Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk forrása az automata beszédfelismerő program használatával készült leirat. A teljes leirat automata beszédfelismerő program használatával készült.

Brigéció. Így hívták kétezer évvel ezelőtt Dél-Komárom városát, pontosabban a mai város helyén épült római kori települést. A Duna vonala mentén húzódott Pannónia provincia és egyben az egész Római Birodalom északkeleti határa, amit több száz kilométeren keresztül erődök és őrtornyok sora, egy szárazföldi védelmi vonal, a limes védett. Komárom térségében a limes egyik légió táborát jelölték ki, de felépült egy katonaváros a legionáriusok családtagjai számára, és egy polgárváros, ahol kereskedők, iparosok és veterán katonák éltek. Brigetio lakossága abban az időben a katonákkal és családtagjaikkal, valamint az őket kiszolgáló személyzettel körülbelül húszezer fő lehetett. Nagyon fejlett infrastruktúrájú település részekről kell beszélni, ahol volt csatornázás, padlófűtéssel melegítették a házakat. A gazdagabbak megengedhették maguknak, hogy falfestményekkel, mennyezet festményekkel díszítsék a frekventáltabb vagy a gyakrabban használt helyiségeket a lakásokban. Volt itt két amfiteátrum. Az egyiket a katonaság használta, a másikat pedig a civil lakosság használta, és természetesen nagyon sok temetőt is találtunk. Brigetio ban több császár is megfordult, köztük Marcus Aurelius is. A polgárvárosban is pezsgett az élet. A jómódú polgárok élénk kereskedelmet folytattak a Duna túlpartján élő barbárokkal. A város egykori gazdagságának régészeti leleteit mutatja be a közelmúltban megnyílt látogatóközpont, amit a huszadik század eleji Kaiser und Kőnig méntelep főépületéből alakítottak ki. Ma ez Dél-Komárom egyik legszebb homlokzatú történelmi épülete, pedig a belbecs kincsei bőven túlmutatnak a külcsínen, ugyanis különösen nagy számban maradtak itt fenn a tehetős római polgárok házait díszítő falfestmények és freskók is. 2021 ben a Légió tábor területén egy fürdőt is feltártak, ami akkor az év régészeti szenzációjának számított. A mi feltárási metodikánk nagyon ráfigyelt arra, hogy lehetőleg mindent tárjunk fel. Tehát mi nem földgépekkel és nem tudom lapáttal dolgozunk, hanem inkább apró kis szerszámokkal egy bizonyos réteg után, ami azt jelenti, hogy ezek az amúgy abszolút sitteknek, tehát ilyen építési törmelék eknek és első látásra nagy semminek látszódó falfestményeket sikerült feltárnunk. Római kori emlékeket a Duna túlsó, szlovákiai oldalán, Észak-Komáromban is találhatunk. Itt Brigetio fénykora után majd két évezreddel később kezdtek el kiépíteni egy erődrendszert, amit első építtetője, József nádor után ma nádor vonalnak neveznek. Ezt a részt, ahol most is vagyunk, valamikor 1850 környékén fejezték be. Ez volt a Nádor vonalnak az 1 es és 6 os bástya közötti szakasza. És aztán volt még egy további építkezés, amit az ötvenes évek után, 1850 után építtettek, főleg a porosz osztrák háborúban. Így igazából a Dunától egészen a Vág deltájáig egy 6 km hosszú szakaszú erődítményrendszer épült ki. A 11 bástyából álló védvonal 6 os bástyájában ma impozáns kiállítótér lakik. A lenyűgöző boltozatok egy lovagterem esztétikáját is megszégyenítenék, pedig itt minden centinek komoly hadászati szerepe volt. Mindent az ágyúk folyamatos elsütésére, ostrom közben rohangáló katonáknak és a kavargó lőporfüst befogadására terveztek. Aztán a XX. Század végi átlényegülés megtisztított téglafalakat, szabaddá