Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk forrása az automata beszédfelismerő program használatával készült leirat. A teljes leirat automata beszédfelismerő program használatával készült.

Minden fotográfia időparadoxon, időn belüli időtlenség, mulandó örökkévalóság. Fényképezni nem más, mint kivonni a valóságból az időt egy pillanatra, majd visszaadni ezt a pillanatot az időnek. Írja Bartis Attila Az eltűnt idő nyoma című könyvében. A Néprajzi Múzeum időszaki kiállítása eddig soha nem látott sorozatot mutat meg. Az 1862 es londoni világkiállításra készült, sokáig rejtőzködő fényképek a magyar művelődéstörténet legkorábbi fotográfiai emlék anyagához tartoznak. Pillanatképek az alföldi és dunántúli polgárok, parasztok, uradalmi béresek és vármegyei szolgák változatos viseletéről, na és a korabeli Magyarország társadalmáról. Nagyon fontos szempont volt az is, hogy aki kiállítója volt a kiállításnak, tehát terménnyel jelentkezett, annak az uradalmából is vannak képek. Láttunk nemesi képeket is, olyanokat, akik polgárokat, kis nemeseket ábrázolnak. Városi emberek is megjelennek az ebben az időszakban divatos magyar nemzeti öltözködés szerint. Az volt a szempont, hogy egy nagyon sokszínű képet tudjanak bemutatni Magyarországról. A fényképezés megvalósításának szervezője Jankó Vince gazdasági szakíró, Londonból hazatért emigráns volt, aki pontosan tudta, mekkora jelentősége van annak, hogy az ország önálló anyaggal mutatkozhat be egy világkiállításon, főleg a szabadságharc leverése utáni önkényuralmat követő alkotmányos időszakban. A világkiállításra készülő fényképek hazafias ügynek számítottak. A fényképezés sokba került, kivitelezése roppant bonyolult volt. Mivel a szervezés későn indult, alig maradt idő a képek elkészítésére. Már a téli hónapokban csúsznak be, és már ugye májusban nyílik a világkiállítás. Január, február, esetleg március, amikor a képek készülhetnek. És az, hogy hol készülnek képek, az bizony a közlekedéstől függ nagyon nagy mértékben. Tehát ami vasúttal megközelíthető, vagy vízi úton és bizony nagyon nagyon nehezített terepen járnak. Ezekről az emberekről életükben ez az első fénykép, ami és valószínűleg az utolsó is, ami készülhetett A kor neves fotográfusának, Titge Jánosnak sópapírra készült fényképeit színezettségük miatt az utókor sokáig grafikának vélte, így sokáig a múzeum festmény és rajzgyűjteményében rejtőztek. Ez egy fantasztikus, izgalmas műfaj. A fényképezési körutak elejéről elég sok adat van, és ott le is írják a fényképezéskor, hogy pontosan kinek milyen színű ruhája van. És aztán Pesten ezek szerint a színek szerint készülnek el a képek. Pont ez a képek jelentősége, hogy egy sokkal árnyaltabb képet látunk egy adott korból, egy teljesen konkrét időszakról, mint ami eddig az ábrázolásokból előttünk. Míg az 1860 as években színezték a képeket, jó 130 évvel később, az 1990 es években fekete fehér képeivel vonult be a fotográfia történelmébe a német származású fotográfus, Peter Lindbergh, akinek Magyarországon most először a Műcsarnokban láthatjuk testközelből a világszerte ismert képeit. A 90 es évek szupermodelljei, táncművészet, filmes utalások ezek mind mind megtalálhatók Lindberg minimalista eszközökkel megvalósított fotóin. A kilencvenes évek a szupermodell korszak kezdete, és nagy jelentősége van ezeknek a képeknek, ennek a korszaknak a beindulásában is, hiszen ő volt az első, aki a modelleket személyiségként fotózta le, nem elsősorban a ruhákat, amiket viseltek, azokat fényképezte, hanem a modelleket, mint egy erős női közösséget. Nagyon sok kulturális referencia jelenik meg a képeken a színház, a tánc és természetesen a film. Az egyik legjobb barátja Wim Wenders, aki világhírű filmrendező, és az Angel Stories című képe azt találta ki, hogy a Berlin felett az égre utalva egy angyal fog