Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk forrása az automata beszédfelismerő program használatával készült leirat. A teljes leirat automata beszédfelismerő program használatával készült.

Vár állott, most kőhalom, vagy már az sem? Az egykor mocsárvilággal körülölelt, a vitézi világot is megélt nagykanizsai végvárat az idő, no meg a 18. Századi bécsi udvar közös összefogással olyan ügyesen elintézte, hogy csak a híre maradt, de hamva nem. A kövek persze itt ott tovább élnek a ferences templomban, az utcai kövezetben, vagy éppen a polgári paloták közé ékelődött uradalmi tiszttartói házban. Nagyon régi az épület, és a kanizsai vár köveiből épült a város legrégebbi lakóháza. 1705 és 1712 között báró Grassics Jakab építtette, majd pedig a Batthyány család uradalmi tiszttartói épülete lett. A Batthyány család hercegi ágának volt ez egy uradalmi tiszttartói épülete is. 1968 tól a Thúry György Múzeum otthona. A dunántúli oroszlán a bajvívók legjobbja. Thury György a mai napig lázban tartja a régészeket. A története ismert. A kanizsai vár kapitányt társaival tőrbe csalták és lekaszabolták, majd fejét Isztambulba vitték. Kérdés, hogy hol temették el a testét. Egy ásatás tervezünk ebben az évben a nagykanizsai Inkei kápolna környékén, hogy kiderítsük, esetleg itt nyugszik e Thury György. A talaj radaros kutatással felmértük a területet, és ennek megfelelően nyitunk majd szelvényeket a területen, és reméljük, hogy vagy megtaláljuk Thury György sírját, hiszen legalább annyira keressük, mint az alföldiek Attila sírját, vagy pedig a negatív eredmény is olyan szempontból egy eredmény lesz, hogy akkor ezt a helyszínt kizárhatjuk, hiszen azt tudjuk, hogy egy kis dombon álló kápolnában ravatalozták fel. Thúry György lovon közlekedett. A Kanizsa környéki dombos vidéket jól ismerte. Emlékére, halálának évfordulóján minden évben túrát szerveznek. 1990 ben szerveztük meg az első ilyen túránkat. A célunk az volt, hogy a TV torony és a Zalakarosi út közötti területet bejárhassuk a turistákkal. Itt, ahol állunk, ennek a gerincnek a túlsó végét török csapásnak hívják, mert állítólag a törököket ott többször is portya közben megtámadták, illetve Orosztonyi Öröm hegy alatt ott van a harcmező és orosztonyi határban állította a Dr. Mező Ferenc Gimnázium Cseke tanár úr vezetésével 1979 ben A kopjafát. Feltehetőleg valahol azon a környéken történt úry Györgynek az elfogása. Thury Györgyöt 150 lovasával errefelé csalták tőrbe, majd elfogták és megölték. Történt mindez 1571. Április 2 án. A teljesítménytúra időpontja ezért esik minden év első áprilisi hétvégéjére. A túraútvonal sokáig érintette a Nagybakónak melletti Kőszikla szurdokot is, melynek a helyiek a Kicsi szikla nevet adták. Egészen megdöbbentő, hogy a dombos vidéken egyszer csak megnyílik a föld, és mint egy mély, nyílt seb, bevágódik a szurdok a tájba. Ez itt, ebben a térségben egy különleges képződmény. Nagyon nehezen járható, és rendezvényt nem tudunk belevinni, ezért itt kikerüljük és egy kerülőúton megy a túra. A Nagybakónak Egyesület most gyűjt erre adományokat, hogy újból megújítsák a létrát, és az útvonalat is ki tudják tisztítani. Az ország egyik legerősebb vidékén járunk, a kőben. Szegény Zalát a természet sok sok fával kárpótolta gyöngyvirágért. Itt nem kell feltétlenül a természetbe menni, a táncparketten is találunk belőle. Nagykanizsán a seniorok sem ülnek otthon a tévé előtt, inkább csatlakoznak a Gyöngyvirág tánccsoporthoz. Sajnos az alapító tagok közül már csak én vagyok. Szerdán van a próbánk. Két óra. Nagyon szeretünk táncolni, ez az életünk. Éves viszonylatban olyan 20 22 fellépésünknek teszünk eleget. Szívesen megyünk táncolni. Ez tart fitten bennünket. Nézzen rám! A táncos lábú gyöngyvirágok közé csakis nyugdíjas korúak léphetnek. Itt férfiak nincsenek, bár ezt nem így szerették volna, csak így alakult. Szerettük volna, de hát nincs. Nincs férfink. 