tett lőréseket és modern megvilágítást, na meg több tucat római kőtárgyat, és végre nyugalmat hozott az egykori belső harctérre. Közvetlenül mellettem vannak a szarkofágok, kő szarkofágok. Arra az időre jellemző, mikor a rómaiak már csontvázas temetkezéssel temetkeztek. Viszont azelőtt volt ez a hamvasztásos temetkezés, amikor a halottaikat a rómaiak elégették. A hamvakat egy kis edénybe rakták át urnába és eltemették bizonyos helyre. Oda aztán egy sírkövet állítottak, és ezekből a sírkövekből is van egy néhány. Az első világháború előtt a Komárom vármegyei Múzeum gyűjtötte össze a megye régészeti leleteit, köztük a már akkor is gazdag ásatási anyaggal rendelkező brigéció kincseit. Így adódott, hogy a trianoni döntés után elcsatolt országrésszel együtt ezek a mai Szlovákia területére kerültek. Komáromnál három folyó sorsa fut össze. Itt találkozik egymással a Duna, a Vág és a Nyitra. Ráadásul három fontos történelmi város, Bécs, Pozsony és Buda is nagyjából egyforma távolságra fekszik innen, tovább növelve Komárom előnyös stratégiai helyzetét, aminek köszönhetően a rómaiak után nemcsak a honfoglaló magyarok idején, de a török háborúk korában is állt itt vár. Az újkorban pedig még komolyabb erődítések nőttek ki a környező vizenyős földekből. A 19. Század elején Napóleon úgy dönt, hogy megtámadja Oroszországot, végigvágtatott Európán, és az osztrák császár kénytelen volt elhagyni szeretett városát, Bécset. Akkor áll elő az a történelmi helyzet, hogy Komárom egy rövid időre császárváros lesz, mert ide menekül Komáromba, és ő az a császár, Első Ferenc, aki felfedezi újfent Komárom stratégiai jelentőségét, fekvését, és elrendeli, hogy a mai Dél-Komárom területén építsenek három erődöt. A város 19. Századi történetét végigkísérte az újabb és újabb erődítmények építése. A középkori Öregvár és Újvár mögött felépült a Nádor vonal, míg a Duna jobb partján a legnagyobb Monostori erőd mellett a Csillag és az Igmándi erőd is. A Csillag erőd csillag alakú alaprajzi elrendezéséről kapta nevét, ami ma is jól olvasható a levegőből. A szép nevű erődítmény most talán szebb, mint valaha lehetett. Tereiben műemléki felújítások és kortárs építészeti bővítések után épp múzeum rejtőzik egy egyedülálló kiállítással. A másoló műhelyek mindig az eredeti helyszínen alakulnak ki. Tehát ha Velencéről beszélünk, egy velencei műtárgyról, akkor Velencében vagy akár Padovában, a Vatikánban, Németországban, Görögországban, és a gipszmásolatokat mindig meg kellett rendelni. Például a magyar kormány eldöntötte, hogy gipszmásolatot szeretne rendelni, a mögöttem lévő Kooleoni lovasszobrát. Akkor kérvényt küldött az olasz kormánynak, akik azt jóváhagyták, és miután jóváhagyásra került, elkezdték legyártani azt a bizonyos műtárgyat a Csillag erőd pompás tereiben. Ma a Szépművészeti Múzeum egykor több mint ezer tételt tartalmazó gipszmásolat gyűjteményéből nagyjából háromszáz szobrot láthatunk. Számos esetben közvetlenül az eredetiről vett negatív levételével készültek a másolatok több mint száz éve. A másolatok felületét a XX. Század elején a Szépművészeti Múzeumba érkezéskor rendszerint díszítőfestők kezelték, így a művek önmagukban is kiemelkedő alkotások. Azt gondolhatnánk, hogy a dél komáromi erődöket építő hadmérnökök romantikus lelkületű emberek lehettek. Csakis így születhetett meg a Csillag erőd és a tőle nem messze felépült Igmándi erőd. Tulipános alaprajza. Egy teljesen szimmetrikus alaprajzú erődről