1. rész ((2013)) (nincs kh.) Feliratozva a Teletext 111. oldalán. (színes, film, 50 perc, 2013) "1900. május elsejének éjszakáján egy németországi magánszanatóriumban meghalt egy magyar festő: Munkácsy Mihály. Kilenc nap múlva temették Budapesten. Temetése nem a halottnak kijáró gyászszertartás volt. A halhatatlant ünnepelték." Munkácsy ha később születik, valószínű a film nagyon érdekelte volna. Hatalmas vásznai olyanok, mintha egy csodásan fotografált, drámai tartalommal teli, színes, szélesvásznú film egy kimerevített kockáját látnánk. Portréi viszont, mintha egy komoly drámai tartalommal bíró dokumentumfilm képkockái lennének. A kor nagy "szociológusa" is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Ebből az aspektusból mutatja be dokumentumfilmünk a festő életútját. Epizód Alkotók: Káel Csaba - rendező Fonyódi Tibor - forgatókönyvíró Lajos Tamás - operatőr Tálas Tünde - szerkesztő-riporter

1900 május 1-nek éjszakáján egy németországi magánszanatóriumban meghalt egy magyar festő, Munkácsy Mihály. Temetése 9 nappal később volt Budapesten. Jelen voltak a kormány és Budapest város vezetése talpig feketében, cilinderben. - Munkácsy már az 1890-es évektől nagyon betegnek érezte magát. Állandóan panaszkodott, derékfájás, fejfájás, szédülés, mindenféle panaszai voltak, de igazában, tényleg 1896-ban, pontosabban a millenniumi ünnepségek környékén Budapesten kerül abba az állapotba, ami már-már azt sugallja, hogy innen már visszafordíthatatlan. Szerencsére van egy levele, amit barátnőjének, ugye a Jeanne Chaplin-nek írt 1896 május végén, ahol arra panaszkodik, hogy rémesek voltak a millenniumi ünnepségek. Nagyon meleg volt az a május, és őneki díszmagyarban kellett végigállnia a megnyitó ünnepélyt, az operaházi estén gyakorlatilag rosszul lett. Németországba, Endenich-be került abba a szanatóriumba, ahol aztán gyakorlatilag az életét be is fejezte 1900 május elsején. A szanatóriumban a halottas szobát berendezték Munkácsy képeinek a reprodukcióival, a feje mögé a Golgota képét, melléje pedig a Krisztus Pilátus előtt kompozíciónak egy reprodukcióját helyezték. - A korabeli lapok szerint 300 ezer ember ment el Munkácsy temetésére. Döbbenetes szám, ha figyelembe vesszük, hogy Budapest lakossága a századfordulón nagyjából egymillió főt számlált. A város közel egyharmada rótta le kegyeletét. Temetése nem egy halottnak kijáró gyászszertartás volt. A halhatatlant ünnepelték. - Május 1-jén meghalt, május 9-én pedig eltemették Budapesten. És ez alatt a néhány nap alatt a művész kollégák egy fantasztikus ravatalt építettek a Műcsarnok elé, ami legalább 10 méter magas volt. A mai nap is nagyon sok embert érdekel Munkácsy sorsa, Munkácsy élete, tehát ez a kultusz ez ma is él. És hogy ha valami furcsa módon Munkácsyt ma újra kéne temetni, akkor biztos, hogy ma is százezrek kísérnék utolsó utáni útjára. - Munkácsy Mihály, a magyar festészet kivételes tehetségű és különleges sorsú egyénisége volt. A mostoha sorsú asztalosinasból világszerte ünnepelt és rendkívül sikeres festő lett. Képeiért Európa és Amerika gazdag műgyűjtői versenyeztek egymással. Az Egyesült Államok elnöke, Grover Cleveland megtiszteltetésnek tartotta, hogy találkozhatott vele. A XIX. század nyolcvanas éveiben a legnagyobb élő festőnek tartották. Munkácsy Mihály 1844 február 20-án született az akkor még a Magyar Királysághoz tartozó Munkács városában, bajor eredetű családba. Keresztlevele szerint Lieb Mihálynak hívták. A Munkácsy nevet 1863-tól használta. A Lieb család a XVIII. század elején települ át Magyarországra. A szülők, Lieb Leó Mihály és Reök Cecília voltak. Apja foglalkozása sóperceptor, azaz kincstári sótiszt. Munkácsy 4 éves, amikor az egész Európán végigsöprő 1848-as forradalmi hullám eléri Magyarországot. Az apa a forradalom és szabadságharc eseményei miatt jobbnak látja, ha a feleségét és öt gyermekét biztonságosabb helyre küldi. Az egész család Miskolcra költözik. A szülők azonban hamarosan meghalnak. Így az öt testvért, szétszóródva az országban, az anyai rokonság, a Reök család fogadja be. Munkácsy Mihály Reök Istvánhoz, nagybátyjához kerül Békéscsabára. - Nem nagyon jöttek ki egymással. A fiú szeretetre vágyott volna. És ez a Reök István nagyon szigorú, szeretetét soha kimutatni nem tudó ember volt, mindig csak követelményeket állított föl, a fiú nem tanult jól. Szóval voltak súlyos konfliktusok köztük, és végül is arra a következtetésre jutott, hogy nem való értelmiségi pályára. Tehát az lenne a legjobb, hogyha asztalosnak vagy szabónak, vagy valamilyen mesterséget