A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A műsorban a magyar kultúra különböző területeire kalauzoljuk a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is. Adásunk témája: Március 15. – egy korszak születése Adásunkban visszatekintünk a március 15-ét megelőző időszakra, megnézzük az előzményeket Bécsben, szót ejtünk a forradalom szellemi atyjairól és a nap kevésbé ismert eseményeiről, végezetül pedig március 15-e következményeiről is beszélünk. A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is.

A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext. A teljes leirat forrása a teletext.

Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: Március 15., egy korszak születése. Erről a témáról fogok beszélgetni meghívott vendégemmel. Műsorunk elején majd megvizsgáljuk március 15-e előzményeit. Később arról beszélgetünk, hogy kik voltak e korszak atyjai, a Tízek Társasága és Jókai is szóba kerül. Azután megvizsgáljuk ennek a napnak a kevéssé ismert eseményeit, végül pedig arról beszélgetünk, kié március 15-e. - 1848, te csillag, te a népek hajnalcsillaga! Megvirradt, fölébredett a föld, fut a hajnaltól a nagy éjszaka. Piros arccal jött e hajnal, piros arca vad sugára komor fényt vet a világra. E pirulás: vér, harag és szégyen a fölébredt nemzetek szemében. Szégyeneljük szolgaságunk éjét, zsarnokok, rátok száll haragunk, s a reggeli imádság fejében Istenünknek vérrel áldozunk. Álmainkban, alattomban megcsapolták szíveinket, hogy kioltsák életünket, de maradt még a népeknek vére annyi, ami fölkiált az égre. - Beszélgetésünk kezdetén nézzünk egy európai körképet 1847-48-ból. - 1847-ben egy óriási gazdasági válság söpört végig Európán, ami gyakorlatilag az összes országot érintette. Talán a cári Oroszország volt az egyetlen, amelyet nem, mer az annyira nem volt iparosodott, hogy oda még a gazdasági válság sem jutott el. Mindez a tetejében kiegészült egy élelmezési válsággal is. Ez az az időszak, amikor Európában a burgonyavész pusztít. A burgonya akkoriban már népélelmezési cikk volt. Tehát egyrészt volt egy gazdasági válság, másrészt pedig a nagyvárosi tömegek és a vidéki tömegek is a saját bőrükön vagy a saját hasunkon érezték azt, hogy a rendszer lényegében működésképtelen. 1848-ban ez vezetett oda, hogy az európai történelemben először és utoljára egy olyan forradalmi hullám keletkezett a kontinensen, ami, leszámítva szintén a cári Oroszországot vagy mondjuk az Oszmán Birodalmat, gyakorlatilag minden országot érintett, tehát szinte nem volt olyan európai királyság, köztársaság, hercegség, bármi, ahol ilyesmi ne érvényesült volna. Az alapvető követelések a liberális szabadságjogok voltak, tehát törvény előtti egyenlőség, közteherviselés, polgári érdekképviselet, stb-stb. És általában látszott, hogy a társadalom meg akart szabadulni úgymond a feudalizmus vagy a rendi berendezkedés nyűgeitől azokon a helyeken, ahol ezek még léteztek. - De hogyan néz ki ennek a közvetlen előzménye mondjuk Bécsből nézve vagy magában Bécsben? - Ausztria is már régóta küzdött különböző gazdasági és egyéb problémákkal. Egyébként tegyük hozzá, hogy a magyar reformkornak is megvolt ebben a maga szerepe, tehát a Kossuth-féle Védegyleti Mozgalom, amely a magyarországi ipart akarta megóvni, az az osztrák iparra és ezen belül a bécsi iparra is nagyon rossz hatással volt. Ausztriában még olyan szelepek sem léteztek, mint a Magyar