Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk forrása az automata beszédfelismerő program használatával készült leirat. A teljes leirat automata beszédfelismerő program használatával készült.

Sokszor egy illat vagy falat is elég ahhoz, hogy meghatározó íz emlékeink felidéződjenek. A balatoni gasztronómiáról is számos íz emléket őrzünk. Mára a sokat kritizált 90 es évek strand konyháján messze túlmutat a tóparti vendéglátás. Egyre több a lélekkel, fantáziával, minőségi alapanyagokkal és nem utolsó sorban egész éves nyitvatartással működő étterem. Olyan helyek, ahol nagyon sok régi ízt őriznek és idéznek meg, csak egy kicsit újragondolva. Egy csopaki borteraszon a budapesti fine dining gasztronómia népszerű szakácsa, a sokáig Michelin csillagos éttermekben dolgozó Mede Ádám felel a kreatívan komponált, főként magyaros menüért. Ruga Endre séffel együtt. Nem kell teljesen újragondolni a dolgokat, hanem inkább jól elkészíteni, új felfogásba helyezni kell a klasszikus ételeket, amiknek ha megadja az ember a tisztességet, úgymond a jó alapanyag által a jó fűszert és a jó technológiát, azok egy csodák. Szóval, hogy nem hiába maradtak fent. Valószínű azért, mert jók, gazdaságosak, működtek, imádták őket. Szóval ezek azért mind tartalmat képviselnek, és inkább a becsületét adjuk vissza ezeknek az ételeknek úgymond. Meg is beszéltük, hogy mi nem szeretnénk újat föltalálni. Megvan az irányvonalunk, amibe szeretnénk menni, és ami elől nem szeretnénk elállni. Ez pedig a régi, hagyományos ízeket próbáljuk jó alapanyagokból elkészíteni és ezzel megfogni a vendégeket itt, ebben az étteremben. A Balaton jelentős inspirációs forrás, és innen a csopaki dűlőkről nézve is minden nap más arcát mutatja. Ebbe a panorámába szeretett bele a két házigazda, Petrányi Piroska és Petrányi István csaknem 25 évvel ezelőtt szőlővel és borral már István ősei is foglalkoztak. A távoli, 1700 as években. Ő azonban csak az ötvenedik születésnapja után döntött úgy, hogy ideje felébreszteni a szunnyadó családi tradíciót. A családfa kutatásból kiderült, hogy az én őseim is szőlővel foglalkoztak Németországban meg Ausztriában kocsmával, vendéglővel. És akkor innen ez úgy megerősített minket, hogy ez nem áll olyan távol tőlünk. És akkor kezdtünk el itt úgy megállapodni, hogy akkor itt legyen valami olyan, amit mi szeretnénk, ami értéket teremt. Itt nagyon nagyon régi a szőlőkultúra, és hát ezt kellett csak nekünk feleleveníteni és megtanulni megismerni az itteni úgynevezett terroir t. Ez egy folyamat, állandóan küzdeni az időjárással, a seregélyekkel, és hát igyekeztünk ezt azért a negyed évszázad alatt megtanulni. Míg Csopakon a magyaros csúcsgasztronómia a vendégek hívószava, addig ebben a balatonalmádi bisztróban a nemzetközi konyha rajongóit szólítják meg a hely tulajdonosai, ahogy a séf is világlátott világutazók, akik nem félnek kísérletezni a konyhában sem. Bátrak és lazák. Így aztán örömmel említik egy étlapon a nápolyi pizzákat, akár az indiai ételekkel is. Teplán Zsolt húsz éven át élt külföldön, majd hazaköltözött a pandémia idején. Miután lecsengett a járvány, azzal szembesült, hogy ahol felnőtt, a Balatonnál, nem akad igazán kedvére való hely. Barátaival gondoltak egyet és teremtettek maguknak. Eredetileg nagyon nagyon önző volt. A koncepció az volt, hogy amit szeretünk, amit szeretnénk enni itt mi, és amerre jártunk, például én éltem egy darabig Japánban meg Hawaii on. Búvárkodás miatt, vitorlázás miatt Karib szigetek, Vörös