66 éves a legfiatalabb, és én vagyok a legidősebb, 80 éves. Jó ez a kis társaság nagyon, tényleg. Például most ünnepeltünk. Az egyik táncosnak az anyukájánál voltunk két hete százéves, azt ünnepeltük meg, úgyhogy kiöltözve mentünk és táncoltunk. Természetesen a tánc nem válogat, elkap fiatalt, középkorú és idősebb eket is. A tánc fiatalon tart. A műdal szerint az a bizonyos gőzös is Kanizsára igyekezett. És milyen igaza volt! Az 1880 as években járunk. A kanizsai állomás az ország egyik legnagyobb forgalmú pályaudvara volt, ráadásul a vasúti alkalmazottak mindig is erős, összetartó egységet alkottak. A boldog békeidők Kanizsája egyfajta virágkort is jelentett a benne élőknek. Kereskedelmi központ gyárakkal, tehát ipari termékeket és mezőgazdasági termékeket szállítottak innen a tengerhez, de ugyanakkor Bécs felé is. Tehát ez a Bécs és az Adriai tengert összekötő útvonal középpontjában volt Nagykanizsa. Ráadásul a környékbeli településekről is ide, vagyis a piactérre szekerezték be a terményeket, és egyéb portékákat a termelők, az árusok, hogy aztán a nagykanizsai kereskedőkkel gyors és tisztességes üzletet köthessenek. Ez egy nagyon komoly virágkor volt, amikor az építészetileg is, ma is meglátszik. Tehát aki a városba érkezik a főúton láthatja ezeket a polgári palotákat, és a főtér az Erzsébet tér. Ott zajlottak ezek a vásárok, piacok, ez a pezsgő élet, a századforduló. És ami számomra nagyon különleges például, hogy Bécsben a bécsi piacon külön ára volt, és külön elbírálása volt a kanizsai tojásnak. Azok a kanizsai tyúkok tudtak valamit, na meg a sarki cukrászdában dolgozók is, hiszen az elbeszélések szerint Nagykanizsáról Bécsbe költöző nagykereskedők minden szombaton automobillal szállíttatták a Kanizsán készült flódnit bécsi otthonaikba. A polgárosodás folyamatában jelentékenyen részt vállalt a vármegye legnagyobb izraelita közössége, a nagykanizsai voltak tanítók, orvosok, ügyvédek, nem kis számmal mérnökök, gyárosok és kereskedők. Nem tudnék olyan részt mondani, ahol ne lettek volna ott, és azt gondolom, hogy sokat köszönhet a város az akkori zsidóságnak. Az 1700 as években már aktív izraelita közösség élhetett Kanizsán, ugyanis az 1780 as években új temető telket kértek. A régi ugyanis megtelt. A hitközség zsinagógája elrejtve az utcai forgatagtól ma is áll. Ezt a helyet jelölték ki zsinagóga építésre. A Batthyányi uraság kifejezetten belső udvarra tervezték a zsinagógát. 1821 szeptemberében adták át, tehát először volt a zsinagóga és utána körbeépítették. Az itteni zsidóság az antiszemitizmus megerősödése ellenére a két világháború közötti időszakban is bízott sorsának jobbra fordulásában. 44 április 26 án éjjel beperelték. Többek között három helyszín volt a kanizsai zsidóságot, ez volt az egyik helyszín, a kanizsai zsinagóga. Az első transzport április 28 án indult el, és aztán május 17 én indították. A másodikat terelték vasútállomás, Csengery úton végig. És indultak Auschwitzba. Én most csak a nagykanizsai akról beszélek, ez több mint háromezer ember volt. Körülbelül tíz százalékuk élte túl, és a 10% nak a nagy része, több mint a fele. Miután visszajött a városba, és szembesült azzal, hogy a családjából senki nem maradt életben, és semmije nem maradt az otthonában, mások költöztek, elhagyták az országot. Illetve még egy érdekes dolog, hogy Budapestre költöztek. 