Királyságban vagy Erdélyben, hogy időről-időre összehívták a rendi országgyűlést, ahol mindenki elmondhatta, hogy mi baja van a fennálló rendszerrel. Ott is voltak rendi gyűlések, de ott csak posztulátumokat, tehát kérvényeket lehetett benyújtani és ott is ez a gazdasági válság, illetve a politikai érdekképviselet hiánya vezetett oda, hogy '48. március 13-án, Bécsben egy óriási tömegtüntetés kezdődött, az alsó-ausztriai rendek gyűlése ezen a napon ült össze, a tömeg akarta a követeléseit közölni a rendekkel, hogy azok aztán továbbítsák ezt a kormányzatnak, illetve az uralkodónak, de a bécsi helyőrség parancsnok bevetette a katonaságot, ami egy súlyos hibának bizonyosult, tudni illik a katonaság fellépése arra alkalmas volt, hogy a legerőteljesebben tiltakozókat úgymond megállítsa, de gyakorlatilag egy olyan felfordulás, egy olyan óriási tömegmozgalom kezdődött a városban, amely a közrend teljes felbomlásával fenyegetett. Hiába szorították ki a tüntetőket a városból, ott a nagyipari társadalmakra jellemző rombolási jelenetek mutatkoztak. Tehát a Mariahilfer Linien túli területeken feldúlták, felégették a gyárakat, a vámsorompókat és egyebeket, és látszott, hogy a fennálló hatalom, a fennálló eszközökkel - Mintha nekem úgy tűnne, hogy ez egy sokkal átfogóbb, nem tudja ezt kezelni. sokkal hatalmasabb jelentőségű dolog volt, ami Bécsben történt. - Mégis csak a birodalom székhelyéről van szó, és tegyük hozzá, hogy ott valóban egy nap alatt, egy komplett rendszerváltás lezajlik abban a tekintetben, hogy Klemens Metternich herceget, az államkancellárt, aki a birodalom esze volt és a császár, Ferdinánd után a második ember volt a birodalomban, rövid úton lapátra tették, az uralkodó, illetve az uralkodóház megköszönte neki eddigi áldásdús működését, elbocsátották, és soha többé nem tért vissza a politikai életbe. Sőt március 14-én az uralkodó megígérte, hogy alkotmányt ad a birodalom népeinek. Hozzá kell tenni, hogy ez a Magyar Királyságra, illetve Erdélyre nem vonatkozott, hiszen a Magyar Királyságnak és Erdélynek volt saját alkotmánya, és ez a gesztus volt az, ami lényegében lecsillapította a bécsi forradalmi tömegeket, megalakult egy új, ideiglenes kormány, és megígérték, hogy népképviseleti választásokat fognak tartani. Egy valamit még érdemes hozzátenni, a bécsi forradalom kitöréséhez a magyar rendi országgyűlés, illetve azon belül Kossuth Lajos is hozzájárult, hiszen a március 3-án, Pozsonyban elmondott híres felirati beszédében azt követelte, hogy az uralkodóház, illetve az uralkodó és a kormányzat az alkotmányosság követelményeit érvényesítse a birodalom többi területein is. Tehát Ausztriának is legyen végre alkotmánya. Ezt a beszédet egy Bécsben tanuló magyar orvostanhallgató lefordította németre. Kicsit átdolgozták, és ilyen módon ez a beszéd is segített radikalizálni a bécsi tömegeket. - 1848. március 14-én az Ellenzéki Kör közgyűlést tartott, melyen Jókai elhatározta, hogy a reformokat 12 pontban a királyhoz felterjesztik. Este, a Pilvax Kávéházban értesültek a bécsi forradalomról, a másnapi események pedig mindegyikük életét megváltoztatták. - Jókai Mór Y-os volt, amíg nem találkozott egy Petrovics nevű úriemberrel a Pápai Református Kollégiumban, és akkor a '48-as szellemhez hűen Petőfi magyarosította a nevét, Jókai meg ejtette a nemesi Y-t, és így lett belőle I-betűs Jókai. A család többi tagja megtartotta az eredeti