kaphatna. "Fiam! Nincs módomban, hogy taníttassalak. Egyébként is, manapság jobb, ha valaki független, szorgalmas mesterember, mintha szegény úrféle, aki állás után szaladgál. Nem lennél asztalos?" - Az ifjú gyerekfejjel nem mérve fel pontosan helyzetét, örömmel mond igent. Három éven át Lang György, békéscsabai asztalosmester segédjeként dolgozik, majd bizonyítványt szerez. Nagybátyja ugyan szerződésben rögzíti unokaöccse alkalmazásának feltételeit de a fiúra így is siralmas életkörülmények várnak. "Elragadtatással állottam meg a ládák, ágyak és egyéb parasztbútorok láttára, amelyek a folyosóra voltak halmozva. Kékre festett alapon fehér, zöld, vörös virágokkal. Rajzolgatás közben mindent elfelejtettem. Nem láttam, nem hallottam semmit. Míg csak álmodozásomban Lángi mester oldalba nem vágott és visszataszított a valóságba." - 1858-ban Aradra megy, ahol hosszas keresgélés után egy Albrecht nevű asztalosnál talál munkát. Fizetése igen kevés. Körülményei nagyon rosszak. "Hat hónapon át nem ettem meleg ételt. Csak kenyeret, szalonnát meg néha egy kis sajtot. Ez az életmód nagyon legyengített." - Aradon ismerkedik meg Paál Lászlóval, későbbi jó barátjával és festőtársával. Az aradi évek során elszenvedett nélkülözések miatt súlyosan megbetegedett és visszatért nagybátyjához, aki ekkor már Gyulán lakott. A lábadozás ideje alatt rajzórákat vett Fischer Károly gyulai rajztanártól, aki főként cégtáblák festésével foglalkozott. 1861-et írunk. Munkácsy 17 éves, amikor Fischer műhelyében megismerkedett Szamossy Elek akadémiai végzettségű vándorfestővel. Mivel tehetségesnek találta az ifjút, Szamossy rábeszélte Reök Istvánt a pályamódosítás engedélyezésére. A nagybácsi beleegyezése után maga mellé vette Munkácsyt tanítványnak. Neki köszönhető, hogy Munkácsyból festő lesz. - 60-tól 62-ig vele dolgozott, magával vitte, és 62-ben visszamentek Aradra. Munkácsynak az egy hihetetlen élmény volt, hogy ő, a kis mindenki által megvetett és lenézett asztalosinas most Szamossy Elek festő úr segédjeként jelenhetett meg a társaságában a Vidovszky fiúk előtt is, és hát Paál Lászlóval is ekkor ismerkedett meg és ekkor kezdték el a barátságukat mélyíteni, ami azután egy életen át tartott. "Szamossy igazán megszeretett. És nem csak festeni tanított, de nevelt is. Igyekezett fogyatékos képzettségemet pótolni. Világi és művészi ismereteim gyarapítása közben teltek, múltak a napok. Az elsővel azért foglalkoztam, mert tudtam, hogy szükséges, a másodikhoz pedig szívvel-lélekkel vonzódtam." - Munkácsy tanulmányokat készít, amelyek később nagy hasznára lesznek. Reggel öttől nyolcig történelmet, mitológiát tanul. Délutánonként anatómiával foglalkozik. Este tervezget, rajzol. Szamossy megtalálja a kulcsot a kis Munkácsy lelkéhez. Önállóságot enged neki. Munkácsy gyermekkori rajzai részben elvesztek. De maga sem törekedett a megőrzésükre. Emlékezéseiben hangsúlyozza, hogy nem volt csodagyerek, vagyis rajzai, vázlatai nem különböztek a vele egykorúak hasonló próbálkozásaitól. Az első rajzokat 1861-re datáljuk. - Szamossy akadémiai képzettségű festő volt. Az ő módszereiről azt írja Munkácsy, hogy nem igazán voltak akadémiaiak, ugyanakkor mégiscsak gipsz, gipszminták után rajzolt, ami ugye az akadémiai tanításnak az alapfeltétele. Anatómiával is foglalkozott, ahogy írja, napi egy órát, úgyhogy az alapokat mindenképpen megkapta Szamossynál is. - Aradról Ormós Zsigmond műgyűjtő meghívására Buziásra költöznek. Munkácsy itt lát először igazi műalkotásokat. Ekkoriban készülnek első komolyabb munkái, mint például a Felolvasás. Munkácsy fantáziáját felgyújtják a tapasztalás adta élmények, és az Ormós gyűjteményben látott festmények. De még nem rendelkezik mesterségbeli tudással és azokkal a kifejezőeszközökkel, amelyeket csak rendszeres tanulmányok útján lehet elsajátítani. 19 évesen elválik Szamossytól, és 1863 októberében Pestre érkezik, ahol mestere ajánlólevelével felkeresi az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkárát, Harsányi Pált. Ő ajánlja a Magyar Nemzeti Múzeum képtárát vezető Ligeti Antal figyelmébe az ifjú festőt. - A legenda szerint Harsányi azt mondta neki, hogy fiam, maga az lesz a festészetben, mint Petőfi a költészetben. Tehát azt a bizonyos magyaros, zamatos egyéni és minőségi hangot és új hangot, amit Petőfi jelentett, azt majd Munkácsy fogja a festészetben elérni. Ligeti Antal vette mondjuk úgy, hogy szárnyai alá Munkácsy Mihályt. Intézett Munkácsy számára ösztöndíjakat, amivel ő Bécsbe, később aztán Münchenbe is kijutott. Munkácsy hosszú ideig hálás volt Ligeti Antalnak a támogatásért, és folyamatosan levelezett is vele. A párizsi sikereiről is mindig beszámolt tisztelt Ligeti úrnak. Olykor Ligeti bácsinak szólítva ezt az 50-60 éves művészt. Munkácsy pályakezdésében Ligeti Antal játszotta a legmeghatározóbb szerepet. - Első pesti művének a Regélő honvédet tarthatjuk. A festményt feltehetően még Gerendáson kezdte el. De Pesten fejezte be Harsányi biztatására. A Regélő honvéddel Munkácsy még erejét meghaladó vállalkozásba fogott ugyan, de a kép mégis értékes. Jelentősége vetekszik a Münchenben festett műveivel. A pesti alkotóévek alatt Munkácsy leginkább portrékat fest. Ez a fő kereseti forrása. 