tenger, Izrael, Egyiptom, Ciprus, Görög szigetek. Ezeket az ételeket én szívesen láttam itt, és szerintem ez volt a forrása annak, hogy az első étlapunk milyen lett? Allen Dél-Afrikában, Fokvárosban nőtt fel, mielőtt Balatonalmádiba sodorta a szél. Dolgozott Angliában, a Távol-Keleten és Budapesten is. Én adtam fel egy hirdetést, hogy szükségünk van szakácsra, és ő jelentkezett erre a hirdetésre. Felhívott telefonon, és én elmeséltem neki, hogy Almádiban milyen szépek a lányok. Mindenesetre itt kötött ki, és menet közben kiderült, hogy nagyon hasonló az értékrendünk meg az ízlésünk is. Nápolyi pizzát sütünk a kemencében. Ez körülbelül az ételeknek, amit eladunk, annak a 70% át a pizza adja ki, és ő ebben nagyon nagyon tehetséges. Eredeti alapanyagokból készít mindent, ragaszkodik hozzá. Nagyon nagyon szofisztikált a hozzáállása, a precíz és kompromisszumot nem ismerve, jókedvűen csinálja ezt az egészet. A nápolyi pizza Alan és Zsolt szerint azért különösen izgalmas étel, mert meg tudta tartani eredeti karakterét. Egyszerűségében nagyszerű. A szívélyes balatoni vendéglátásban, hisz Balatonszőlősön Forrai Kovács Kriszta és Forrai Miklós. A balatonszőlősi pazar panorámájú szálláshelyek története jó pár évvel ezelőtt kezdődött. Ma már 45 ezer négyzetméteren hét ház, kétezer mandulafa és egy étterem tartozik a Forrai családhoz, akik ezzel megalapozták Magyarországon az agroturizmust. Olasz mintára kezdtek el olyan falusi vendéglátást vinni, ahol nyugodt körülmények között, egymástól kellő távolságra pihenhetnek különálló házakban a vendégek. Azt gondoltuk, ha már itt vagyunk, akkor nézzük meg, hogy milyen kincsek vannak, milyen őstermelők vannak a Balaton környékén, a Balaton felvidéken, Dél Balatonon vagy a Balatonhoz közeli településeken. És hát bizony nagyon sok őstermelő találtunk, akik elképesztő alapanyagokat csinálnak, és akkor ez adott volt, hogy azért ezt megvitassuk a magyar gasztronómiát, és azért picit belecsempészünk akár külföldi ötleteket, egy két fűszert. Tengeri halakat, például Forrai J. Koncepcióját az elmúlt 3 évben díjazta a világ legnevesebb étteremkalauza, a Michelin is, hiszen Bib Gourmand minősítést kapott az étterem, ami azt jelenti, hogy ár érték arányban kiválónak ítélték. Forrai Miklós egyébként jó harminc éve dolgozik a hazai gasztronómiában, vezet budapesti éttermet is, vagyis nem a nulláról, tapasztalat nélkül vágott bele feleségével a balatoni vendéglátásba. A Michelin Bib Gourmand díj tulajdonképpen az előszobája az egy csillagos éttermek által elnyert díjnak, ami azt jelenti, hogy alapanyagait tekintve ugyanolyan szintet és minőséget kell hozni. Igaz ez a tányérra, a tálalásra, az ízekre Viszont amit mi nagyon nagyon szeretünk, hogy a Michelin Bib Gourmand díjnál nagyon nagyon fontos a körítés, hogy úgy mondjam. Tehát a kilátás, a panoráma, a vendéglátás, a vendégszeretet, a felszolgálás, a borkínálat, ár érték arány. Az ár érték arány igen, hogy egy olyan elfogadható ár érték arányban legyünk, ami az olyan érdeklődőket, olyan vendégeket is bevonzza, akik nem feltétlenül tudnának megengedni maguknak esetleg egy egy csillagos éttermi élményt. A Balatonon rengeteg turisztikailag felkapott település van, az északi parton elég csak Füredre vagy Badacsonytomajra gondolni. Éppen a kettő között található Balatonszepezd, ahol ötödik éve vegyíti az elegáns francia életérzést a személyes és nyugodt vendéglátással Karikás Kriszta és férje, Péter. Egyre kevesebb már a régi, építészeti tekintetben is