írásmódon. - Magyarországon miért éppen március 15. az a bizonyos forradalom kitörésének napja? - Itt megint vissza kell nyúlni március 3-hoz, a Kossuth-féle felirati javaslathoz, ami gyakorlatilag egy komplett átalakulási program volt. Tehát Kossuth követelte az 1847. évi ellenzéki nyilatkozatban megfogalmazott követeléseknek a törvényi rendszerré alakítását. Ebben szerepelt a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, félig-meddig bújtatva a független felelős kormányzat, a népképviseletnek a bevezetése és hasonló követelések. Ezt az alsótábla, ha úgy tetszik, a képviselők elfogadták már március 3-án, a felsőtábla viszont, a főrendek nem voltak hajlandóak róla tárgyalni, sőt el is hagyták Pozsonyt, hogy még véletlenül se kelljen ülésezni. Ennek a híre megérkezik Pest Budára, ahol ekkor már létezik az Ellenzéki Kör, amely az ellenzéki pártnak egy ilyen ernyőszervezete. Ebben ott vannak olyan kiváló liberális államférfiak, mint Nyáry Pál vagy Klauzál Gábor, de ott vannak a leendő márciusi ifjak közül is nagyon sokan. Petőfi Sándor is tagja ennek a társaságnak, és komoly vita alakul ki arról, hogy hogyan lehetne ezeket a követeléseket mégis átvinni. Az Ellenzéki Kör küld egy követet Kossuthoz, Irányi Dánielnek a személyében, hogy hát akkor mit csináljanak, és Kossuth azt mondja, hogy esetleg lehetne valami országos aláírásgyűjtési akciót intézni. A Kossuth-féle felirati javaslat nagyon hosszú, tehát ezt le kell rövidíteni, ha úgy tetszik, le kell butítani, és ez lesz az Irinyi József által megfogalmazott 12 pont, amely március 11-én születik meg. Március 14-én az Ellenzéki Körben van egy komoly vita arról, hogy akkor most mit csináljanak, hogy egy fővárosi aláírásgyűjtési akciót indítsanak vagy egy országosat? Az ellenzéki körnek az idősebb, tapasztaltabb vezetői országos akciót szeretnének, a fiatalok meg azt mondják, hogy jön a József napi vásár, akkor sokan lesznek Pest Budán, és ezzel a rengeteg emberrel alá lehet íratni, föl lehet küldeni az országgyűlésnek vagy akár az uralkodónak, és cselekedjünk minél előbb. A 14-i szavazáson azonban ők vereséget szenvednek. Tehát az idősebbek meggyőzik, hogy azért jobb lesz egy országos akció. Már vége van a gyűlésnek, amikor az esti órákban megjön a bécsi gőzös, és hozzák a hírt, hogy Bécsben forradalom volt. Elkergették Metternichet, teljes a felfordulás, a Pilvaxban, ami a fiataloknak az állandó székhelye, ott összeülnek, és megállapodnak, hogy akkor másnap cselekedni fognak. Valaki azt mondja, hogy már aznap kéne, de mondják, hogy sötét van, sötétben nem lehet forradalmat csinálni, és úgy döntenek, hogy akkor 15-én fognak elindulni. - Volt egy generáció, az idősebbek, ahogy fogalmazott, és a fiatalabbak. Összefüggésben van-e a Tízek Társaságával ez, illetőleg mi ebben az egészben a szerepe Jókai Mórnak? Hiszen tudjuk, hogy az egyik főszereplője lesz az eseményeknek. - Jókai, aki az idén 200 éves, Petőfi napjának nevezte mindazt, ami március 15-én történt. De hogyha jobban megvizsgáljuk az eseményeket, akkor azt látjuk, hogy az a csoport, akiket márciusi ifjaknak nevezünk, szinte minden tagja valamilyen szerepet játszott március 15-én. Irinyi Józsefnek a nevét, mint a 12 pont megfogalmazóját már említettem, Petőfi írja meg a lelkesítő költeményt, a Nemzeti dalt, amit mindenki kívülről tud manapság is, és például Jókai Mór az, aki megírja azt a kiáltványt, amelyben benne