1863-ban készült el Sonnenschein Regina arcmása. A következő évben Kerstinger György kereskedő portréja és a pécsi Reök család tagjainak arcképei. A portrék a század közepén elterjedt klasszicizáló romantika, ismertebb nevén biedermeier stílusában készültek, és némelyik határozott karakter ábrázolásról tanúskodik. 1864-ben elkészült néhány életképe. A Felolvasás újabb változata, a Kukoricapattogtatás és több arcképe. - A Felolvasást a szakma úgy tartja számon, hogy az volt az első olajképe. Valószínűleg az is Gerendáson készült. Egy jelenetet próbál ábrázolni, hogy valaki felolvas és a többiek pedig figyelnek rá és kapcsolódnak valamilyen formában. Csakhogy ez nem sikerült még neki eléggé jól. A kezdő festő összes botladozásai felfedezhetőek a képen, mert túl merevek az alakok, nem nagyon tartanak egymással kapcsolatot, az egész olyan ügyetlen. Míg a 65-ben készült Falusi felolvasás, amit szintén elvitt magával Bécsbe és ott fejezett be, az már egy sokkal jobb munka. A szereplők egymással kapcsolatot tartanak, figyelnek arra, amit felolvasnak, tehát tükröződik az arcukon mindaz az érzelem, amit a hallott szöveg kivált belőlük. - Az 1865-ben kezdődő bécsi tanulmányokat az Országos Magyar Képzőművészeti Társaság támogatása és a Kukoricapattogtatás című képének eladása is elősegíti. Ezek az összegek elegendőek ahhoz, hogy nagyobb gond nélkül kezdhesse el munkáját az osztrák fővárosban. Bécs legfőbb vonzereje a Művészeti Akadémia, amelynek egyik vezető és iránymutató mestere Karl Rahl. Rahl a magyar művészeti körökben igen népszerű volt. Szűkebb tanítványai közé tartozott többek között Than Mór, Ligeti Antal és Lotz Károly. Munkácsy Than és Ligeti tanácsára Rahl osztályába kérte a felvételét. De csalódnia kellett, mert az előkészítő osztályba került, ahol szigorú és ellentmondást nem tűrő tanárai voltak. "Ami ittlétemet illeti, csak annyit bátorkodom megemlíteni, hogy az Akadémia küszöbét erősen koptatom. Szorgalmas vagyok és iparkodom." - Az Akadémia tanárai nem művészi alkotásokat kívánnak a növendékektől, hanem korrekt és precíz tanulmányokat. Bár nem Rahl foglalkozik vele, mégis ő gyakorolja rá a legnagyobb hatást. Rahl azt hangsúlyozta, hogy lehetőleg a színek intenzitására, bársonyos mélységére kell törekedni. Ne legyen bágyadt, színtelen a kép, mint a biedermeier festőknél. Az olasz művészet történetében jól tájékozott Rahl hatására fordul Munkácsy érdeklődése a régi mesterek felé. Nagy hatást gyakorol rá a bécsi Belvedere Képcsarnoka. Elragadtatással beszél Rubens nagy képeiről, de úgy tartja, hogy lehetetlenség Rubensig felemelkedni rajzban és főleg színekben. Még egy meghatározó művészi élmény éri Bécsben. Ez a Ludwig Knaus Bűvészinas című képével való találkozás. A bécsi Knaus élmény döntő és mélyreható. Hatására a Rubens és Rahl bűvkörében élő Munkácsy megtalálja önmagát. Elbűvöli a sokféle ábrázolás típus, az érzelmi megjelenítésben rejlő lehetőségek. Az Akadémia mellett természetesen további képeken dolgozik. A Bécsben készült képek legjelentősebbike a Húsvéti locsolás. Viharos hatású a festmény. Nyers, paraszti ereje szétfeszíti a Lotz Károly-féle életképek nyugalmas idilljét. Egy drámai tehetség tör be vele a magyar festészetbe, aki erejét még humoros és vidám témán próbálgatja. Bécsi tanulmányai alatt készíti el Munkácsy a Búsuló betyár című képet, amely korának egyik jellegzetes témáját, a betyár tematikát dolgozza fel. - A betyár tematika nagyon népszerű volt az 50-es, 60-as években is, a pesti újságok rengeteget írtak a betyárokról, elsősorban negatív dolgokat, mert közöttük elég komoly köztörvényes bűnözők is voltak, rablók, lótolvajok. Ők lázadók voltak. Mi több, kifejezték, és ez itt az igazi lényeg, a szabadságvágyat. Méghozzá a magyar nép szabadságvágyát. És ennek a szimbólumává váltak a betyárok. És ilyen értelemben foglalkozik velük Munkácsy is és még sokan mások. Egy nagyon kedves