családban ez illik, a lánytestvére kilenc évvel idősebb nála, s az édesanyja bölcsen, már amikor a kisfiú, Jókai Mór kétéves, akkor a nővérére bízza a felvigyázását, szinte anyaként törődik vele, de alapvetően az egész család Jókait dédelgeti, annál is inkább, mert két testvére korábban, kisgyerek korában meghalt, ő a legkisebb, és egy tündérszép gyerek, aranyszőke hajjal, gyönyörű kék szemekkel, és már nagyon korán megnyilvánul a tehetsége, kilenc éves, amikor egy fővárosi lap már közli a versét, Tóth Lőrincnek, a híres, akkor már híressé vált komáromi, Komáromból elszármazott jogásznak, történésznek, irodalmárnak a közbenjárására. - Igen, majd Tóth Lőrinccel van is egy érdekes történet, hogy hogyan lesz Jókay Móricból, az ipszilonos Móricból Jókai Mór, ugye ez... - Igen... -...ez szintén... -...igen, az adoma szerint Tóth Lőrinc címzett először levelet Jókainak "Kedves barátom, Jókai Mór" címmel, és Jókay Móric, mert természetesen Móric volt a neve, Mór név az nem létezett ekkoriban, felháborodott ezen, de a humora már akkor is működött, ugye Jókainak a csodálatos, szivárvány színű humora, külön adásban kellene és lehetne beszélni róla, csodálatos adománya, és azt írta vissza neki, hogy: "Kedves barátom, Tóth Lőr!..." - Igen, hát hogy ha a Móric Mór, akkor a Lőrinc Lőr. - Igen, igen, igen. Aztán Petőfi beszélte rá, nagyon helyesen, ugye a self-made man Petőfi Sándor, aki minden, minden lehetséges siker titkának a tudatában volt, hogy milyen jól hangzik hangzás szerint is az, hogy Jókai Mór, írói névként ezt el kell vállalni és fel kell vállalni. El lehet mondani róla, hogy már korán rendkívüli képességeket mutatott, például és talán legfőképpen az irodalmi tehetség mellett a rajzolásban és a festésben. Ennek ellenére észre lehetett venni rajta azokat a neuretikus jegyeket, amelyek tulajdonképpen minden igazi művésznél megvannak, ugye a híres amerikai költő, O'dell mondja, hogy az igazi művésznek az egyetlen nagy kincse a neurózis, ha ezt el akarják tőle venni, akkor nem is tudja, mi történne vele. Jókainak is ugye, érdekes, Mikszáth Kálmán írja a Jókai-életrajzában, hogy a derekára kötve 9 éves gyerek... 8-9 éves gyerek korában hordja a végrendeletét, amelyben az íratik az édesanyjának, hogy ha meghalna, akkor föltétlenül boncolnák fel, mert attól retteg, hogy tetszhalottként fogják eltemetni. Más, mindenféle érdekes félelmei is vannak Jókainak. Azért is érdekes ez, mert a későbbiekben, hát Az arany emberben, de más műveiben is a modern, érdekes szorongásoknak a látomásai megjelennek. "1825. február 21-én születtem Révkomáromban, ahogy ez a családi biblia belső lapján olvasható apám írásával. Prókátor volt Révkomáromban, ügyvéd és amellett az árvák atyja. Ez volt családunk címere: egy vitézlő harcos és egy halott török. Ezt a basát ölte meg csatában az a réges-régi ősöm, aki a nemességet kapta. Én ennek az ősömnek a véres kezére sohasem voltam büszke. Annál inkább néhai édesapám tiszta kezére, mellyel az árvapénztár krajcárjait kezelte. Mi ugyanis már régóta nem földbirtokból és nem a jobbágyok munkájából éltünk, hanem a saját kezünk és elménk által, mint a komáromi polgáremberek. Ifjúkoromban magam is ipszilonnal írtam a nevemet, 1848-ban azonban i-vel kezdtem írni a Jókai nevet. Iskolában sohasem voltam eminens, mindig volt előttem egy vagy kettő nálamnál derekabb legény." - Látunk egy zseniálisan tehetséges, kicsit neuretikus fiatalembert. Mi történik vele az iskolák végzése során? - Az iskola nincs messze az otthonuktól, ennek ellenére Jókai eleinte nem mer egyedül kimerészkedni az utcára, a nagy szakállú emberektől is fél, meg a kutyáktól is fél, úgyhogy a nővére kíséri az iskolába, vagy később, amikor már nem kell kísérje, akkor is kiáll a kapuba és arra figyel, hogy mikor érkezik meg a kis Móric az iskolába. Na most az iskolákkal kapcsolatban talán azt emelném ki, és az a legérdekesebb, legfőbb kiemelendő dolog, hogy nagyon-nagyon igényes, gondos nevelésben részesül, ugye amikor az első osztályokat kijárja Komáromban, természetesen első eminens, ehhez