van a 12 pontnak a szövege, és ő az, aki értelmezi majd ezt március 15-én. Említette a Tízek Társaságát, ami egy írói érdekvédelmi szervezet volt, 1846-ban jött létre. Ennek a tagjai között vannak olyanok, akik március 15-én is aktív szerepet játszanak, és vannak olyanok, akik semmi fajta szerepet nem játszanak. De maga az, hogy megszületik az a fajta öntudat, hogy az író nemcsak kiszolgálója a közízlésnek, nemcsak egy alkalmazottja mondjuk egy kiadónak, vagy egy hírlapnak, vagy egy szépirodalmi lapnak, ez önmagában mutatja a polgári öntudatnak azt a fajta kifejlődését, ami az egyik legfontosabb mozgatórugója vagy mozgató ereje lesz annak, ami március 15-én történik. - Ezt a 12 pontot fogja kérni a nemzet a királytól. - Kérni? Ezeket fogja követelni, kicsikarni, kiharcolni a magyar nép! - De barátaim, fiatal barátaim, ne hamarkodjuk el a dolgot! - Értem... És az a barna ruhás, kicsoda? - Irinyi József, 26 éves, ügyvéd. Vasvári Pál, 21 éves, egyetemi hallgató. Jókai Mór, ő igazán csak író, nem más. - Hogy ki igazán író és nem más, azt majd mi döntjük el. - Persze! Az a... zöld ruhás hölgy, az Petőfiné Szendrey Júlia. - És Petőfi? - Petőfi? Petőfi az... talán a legnagyobb költő Európában. Petőfit nem látom. - Ennek a napnak azért voltak ma kevésbé ismert eseményei is, amik fontosnak számítottak. - Az egyik ilyen első esemény, az ha úgy tetszik, közvetlenül a nagy menetelés előtt van. Sükei Károly, aki maga is író volt, és tetejében szegény dadogott, tehát mondjuk szónoknak nem volt igazán alkalmas, ő a reggeli órákban a 12 pontnak egy kéziratos példányát kifüggesztette a Pilvax Kávéház mellett az egyik falra, és az arra járóknak elkezdte a maga dadogó módján magyarázni, hogy miről is van szó, tehát mit jelent a törvény előtti egyenlőség, a sajtószabadság stb-stb. Ott néhány arra járó titkosrendőr megpróbálta őt lekapcsolni. Azt mondták, hogy ez egy őrült, ezt be kell vinni az őrültekházába. A diktatúrák általában így szoktak eljárni azokkal, akik kellemetlenek számukra. Az a sajátos esemény következett be, hogy az arra járó járókelők ezt nem hagyták, hanem elkergették a titkosrendőröket. Ez már önmagában mutatta, hogy itt a rendszernek a működésével komoly bajok vannak, és van hangulat és van igény arra, hogy itt valamifajta változás történjen. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy majdnem egész nap esik az eső, ami nem igazán alkalmas időjárási körülmény egy forradalomra, és Petőfi nem véletlenül írja a későbbi naplójában, hogy a lelkesedés olyan, mint a görögtűz, hogy a víz nem tudja eloltani. És valóban azt látjuk, hogy elindulnak néhány tucatnyian a Pilvaxból, és ahogy végigjárják az egyetemeket, egyre többen és többen csatlakoznak hozzájuk, mint egy hógörgeteg, úgy nő a tömeg, annak dacára, hogy például az egyetemi professzorok, tanárok kicsapatás fenyegetésével próbálják meg visszatartani a diákjaikat attól, hogy részt vegyenek ezen a tüntetésen. De ez a tekintély ekkor már semmit nem számít. Nagyon fontos hangsúlyozni, amiről az előbb már beszéltünk, hogy ez nem egyedül Petőfi napja. Kétségkívül nagyon lelkesítő volt az, hogy minden helyszínen, kivéve a Nemzeti Múzeumot, elmondta a Nemzeti dalt, de legalább ilyen fontos volt az, hogy például Vasvári Pál, aki az egyik legnépszerűbb volt a márciusi ifjak közül, és az egyik legszebb férfiú is, tehát nemcsak az urak, hanem a hölgyek lelkét és szívét is