Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk forrása az automata beszédfelismerő program használatával készült leirat. A teljes leirat automata beszédfelismerő program használatával készült.

A hazai kulinária nem csak a Michelin csillagok számában gyarapszik évről évre, de a street food, avagy az utcai gyorsételek is sokat alakultak az elmúlt évtizedben. Ma már nem csak az evőeszköz nélkül, sebtében, akár az utcán sétálva fogyasztható ételeket nevezzük street food nak, hanem ezek továbbgondolt, gyakran leülős, akár elegánsabb éttermekbe terelt verzióit is. Talán a legismertebb magyar jellegzetes piaci gyorsételünk a lángos. A lángos egy nagyon nagyon régi, hagyományos magyar étel. Végignéztem mindent. Minden országban van, létezik hasonló, de mégse ilyen, és ezért imádják a külföldiek is, a magyarok is. A lángos gyakorlatilag egy nagyon egyszerű lepény, régen csak fokhagymát tettek rá, Utána ahogy javult a gazdaság, mindent most már rátesznek, ami létezik, és így egy nagyon egyszerű, nagyon finom gyakorlatilag. Egy amerikai úr mondta, hogy ez egy ez egy sült kenyér. Egy kenyértésztából készült lepény tészta. Én úgy hívta, hogy magyar pizza, tehát körülbelül hasonlít a pizzára, de mégiscsak más, mert ezt olajban sütjük. Talán nem is létezik olyan piactér Magyarországon, ahol ne működne legalább egy kicsiny lángossütő bódé vagy lakókocsis büfé. Sikere valószínűleg abban rejlik, hogy gyorsan elkészül, és kevés alapanyaga ellenére sokféleképpen ízesíthető. Ezt mindig megkérdezik tőlem, hogy mondjam el a receptet? Ezt úgy kell megcsinálni. Én szoktam mondani a dolgozóinknak is, hogy úgy csinálni, mintha magadnak csinálnád, mert nem egy tényleg nem egy bonyolult tészta. Liszt, víz, só, cukor, élesztő, forró olaj. Jó az arány. Semmi más titka nincsen, jól kell megcsinálni. Amúgy tényleg nagyon egyszerű elkészíteni. A budapesti Hunyadi téri vásárcsarnok sarkából is messze érezni a tipikus ínycsiklandozó illatot, mégsem csak az itteni árusok és vásárlók térnek be, gyakran egy egy kerek jószágért. A Budapestre látogató külföldiek a turisták számára kevésbé ismert helyen lévő büféket is megtalálják, és tudatosan keresik is, hogy kipróbálhassák a bejegyzett hungarikumokat. A lángoshoz hasonló múltra tekint vissza a rétes, amit szintén gyakran fogyasztunk utcai ételként. Ezt az üzletet az apósom alapította 1926 ban. Annak idején is volt világútlevél, és ő Törökországban járva tanulta meg ennek a rétestésztának a készítését, ami egyébként részben hasonlít a baklavához. Mi Magyarországon rétesnek hívjuk. Két üzlet volt. Az első a Reitter Ferenc utca sarkán volt, azt a háború után tönkrement, és akkor az apósom szemben itt, az utca túlsó oldalán csinálta meg a boltot, amit viszont 52 ben államosítottak, és miután mindent elvettek az égadta világon, a munkát, a tudást igénylő, de kevés helyet és anyagot és felszerelést igénylő rétes mellett maradt úgy, hogy 1954 óta kizárólag rétest sütünk. Ahogy a lángos, úgy a rétes is a Balkánról érkezett hazánkba az Oszmán Birodalom közvetítésével. Míg balkáni elődei főleg sós, húsos, túrós, spenótos verziók, addig nálunk az édes töltelékek váltak alapvetővé. A rétes nem a főúri szalonok és nagypolgári cukrászdák süteménye volt, inkább háziasszonyok édesítették vele a családi ételeket és életeket. Tölteléknek főleg szezonális hozzávalókat választottak, így alakult ki nyáron a meggyes, almás barackos, ősszel télen pedig a diós, mákos vagy túrós rétes receptje. Az eredeti recept a zsírral készült, de volt egy időszak, amikor volt egy sertés rész, nem lehetett kapni, és én tértem át muszájból az olajra, ami nagyon nem mindegy, hogy milyen alapvetően a liszt. Ehhez meg egyszerűen érteni kell, tehát tudni kell, hogy milyen, mert az, hogy felirat és fehér por, ez lehet gipsztől