anekdota is fűződik hozzá, hogy nagyon szeretett volna már egy élő, igazi betyárt látni, és megvesztegette a kocsmárost, hogy hagy üljön be a sarokba és rajzoljon le egy ilyen betyárt, amikor ők bejönnek oda. És ez meg is történt. Bejöttek többen, és ő bőszen rajzolgatott és úgy látszik nagyon jól sikerültek a rajzok, mert a betyárnak eszébe jutott, hogy a rajz alapján felismerhetik. Ezért aztán összetépte a rajzot és kidobta őt a kocsmából. Ő már egy másik fajta betyártípust ábrázol. Nem azt a szokásos mulatozó, dorbézoló, csárdában vagy utcán duhaj életmódot folytató betyárt ábrázolta, hanem egy asztalra boruló, erősen búsuló betyárt, akinek minden oka megvolt erre, mert a kármentőn ott volt az elfogatási parancs, az ajtóban már állt egy asszonyka, aki törölgette a szemét, tehát lehetett tudni, hogy ezt a betyárt rövidesen elfogják. Ez az érzelmi állapot pedig nagyon hamar megtalálta a közönség felé az utat. - Munkácsy bécsi tartózkodása alig tart fél évnél tovább. Nem sokkal azután, hogy beiratkozik az Akadémiára, megemelik a tandíjat, amit már nem tud kifizetni. A tandíjfizetés elmulasztása miatt kizárják az Akadémiáról. Határozatban hangsúlyozzák, hogy a döntés annak ellenére született, hogy kiváló tehetség és szorgalma dicséretes. A Pestre visszatérő Munkácsy élete nem alakul zökkenőmentesen. 1866 tavaszán majdnem elveszíti a látását. Kiújul egy asztalos korában szerzett szifilisz szövődményeként jelentkező szembetegsége, ami megvakulással fenyegeti. Hat hétig lábadozik a Rókus kórházban. Kezdetben úgy látszik, hogy a balszeme menthetetlen. Később azonban a gondos kezelés hatására az is gyógyulni kezd. Ekkoriban készült művei körül a fontosabbak: a Petőfi búcsúja a szülői háztól, a Paraszt-interieur és néhány arckép. A Bécset követő pesti tartózkodásának viszonylag kevés alkotása csak részben magyarázható betegségével. Ligeti fontosnak tartja az akadémiai képzést, amire a bécsi kudarcot követően München látszik a legalkalmasabbnak. A Képzőművészeti Társulat ösztöndíjjal támogatja Munkácsyt. Ligeti ajánlólevelet ad neki Wilhelm Kaulbach-hoz, a nagynevű történelmi festőhöz, a Müncheni Akadémia igazgatójához. Munkácsy 1866 őszén érkezik Münchenbe. A bajor főváros ebben az időben Közép-Európa képzőművészetének centruma. Az Akadémiát Wilhelm von Kaulbach vezette, a történetfilozófiai festészeti irány utolsó nagy képviselője. Munkácsy egy olyan akadémiára érkezik ahol az uralkodó szemléletmód éppen ellentétes az ő elképzeléseivel. Még nem tudja, legfeljebb sejti, hogyan akar festeni. De azt nagyon jól tudja, hogy hogyan nem akar. "Az itteni létem aligha lesz olyan kedélyes, mint a bécsi volt annakidején, de mindenesetre hasznosabb. Itt piktor annyi, mint nálunk a szúnyog szép nyári estén." - Az Akadémián egy magyar professzor, Wagner Sándor tanítványa lesz, aki így emlékszik vissza Munkácsyra. "1867 és 68-ban volt tanítványom. Valamennyi akkori tanítványom közül mondhatom, ő volt az, ki legnagyobb önmegtagadással, sőt szenvedéllyel dolgozott, s naponta alig várhatta már korán reggel a munka kezdetét." Munkácsy lelkes és fáradhatatlan. Pedig komoly anyagi nehézségekkel küzd. Ösztöndíj iránt folyamodik a Bécsi Helytartótanácshoz. 1867 nyarán rövid időre visszatér Pestre. Megállapodik a Vasárnapi Újság, illetve a Magyarország és a Nagyvilág szerkesztőségével, hogy a két lapnak rendszeresen küld rajzokat és tudósításokat a párizsi világkiállításról, ahová az ösztöndíjból szándékozik elutazni. 1867 októberének idusán utazik el Párizsba. - A párizsi világkiállítás 1867-ben rendkívül grandiózus volt és lenyűgöző. Munkácsy itt találkozott Courbet képeivel. Találkozott Francois Millet képeivel, Millet a század első felének volt az egyik legkiemelkedőbb alkotója, mindvégig rendkívüli nagy hatást gyakorolt valamennyi művészre, akik megfordultak Párizsban. - A párizsi élmények hatására átfestette, már a realizmushoz közelítve, a Dűlő szénásszekér című képének első változatát és elkészítette a Vihar a pusztán és az Árvíz című képeit, melyek Adolf Lier és Eduard Schleich hatását tükrözik. - Ennek a két festőnek a hatása később, a későbbi tájképein, illetve ezen a kettőn egyértelműen megmutatkozik. Tehát hogy a természetnek egy bizonyos kivágata, kontraszt hatásokra épül. Ha az Árvizet tartom müncheni hatású képnek, ezen nagyon-nagyon szépen meg lehet már figyelni azt, hogy hogyan sajátította el nyilván az akadémián a kompozíciós felépítést, nagyon klasszikus háromszög alakú kompozíció figyelhető meg. Az előtérben látszik egy búsuló nő, aki a fejét a kezébe