megdobogtatta, ő ugye az egyetemista ifjúságot mozgósította a maga nagyon hatásos szónoklataival. És ha már az előbb szóba került Jókai, tegyük hozzá, hogy ő az, aki felolvassa a 12 pontot, illetve az ezt tartalmazó kiáltványt, és ebből a szempontból majdnem akkora, vagy talán még nagyobb kockázatot vállal, mint Petőfi, mert a Nemzeti dal sokféle módon volt értelmezhető, de mondjuk a 12 pontnak elég egyértelműek voltak a pontjai, és ezek gyakorlatilag a fennálló rendnek a megdöntésére szólítottak fel, akárhogy is nézzük. Az is mutatja a forradalmárok önbizalmát, hogy amikor elfoglalják a Landerer és Hackenast Nyomdát, és kinyomtatják a 12 pontot, illetve a Nemzeti dalt, és szétosztják a tömeg között, utána azt mondják, hogy akkor mindenki menjen haza ebédelni, és délután találkozunk a Nemzeti Múzeumnál. Benne lett volna a pakliban, hogy a jól lakott, az esőtől tartó tömegek nem fognak odamenni, és ennek dacára tízezer ember mégis csak visszajött. - Szerintem a világon nem volt még forradalom, amely beiktatott egy ebédszünetet. Azért ez egy egészen unikális dolog a magyar forradalom szempontjából. - Napóleon szokta azt mondani, hogy a katona a hasán keresztül menetel, tehát nyilván a forradalmár is, és éhes hassal nem lehet a Himnuszt jól énekelni, van egy ilyen mondás is, tehát ebben az esetben is ez nyilván működött. Olyannyira működött, hogy a tömeg kitartott a nap végéig. Elmennek a pesti Városházához, ráveszik a Városi Tanácsot arra, hogy csatlakozzon, aláírja a 12 pontot, fogadja el ezt saját követeléseinek. Gyakorlatilag ekkor kezdődik meg a forradalomnak a törvényesítése. Tehát azáltal, hogy a Pest Városi Tanács... - Lehet mondani, hogy ez akkor egy korszak születése? - Voltaképpen azt mondhatjuk, hogy igen. - Tízezer fő, azért akármennyire is nagy volt Pest-Buda, azért ez egy hatalmas tömeg. Ráadásul hozzá kell tennünk azt, hogy ugyanekkor születnek meg március 15-e jelképei is. Tényleg, miket szoktunk március 15-e jelképeinek nevezni? - A legfőbb jelkép kétségkívül a kokárda, amiről egyébként mindig vita van, hogy most helyesen vagy helytelenül viseljük-e, hiszen a heraldikai szabályok szerint belül kellene lenni a pirosnak, és kívül a zöldnek, de alapvetően, miután a kokárdát úgy is lehet gyártani, ahogy uraságodon is van, hogy a szalagot így megtekerjük, ott logikus, hogy fölül legyen a piros. Egyébként az olaszok máig is, hogyha találkoznak magyar kokárdával, akkor azt mondják, hogy milyen rendesek vagyunk, hogy az ő kokárdájukat viseljük. Tehát a kokárda egy ilyen jelkép. Nem véletlen, hogy Szendrey Júlia is ilyet tűz Petőfi mellére, illetve Jókai és Laborfalvi Róza nagy találkozójánál is ugyanez történik, és ez nagy divattá válik. Annyira egyértelműen a forradalom jelképe, hogy a császári hatóságoknak 1848-49-ben az egyik első dolga mindenütt a kokárda betiltása. Ugyanilyen jelkép a nemzeti színű karszalag, amit a frissen felállított Nemzetőrség visel. Ilyen a három színű zászló, ami tömegesen ekkor jelenik meg az országban. Egészen addig másfajta zászlókat használtak, de a magyar trikolornak az igazi diadalútja 1848-ban kezdődik, március 15-ével. - Nem alkuszunk, a szabadságot kell megvédeni! Velünk a nép! - Hol van Kossuth? - Kossuth nem jön? - El kell jönnie, és döntenie kell! - Kossuth! - Most dől el, lesz-e magyar haza. - Most dől el, tudunk-e új hazát teremteni! - Nagyon fontos volna megvizsgálnunk, hogy mik