elkezdve bármi. A liszt az az, amelyikből ilyen rétest lehet nyújtani, mint a miénk. A jó rétes titka az, hogy érteni kell hozzá, megfelelő alapanyagot kell hozzá előállítani, mert csak jóból lehet jó dolgot csinálni. És én azt tudom mondani, mint a saját példámon, hogy tulajdonképpen élettel kell megtölteni, és saját intuíció is kell hozzá, mert ha valaki ezt muszájból csinálja, az a terméken meg fog mutatkozni. A rétes kézi nyújtásának művészetét sokan a szakértő nagymamák kiváltságának tartják, hiszen a hártyavékony tészta könnyen szakad, lyukad. Persze ahol ennyi éve készülnek a finom tekercsek, ott nem kell ettől tartani. Kis túlzással szinte minden budapesti utcasarkon kapható hamburger. A street food egyik világsztárja, eredetét egészen az ókorig vezetik vissza, mai hírnevét azonban a 19. Század végi Egyesült Államokban szerezte. Nevét a korabeli New York utcáin kapta, ahova a milliószámra érkező kelet közép európai bevándorlók vitték be a Hamburg kikötőjéből induló óceánjárókon. A hamburger ma már az utcákról bekerült a minőségi és kényelmes étkezést képviselő éttermekbe is, sőt a csúcsgasztronómia felé is tekintget egy egy változata. Viszonylag hosszú kísérletezés előzte meg az elején mi készítettük, vagy mi daráltuk a húsokat is, de értelemszerűen kinőttük magunkat. Ezt. Maga a helyszín túl kicsinek bizonyult ezért szükségünk volt minőségi és elkötelezett akár péket, akár hentest találni. Most már közel 6 éve egy hentessel dolgozunk, egy pékkel és mindig ugyanazt a terméket hozza, mindig ugyanazt a minőséget hozza és talán ez az egyik alapköve. A mi hamburgereink, hogy az évek alatt nem változott a minőség, sőt azt gondolom, hogy fejlődtünk a minőség terén is. A pesti belváros gasztro zajában valóban komoly kihívás az alapvetően gyorsbüfékre kitalált hamburger szendvics műfajában eredetit alkotni. Ma már hazánkban is éttermi közhely, hogy elengedhetetlen a legjobb minőségű alapanyag, de a príma zsemlén, a jó minőségű húson és szószon túl kezdődik az igazi kreativitás, A jól párosított, időnként akár szokatlan kiegészítők, sőt még a húspogácsa sütési módja is befolyásolja az ízeket. A hamburgereknek a megálmodáshoz általában az én feladatom. Én vagyok az, aki kutat, keres, kitalál dolgokat. Inspirációt keresek akár az utazásokból. Február végén megyek Japánba kimondott ezért gasztrotúrára egy ismert bloggerrel. És ez nem csak egy általános, hogy évente egyszer elutazom, vagy akár a csapatommal elutazom. Ahhoz, hogy alapanyagokat ismerjünk meg, felkutassunk és párosítsunk. Ez most sincs másképp, tehát kitalálunk. Van egy pár ötlet, van egy öt darab hamburger, mondjuk összerakunk, és akkor elkészítjük. Itt házilag teszteljük, és abból alkotunk és kísérletezünk. Talán egyetlen nemzetközi street food versenyezhet csak a hamburger világraszóló népszerűségével. A pizza. Elsőre ugyan olasznak tűnik, és az olaszok jogosan büszkék is rá, de a gasztrotörténészek komoly vitákat folytatnak arról, honnan is származik valójában. Ami biztos, hogy a világhírhez amerikai elterjedése segítette, noha sokak szerint az ottani kerek, gazdag feltéttel árult lepényféleség csak gyenge utánzata például a Nápolyban kapható eredetinek. Kárász Ervin és felesége, Réka a covid járvány kellős közepén döntött úgy, pizzériát nyit nápolyi stílusban. A férjem séf, neki ez a szakmája mindig is az olasz konyha így jelen volt az életében. Viszont egyébként nápolyi stílussal nem foglalkozott. Akkor kezdett becsúszni Magyarországra, és még nagyon nagyon kevés hely volt nápolyi stílusban. Nápolyi pizzáról akkor beszélünk, ha igazán hosszú kelesztést alkalmazunk, ami egy 72 órás kelesztéssel dolgozunk, illetve magas hőfokon 500 fok felett sütjük őket. 45 60 másodperc alatt készül el egy egy pizza. A legenda szerint a mai nápolyi pizza első elődje, A klasszikus Margherita receptjét Raffaele Esposito kreálta. Savoyai Margit olasz királyné számára csak paradicsomot, mozzarella sajtot és friss bazsalikomot rakott a rakott a lepényre, ebből lett a Margherita pizza. Ma, aki el szeretné sajátítani a nápolyi pizzasütésének titkait, előbb utóbb a délolasz város egyik pizzájoló, vagyis pizzakészítő tanfolyamán köt ki. Jártunk Nápolyban, viszont sokkal később, mint ahogy megnyitottuk magát az éttermet. Ugye a pizzasütésben volt tapasztalata a férjemnek, de a nápolyi stílusban nem igazán. Ő maga kezdett el kísérletezni először egyébként magyar liszttel, mert féltünk attól is, hogy a cookie miatt esetleg leáll így az export import család jó sok pizzát evett, mielőtt megnyílt az éttermünk. A Budai Pizzériában komolyan veszik a nápolyi gyökereket, olyannyira, hogy például a könnyű, hólyagosra sült lepény fogyasztásához evőeszköz helyett ollót használnak, így a legkevésbé sem roncsolódik a tészta állaga, és a lehető leggazdagabb íz élményhez juthatunk. Magyarországon az európai átlagnál jóval több levest fogyasztunk, szinte már a Délkelet-Ázsiában megszokott mindennapos szinten. Két séf, barát, Liebherr Tamás és Rattling György épp arra alapozva nyitotta meg street food levesezőjét, hogy a magyarok többségénél ebédre először jön a leves, és csak utána a második fogás. Igaz, a leves fogalmát átértelmezték, és épp ezzel váltak híressé. Rákóczi, túrós, Somlói, Rigó Jancsi vagy Aranygaluska leveseik gyorsan bekerültek a sajtóba is. Tízezer leves kombinációt jegyeztünk le, de utána föladtuk, mert mindig új dolgok jutottak eszünkbe. Ugye ez nem csak édes leves és desszert leves fronton tetten érhető. Nálunk ez a fordítás vagy interpretáció? A meleg leveseknél is ilyen a hortobágyi palacsinta leves, a különböző gulyás variációk. Főételeket dolgozunk át levesbe, például a vadas marha pulled pork. Rengeteg vonulatot tettünk már magunkévá, de mindig vannak új ötletek, és mindig jönnek az új, jó kis leves interpretációk. Azt gondolhatnánk, hogy a leves nem igazán utcai étel, és fogyasztásához le kell ülnünk a tányér mellé. Pedig a papírpoharas pálcikás kiszerelés régóta népszerű Ázsiában, és úgy tűnik, itthon is működik, igaz, pálcika helyett műanyag kanállal. Az apró gasztrobárban a levesek mellé másik főelemnek a franciák bagettjét választották, amiket mindenféle zöldséges és húsos töltelékekkel sütnek össze, szintén kísérletező kedvvel. Itt nem kell csodálkozni, a zöldfűszeres, paradicsomos bab és fokhagymás spenót vagy a málnás lilahagyma lekvár és sült csirkemell, esetleg a konfitált sertéstarja és vargányás gombakrémpárosításán sem. A világkörüli íz utazáshoz időközben értő közönségük is akadt, hiszen mióta megnyitottak, az eldugott utcácska a belvárosi bulinegyed tengelyévé nőtte ki magát. Nem volt tudatos az, hogy ezt a helyet válasszuk, Bár egy vendéglátóhely nyitásánál azért nagyon fontos a desztináció, hogy hol is helyezkedik el. De mégis örömmel tapasztaltuk, hogy ez az utca fiataloknak, a kulturális főutcájának is szokták néha nevezni, ahol minden náció előfordul. Nagyon színes az emberek összetétele, tényleg a világ minden tájáról érkeznek hozzánk vendégek a magyarok mellett, úgyhogy ez csak hab volt a tortán számunkra. A belvárosi pörgésnél jóval csendesebb hely a Római part, főleg így télvíz idején. Nyaranta akár tekinthetnénk a Rómait a főváros kihelyezett street food központjának is, de ilyenkor a ködös, hűvös, fagyos napokon a legtöbb halsütő, büfé és kocsma még téli álmát alussza. Persze itt is akad kísérletező kedvű vendéglátó, aki dacolva az évszakokkal folyamatosan nyitva tart március elejétől mondjuk szeptember végéig. Azért eléggé egy közkedvelt terület. Nyáron eléggé tömve van ez a part rész, mindenki amikor kisüt a nap, szívesen kijön. Tavaly