nem is férhet kétség, ezt el is várják tőle, akkor a család, mint a testvéreit is, két évre elküldi Pozsonyba német szóra, német evangélikus iskolába, ahol latin ugyan a tanítási nyelv, de mindenki németül beszél, és Jókai is tökéletesen megtanul ez alatt a két év alatt... - Németül. -...németül. Amikor hazajön, akkor egy Vályi Ferenc nevezetű professzor udvarol már a nővérének, aki hát akkor nagylány, és ez a professzor az iskolai tanítás mellett minden álló nap reggel 5 órakor várja magához, és mielőtt még megkezdődne az iskola, foglalkozik vele. - 5-től 7-ig, bizony. - Igen. Ez alatt az idő alatt tanul meg Jókai igen jól, még a német mellett meg a latin mellett három nyelvet: az angolt, a franciát és az olaszt. - Milyen fantasztikus ez a pillanat: beszélünk egy tízes évei elején járó fiatalemberről, aki már öt nyelven beszél, tehát azért az, hogy valakiből világhírű író lesz, meg a fantáziája és a maga érzékenysége egyszer csak egyszer csak majd világszínvonalú irodalmat teremt, azért az nem véletlen, emögé kell valami hihetetlen nagy mennyiségű tudás meg ismeret is. - És ugye azz az érdekes, hogy ez a nagyon szorgalmas hajnali munkarobot tulajdonképpen vérévé válik, később, ugye író korában is minden reggel korán kel és délelőttönként dolgozik, és a délelőttöket mindig végigdolgozza. Na most amikor kijárja az iskolákat Komáromban, akkor Pápára küldik, a híres- nevezetes Pápai Református Kollégiumba, és itt találkozik Petőfi Sándorral először, többek között, mert több neves ember is jár ekkor Pápára iskolába. Petőfi ugye ekkor még egy rettenetes szerencsétlen sorsú, nagyon bizonytalan jövővel rendelkező valaki, aki ugyanakkor végtelenül büszke, végtelenül öntudatos, végtelenül hivatástudatos, és bár meg is jelent az első verse Petrovics néven, ugye A BOROZÓ című verse, ezért nagy tekintélye van a pápai diákok körében, de igazából nem barátkozik velük, igazából nem barátkozik senkivel, semmivel, részt vesz az önképző körnek a munkájában, ez nagyon fontos dolog, és díjat is nyer, és hát sütkérezik a dicsőség fényében, hogy ő már kész költő, verse jelent meg, de nem ekkorra esik igazán a Petőfivel kötött barátsága, hanem később, amikor Pápáról hazakerül, hát nincs jó egészségi állapotban, általában is az egészsége gyenge és az egészségével bajok vannak, és akkor édesanyja nagy bölcsen elküldi a napsütötte Kecskemétre. Kecskeméten is van református főiskola, és Kecskeméten folytatja a jogász tanulmányait. Na most itt, Kecskeméten már teljesen magára talál, megfiatalemberesedett, kitűnően tud táncolni, nagyon jólöltözött, nagyon jómodorú, csodálatos a megjelenése, azt is lehet mondani, hogy minden lányos anyának tulajdonképpen a szeme fénye lenne Kecskeméten, előtáncos a társai között és legfőképpen a kecskeméti környéki pusztavilágba, alföldi világba nagyon sűrűn kijár és egy csomó élettapasztalatot szerez magának. - Jókai Mór: Az 1848-iki kokárda "Keblemre tűzlek ismét drága jelvény, Szívemnek rég alvó szerelmese. Ki a nagy éjben úgy tüntél elém föl, Miként egy álom, mint tündérmese. Virrad. Felébredénk. Im ujra látlak: Jobb égnek három szinű csillaga! Szívem dobogva lejt alattad ismét, S büszkébb reád, miként volt valaha. - Üdvözöllek nemzetiszín csillag! Te benned egy a nemzet! Földünésed Egész nemzetté tette a magyart; Czímer helyett vagy pórnak és nemesnek: Egymásra ismer rólad, s összetart. Szabaddá létét áldja benned a nép, S a főnemes - nemes tett zálogát; Midőn testvérével híven megosztá A honszerelem édes szent jogát. - Üdvözöllek nemzetiszín csillag!" - Színes háttérképet kaphattunk a gyermek és az ifjú Jókai Mórról, de talán arról a férfiról, aki szerelemre gyullad majd egy nagy színésznő iránt, még nem beszéltünk. Ez a nagy színésznő Laborfalvi Róza. - Igen. Petőfi, miután megnősült, Marcsikájával - Marcsinak hívja egész életében -, kedves barátjával, Jókaival egy lakásban lakik Júliával is. Jókainak ebben az időben még nincsen szerelme, női kapcsolata, igazából az első nagy női kapcsolata Laborfalvi Róza lesz. Nem tudjuk pontosan, hogy valóban