egyedi, hangulatos balatoni villa a tó partján. Ez a 1929 ben épült szepezdi ház azonban úgy újult meg, hála új tulajdonosainak, hogy közben megőrizte régi jegyeit. Az csak hab a tortán, hogy eredetileg is panzióként működött, és a legendás színész, Gobbi Hilda örökségéből is több bútort sokáig őrzött a ház. Tudatos keresés eredménye volt. Elindultunk gyakorlatilag keresétől, és mentünk utcáról utcára, településről településre, picit így a parttól beljebb is, és kerestük azt az ingatlant, ami megfelelő a mi elképzeléseinknek. És ez valahogy januárban kezdődött. 2020 ban és nyárra értünk ide Szepesszre. Abszolút szerelem volt első látásra, mint veled. És annyira egyértelmű volt, hogy igen, ez az. Aurája, története és történelme van. Ilyen házat keresett magának a Karikás házaspár. A szándék pedig az volt, hogy olyan szállásadók legyenek a Balatonnál, akiknél úgy érzi magát a vendég, mintha a barátainál lenne. Külön izgalmas, hogy Péternek közgazdász és jogász diplomája van, Krisztának pedig pedagógus és közgazdász végzettsége, mégis a vendéglátás lett a szenvedélyük. Jót enni mindenki szeret, és itt a környéken egyébként nincs olyan rengeteg lehetőség, mint mondjuk Füreden vagy Tihanyban elmenni vacsorázni. Én úgy készültem erre, hogy elvégeztem két szakács iskolát, utána pedig voltam gyakorlaton egy fél évet, meg utána is voltunk mind a ketten gyakorlaton, éttermekben, úgyhogy én főztem. A Péter felszolgált teljesen ingyen, egyszerűen csak azért, hogy belelássunk, még több gyakorlatot szerezzünk. Ahogy ma már egyre többen a Balatonon, itt is szem előtt tartják a szezonalitást, és amit csak lehet, a közelből szereznek be. A hús és a füstölt áruk ennél közelebbről nem is érkezhetnének. Szó szerint a szomszéd utcából. A borkészítés nek hagyománya és történelme van. A Balatonhoz igencsak közeli, de a pezsgő turizmustól mégis távol eső Szentantalfán. A tősgyökeres Dobosi család 1721 óta generációról generációra szőlővel és borral keresi a kenyerét. Jöhetett bármilyen rendszer, fújhatott szél vagy pusztíthatott jég, semmilyen kihívás nem szegte a kedvüket, nem tágítottak a szőlőtől. Új, máig nem csillapodó lendületet a rendszerváltást követően vettek, amikor Dobosi Győző édesapja, Dániel úgy döntött, saját lábára áll. Egy falatnyi területtel kezdte a 90 es évek elején, ma pedig már huszonöt mesés Nivegy völgyi hektáron fiaival együtt dolgozik a tiszta, jó borok ért. A Balaton felvidék zászlóshajó bora az Olaszrizling de kékfrankos rozét és kéknyelűt is készítenek, annak ellenére, hogy a fajta kizárólag a badacsonyi régióra jellemző. Szeretik és hisznek is benne. Édesapám még a 80 as évek végén kilépett a TSZ ből. Ő úgy érezte, hogy nem motiválja az az értékes végtermék, nem születik meg az értékes munkájából, és ez őt frusztrálta, és neki semmilyen nagy álma nem volt, csak hogy ha valamit dolgozik, annak legyen értéke. És valahol szerintem ez ma is a kulcsfontosságú filozófiánk, hogy ne csak dolgozzunk, ne csak a pénzt keressük, hanem a fő fókuszunk, hogy valamilyen értéket létre tudjunk hozni azokkal az adottságokkal, amiket úgymond a Jóisten ránk bízott. Ez legyen területi vagy belső személyes, és én azt gondolom, hogy valahol ez az organikus gondolkozás nem csak a termelésben, hanem ez a létformánk is, hogy mit szeretünk minden lépésről lépésre és a valósággal és a környezettel összhangban tenni mindezt. Valójában az az egy, ami fenntartható. A család 2000 óta bio, organikus, vegyszermentes gazdálkodást folytat. Gyõzõ szerint a 2010 es évek elejéig inkább hátrányt jelentett ez az elhatározásuk, hiszen akkoriban még sokan fenntartásokkal kezelték az azóta divatos bio borokat. Valamikor a kétezres évek végén nyitottunk arra. Vagy akkor volt ez az emberekben, hogy ha boroznak, akkor szeretnének mellé enni. Nagy álmunk volt, hogy tényleg egy olyan gasztronómiát tegyünk a boraink mellé, amit mi képzeltünk el, mi hiszünk, és ami sokkal több, mint csak egy palack bor, meg csak egy borkóstoló. Reiner Viktor és párja, Ferenc Niki útja Budapestről Dörgicsére vezetett, és közös történetük is itt vett új fordulatot. Bár nem tősgyökeres balatoniak, a régió utánozhatatlan miliője arra ösztönözte őket, hogy amit korábban fővárosi otthonuk nappalijában csináltak, azt a jövőben a Balaton felvidéki parasztházukban tegyék. Így született meg éppen a koronavírus járvány idején dörgicsei ük. Niki korábban rendszeres vendége volt Viktor egykori bisztrójának, ahol a gyakori kóstolásokból szerelem szövődött. A szerelemből pedig közös vállalkozás született. Nekem az volt az álmom, hogy itt a környéken, tehát Balatonon valahogy kötődve ide, nem feltétlenül a parton, tehát inkább inkább távolabb a parttól, valami nyugis helyen főzhessek valahogy. Ez a főzés egy olyan kapocs, vagy egy olyan egyetemes komunikáció, hogy tényleg valóban érzéseket tudunk vele kifejezni. És rájöttem, hogy sokkal jobb úgy főzni, ha tudom, hogy kinek főzök, illetve tudok vele váltani akár minden nap pár szót hétfőtől péntekig, mert jön ebédelni és meg tudom kérdezni, hogy hogy van a gyermeke, vagy éppen mi van a munkában vagy az irodában. Lokális, szezonális, de mindenek felett Viktor kedve szerinti A lakásétterem konyhája és lelke van. Filmek, zenék és élmények is hatnak arra, hogy milyen receptek pattannak ki a fejéből. Hisz az inspiráció erejében és teret is enged neki, miközben igyekszik szem előtt tartani a közönség igényeket is. Vallják, hogy hosszú távon a négy évszakos nyitva tartás a fenntartható működés titka, hiszen vendégeik sem csak a főszezonban vágynak a megszokott ízekre. Ezt jó egész évben vinni tovább, egyébként meg ezzel is erősíteni az egészet a régiótól kezdve nyilván az egész vendéglátást, de mi magunkat is, az egész helyet, amit mi képviselünk, ami nekünk fontos, jó, hogy nincs megszakítva, hanem van egy folyamat, és ez így mehet tovább szépen. Egyébként az első két évben, talán egy évben csak nyáron voltunk nyitva, de ott is azt láttuk, hogy nem kell szeptemberben bezárni a kapukat, mert még októberben is jönnek, tehát kvázi már az első nyáron is kihúztuk egészen őszig. Érdekesség, hogy a dörgicsei házba már többször visszatértek vendégként a ház korábbi lakói is. Ez talán az egyik legjobb, legszebb visszajelzés. Bistro és Delikát egy valóságos hús mennyország a Balaton partján. Öt generáció óta szinte mindenki a húsiparnak szenteli az életét. A kenesei kocsis családban Jenőnek már az ük és a dédapja is hentes volt, így aztán sejtszinten határozza meg a szakma. Igaz ugyan, hogy néhány nagyobb kitérő után tért csak vissza a gyökereihez, illetve a húshoz. A köztes időben volt strandbüféje és fánkozója is, de valahogy egyikben sem tudott kiteljesedni. Immáron több mint tíz éve öregbíti a Hentes dinasztia hírnevét. A dédapám kezdte itt Kenesén. Őneki kilenc gyermeke született. A kilenc gyermekből három fiúgyermek vitte tovább a hentes mesterséget. Aztán ugye öregapám is ügyes hentes volt, aztán apám is hentes lett, és akkor így vagyok most én a