New York belvárosában, Manhattanben kóborolni. Több helyen megjelenik egy picit más természetesen, mint a Berlin felett az ég szüzséje, de utalás erre a filmre. És az is érdekes, hogy Wim Wenders a saját filmjeiben is felhasznált olyan momentumokat, amiket Lindberg képeiről ismert meg. A műfajok hatnak egymásra. Lindberg képeit látván kérte fel George Michael az öt szupermodellt, hogy szerepeljen a Freedom című klipjében, aminek hatására Gianni Versace őket hívta az új kollekciója bemutatására. Nyolc évig, 1932 től 1940 ig laktunk a Csalán út 29 ben, csaknem ideális körülmények között. Írta Bartók Péter Apám című, 2004 ben megjelent memoárjában. Bartók Béla csak Budapesten, tizennégy helyen lakott. A Pasaréti villa volt az utolsó magyarországi otthona. Második feleségével, pásztori diétával és közös fiukkal, Péterrel éltek együtt az akkoriban még nyugodt, csendes, a város zajától távol eső környéken. A kertből is látható pasaréti templom épp akkoriban, szinte a szemük láttára épült 1934 ben. Bartók, akinek a zene volt az élete, folyamatosan a csendet kereste. A kompozíciós munkához is megkezdte a népdal aljegyző munkához is igényelte ezt az abszolút csendet. Itt is bőrbevonattal látta el a dolgozószobája ajtaját, ahol komponált, tehát tényleg a teljes csendre törekedett. Ennek az az oka, hogy egy végtelenül finom hallású ember volt. Vannak történetek, hogy milyen apró neszek zavarták, illetve Kodály mondta róla, hogy ameddig emberi fül el tud jutni a népdal lejegyzése pontosságában, addig Bartók eljutott tehát tényleg az átlagosnál sokkal élesebb és finomabb hallással megáldott vagy megvert alkotóról van szó. Abszolút a város szélének számított. A kertben gyümölcsfák nőttek, teremtek. Egy időben a kisfiúk Péter miatt nyulakat is tartottak, meg tyúkokat a kertben. Tehát abszolút, szinte vidéki csöndet biztosított ez itt a nagyvárosban. A ház falai között olyan remekművek születtek, mint a Mikrokozmosz sorozat vagy a második hegedűverseny. A villa mai, első emeletén lévő koncerttermet az egykori előszoba, a nappali és Pásztory Ditta gyakorló szobájának egybenyitásával alakították ki. A korabeli életterek rekonstruálásában nagy segítséget jelentettek Bartók kisebbik fiának, Péternek a rajzai. És van még egy nagyon fontos forrás Karszt Magdolnának hívják azt az alkalmazottat, aki egy paksi parasztlány volt, és nagyon szerette a Bartók család. Ő segített a háztartás vezetésében. Vele is készültek interjúk, és többek közt tőle tudjuk, hogy azért minden Bartók munkájának volt alárendelve. Tehát amikor a tanár úr komponált vagy népzenei lejegyzőmunkát végzett, akkor mindenkinek csendben kellett lenni. Három zongora is volt az épületben, de ezeket úgy helyezték el, hogy ha még egyszerre is gyakorolt mondjuk Ditta és Bartók, akkor sem zavarták egymást, mert csak egészen kevéssé hallatszott át a zongora hangja. A klasszikus értelemben vett szalonélet nem is alakult ki, gyakran vendégeskedett itt Rácz Aladár cimbalomművész, Székely Zoltán hegedűművész és Fischer Annie is férjével, Tóth Aladárral, és persze Kodály is. De az is egy nagyon érdekes történet, hogy Bartók egy zeneakadémiai zongorakoncertje után magával hozta Vásárhelyi Zoltán karnagyot, és itt este, még a koncert után egy ültő helyében el zongorázta neki a 27 egynemű kart, tehát azokat a két és háromszólamú kórusokat, amit szintén ebben az időben komponált. Bartók innen indult 1940 ben Amerikába, és talán bízott abban, hogy még visszatérhet. Utolsó budapesti lakhelyem a koncerthelyszín és múzeum, a felújítás és a kiállítás vezető tervezője Taraczszky Dániel építész. Ez régen tényleg a Bartók Emlékház volt, ma viszont inkább az Emlékezés Háza. Ez a kiállítás úgy épült fel, hogy egyetlenegy személyes tárgya nincs itt Bartóknak. Tényleg az emlékezésből építkezünk. Másrészt az sem könnyíti meg