igaz-e, 1848. március 15-én ismerkedett meg Laborfalvi Rózával, valószínűleg már korábban is ismerte. - Ismerte, igen. Bemutatták egy társaságban neki. Így van. - Igen, igen. Mindenesetre ugye ez egy nagy, hatalmas történet és esemény az ő életében, annak ellenére, hogy Laborfalvi Róza ugye idősebb nála, bár ő ezt nem tudja, mert nem tudott pontosan Laborfalvi Rózának a születési éve, és azt sem tudja, arról sem tud, hogy Laborfalvi Rózának van egy házasságon kívül született leánya. - Így van. - Na, ez a leány, talán ez a leány okozza a legtöbb gubancot a családja körében és Petőfivel kapcsolatban is, ezt a tényt sem Petőfi Sándor, sem a Jókai család nem tudja befogadni, nem tudja elviselni, és hosszas küzdelembe kerül, sőt azt lehet mondani, hogy titokban, családja akarata ellenére, Petőfi szándéka ellenére veszi feleségül Jókai Laborfalvi Rózát. - Jókai magánemberként látjuk, milyen életfordulattal találkozik. De a közéleti ember Jókai milyen szerepet játszott '48-49-ben, Jókai Mór? - Hát központi szerepet játszik, mindenben ott van, mindenben jelen van, kíséri a kormányt Debrecenbe, szerkeszti Debrecenben a kormánynak a hivatalos lapját, a radikálisokkal szemben egy Kossuth-párti és Görgei-párti, de mérsékelt liberális álláspontot foglal el, és még egyéb bűnei is vannak; kevéssé tudott, de jelentős súllyal esik a latba, hogy még annak idején, Jellasicsnak a betörése idején Jókai írt egy ilyen gúnyverset, amiben Ferenc Jóskának az édesanyja Jellasics szeretőjeként szerepel. Na, ez felségsértést jelent, és ez is az a tény, ami miatt különösen rettegnie kell 1848-49 után. - '49. Látunk majd egy másik Jókait, a nagy regények íróját, hiszen a különböző török meg erdélyi témájú regényei után megjelenik két óriás műve: az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán. - Igen. "Ez az igazi francia" - így mutatja be őt Petőfi a Pilvax kávéházban, s Jókainak a legelső elbeszélései, pályaszakaszai a francia rémromantikának a hatását mutatják. Utána, 1849 után, mivel a cenzúra is éberen áll, az egzotikus keleti világba tér ki, négy török tárgyú regényt is ír, és ezeket követi aztán '53-ban, '54-ben a két nagyregény, a... - Egy magyar nábob. -...az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán. Na most az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán többféle szempontból is rendkívül figyelemre méltó. Ugye ezek az első regények, amikben igazából a Jókai is megélte reformkori világ, közvetlen világ jelenik meg, s ezek az első regények, amelyekben a nagyromantikának és a, hát mondjuk így, realista életképi stílusnak, elbeszélésmódnak az elemei ötvöződnek, létrejön tehát egy olyan összetett, szintetikus és nagyon érdekes regényforma, amiben van csodálatos nagyromantika is, van humor, alapvető és fontos része a Jókai-életműnek, benne van az elbeszélésmódnak a különös hajlékonysága, érdekessége, játékossága, ironikussága, egyszóval egy nagyon-nagyon unikális, szerves, az én megítélésem szerint világirodalmi szempontból is figyelemre méltó regénytípust teremt meg Jókai Mór. " - Ide csak egyszer, nagysokára léphet majd be ember. Én se látom többé ezeket a szobákat. Kevés időm van már hátra, Rudolf. Ha én elköltözöm, te leszel a fiam gyámja. Neveld majd őt nálam műveltebbé és jobbá. Tizennyolcadik születésnapján töresd át ezt a falat, vidd be Zoltánt és mutasd meg neki, hogy hol élt az édesanyja. Addig legyen itt csönd. Végtelen csönd." - Jókai nemcsak kiváló író, hanem fantasztikus kvalitásokat mutat fel a közéletben, illetőleg a politikában. Mit érdemes erről tudnunk? - Jókai Mórt is beszippantja a politika, de csak abban az értelemben, hogy országgyűlési képviselő lesz, általában az országgyűlési képviselői választásokat megnyeri. Egy ízben - ez is egy érdekes történet - még egy hivatalban levő minisztert is meg tud verni a választás során Terézvárosban, de egyébként a különböző körzetekben van, Tisza Kálmánhoz is aztán a későbbiekben személyes barátság, kapcsolat és kapcsolódás fűzi. Állítólag, ugye Mikszáthnak az észrevételei alapján a parlamentben a korrektúráit javítja. Nem olyan rettenetesen sokszor szólal fel, de mindenesetre egy nagyon-nagyon korrekt, a reformkorból átszármazott nemzeti szabadelvűséget, liberalizmust képvisel, amiben más nemzeteknek a megbecsülése is természetesen jelen van. - Rövidesen elérkezik 50 éves írói jubileuma, és innentől kezdve valami egészen különleges légkör veszi körül, a nemzet háláját is kifejezi iránta. Mi történik itt, az 50 éves írói jubileuma körül? - Hát ugye ő lett a nemzetnek messze a legnépszerűbb írója. 