van szó. Én mindig azt szoktam mondani a látogatóknak, hogy úgy néz ki felülnézetből, mint egy tulipán formájú erőd. A déli része teljesen egy ívelt legyezőforma, északi részét pedig három új olasz bástya tagolja. Így alakul ki ez a tulipán alakzat. Pedig csillag ide, tulipán oda, a romantikának vajmi kevés köze van az erődök alaprajzához, sokkal inkább a hadi ráció vezette a mérnökök ceruzáját. Az 1870 es évektől, ha mondhatom így, forgalomba kerültek az úgynevezett hátul töltős ágyúk, azok már henger alakú robbanó gránátokat lőttek ki, és ez miatt az Igmándi erőd méretét csökkentették. Tehát a szabad homlokfalú, többszintes erődöket a kis erődök váltották fel, valamint sokkal kevesebb lőrés található rajta, mint mondjuk a komáromi erődrendszer leghatalmasabb elemén, a Monostori erődben. Ugyanis 1867 től az Osztrák-Magyar Monarchia rendszeresítette a vend puskát, tehát rájöttek arra, hogy kevesebb tüzér kevesebb lőrésből ugyanazt a tűzsűrűséget tudja biztosítani, mint a nagyméretű erődök esetében. Ma az erőd falai között a szocializmus korában kiépített légoltalmi pincét és az egykori szükséglakásokat bemutató kiállításokat nézhetjük végig, de csakis vezetővel. A sors fintora, hogy mire több mint két évtized alatt felépült a dél komáromi erődrendszer, addigra a modern haditechnika úgy elszaladt mellette, hogy az már az átadásakor elavultnak számított. Egyes feljegyzések szerint már a 13. Században éltek zsidók Komáromban. Aztán ahogy váltakoztak a történelmi széljárások, úgy űzték ki, majd fogadták vissza őket az évszázadok körforgásában. Tartott ez egészen II. József császár türelmi rendelete ig, ami lehetővé tette a zsidók számára a szabad letelepedést, a kereskedést, a földbérlést, valamint iskolák és zsinagógák alapítását. A türelmi rendeletet követően 50 70 család költözött a városba, és néhány évtizeden belül három nagyobb zsinagóga is épült az egyre gyarapodó közösség számára. Fried Kálmán, az akkori Zsidó Jótékonysági Egylet elnöke épített egy menházat, ami 9 szegénysorsú zsidó nő és 9 férfi számára nyújtott menedéket, szállást és étkezést. A legenda szerint Fritz Kálmán annyira vallásos volt, hogy ő nem járt a neológ irányzatú zsinagógába, és ezért a menházat úgy alakította ki, hogy itt egy kis ortodox zsinagóga épült. Ami abból látszódik, hogy ez a tóraolvasó asztal a zsinagóga közepén helyezkedik el, míg a neológ zsinagógákban a tóraszekrény előtt van ez a tóraolvasó asztal. A hölgyek szigorúan a karzaton. Minél vallásosabb a hitközség, annál jobban vannak elválasztva a hölgyek. Egyszerű okból kifolyólag, hogy szépségükkel ne zavarják a férfiak imádkozását. És azért van itt az asztal is, hogy mindenhonnan jól lehessen hallani a tóraolvasást. A holokauszt előtt Komáromnak 2300 zsidó polgára volt. 90 százalékuk soha nem tért vissza a koncentrációs táborokból, és onnantól fogva már rabbija sem volt a városnak. Itt a kis ortodox zsinagógában egy úgynevezett előimádkozó férfi vezette az istentiszteletet, aki az udvari szolgálati lakásban élt feleségével. Később itt született három lányuk is, de attól való félelmében, hogy itt Komáromban három zsidó vevőt nem fog találni három lányának, kivándoroltak Izraelbe 63 ban. Utána voltak még túlélők, idősebb emberek, köztük az én édesapám is, akik jól tudtak imádkozni, és ők tartották az istentiszteleteket, de ezt folyamatosan. Ahogy elmentek az idősek meghaltak. A nyolcvanas években már volt olyan újévi nagy ünnepünk itt a