a dolgot, hogy ezt a villát Bartók Bérelte, nem saját maga terveztette vagy vagy alakította ki, hanem beköltözött egy kézbe, és ezt a házat később, valamikor a 80 as években, majd a 2010 es évek környékén is átépítették többször. Vagyis ha Bartók ma idetévedne, és körülnézve nehezen ismerné fel a helyszínt, a látogatót inkább egy intellektuális utazásra hívja, nem egy romantikus kiállításra, amiben azt nézzük, hogy ez volt a tolla, és ez volt a szék, amiben ült, hanem a munkájára fókuszál, arra fókuszál, hogy mi az, amit ő tett, és mi az a mód, ahogyan ő gondolkodott a világról. A lakás egykori hangulatát a körösfői népi fafaragó, Péntek Gyugyi György díszes bútorai idézik meg. Interaktív eszközökkel szemléltetik, hogy az elődök és a kortársak hogyan hatottak Bartók zenéjére, miközben betekinthetünk a zeneszerző népzenekutatói munkásságába is. Ősztől kezdve Pesten is lesz lakásunk a Veres Pálné utca elején. Nem lesz nagy lakás, de kényelmes, meleg és a miénk. Első emeleten villany, gáz, lift és központi fűtés a város szívében és mégis csöndes helyen. Írta Boncza Berta Csinszka egy 1917 tavaszán kelt levelében a lakásról, ahová pár hónappal később költöztek be Ady Endrével. Adynak ez volt az első igazi otthona. Életét szállodákban vagy hónapos szobákban töltötte. Most már van rendes kis fészkünk, s Bandi egy gyerek örömével rángatja ki naponta minden embernek a sok fiókot, ajtót. Nagyon jó és szép. Nálunk világos, világos, csöndes és mindig süt a nap. Az Ady Emlékmúzeum bútorainak és berendezési tárgyainak nagy része eredeti a váza, a kék szalon csillára, a tálalószekrény és a Di Kati is igaz, ő már csak fényképen eredeti. Az intarziás szekreter, amit Csinszka a nagymamájától hozott már csúcsáról. Ez a levelekből kiderül. A mögötte lévő szalongarnitúra és a különböző bútorok a többi térben is. Adinak az íróasztala vagy éppen Csinszkának a szekretere, a hálószobában lévő ágy, vagy éppen Adinak az ágya, a megvilágítás segítő különböző asztali lámpák. És például ha csak a szekretert nézzük, Csinszkának a szobájában különböző kortárs folyóiratokban megjelent egy egy cikk még Csinszka életében, hogy bemutatták a szobáját. És ott van a képen a szekreter. Hogy pontosan hogyan festhetett akkoriban a lakás, ahol Ady 1919. Január 27 én bekövetkezett haláláig élt, azt a korabeli újságok cikkeiből, fényképeiből, levelekből, A feljegyzésekből és Adyék cselédlányának, Vojnyicának a visszaemlékezéseiből tudjuk, 1977 ben nyílik itt egy emlékmúzeum. Nagy szerencse volt, hogy akkor még Adyék cselédlánya, Vojnyica Márk Anna még élt. Egy idős asszony volt, de nagyon jó memóriával, úgyhogy a kollégák tudtak vele készíteni egy interjút, és nagyon részletesen megtudták tőle, hogy melyik bútor a térnek melyik részén állt. Erről az időszakról Vojnyica nagyon szépen, nagyon kedvesen emlékezik vissza, hogy milyen is volt Adynak és Csinszkának az élete, és nagyon tapintatosan kezeli a hármójuknak az életét, hiszen ő nagyon boldog volt velük, nagyon szerették őt, és ez kiderül a Csinszka levelezéséből is. Később, mikor a cselédlánynak kislánya született, nem volt arról szó, hogy na, akkor hazamehet csúcsára, vagy költözzön el a cselédlány, mert egy katonától teherbe esett, hanem Csinszka szinte saját gyermekeként neveli a kislányt. Ady halála után Csinszka nem csak Vojnyicát és annak kislányát vitte magával, amikor hozzáment Márffy Ödön festőművészhez, de az itteni bútorokat is, a Veres Pálné utcai lakást pedig eladta. Muszáj naplót írni, annyi minden ment veszendőbe az évek folyamán, amit már sosem lesz módunk rekonstruálni. Írta Petri György 1969 ben. Füst Milán még azzal az instrukcióval indította korai napló füzeteit, hogy halálom esetén elégetendő. Néhány évvel később pedig már élete fő művének tartotta feljegyzéseit, és tudatosan dolgozott