képben. Én nem így terveztem. Nekem egész életemben az teljesen egyértelmű volt, hogy gyerekként bementem a füstölővel, letörtem egy darab kolbászt, és akkor azt kóstolgattam. Nekem ez ilyen teljesen általános volt, és megmondom őszintén, hogy a feleségem volt az, aki először rávilágított nekem arra, hogy figyelj. Neked ez természetes, másnak viszont különleges. Kocsis Jenő őrzi és boldogan követi az évtizedek óta bevált családi receptúrákat, na és a tárgyakat is. A mai napig dédapja füstölőállványán pihennek például a kézműves kolbászok. Vallja, hogy még mindig azok a technológiák és eszközök, valamint ízesítések a legjobbak, amelyeket dédapjáék használtak. Az itteni delikát pár éve egy meleg konyhás bisztróval is kiegészült, ahol az ételekért a rangos gasztronómiai világversenyeket is megjárt Kovács Dominik felel. A kenesei borzalmas, hát az is a iknak egy kis hozománya. Ez volt az első étel, amit hozott, és gyakorlatilag azt mondta, hogy ezt megpróbáljuk az étlapon. Borzalmas. Ez egy karaj ból készült étel, Burgonya tempurában van bundázva, Aztán kap egy petrezselyemsalátát, és zöld majonézzel és tejföllel, termelői sajttal van tálalva ez az egész. Ez olyan volt, mint amikor a kis gömböc legurul a domboldalról. Tehát ez így, ez így ment szépen magától, és én lubickoltam ebben az egészben. Én imádtam ezt csinálni, most is imádom, a mai napig is imádom csinálni és hát viszont hiányzott a meleg konyha, hiányzott az, hogy valami olyan ételt is adjunk, ami nem hideg. Sümeg határában, páratlanul szép vidéken páratlanul sokféle sajt és tejtermék készül Tóth Tamás és felesége jóvoltából. Tejelő teheneket tartanak jánosmajori telephelyükön, ahol 1993 óta foglalkoznak mezőgazdasággal, szarvasmarha tenyésztéssel és ekkel. A terület a történelmi múltban is állattartó majorság volt. A feljegyzések szerint az Osztrák-Magyar Monarchia idején bérmunkára épülő istállózott állattartás és tejelő tehenészet működött a birtokon. A püspökségnek birtoka volt. Utána jött az államosítás. Szövetkezeti birtok volt. A szövetkezet 1993 ban szűnt meg, és 93 ban nyilvános árverésen történt a majornak a megvásárlása. Én itt mint műszakvezetőként dolgoztam, mint ambiciózus 24 éves fiatalember. Úgy gondoltam, hogy ez pont rám van kitalálva. Ez a major pont. Ilyen gazdaságot álmodtam meg gyerekkoromban, és a liciten olyan szerencsések voltunk, hogy meg tudtuk vásárolni a gazdaságot. Gyerekkoromban itt dolgoztam, mint nyári munkás. 85 ös, 86 os években én már itt, mint fejőként dolgoztam. Műszakba jártam a többi emberrel. Onnan megvolt a kapcsolatom a munkásokkal. Onnan indult ez az egész. Állatszeretet, az állatok állatoknak a tisztelete. Tóthék összesen 1000 hektáron gazdálkodnak, állataikat a saját maguk által előállított takarmányokkal szolgálják ki. Jelenleg 1200 holstein fríz fajta tehenük van, akik kötetlen tartási rendszerben élnek itt és kiváló tejtermelő képességgel rendelkeznek. Mi csak friss terméket állítunk elő, se ízanyagot, se adalékot, se állagnövelőt, se ízfokozót nem vagyunk hajlandók hozzáadni a termékeinkhez. Akkor nem lenne kézműves. Akkor nem mi lennénk, tehát azt mi nem szeretnénk. A takarmányt itt, a Balaton felvidéken állítjuk elő. Úgy érzem, hogy akkor vagyunk hitelesek, ha meg tudjuk mutatni ennek a vidéknek, ennek a régiónak az ízét. Tóth Tamás és felesége már a jánosmajori birtokuk építése előtt összetartoztak. Szövetségük kiállta az évtizedek próbáját. A sajtokért és a tejtermékekért Marika, az állatokért Tamás felel.