hajtja, a háttérben is több ilyen görnyedt figura, oldalról is. Nagyon sok olyan mozdulat, gesztus van rajta ezen a képen, amelyeket nyilvánvalóan egy ilyen akadémiai oktatásban sajátított el. - Akárcsak Pesten és Bécsben, Munkácsy Münchenben is szorgalmasan látogatja a képtárakat, ahol Teniers és Van Dyck műveit másolja szorgalmasan. München jelentősége, hogy megjelenik művészetében a tekintetek, a pszichológiai elem kifejezésével való komponálás, mely művészetének szinte élete végéig legfőbb sajátossága lesz. 1868 júliusában ismét Magyarországon van. Olyan elhatározással utazott el Münchenből, hogy tanulónak oda többé nem tér vissza. A magyar forradalom és szabadságharc 20. évfordulója alkalmából Szokoly Viktor megbízásából a készülő Honvéd-albumba dolgozik olyan művészek társaságában, mint Szinyei Merse Pál és Benczúr Gyula. Ekkor készül az Isaszegi csatatér című képe két változatban és néhány rajz. Ligeti tanácsát és ajánlatát kérve Düsseldorfba akar utazni Ludwig Knaus-hoz, hogy nála tanuljon tovább. Munkácsy 1868 október közepén érkezik Düsseldorfba és kisebb megszakításokkal, 1871 végéig tartózkodik ott. Düsseldorf jelentős állomás a világhír felé vezető úton. Ez a három év művésszé érlelődésének ideje. Munkácsy legújabb műveit, az Árvizet, az Újoncozást és az éppen elkészülő Főkötőt bemutatja a híres festő-tanárnak. A Ligetinek rendszeresen írt levelek állandóan visszatérő motívuma a késedelmes pénzküldés miatti panaszkodás. "Ligeti úr azt mondja, hogy sokat írjak itteni életem folyásáról. Erről először is azt írom, hogy az én életemnek nincsen folyása. Az én életem egy álló tó, mely medrében egyformán áll, néha felkorbácsoltan az élet viharától." - A szorgalmas munka mellett mesterségbeli problémákkal is foglalkozik. Ekkor alakítja egyénivé az aszfaltos technikát, amelyet még Münchenben sajátított el, de érdeklődik másfajta festői eljárások iránt is. Első jelentősebb düsseldorfi munkái közé tartozik az egyik leghíresebb festménye, az Ásító inas. - A kép eredeti címe egyébként Hajnalpír. Hogy hajnalban ki kell kelni az ágyból. Ezeket ő számtalanszor átélte. Lang György, és ahogy ő nevezte Langi úr műhelyében, és csak az az érdekes, hogy ez a kép azért még azt a sok szenvedést annyira nem tükrözi, mert egy kicsit még benne van a düsseldorfi anekdotázó életkép festészet hatása, nem érezzük ezt még olyan drámainak és olyan tragikusnak. Ellenben készült hozzá egy fejtanulmány, amely már sokkal jobban visszaadja azt a szenvedést, azt a fáradtságot, azt az elgyötört arcot, ami az inast akkor, abban a pillanatban jellemezte és a tónusfestéssel csodálatosan érzékelteti és egységbe foglalja ezt az egész képet, úgyhogy igazából az Ásító inas tanulmányfejét szokták Munkácsy realista életműve első darabjának tekinteni. - A képek alapozására ettől az időtől kezdve az aszfaltot használja, amelyet hol egész lazúrosan aláfestve, hol szinte plasztikusan modellálva, nem egyszer puszta kézzel visz fel a fára vagy vászonra. Ez a nehezen megszilárduló szerves festékanyag okozza képeinek sötétedését, de biztosítja ugyanakkor azoknak mély tüzét és tónusbeli összefogottságát. - A XIX. század második felében általánosan elterjedt gyakorlat volt az, hogy a festők egy aszfaltozott alapozásra festettek. Szükségük volt ahhoz a romantikus, sötét festői hatásnak az eléréséhez az aszfaltra, amit minden áron meg akartak valósítani. Sötétbarna alapból indította a képet, fölrakta a világos foltokat, amiket egyre jobban világosított. A végén már drámai erővel jelenített meg bizonyos dolgokat, úgy, hogy tömény, pasztózus fehér foltokat rakott föl a képeire. - Az Ásító inassal Munkácsy nagy sikert ér el Düsseldorfban. A magára talált festőt nagy tervek foglalkoztatják, de szorongó érzések is nyomasztják. Még mindig nem bízik eléggé önmagában. Jóllehet festői minőségben már Knaus fölé emelkedett, még mindig őt tekinti példaképének. De tőle nem kaphat segítséget, problémái pedig sokasodnak. "Dolgoztam én szakadatlanul, de nem szerettem azt, amit csináltam. Mikor a palettát kezembe vettem, nem ment a munka olyan igazán, mint régebben. Mikor még kevesebbet tudtam, de azt hittem, hogy Isten tudja, micsoda remekmű lesz abból, amit éppen csináltam. Úgy járkáltam egyik műteremből a másikba, mintha elvesztettem volna valahol valamit, s azt keresgélném. Minden héten más modorba zökkentem. Ma az egyik piktort utánoztam, másnap meg a másikat. Olyan szerencsétlenül éreztem magam, mint egy kivert kutya." - Ebben a zaklatott lélekállapotban fogalmazódik meg benne annak a festménynek