1885 ben Grünfeld Ferenc néven egy zalai zsidó családba született az a dr. Mező Ferenc is, aki a szellemi olimpián lett egyedüli magyarként olimpiai bajnok. Egy tanulmánnyal, egy nagy tanulmánnyal nyert, mely az olimpiák történetének első korszakát írta le, majd később ezt a pályaművet kiegészítette, és ebből megírta az első összefoglalóját az ókori olimpiák történetéről. Úgy tartják, hogy Mező Ferenc dolgozata az első sporttörténeti etalon dolgozat. Ő egyszerre volt egy kiváló történész és kiváló nyelvész. Tudott görögül annyira, hogy le tudta fordítani már eredeti görögből a forrásokat. Ez egy alapmű most is. Az aranyérmes dr. Mező Ferenc, akiről Nagykanizsán gimnáziumot is elneveztek az ókori játékok színhelyére, Olümpiába tanulmánya megírása után el is juthatott. A monarchiabeli, élénk gavallér életmódot folytató Nagykanizsa élete a nagy háború és Trianon után megváltozott. Egyrészt határváros lett, másrészt azok a kereskedelmi útvonalak, amelyek évtizedekig a város jólétét biztosították, alaposan beszűkültek. Nagykanizsa elveszítette déli piac körzetét, ám Kanizsát nem olyan fából faragták, hogy kétségbeessen. Végig bízott a szerencséjében. Az 1920 ban alaposan megcsonkított Magyarországnak nagy szüksége volt kőolajra, a helyi fúrások pedig eredményesnek bizonyultak. A magyar kőolaj bányászatban. Nagykanizsa Központi helyet kapott a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság, a MAORT a mérnökeinek, a dolgozóinak egy különleges lakónegyedet hozott létre egy kis Amerikát Nagykanizsán. ugye ott a lovászi bázakerettyei mezők itt vannak tőlünk nem messze. 1942 43 ban kezdték el a dolgozóknak építeni a területet. Sajnos a második világháborúnak a súlyosbodása, amikor ide is elértek már a csaták, kicsit megakasztotta, majd 46 ban folytatták. Érdekessége igazából 49 ben fejezték be, és még inkább érdekes, hogy ezt az egész szocialista időszakot, amikor tudjuk, hogy azért sok szép értéket leromboltak és a kor ízlésének megfelelő stílusba építették át. Ezt megúszta a MAORT telep. Berkes Józsefnek köszönhetőek az alapvetően a tervek, de nagyon nagy köze van hozzá Bősze Kálmánnak is, aki igazából faipari mérnök volt, és úgy került a MAORT hoz, és ennek köszönhetően lett egy nagyon szép, ligetes, fás városrész a dolgozóknak, akik amerikaiak is voltak, meg természetesen magyarok, nekik akartak megfelelni. Itt a haszonállattartás és a magas kerítés szóba sem jöhetett. A telep 1992 óta helyi védelem alatt áll. Az utcanévtáblák ma is egy régi életre, egy, a telepen élőket összekötő közös munkahelyre emlékeztetnek. És ha már emlékezés nem csak a kanizsai turulmadarat rejtegették a szocializmus idején a városban, hanem a Nagy-Magyarország emlékművet is. A történet ott válik érdekessé, hogy 52 ben ezt a szobrot lebontják és elássák darabjaiban ott a parkban, ahol most van, a mögötti térségben, és 1990 es évekig az itteni gépgyárban és az itteni izzóban. Egypár olyan ember, aki fiatalként részt vett vagy tudott az állásásáról, észben tartotta, hogy hol van, és ők kezdeményezték, hogy ez megvan, ássuk ki, állítsuk újra föl. Az emlékmű feltámadott. Mint ahogyan az egykor a piac melletti hatalmas, az 1800 as évek elején épült Hirschler Leó féle gabonatároló is újjáéledt. Igaz, az épület teljesen új funkciót kapott, nagyon sokáig magtárként és gabona raktárként szolgált. Egészen 1944 ig és a 2000 es évek elején lett felújítva és onnantól egy reprezentatív kiállítóhelye a városnak. Bizonyos eredeti elemek a felújítás után is megmaradtak, tehát az épületen kívül meg tudott állni egy lovaskocsi, és a gerendákon keresztül le tudott