rajtuk. A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának gyűjteményéből most olyan kiállítás született, ahol a naplóbejegyzések a történelmi eseményekre vagy emblematikus dátumokra is reflektálnak. Akad itt olvasónapló, álomnapló, útinapló is. A napló nagyon sokszor válságtermék, különösen, ha a művész ember írja A napló memoár és sokszor a napló befejezés is valamilyen válság esemény. Például Lesznai Anna akkor fejezte be a naplóírást 1945 ben, amikor hírt kapott arról, hogy meghalt a fronton az elsőszülött fia. De sokan, mint például Csáth Géza már gyerekkorában elkezdett naplót vezetni, és szinte haláláig vezette. Nagyon fiatalon kezdte Szentkuthy Miklós is, és ő is vezette a haláláig. Szentkuthy Miklós például eleve úgy írta a naplóját, hogy az grafikailag is élményt nyújtson majd az olvasónak, hiszen az övét, az egy részét csak halála után huszonöt évvel lehetett kinyitni, több részét halála után ötven évvel, 2018 ban lehet majd csak egyáltalán megnézni. A naplók a múzeum fennállásának hetvenedik évfordulójára nyílt kiállítás sorozat harmadik része. A mellette található termekben fotókat és tárgyakat nézhetünk meg. Minden tárgy, minden bejegyzés egy történet a mindenség peremén. A 19. Század végi Budapesten, a Városliget közvetlen szomszédságában elegáns polgári negyed fejlődött, ahol a tehetős polgárok mellett számos művész építtetett villát. Kőrössy Albert Kálmán fiatal építész 1900 ban költözött a saját maga és családja számára gondosan megtervezett villába a Városligeti fasor 47 ben. Illusztris szomszédságába ugyanis egyik oldalról a neves fényképész, Klösz György, a másikról Madarász Viktor festőművész telke határolta a frissen elkészült szecessziós csodát, amely valóságos műremek. Burjánzó díszítés, állatalakok és nimfák ékesítik, a tágas hallban pedig Róth Miksa ólomüveg ablaka. Utóbbi még a második világháborúban kapott bombatalálatot is túlélte, ahogy a színes kovácsoltvas lépcsőkorlát Korlát is. A Róth Miksa üveg azért, mert ahogy a parlamentben is ezeket az ólomüvegeket szétbontották és ilyen homokágyban deponálták. Egy érdekes adalék, hogy nagy valószínűséggel azért kapott a Kőrösi villa bombatalálatot, mert a Klösz épület vált célponttá, ugyanis ott a második világháború alatt hadi térképeket nyomtattak, tehát ez egy ilyen stratégiai célpont volt. A két épületnek a sorsa a második világháború után kapcsolódik össze, merthogy mindkét épületet államosították, és a nyomda funkciónak köszönhetően az Offset és Játékkártya Nyomda Vállalat költözött be először a Klösz épületbe. Átmenetileg itt a Kőrössy villában óvoda működött, és később a nyomdának a vezetősége költözött be ide a Kőrösi villába. A régi szép időkben a villa földszintjén szalont alakítottak ki, az emeleten hálószobákat és külön férfi, illetve női fürdőszobákat. Az alagsori kiszolgáló helyiségek konyhája étellifttel kapcsolódott a földszinti tálalóhoz. Mindez az 1900 as évek elején. Kőrösi abban az évben költözött be családjával a villába, amikor Zsolnay Vilmos, a pécsi Zsolnay Porcelángyárat világhírűvé tevő mester meghalt. Most azonban, még ha csak képletesen is, de Zsolnay is itt lakik a villa falai között. Ugyanis a Kőrösi villa tulajdonosa, Szabó András, az ország egyik legnagyobb Zsolnay gyűjtője közel ötven év alatt nagyjából ezer darab Zsolnay t vásárolt, amelyek most már megtekinthetők a villában előzetes bejelentkezéssel és tárlatvezetéssel. Hogy hogyan, hányféleképpen őrződhet meg a múlt, honnan tudunk rekonstruálni tereket, életeket? Abban a naplók, a korabeli lapok is rengeteget segítenek. Na és a hatalmas folyóiratbázis a Biszak Sándor által alapított Arcanum, ahol nem csak szavak alapján indíthatunk keresést, de egy egyedülálló arcképfelismerő szoftver segítségével felmenőinkre is rátalálhatunk akár 200 évvel ezelőttről. Nagyon sokszor sírunk a