50 éves írói jubileumán megalakul a Nagybizottság, a Nagybizottságnak az elnöke a Magyar Tudományos Akadémiának az akkori elnöke, Eötvös. Eötvös, a neves fizikus, ugye az a világhírű, nagy fizikus... - Igen. -...aki méltatlanul nem kapott Nobel- díjat, ugye többször is fölterjesztették... - Igen, igen. - ...a titkára Beöthy Zsolt, és Jókainak a díszkiadással együtt 100 ezer forintos csekket adnak át. - Hihetetlen, ha az ember elgondolja, hogy mennyit ért régen, akkor egy aranyforint, tehát az, hogy 100 ezer aranyforint, ez elképzelhetetlenül nagy pénz természetesen. - Igen, igen. - Én azt hiszem, föltétlenül beszélnünk kell arról, hogy Jókai az, aki megteremti a tömeges olvasóközönséget, emeli az igényt, ő az, aki el tudja érni azt, éppen a regényei bemutatási részeivel, tehát a leíró részekkel, hogy - akkor még nem volt turizmus -, hogy az emberek Jókai szemén keresztül ismerkednek meg, vagy a művein keresztül ismerkednek meg a Magyar Királyság különböző tájaival, akár az egzotikus tájaival is, szóval Jókai sokkal több véleményem szerint, mint író, és azt hiszem, hogy így, a beszélgetésünk vége felé ezért kell arról beszélnünk, hogy mi is Jókai emlékezete és hol helyezkedik el a magyar irodalmi palettán, tehát egyáltalán a kánonunkban. - A magyar irodalmi tudadnak és irodalmi gondolkodásnak s irodalomtörténetnek bizony elég sok adóssága van Jókaival kapcsolatban. - Bizony, bizony, bizony. - Hogy ha csak erre a tényre utaljak vissza, amit te mondtál, ugye Gyulai Pál azt írja egy helyütt, nem sok megjegyzése van az Egy magyar nábobról, de néhány mondatot ír róla, azt mondja: "Az Egy magyar nábobnak a világában nem ismerünk rá arra a reformkorra, amit mi megszoktunk." Ugye teljesen tévesztett álláspont ez; Jókainak azt a képességét és a műveiben megjelenő jelentős tettet, hogy a magyar világunkat, beleértve a történelmet, beleértve a magyar világunknak az életformahelyszíneit, egy főispáni beiktatást, egy vidéki udvarházat, egy pünkösdi ünnepséget valahol az Alföldön magasba emeli, újjáteremti, a nagyromantikának a jelentős, jellegzetes vonásaival itatja át. Ugye ez rendkívül fontos, nagyon alkalmatlan az az elgondolás, hogy az írói vízió, akár Magyarországról, amit Jókai megteremt, az ilyen, vagy olyan, vagy amolyan, morális, praktikus, egyéb célokból alkalmatlan. - Láttuk, hogy milyen hatalmas világ, mekkora évtizedeket kellett lépegetnünk, hogy egyáltalán valamiféle panorámás körképet adjunk róla. 200 éve született, 1825-ben Jókai Mór. Bizonyos vagyok benne, hogy sokszor fogunk még találkozni az ő nevével és a műveivel is, hiszen nemcsak az a jelentősége, hogy a világ rendkívül sok nyelvére fordították le műveit, hogy Kínától az Egyesült Államokig ismerik Jókai Mór nevét, hanem azt is, hogy ő egyszerre volt magyar és világirodalom már a saját korában is.

1825. február 18-án született Jókay Móric, a későbbi Jókai Mór, regényíró, a márciusi ifjak egyike, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-tól 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke. A Könyvjelző február 15-i adásában, születésének 200. évfordulója alkalmából tisztelgünk a „nagy mesemondó” előtt. Takaró Mihály vendége Nyilasy Balázs irodalomtörténész. Beszélgetésükből megismerhetjük az író családját és gyermekkorát, életének legfontosabb állomásait, Petőfi Sándorhoz köthető barátságát és szerepét az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt. Felelevenítjük mindannyiunk által ismert nagyregényeit, megismerhetjük Jókait mint politikust és közéleti embert.