lettek március 15-e közvetlen és közvetett következményei? - Ellentétben a bécsi forradalommal, ami igazából nem tudott kisugározni Ausztriának a többi területeire, egy-két várost leszámítva, a pesti forradalom országos hatást keltett, ami azt jelentette, hogy ahogy mentek a hírek keletre, nyugatra, északra, délre, minden egyes nagyvárosban hasonló megmozdulásokra került sor. Számos olyan település volt, amely a saját 12 vagy 14 pontját gyártotta. Ezek nem mindig voltak azonosak a 15-i 12 ponttal. Tehát azt mutatta, hogy az egész országban van egy igény a változásra. Ami a közvetlen következményt illeti, a 12 pontból két és felet sikerült azonnal megcsinálni. Az egyik volt a sajtószabadság megvalósítása, a másik volt a nemzetőrség felállítása, és a fél pont, az a politikai foglyok szabadon bocsájtása volt, mert a fővárosban két politikai fogoly volt, az egyik Stancsics Mihály, akit 15-én kiszabadítanak, és ennek a napnak az emlékére változtatja Táncsicsra a nevét. A másik egy Eftimie Murgu nevű bánsági román politikus, aki a pesti új épületben ült, és miután nem tudtak róla, őt csak április 8-án engedték szabadon. A többi pontnak a megvalósításához az országgyűlésnek a törvényalkotó működése kellett, és kétségtelen, hogy a március 15-i pesti forradalom felgyorsította ezt a folyamatot. Magának a hírnek a megérkezése is belejátszott abba, hogy az országgyűlésnek a szintén 15-én Bécsbe induló küldöttsége 17-én elérje Batthyány Lajosnak a miniszterelnöki kinevezését, illetve, hogy megkezdődhessen az a folyamat, amelynek a révén a '31 áprilisi törvény létrejött. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a társadalomnak egy általános élménye volt az, hogy nemcsak elszenvedője, hanem résztvevője, sőt csinálója lett magának a politikának. Ez a korábbi időszakokban nem nagyon volt így, hiszen egy rendes társadalomban csak a rendi kiváltságokkal rendelkezők vehettek részt ténylegesen a politikai életben. De itt azt látjuk, hogy az egyszerű munkástól a grófig, vagy a hercegig, gyakorlatilag bárki hozzászólhat a köz ügyeihez. Tehát az a fajta demokratizálása a magyar politikai közéletnek, amely '48 márciusában megindul, ez egy korszakos változás. Azt mondhatjuk, hogy gyakorlatilag az államalapítás óta nem volt még egy ekkora társadalmi változás, pozitív értelemben vett társadalmi változás Magyarországon. - Vagyis azt mondhatjuk, hogy van egy közvetlen hatás, és vannak közvetett hatások. Végül is mennyi teljesül a 12 pontból, ha azt nézzük, hogy április végéig mondjuk mennyi teljesül? - A 12 pont is egy ilyen teljes átalakulási program volt, hogyha úgy tetszik. Vannak olyan pontok, amelyek nem valósulnak meg. Például a Nemzeti Bank ekkor még nem jön létre, majd csak 1867 után. Lesz persze önálló magyar pénzügy, és lesz önálló magyar bankjegy kibocsájtás, de egy kereskedelmi bankot bíznak meg ezzel a feladattal. A katonaság feletti rendelkezésnek az ügyét egészen többek között azért tör ki, mert a Magyarországon állomásozó császári-királyi katonaság egy része nem engedelmeskedik a magyar kormánynak. Ha viszont magát a társadalmi programot nézzük, tehát a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést, a sajtószabadságot, a jobbágyfelszabadítást, amit úrbéres viszonyok eltörléseként neveznek meg. Ezeknek a döntő része megvalósult. Tehát egy olyan rendszerváltás, -változás, -változtatás, kinek-kinek ízlése szerint, jön létre