az ötlete, melynek köszönhetően elindult a szakmai elismerés felé. Ez lesz a Siralomház. Miután elkészítette a kép első vázlatát, megmutatta Knausnak. Knaus azonban egészen ridegen azt tanácsolta neki, hogy ne fecsérelje az idejét ilyen vakmerő és erejét túlhaladó dologra. Egyszerűen irigy volt. Nagyon jól tudta, hogy Munkácsy meg tudja festeni a Siralomházat. - Ennek a készüléséről is folyamatosan beszámolt Ligeti Antalnak, hogy már alig van pénze a modellekre, hogy jó lenne, ha Ligeti úr intézné, hogy azt a pár száz forintos ösztöndíjat, azt minél előbb elküldenék, hogy be tudja fejezni a képet. - Amikor ő kikerült Münchenbe, majd Düsseldorfba, akkor nem volt pénze igazán modellre. Az ő szerény kis ösztöndíjának és pénztárcájának alig volt megfelelő a napi modellpénz, tehát takarékossági okokból rájött arra, hogy egyszerűbb, hogyha a beöltöztetett modelleket lefotózza és fotó alapján dolgozik. Ügyelt arra, hogy milyen embereket, színészi képességgel rendelkező modelleket válasszon ki. Járta az utcákat naphosszat és kereste a megfelelő modelleket. Itthonról vitt magyar paraszti viseleteket, beöltöztette a figurákat... - Munkácsy majdnem mindegyik nagy zsánerkompozíciójához készített tanulmányokat. A Siralomházhoz is. Rengeteg tanulmányt ismerünk, a falnál zokogó feleség, leendő özvegy alakját, a gyerek figura az nagyon sokszor felbukkan aztán a későbbi Munkácsy képeken is. Az elítélt alakját többször feldolgozta, a kép után is egyébként több verzióban megfestette az egyalakos Siralomházat. Ahol csak az elítélt rab, illetve a hátterében az egykedvűen falnak támaszkodó fegyveres őr látszódik. - A kép témája az, hogy a halálra ítélt betyár az akkori szokásoknak megfelelően fogadhatja, vagy inkább bemehetnek hozzá a hozzátartozói és búcsút vehetnek tőle. A betyár ül az asztalnál és a az arcán és egész mozdulatán, mindenen látszik az elkeseredés, a düh, mert hogy a földre csapott biblia, az összeszorított keze nagyon erős belső vívódásról és indulatokról tanúskodik, míg van, aki közönyös, van aki kicsit kárörvendő, van, aki kétségbeesett, van aki sír, van aki iszonyodik és valójában ez volt a Siralomháznak a lényege. Hogy egy olyan szituációt rögzítsen, amelyben emberi érzelmeket, érzelmeket tudott magasabb szintre emelni és azt közvetíteni tudta. - Nem teljesen világos, hogy ki az az elítélt figura. És ezt a korabeli párizsi kritika is észrevette és a kép egyik erényének erényeként fogalmazták meg. Hogy nem tudjuk, hogy itt egy szabadságharcost látunk, aki vár a kivégzésére, vagy egy haramiát, egy banditát. És tényleg, ez mind a mai napig egy erős hatása a képnek, hogy nem tudjuk, hogy együttérezzünk ezzel a figurával vagy sem. "Kész a képem. Kész a Siralomház. Tegnap bekopogtatott hozzám Knaus. Hevesen megszorította kezemet és bocsánatot kért tőlem, hogy rajzom bemutatásakor oly kicsinylőleg nyilatkozott velem szemben." - Munkácsyt nem kellett sokat győzködni. Úgy dönt, hogy a képet elküldi a Párizsi Szalon legközelebbi bemutatójára. Szeptember 30-án már arról tájékoztatja Ligetit, hogy egy ánglius, bizonyos Wilstack, aki egyébként egy amerikai gyáros volt, tízezer frankért, ami akkoriban négyezer magyar forintnak megfelelő összeg, megvette a képet. Munkácsy anyagi helyzete ettől a pillanattól kezdve megváltozik. Négyezer magyar forint akkoriban egy kisebb vagyon. Véget ért a nélkülözés. Munkácsy sajnálja, hogy Pesten nem tudja bemutatni a képét, mert ahogy elkészül, küldenie kell Párizsba a Szalonba, ahonnan aztán Wilstack azonnal viszi tovább Angliába. - A Szalon kétségtelenül az év legfontosabb művészeti eseménye volt, ugye a művészek erre vártak szinte egész évben és aktívan készültek a Szalonra minden évben. Igazából ez nagy lehetőség volt számukra, főleg a fiatalabb, kevésbé ismertek számára, hogy hírnévre tegyenek szert illetve bemutassák az alkotásaikat, esetleg el tudják adni őket. - Hihetetlen mennyiségű képet mutattak be a Szalon kiállításain. Nem volt ritka az, hogy két-háromezer vagy annál több alkotást szerepeltettek úgy kiállítva, hogy ahogy ugye annak idején is, korabeli ábrázolásokon is látjuk, gyakorlatilag a padlótól a plafonig kisakkozva, kikockázva, és komoly harc ment azért, hogy kit hova helyeznek. Az akasztó bizottság, ugye itt nagyon komoly viták voltak, hogy miért a mennyezetre rakták, miért a hátsó terembe, miért ide meg miért oda. - A Siralomház tulajdonképpen abban a pillanatban megnyerte a Szalon egyik aranyérmét, amikor az alkotást tartalmazó ládát kibontották. A közönség izgatottan várja a nehezen kimondható név