próbáltuk meg először a telet. Ugye ez mindig egy kérdés, hogy ez működni fog e? Tavaly megpróbáltuk, és például a szezon elején a márciusnál hosszú hétvége, ünnepnap csak mi voltunk nyitva a parton, mindenki kijött otthonról, hogy ünnepnap, szórakozás sétál egyet. Itt nem csak egy szimpla büfével van dolgunk, hanem egy egész gasztroudvarnak nevezett komplexumba csöppenünk, közvetlenül a Duna partján. Főleg a családosok kedvét keresik játszótérrel, ugráló várral, minigolf, röplabda és focipályával, de nyaranta szerveznek születésnapi bulikat, gyerek koncerteket, bábszínházat is. A hely jellege miatt a gasztronómiát itt az utcai gyors étkezésre hangolták. Az ember gyorsan szeretne étkezni, nem szeretne annyit várni, és ugye erre könnyebb, egyszerűbb, de azért mégiscsak laktató ételeket szeretne fogyasztani, ami könnyen elérhető. Nyilván itt pedig azért elég gyorsan működik a kiszolgálás. Nyilván vannak olyan időszakok, amikor mondjuk tele van a part, tele van a kert, és akkor egy kicsit belassulunk, de alapjáraton szerintem egy ilyen 5 10 perc alatt a legtöbb ember meg szokta kapni azt, amit rendel. Nálunk azért az sem ritka még a ködös téli reggeleken sem, hogy valaki egy könnyű vagy éppen kiadós reggelire tér be. Van abban valami nagyvilági báj, amikor az ember Magyarországon a Római parton egy igazi angol reggelit rendel. Mint minden nyugati nagyvárosban, Budapesten is egyre több külföldi étterem nyílik a street food kategóriában is. A kilencedik kerületi Ráday utcában egy időben szinte minden házban működött valamilyen vendéglátóipari egység, és noha a pörgés mostanság kissé alábbhagyott, azért a kulináris kalandokért ma is érdemes erre vennünk az irányt. Az egyik kis bisztróban például Pelmenyit és Várenyit is kóstolhatunk. A pelmenyi az ugye Szibériából származik. Nagyon gyorsan elterjedt otthon, mert ugye a kényelem miatt ugye az egyszerűsége miatt, mert gyors volt, gyorsan elkészíthető. A tésztát hússal töltötték meg, különböző ízesítéssel. A varenyiki pedig őneki több gyökere is van, de leginkább az ukrán konyhában terjedt el Inkább az ünnepi asztalokra tették ki, és nagyon gyorsan megszerették. Van burgonyás, van édes, sós, túrós, káposztás. A világ szinte minden részén fellelhető hússal vagy zöldséggel töltött főtt tészta. Batyuk az ukránoknál és oroszoknál a pelmenyi és a varnyiki formájában jelentek meg. Eredetileg mindkettő tésztája egyszerű, lisztből és tojásból gyúrják. Különleges állagát és ízét az adta, hogy a főzés előtt pár napra lefagyasztották, ami az északi területeken már a középkorban sem jelentett problémát. A batyuk klasszikus tölteléke sertés, marha és bárányhús keveréke, de ismert volt a túrós, káposztás vagy burgonyás felmenői is. Tetejére olvasztott vajat, esetleg ízlés szerint ecetet csorgattak. Budapest egyik kevéssé ismert egzotikus zuga Kőbányán bújik meg, szinte mint egy kis ország az országban. A jó pár utcányi területen a hazai kínai közösség tagjai élnek és dolgoznak. Itt rendezkedtek be több mint három évtizede. Az egykor igencsak zárt kínai kolónia a második, harmadik generáció megjelenésével egyre nyitottabbá válik, és nem csak kultúrájukba, de ételeikbe is belekóstolhatunk, ha kilátogatunk a fővárosnak erre a részére. Az autentikus kínai konyhában külön hagyománya van a hot pot nak, vagyis a forró edénynek. Általában régen, a középkorban a nemes családok ették ezt, fogyasztották ezt. Minden családnak volt egy kisebb, egy egy bronz edénye, és akkor természetesen nem ilyen főzőlapon főzték meg, hanem füstölt parázs volt alatta. És akkor ugye a leves az mindig csípős alapú volt Szecsuánban, és akkor főztük meg a nyers húsokat, a tenger gyümölcseit, a zöldségeket és stb. Ez igazándiból jellemző a street food ra is. Jellemző az ilyen fancy éttermekre is, tehát majdnem