csordogálni a kért mennyiségű gabona. A városban ma már úgy ismerik ezt a helyet, főleg a 2006 os felújítása óta, hogy a plakátház ugyanis nomen est omen. A kiállítóhely törzsanyagát plakátok alkotják. Nagyon nagyon sokféle plakátunk van, a történelmi plakátoktól elkezdve az egyszerű, szinte újsághirdetésnek tűnő plakátok országos kereskedelmi plakátszínház, plakát, mozi, plakátok az 50 es évektől kezdve egészen 2000 es évekig. Úgyhogy nagyon széles a skála. Az én személyes kedvenceim azok a XX. Század elejéről származó kereskedelmi reklámplakátok. Ezek azért különlegesek számomra, mert sokszor ezeket még eleinte festőművészek is készítették, tehát némelyik plakát valóban egy műalkotásnak felel meg. Na és itt van a Plakát Ház időszakos tárlata is, a Kanizsai Képző és Iparművészek Egyesületének 30 éves fennállására rendezett tárlat. Az egyesületnek vannak olyan tagjai, akik a megalakulásakor még meg se születtek, úgyhogy ez egy eléggé sajátos helyzet. Hogy 30 év mit tud felölelni, Nagyon sok minden belefér, sokan jöttek, nagyon sok új tagunk van, és sajnos néhányan el is mentek. Az egyesület 30 éves jubileumi tárlatán többen is friss munkákat állítanak ki. A bárányfelhők farkasszemet néznek a tó tükrében saját magukkal, miközben a vakító napfény megcsillan a háborítatlan laposfelszínen. Előfordul, hogy ilyen az ábrázata Nagykanizsa nagy tavának, és olyan is van, amikor meglehetősen gondterheltnek tűnik. A Csónakázó tó. Kedélyállapota hullámzó, de nem a kora miatt kesereg. Ötven év egy tó életében nem olyan vészes. A Tavaszi tó tó próbálgatja határait, de a meder nem ereszti folyékony testét. A nagykanizsai Csónakázó tónál vagyunk, ez a hivatalos beceneve, de nem szeretünk ilyen hosszan nevezni senkit, Viszont a szívünknek kedvesek, szeretjük becézni, és így lett ez nekünk Csótó. Igazából azon szoktunk csodálkozni, hogy miért nem értik mások, hogy Csótó az mit jelent. A rendszerváltás környékén kicsit elfeledkeztünk erről a tóról, kicsit elhanyagoltuk, elfelejtettük, nem használtuk, de szerencsére jó 10 éve újabb fejlesztések születtek meg a tónál, és ennek köszönhetően egy nagyon kedvelt kikapcsolódási terület lett újra, mint hajdanán. A Csótót vagy Csótavat mindenképpen érdemes felkeresni, már csak azért is, mert az itt élők ezt a nagy vizet saját kezük erejéből hozták létre 1975 ben. Társadalmi munkának nevezték, ma inkább önkénteskedésnek hívják. Sokan és sokat tettek azért, hogy a Csótó megszülethessen. 1975 május elsején adták át. A tervek 72 ben születtek meg, majd három év alatt készült el a Csónakázó tó. Tudni kell, hogy itt megy át a Bakonaki patak medre, ami kicsit ilyen mocsaras, vizesebb terület volt, tehát szinte adott volt a gondolat, hogy itt legyen előtte. A katonaság használta ezt különböző gyakorlatokra és katonai gyakorló műveletekre, míg ezen a részén legelő volt, és amikor megjött az igény, hogy kellene a kanizsai lakosságnak valami kis kikapcsolódási, rekreációs lehetőség, Akkor tervezték meg a Csónakázó tavat. A három év alatt 80 ezer köbméternyi földet mozgattak meg a hatalmas gödörbe. Aztán a bakónaki patak hozta és hozza is a vizet fáradhatatlanul. Az eredeti patakmeder valahol a tó közepén lehet. Lehet mögöttem látni ezt a kis szigetet. Amikor a tervek készültek, sok mindennel számoltak, sok mindent megterveztek, csak azzal nem, hogy hova viszik el a földet. És akkor jött ez a zseniális gondolat, hogy csináljunk belőle szigetet. De olyan masszív lett, hogy tényleg összeállt, megmaradt, és Pecás szigetnek hívjuk. A szigetet a horgászok már szinte állandó lakosként használják, talán már a lakcímkártyájukon is