viselőjének megjelenését, de Munkácsy nem vesz részt a díjátadáson. Az újságból tudta meg, hogy A halálraítélt utolsó napjai című kép nyert a Szalon kiállításán. A Siralomházat ugyanis ezen a címen nevezte be. El sem hitte. Azt hitte sajtóhiba. Biztosan van még egy Munkácsy és az nyert. A korabeli francia kritikák zajosan éltetik Munkácsyt. Képét többen a Szalon legjobb művének tartják. - Mikor bemutatta a Siralomházat, akkor írtak róla először, de nagyon sokan, a kritika igazából nagy lelkesedéssel fogadta ezt a fiatal, ismeretlen és külföldi festőt, nagyon sokat írtak róla. - Munkácsy egyszerre ünnepelt művész lett. Düsseldorfban és Pesten egyaránt kiélvezi a sikert. Pár hónapos Pesti tartózkodás után, 1870 őszén ismét Düsseldorfba megy, ami a porosz-francia háború miatt megtelt tisztekkel, menekültekkel, hadifoglyokkal. A katonák elbeszélései felidézik benne a szabadságharc eseményeit mesélő katona figuráját. Az emlékek képpé formálódtak és megszületik a Tépéscsinálók ötlete. Két évig dolgozott rajta, de ez nem kapott olyan pozitív kritikai visszhangot, mint a Siralomház. A szabadságharcos nemzeti eszme kifejezése Munkácsy képének alapvető szándéka. A kortársak mégsem értékelik eléggé a művet. Állandóan a Siralomházra emlékeznek vissza. Munkácsy düsseldorfi magányában egyre jobban vágyakozik régi barátja, Paál László után. A nyár folyamán Munkácsy Paál László hívására Hollandiába utazik. 1870 karácsonyán megismerkedik a de Marches házaspárral. A báró már látta a Siralomházat és örült, hogy annak alkotójával személyesen is találkozhat. Ettől kezdve a bárónővel levelezésben állnak és feltehetőleg gyakrabban találkoznak. "Tisztelt Nagyságos Asszonyom! Ezerszer kérem, bocsásson meg neveletlen hallgatásomért. De mindig azt vártam, hogy valami örvendetest írhassak magamról. Tudtam, hogy barátsággal viseltetik szegény fejem iránt, úgyhogy rosszul esnék, ha minden bosszúságomat megírnám. Ezért semmit sem mondok róluk." - A levelezésből sejteni lehet, hogy 1871 tavaszán Munkácsy meglátogatta a házaspárt Luxemburgban lévő birtokán. De Marches bárónő polgári származású volt, Cécile Papier-nek hívták. A baráti bíztatás és a Cécile iránt táplált férfiúi érdeklődés jótékonyan hat Munkácsyra. Már nem tart sokáig a düsseldorfi élet. Meglátogatja Zichy Mihály festő, és rábeszéli, hogy költözzön Párizsba. Munkácsy olyannyira elhatározza magát Párizs mellett, hogy a weimari akadémia tanári meghívását is visszautasítja. Váratlanul összecsomagolja a holmiját és 1871 novemberében Párizsba költözik. Ez az elhatározása a világhírűvé válás igazi kezdete. De Marches báró úgy gondolta, hogy a Siralomház festőjéhez nem méltó egy kis düsseldorfi hangulatú műterem, és rábeszéli Munkácsyt, hogy a hírnevének megfelelő műtermet és lakosztályt béreljen. Munkácsy beköltözik a báró által ajánlott reprezentatív műteremlakásba. A környezetváltozás azonban csak fokozza a lelkében uralkodó elégedetlenséget és meghasonlást. Nem halad a munkáival, pedig sürgetik a határidők. Alkotói válságban szenved, fél a sikertelenségtől. Nem először érez így. Mindezt jól szemlélteti Ligeti Antalhoz írott levele, melyben megfogalmazza szorongásait. A Siralomházzal elért sikert sem tehetségének, hanem szerencséjének tudja be. A vélt sikertelenség kiküszöbölésére hozzákezd egy új témához, az Éjjeli csavargókhoz. De ebben a munkájában sem talált örömet. Minden reményét elveszítve csavarog a párizsi utcákon. De Marches tudomást szerez az állapotáról és meghívja magukhoz a család Colpach-i birtokára. Munkácsy elfogadja a meghívást és 1872 februárjában Luxemburgba utazik. De itt sem talál magára, öngyilkosságot kísérel meg. Kiugrik a kastély ablakából. Szerencsére nem történik komolyabb baja. - Nagyon el volt keseredve, miután a Siralomházat megfestette, próbálkozott más képtémákkal, de úgy érezte, hogy azok nem sikerültek. Ekkor már ismerte Cécile Papier-t még De Marches báróként, és ahogy Paál Lászlónak egy leveléből megtudjuk, első látásra beleszeretett azon a bizonyos düsseldorfi vacsorán, és hát nagyon kétségbe ejtette őt az a gondolat, hogy Cécile-nek férje volt. - Munkácsy az első hollandiai találkozásuk óta heves érzelmeket táplál Cécile iránt. Talán már ekkor, Colpach-on kezdődött a meghittebb kapcsolat Munkácsy és De Marches felesége között. A Colpach-i tartózkodás helyre billentette lelki egyensúlyát és négy freskót festett a kastély egyik szobájába. Párizsba visszatérve sorra befejezi a régebben elkezdett, de félbemaradt képeit. Ilyenek például a Búcsúzkodás, a Köpülő asszony, a Kenyérszegő