mindenhol található. Először Szecsuan ból elindult ez a kultúra, de most már majdnem Kína egész területén, sőt most már Európában is találjuk ezeket a hotspot éttermeket. A legenda szerint a forró edény, a hotspot az ókorból eredeztethető. Amit a piacokon nem tudtak értékesíteni, azt a szabad ég alatt, üstökben rotyogó levesekben megfőzték. A kínaiak táplálkozásukban is figyelnek a jin és jang egyensúlyára, így például a hideget és nedvességet csípős ízek fogyasztásával űzik ki testükből. Szecsuán hegyes völgyes, hideg vidék, ezért az ottani ételek kifejezetten csípősek, ahogy a hotspot alapjául szolgáló leves is. Persze olyan, hogy kínai konyha nem is létezik. Kínában több tucat népcsoport él saját nyelvvel és kultúrával, különböző konyhákkal és étkezési szokásokkal. Budapesten egy nagy kínai negyed létezik, és majdnem minden kínai étel itt megtalálható szecsuani konyha, adjani konyha, pekingi konyha, minden, amit el tud képzelni az ember, ahogy belép itt a kínai negyedbe. Nekem is, saját magamnak olyan érzésem van, mintha Kínában lennék, Ha már erről a kínai kultúráról beszélünk. A holdújév előtt állunk, akkor is szokás nálunk ezt a hotspotot elfogyasztani, hiszen ezt kerék asztalnál szoktuk fogyasztani és kerék edényekben. Ez egy kerék egész családot is jelent a kínai kultúrában. A mai hotspot éttermek lényege a legváltozatosabb alapanyagok, húsok, zöldségek és tészták felhasználása. Minden nyersen, az asztal közepén. A három részre osztott kerek edényben különböző fűszerezésű levesek rotyognak, amelyekben mindenki magának főzheti megfelelő állagúra a kiválasztott finomságokat.

- A hazai kulinária nem csak a Michelin csillagok számában gyarapszik évről évre, de a street food, avagy az utcai gyorsételek is sokat alakultak az elmúlt évtizedben. Ma már nem csak az evőeszköz nélkül, sebtében, akár az utcán sétálva fogyasztható ételeket nevezzük street foodnak, hanem ezek továbbgondolt, gyakran leülős, akár elegánsabb éttermekbe terelt verzióit is. Talán a legismertebb magyar jellegzetes piaci gyorsételünk a lángos. - Kis túlzással szinte minden budapesti utcasarkon kapható hamburger. A street food egyik világsztárja, eredetét egészen az ókorig vezetik vissza, mai hírnevét azonban a 19. Század végi Egyesült Államokban szerezte. - Magyarországon az európai átlagnál jóval több levest fogyasztunk, szinte már a Délkelet-Ázsiában megszokott mindennapos szinten. Két séf, barát, Liebherr Tamás és Rattling György épp arra alapozva nyitotta meg street food levesezőjét, hogy a magyarok többségénél ebédre először jön a leves, és csak utána a második fogás. igaz, a leves fogalmát átértelmezték, és épp ezzel váltak híressé. Rákóczi, túrós, Somlói, Rigó Jancsi vagy Aranygaluska leveseik gyorsan bekerültek a sajtóba is. - Mint minden nyugati nagyvárosban, Budapesten is egyre több külföldi étterem nyílik a street food kategóriában is. A kilencedik kerületi Ráday utcában egy időben szinte minden házban működött valamilyen vendéglátóipari egység, és noha a pörgés mostanság kissé alábbhagyott, azért a kulináris kalandokért ma is érdemes erre vennünk az irányt. Az egyik kis bisztróban például Pelmenyit és Várenyit is kóstolhatunk. - Budapest egyik kevéssé ismert egzotikus zuga Kőbányán bújik meg, szinte mint egy kis ország az országban. A jó pár utcányi területen a hazai kínai közösség tagjai élnek és dolgoznak. Itt rendezkedtek be több mint három évtizede. Az egykor igencsak zárt kínai kolónia a második, harmadik generáció megjelenésével egyre nyitottabbá válik, és nem csak kultúrájukba, de ételeikbe is belekóstolhatunk, ha kilátogatunk a fővárosnak erre a részére. Az autentikus kínai konyhában külön hagyománya van a hot pot nak, vagyis a forró edénynek. Általában régen, a középkorban a nemes családok ették ezt, fogyasztották ezt.