Magyarországon, amelyre korábban nem volt példa, és amelyre nem is számítottunk. - Látjuk tehát, hogy az írott szövegből mennyi valósul meg, hogyan alakul át a magyar politikai rendszer, de asszem, van ennél egy sokkal fontosabb tényező, ez március 15-e szerepe a nemzeti öntudatra ébredésben. - Március 15-e annak a folyamatnak a kezdete, amikor a polgári értelemben vett magyar nemzet megszületik. - Egy korszak kezdete tehát. - Így van, ezt joggal mondhatjuk róla. Korábban is volt magyar nemzet, de ebbe a magyar nemzetbe a nemesség tartozott bele, az egyház tartozott bele, illetve a polgári rend tartozott bele, a 90 százaléka a társadalomnak a nyomorult adózó népesség, ahogy akkoriban nevezték, az nem volt része a magyar nemzetnek, és ezzel az átalakulással válik a részévé. Nem véletlen, hogy hiába szenved később katonai vereséget a szabadságharc, az emberek alapvető tudatában, a március 15-ével kezdődő forradalom, illetve periódus nem kudarcként rögzül, hanem egy sikerként, és ezért is van az, hogy őrzik ennek az emlékeit. Tehát nemcsak a kokárdát dugják el, vagy a nemzetőri szalagot, vagy a kardot dugják el, hanem eldugják például a Kossuth bankókat, amelyet betiltanak. - Vagyis ez egy nemzet egyesítési folyamatnak a kezdete is? - Szerintem alapvetően ekkor jön létre az egységesnek tekinthető magyar nemzet. Teljes nemzeti egység soha nincs, de mondjuk szerintem ilyen mértékű nemzeti egység, mint amilyen 1848-49-ben létrejött, ez korábban az érthető okokból, a későbbiekben pedig szintén egyáltalán nem volt jellemző. - Egy 21. századi magyar feltétlenül fel kell tegye a kérdést, hogy kié március 15-e? - Én azt gondolom, hogy mindenkié. Tehát az a szép ebben az ünnepben, hogy ellentétben sok más, a magyarországi ünnepkörhöz vagy az emléknapokhoz kötődő dátummal, március 15-re mindenki joggal lehet büszke, és mindenki joggal emlékezhet. Gondoljunk bele, hogyha a 90 százaléka jobbágy volt ennek az országnak, akkor az őseink többsége ezen a napon kapja vissza a szabadságát, vagy ettől a naptól számíthatja a maga szabadságát. De nincs olyan magyar család, amelynek hogyha megkaparjuk egy kicsit a történetét, és mondjuk már '48-ban itt éltek, hogy ne lenne valamilyen vonatkozása, képviselő volt, nemzetőr volt, honvéd volt, vagy legalább egy felszabadított jobbágy volt. - Annyiszor végiggondoltam már, annyiszor végigéltem már március 15-ét, szülőként, tanárként, gyerekként, diákként, meglett emberként, számomra megunhatatlan. Annyi rétege van ennek az ünnepnek, annyi mindent jelent ez az ünnep, de számomra mindig ugyanazt jelenti, jó magyarnak lenni március 15-én, elfogultság és társadalmi rétegzettségtől teljesen függetlenül is. - Reng és üvölt a tenger, hánykódnak a hajók, süllyednek a pokolra az árboc és vitorla megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, tombold ki magadat, mutasd mélységes medred, s dobáld a fellegekre bőszült tajtékodat. Jegyezd vele az égre örök tanúságul: Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!

Mai műsorunk címe: Március 15., egy korszak születése. Erről a témáról fogok beszélgetni meghívott vendégemmel. Műsorunk elején majd megvizsgáljuk március 15-e előzményeit. Később arról beszélgetünk, hogy kik voltak e korszak atyjai, a Tízek Társasága és Jókai is szóba kerül. Azután megvizsgáljuk ennek a napnak a kevéssé ismert eseményeit, végül pedig arról beszélgetünk, kié március 15-e.