nő. Lassacskán anyagi helyzete is rendeződni kezd. Goupil, aki 1878-ig Munkácsy műkereskedője, 40 ezer frankot fizet a végre elkészült Éjjeli csavargókért. Munkácsy a bécsi világkiállításra szánta a festményt és nem tervezte az eladását. De Goupilnak sikerül meggyőznie. A festmény egy lassan haladó menetet ábrázol. Az éjjeli csavargók egy csoportját, amint a hajnali szürkületben a zsandárok börtönbe kísérik őket. Az Éjjeli csavargók a legrosszabb állapotban lévő Munkácsy kép. 1987-ben a Nemzeti Galéria által kezdeményezett programban több Munkácsy képet megvizsgáltak és restauráltak. - Azt mondhatjuk, hogy az Éjjeli csavargók az, amin a legtöbb részlet már nem látható. A régi reprodukciókon világosan felismerhetőek a házak, felismerhető egy utcai kandeláber, ami az egyik ház oldalára van erősítve, de ezek sajnos ma már nem látszanak. Lehet, hogy ezt a képet meleg helyen tartották és a meleg az ismét megindította a méhviasznak a mozgását és ez a mozgás, ez kihatott a festékrétegre is. Szakszerűen ezt úgy mondják, hogy gyorsan kialakulnak a korai repedések - 1873 tavaszán a párizsi és londoni világkiállítás mintájára Bécsben is világkiállítást szerveznek. Munkácsy öt festménnyel képviselteti magát. Ezek közül leghíresebb a Köpülő asszony című képe. - Realista életkép festészetének ez a legkiemelkedőbb alkotása, ez a gyöngyszeme. És ezt azért sikerült neki megvalósítania, mert megint a lélektani szituációra összpontosított teljesen agyongyötört, sokat szenvedett asszony arcát látjuk, akinek az elsoványodott keze, ruházata, minden árulkodik arról, hogy milyen környezetben él és dolgozik, hol tölti a mindennapjait, a mindennapi robot és annak az egyhangúsága, szürkesége szinte sugárzik a képből. Áll ott egy kislány is, ami érdekes, mert több képén is előfordul ez a kislány. Végvári Lajos azt a következtetést vonta le, hogy a kislány alakjában tulajdonképpen azt akarta kifejezni, hogy ebben a környezetben bizony erre a leánykára is hasonló sors vár. - 1873 októberében Paál László meghívására Munkácsy Barbizonba utazik. A barbizoni mestereket Diazt, Rousseaut, de leginkább Millet-t mindig nagyrabecsülte. Barbizonban születik a Cigányok az erdőszélen című festmény, amit a 2008-as kecskeméti Munkácsy kiállításig, évtizedekig nem ismerhettünk, vagy csupán fekete-fehér reprodukción láthattunk. Újra feltöltődik energiákkal. Életkedve visszatér. Barbizonban kezdi el a Rőzsehordó nő című alkotását, amit Párizsba visszatérve fejez be. A festmény a realista korszak egyik emblematikus művének tekinthető. - A Rőzsehordó nőnek tényleg ez a varázsa, hogy ott ül az erdő közepén egy darab idősödő, lehet hogy középkorú asszony, munkától elgyötörve, de mégis ahogy ráesik a fény és a színes ruhája ... tehát a francia trikolor színeiben ott ül ez az asszony, valahogy fölmagasztosodik. A munkája is, az egyszerűsége is, és ez az, amibe úgy érzem, hogy Munkácsy kicsit túl is lép. A régi jelenetező, sokalakos zsánerképeken. Nem beszéli túl a kompozíciót és a motívumot. Egy figurára koncentrál, de abban minden benne van. Mind a mai napig ez egyébként, szerintem a Rőzsehordó nő varázsa, hogy modern kép, nagyvonalúan, elegánsan festett kép és kiváló állapotban fönnmaradt kép. - A barbizoni impulzusoktól felfrissülve készíti el akkoriban egyik fő művét, a Zálogházat, amit 1874-ben állított ki a Párizsi Szalonban. - A magyar festészet történetének az első modern, nagyvárosi életképe. Még akkor is, ha Franciaországban látjuk ezt a zálogházat. De egy városi tematika. Pontosan fölismerhető a szituáció, egy szegény asszony, aki nyilván próbálja az utolsó kis kincseit zálogba adni, hogy valahogy fenntartsa a napi életvitelét, és ott állnak a zálogház körül ugyanazok a figurák, akikkel ma is találkozunk a műkereskedéseknek a környezetében. Nepperek, akik próbálnak, hát ugye a szegényekből valami hasznot húzni, ráígérni az árura, megvásárolni, elvinni. Remek karakterek látszanak a Zálogházban és különösen, különösen erős az a figura, amit egy önálló kompozíción is megfestett, az a falnak támaszkodó, szivarozó alak. Aki egy úriembernek látszik, olyan eleganciával szívja a szivart, de valójában tudjuk róla, hogy ő egy keselyű. Egy hullarabló. Aki arra vár, hogy valami kis kincset a szegény, kiszolgáltatott emberektől megszerezzen. - A francia kritikusok a képet finom színei miatt a legszebb Munkácsy műnek nevezik. A De Marches báró halálát követő gyászév leteltével, 1874 augusztus 5-én Munkácsy feleségül veszi Cécile Papier-t. Ezzel a házassággal új korszak kezdődik Munkácsy életében.