a Pecás sziget szerepel. A Csónakázó tó, alias Csótó. Rengeteg horgászt nevelt ki a fél évszázad alatt, de most már 35 éve volt. De igenis itt kezdtem a horgászattal való ismerkedést a ismerkedést a vízparton. Jelenleg is olyan 7 800 fő az, aki rendszeresen látogatja a tavat, de hát az 50 év alatt azt mondhatjuk, hogy sok ezer horgász megfordult, hogy a 21 kiló 80 dekás, többször is megakasztott alfának nevezett ponty most éppen merre túrja az iszapot, az csak a jó ég és a jó halradar tudja. A sziget több ok miatt is egy jó haltartó hely ennek. Tulajdonképpen a tóban lévő természetes áramlatokat is megtöri, és ez mindenképp a halaknak egy kedvező életfeltétel élettér. Gyakran tartózkodnak ott, és éppen ezért a horgászoknak ez egy frekventált helynek számít. Tulajdonképpen bármelyik évszakban jó fogásokat tapasztalunk a horgászoknál széles spektrumú itt a halfauna, a keszegfélék től kezdve a ponty, az amur, ragadozókból a harcsa, a süllő, a csuka, a balin. Tehát egy egy nagyon szép és kerek ökoszisztéma. A tó nem csak arra jó, hogy damilt áztassanak benne, hanem arra is, hogy megkerüljék. Van aszfaltozott és kavicsos rész is, biciklizésre és futásra is kiváló terep. És aki nem körbejárni, hanem megmászni szeret, annak egy különleges, olajfúró toronyból kialakított kilátó jelenthet kihívást. 1970 ben selejtezték le ezt a fúrótornyot. Lengyeltótiban, Bázakerettyén működött ez a torony maga, mint kilátó. Az országban a legmagasabb, 2843 méter magasról lehet kilátni és 230 lépcső visz föl. Ha tiszta idő van, egészen a Badacsonyig el lehet látni, illetve a horvátországi varasdi hegyekig belátható a terület, tehát mondhatni a fél Dunántúl. A Csótó a kirándulóknak, a horgászoknak és az evezősöknek már majdnem a Kánaánt jelenti. A nagy álmok között szerepel, hogy egyszer végre strandolni is lehessen a vízben.

- Vár állott, most kőhalom, vagy már az sem? Az egykor mocsárvilággal körülölelt, a vitézi világot is megélt nagykanizsai végvárat az idő, no meg a 18. századi bécsi udvar közös összefogással olyan ügyesen elintézte, hogy csak a híre maradt, de hamva nem. A kövek persze itt ott tovább élnek a ferences templomban, az utcai kövezetben, vagy éppen a polgári paloták közé ékelődött uradalmi tiszttartói házban. (...) - A műdal szerint az a bizonyos gőzös is Kanizsára igyekezett. És milyen igaza volt! Az 1880 as években járunk. A kanizsai állomás az ország egyik legnagyobb forgalmú pályaudvara volt, ráadásul a vasúti alkalmazottak mindig is erős, összetartó egységet alkottak. A boldog békeidők Kanizsája egyfajta virágkort is jelentett a benne élőknek. (...) - A monarchiabeli, élénk gavallér életmódot folytató Nagykanizsa élete a nagy háború és Trianon után megváltozott. Egyrészt határváros lett, másrészt azok a kereskedelmi útvonalak, amelyek évtizedekig a város jólétét biztosították, alaposan beszűkültek. Nagykanizsa elveszítette déli piac körzetét, ám Kanizsát nem olyan fából faragták, hogy kétségbeessen. Végig bízott a szerencséjében. Az 1920 ban alaposan megcsonkított Magyarországnak nagy szüksége volt kőolajra, a helyi fúrások pedig eredményesnek bizonyultak. (...) - A bárányfelhők farkasszemet néznek a tó tükrében saját magukkal, miközben a vakító napfény megcsillan a háborítatlan laposfelszínen. Előfordul, hogy ilyen az ábrázata Nagykanizsa nagy tavának, és olyan is van, amikor meglehetősen gondterheltnek tűnik. A Csónakázó tó kedélyállapota hullámzó, de nem a kora miatt kesereg. Ötven év egy tó életében nem olyan vészes. A Tavaszi tó tó próbálgatja határait, de a meder nem ereszti folyékony testét. A nagykanizsai Csónakázó tónál vagyunk.