zsinagógában, mikor magnószalagról szólt az ima, ami persze a vallással teljesen ellentétes, mert villanyt se lehet gyújtani, meg de hát ez volt a helyzet, nem volt más lehetőség. A vészkorszak pusztítása, majd a közösség folyamatos fogyatkozása ellenére a kis zsinagóga a mai napig működik egyetlenként Észak-Komáromban, sőt a tágabb régióban is, ünnepnapokon pedig megtartják az istentiszteletet. Érdekes a sorsa a város egy másik templomának is, amit még az érsekújvári ferencesek építettek az ellenreformáció korában. Egy egyhajós barokk templom ról van szó, amit tulajdonképpen szoborfülkék díszítenek, ahol szoborfülke fogadná a szobrot. De hát mivelhogy ferencesekről van szó, a szobrjaikat oda festették, és a figurák, akiket megszemélyesítenek, azok visszafogott, majdhogynem két színből vannak megalkotva. A helyiek csak katonatemplomként ismerik az épületet, mivel az erődrendszer fénykorában ide masírozott vasárnapi misére az állomány nagy része. Azóta a templomot deszakralizálták, és minimális átalakításokkal izgalmas kortárs művészeti galéria működik az egykor szent falak között. A freskókat lefixált attam restaurátorokkal, hogy ne menjen még jobban tönkre, tehát az állaguk meg van védve, le lettek tisztítva, és mi itt annyit tettünk, hogy 4,5 méter magasságban, ahol adta magát, ott lefestettük, de ahol a freskó valamilyen módon kicsillant, azt mindenképpen meghagytuk. De izgalmas is, mert nagyon szép tér alakult ki egy sajátos. A Limes Galéria a különleges atmoszférájával komplex művészeti élményt kínál, és nem csak felvidéki képzőművészeknek biztosít teret. Gyakran érkeznek ide kiállítások Prágából, Pozsonyból, Budapestről is. Festészet, szobrászat, grafika, performanszok. Mindez egy sokat látott, műemlékvédelmileg is fontos térben. Komárom idén többszörös jubileumot ül a városi címét még negyedik Béla királytól kapta 1765 ben, éppen 760 éve és éppen 200 évvel ezelőtt, 1825 ben. Itt született Jókai Mór, aki egyébként még gyerek volt, amikor Komáromban kezdetét vette a Monarchia legnagyobb erőd rendszerének fejlesztése. A nagy mesemondó, akinek egyébként majd minden regényében visszaköszönnek a komáromi gyerekkorból ismert alakok. Biztos örülne a csokoládéműhely létrejöttének is. Egy észak komáromi csokoládé manufaktúra alapítói, Zsuzsa és Ferenc 25 év építészeti és belsőépítészeti vállalkozás után döntöttek úgy, hogy valami édesebbé kezdenek. Zsuzsa akkor már több éve készített csokoládékat Cat kedvtelésből a család és a barátok számára, és végül ebből nőtt ki az új hivatásuk, amit a dizájn szakmából hozott alapossággal készítettek elő. Először is kiválogattuk azokat a formákat, amiket mi szeretnénk készíteni. Ezeket próbáltuk jól megfesteni. A jó azt jelenti, hogy összhangban a csokoládék külleme és a tartalma is. Például a passió gyümölcsös, sárga, narancssárga, mint maga a gyümölcsnek a belseje, a nugát meg barna, pink, és így tovább. Inkább a csomagoláson múlik egy picivel több. A csokoládén kívül hisz a külleme a csokoládénak nem maga a csokoládé, hanem amit először a boltban vagy bárhol látunk. Tehát a csomagolás, a csomagolás formája, hossza, méretei, különlegessége és főleg egyedisége. Sokáig nagyjából az egész világon úgy gondoltak a csokoládéra, mint egy barnás csokoládé színű, lapos, színes papírba csomagolt édességre. Aztán elkezdtek megjelenni az egyre érdekesebb formájú, festett, szinte ékszereknek tűnő csokoládé bonbonok, amik nem csak küllemükben adnak teret a kreativitásnak, de a töltelékeik is kifinomultabbak, lágyabbak lettek. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy a művészi alkotásokkal vetekedő bonbonok készítésekor a művészeti tehetség a legfontosabb erény. Ez a munka elsősorban egy idő után gyakorlatot igényel, tehát precíz, pontos gyakorlatot. Amit valaki megtanul, egy technikát, hogy hogyan kell festeni, tölteni vagy tölteléket készíteni, azt ki gyakorolja. De a legfontosabb az, hogy ezt minden esetben pontosan úgy készítse el, ahogy annak lennie kell. Ugyanis például a tavalyi évben készült 300 ezer bonbon. Márpedig annyit nem kóstolhatunk, ugye? Tehát ha betartja a technológiát, a technikáját a készítésnek, akkor az mind a 300 ezer bonbon egységesen mindenkinek jó lesz. Tehát olyan nincs, hogy 5 ezer nem sikerült. És akkor mit csináljanak vele? Nem csak kalória gyarapításra, de kalóriacsökkentésre is kiváló hely a két Komárom. Komárom A kerékpározás szempontjából nagyon jó adottságai vannak. Én azt hiszem, hogy nagyon sok szlovákiai város irigyli a mi helyzetünket, hiszen annak ellenére, hogy folyókkal vagyunk körbevéve, sok kerékpárutunk van. Ezek a kerékpárutak pontosan a folyóknak a töltésein épültek ki, úgyhogy nagyon jó az összeköttetés a magyarországi bicikliutakkal is, mert két híd is van. Mögöttem látható az új Monostori híd, amin szintén van kerékpáros közlekedés. Igaz, a hegyek egy kicsit hiányoznak, de a Duna másik felén nem messze van a Gerecse, ahová elég gyakran járunk biciklizni. A városi kerékpárutakon is sok kerekezőt látni, de bármerre is indulunk a város határain kívül, bringával messzire tekerhetünk, ugyanis az elmúlt években újabb és újabb kerékpárút szakaszok épültek a környéken. A Duna mentén vezető útvonal már a római kor óta az európai közlekedés egyik fő ütőerének számít. Az Eurovelo 6 os nemzetközi kerékpárútvonal a városon keresztül megy. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok kerékpáros érkezik szerte a világból Komáromon keresztül. Az Eurovelo 6 os útvonalra. Nyilván a kerékpárosok többsége nem azért kel útra, hogy Komáromot megnézze, hanem a fő cél az Budapest vagy Bécs. De azért azt gondolom, hogy az a kerékpáros, amelyik a városunkba vetődik, annak minimum egy két napra tudunk programot ajánlani. Komárom egészen az első világháborúig a Dunától északra fekvő települést jelentette. Aztán a trianoni döntéssel ez a rész az akkori Csehszlovákiához került, így kezdett kiépülni a magyar oldalon a déli Komárom. Ma az országhatár könnyed átjárhatóságával az ikervárosok, a két Komárom egy városnak kezd látszani egy szlovákiai és egy magyarországi városrésszel.

Brigéció. Így hívták kétezer évvel ezelőtt Dél-Komárom városát, pontosabban a mai város helyén épült római kori települést. A város 19. századi történetét végigkísérte az újabb és újabb erődítmények építése. Egyes feljegyzések szerint már a 13. században éltek zsidók Komáromban. Aztán ahogy váltakoztak a történelmi széljárások, úgy űzték ki, majd fogadták vissza őket az évszázadok körforgásában. Tartott ez egészen II. József császár türelmi rendelete ig, ami lehetővé tette a zsidók számára a szabad letelepedést, a kereskedést, a földbérlést, valamint iskolák és zsinagógák alapítását. . Egy észak komáromi csokoládé manufaktúra alapítói, Zsuzsa és Ferenc 25 év építészeti és belsőépítészeti vállalkozás után döntöttek úgy, hogy valami édesebbe kezdenek. A kerékpározás szempontjából nagyon jó adottságai vannak.