kiállításokon, tehát odajönnek a családok, aztán ők biztosan nincsenek benne az adatbázisban. Megtaláljuk a nagypapát, aki hadifogságból hazatért, vagy a költő nagymamát. A legjellegzetesebb történetek azok, amikor az arc keresőnket használják, feltöltenek egy fotót az illető személyről, és akkor olyan meglepő találatok érkeznek, amiknél nem említik a nevét a cikkben, hanem csak egy csoportkép a háttérben. Ők is felbukkannak. Kezdetben begépelték az oldalakat, aztán eljött a szkennelés időszaka, de a nagyalakú újságokkal az sem egyszerű feladat. Erre speciális gépeket kellett beszerezni. Számtalan fázis, temérdek munkaóra következik, míg végül egyetlen oldal is eljut addig, hogy kereshetővé váljon. Külön a képaláírások, a címszavak vagy épp a fotók alapján. Ebben a raktárban körülbelül két 2,5 millió oldal található, ami folyamatosan cserélődik. Azt szoktam mondani, hogy minden évben 80 százaléknál tartunk. Érdekes módon a következő évben is ott tartunk, mert mindig nő az a kör, ami a 100%. Tehát sosem gondoltuk volna, hogy az Egyesült Államokban emigrációban rengeteg lap jelent meg. Ezt is megpróbáljuk feltárni, hogy hol, merre lehetne megtalálni őket. Épp 80 millió oldal van az adatbázisban, a legnagyobb napilapoktól és folyóiratoktól kezdve a községi lapokon, a régi nagyvállalatok üzemi lapjain túl, hogy el ne vesszen a múlt, hogy megmaradjon a sok sokféle olvasat, amely örökségünk fontos része.

- Minden fotográfia időparadoxon, időn belüli időtlenség, mulandó örökkévalóság. Fényképezni nem más, mint kivonni a valóságból az időt egy pillanatra, majd visszaadni ezt a pillanatot az időnek. Írja Bartis Attila Az eltűnt idő nyoma című könyvében. A Néprajzi Múzeum időszaki kiállítása eddig soha nem látott sorozatot mutat meg. Az 1862 es londoni világkiállításra készült, sokáig rejtőzködő fényképek a magyar művelődéstörténet legkorábbi fotográfiai emlék anyagához tartoznak. Pillanatképek az alföldi és dunántúli polgárok, parasztok, uradalmi béresek és vármegyei szolgák változatos viseletéről, na és a korabeli Magyarország társadalmáról. - Nyolc évig, 1932 től 1940 ig laktunk a Csalán út 29 ben, csaknem ideális körülmények között. Írta Bartók Péter Apám című, 2004 ben megjelent memoárjában. Bartók Béla csak Budapesten, tizennégy helyen lakott. - Az Ady Emlékmúzeum bútorainak és berendezési tárgyainak nagy része eredeti. A váza, a kék szalon csillára, a tálalószekrény és Ady Kati is, igaz, ő már csak fényképen. - Füst Milán még azzal az instrukcióval indította korai napló füzeteit, hogy halálom esetén elégetendő. Néhány évvel később pedig már élete fő művének tartotta feljegyzéseit, és tudatosan dolgozott rajtuk. A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának gyűjteményéből most olyan kiállítás született, ahol a naplóbejegyzések a történelmi eseményekre vagy emblematikus dátumokra is reflektálnak. Akad itt olvasónapló, álomnapló, útinapló is. - A 19. Század végi Budapesten, a Városliget közvetlen szomszédságában elegáns polgári negyed fejlődött, ahol a tehetős polgárok mellett számos művész építtetett villát. Kőrössy Albert Kálmán fiatal építész 1900-ban költözött a saját maga és családja számára gondosan megtervezett villába a Városligeti fasor 47-be. Illusztris szomszédságába ugyanis egyik oldalról a neves fényképész, Klösz György, a másikról Madarász Viktor festőművész telke határolta a frissen elkészült szecessziós csodát, amely valóságos műremek. - Hogy hogyan, hányféleképpen őrződhet meg a múlt, honnan tudunk rekonstruálni tereket, életeket? Abban a naplók, a korabeli lapok is rengeteget segítenek. Na és a hatalmas folyóiratbázis a Biszak Sándor által alapított Arcanum, ahol nem csak szavak alapján indíthatunk keresést, de egy egyedülálló arcképfelismerő szoftver segítségével felmenőinkre is rátalálhatunk akár 200 évvel ezelőttről.