2. rész ((2013)) (nincs kh.) Feliratozva a Teletext 111. oldalán. (színes, film, 50 perc, 2013) "1900. május elsejének éjszakáján egy németországi magánszanatóriumban meghalt egy magyar festő: Munkácsy Mihály. Kilenc nap múlva temették Budapesten. Temetése nem a halottnak kijáró gyászszertartás volt. A halhatatlant ünnepelték." Munkácsy ha később születik, valószínű a film nagyon érdekelte volna. Hatalmas vásznai olyanok, mintha egy csodásan fotografált, drámai tartalommal teli, színes, szélesvásznú film egy kimerevített kockáját látnánk. Portréi viszont, mintha egy komoly drámai tartalommal bíró dokumentumfilm képkockái lennének. A kor nagy "szociológusa" is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Ebből az aspektusból mutatja be dokumentumfilmünk a festő életútját. Epizód Alkotók: Káel Csaba - rendező Fonyódi Tibor - forgatókönyvíró Lajos Tamás - operatőr Tálas Tünde - szerkesztő-riporter

- Munkácsy és Cécile, az ifjú házasok a mézesheteket külföldön töltik. Először Svájcba, aztán Olaszországba utaznak. A nászút utolsó állomása Magyarország. Pár napig Pesten tartózkodnak, majd Békéscsabán látogatják meg Munkácsy rokonait, ismerőseit. Munkácsy a nászút alatt is dolgozik. Magyarországi látogatása során festett legfontosabb művei: A falu hőse, a Poros út I. és a Poros út II. Mindkét tájkép alapmotívuma a parasztszekér által felkavart porfelhő és a rajta átszűrődő napfény látványa. - Az I. és a II. képet az különbözteti meg egymástól, hogy az I-en sokkal tisztábban kivehető, hogy mit is látunk. Egy háromlovas kocsi közeledik, és maga a tájmotívumok is sokkal részletesebben vannak kidolgozva. Sőt, azt lehet mondani, hogy a festés módja is más. Vastagabban, pasztózusabban hordja föl a festéket. A Poros út II. az pedig szinte laposan van festve, tehát nagyon kevés festékkel, úgy tűnik, hogy valami lapos eszközzel kente el, a festőkéssel vagy bármivel a festéket, szinte a fa erezete is látszik a a megfestett felület mögött. De ugyanakkor a II. Poros út az még sejtelmesebb. Ott csak a lenyugvó napnak egy ilyen vörös csíkját látjuk a háttérben. Az előtéri figurák pedig szinte a sejtelmességig felismerhetetlenek. - A nászútról visszatérve Munkácsy és felesége Párizsban, a Parc Monceau szomszédságában béreltek egy fényűző műtermes lakást. Munkácsy életében ezzel új korszak kezdődött, melyben egyre nagyobb szerepet kaptak az új művészi imázs kialakításához nélkülözhetetlen társadalmi kapcsolatok is. Cécile az előző férje társadalmi pozíciójából adódóan bejáratos a párizsi arisztokrata körökbe. Ezt a kapcsolatrendszert használja fel ahhoz, hogy Munkácsyt bevezesse a társaságba. Gyökeresen megváltozott életkörülményeinek megfelelően, művészetében is stílusváltás érzékelhető. És ezért új műfaj, új téma után kell nézzen. Ezt jól jelzi az ars poetica-ként is felfogható 1876-os Műteremben című műve. A kép középterében áll a művész, mellette ül felesége. Mindketten elegáns ruhában vannak, és az új, készülő képet nézik. - Nagyon érdekes kérdés, hogy mi van az állványon. Ez egy tájkép. De az, hogy Munkácsy ezen a nagy képen, ami tényleg egy ars poetica-nak és egy önvallomásnak fogható föl, a Műterem állványára egy tájképet helyez, az titokban mégiscsak azt sugallja, hogy ami a művész legszemélyesebb viszonya a tárgyához, az a tájkép és a természet. Erről szól ez a kép még akkor is, ha abból a tájképből csak egy pár milliméteres csíkot látunk. És ott van még a képen egy kisgyerek. Munkácsy képein mindig vannak gyerekek a figurális kompozícióin. S ezt nagyon sokféleképpen próbálták értelmezni. De kétségkívül az egyik, és ez nagyon fontos életrajzi alapja ennek a motívumnak, hogy Munkácsy nagyon szeretett volna gyereket. De nem volt gyermekük. Az állvány mögött van a gyerek, tehát tulajdonképpen térben, de jelképesen is ott van, de mégsincs ott. Nem tartozik hozzájuk. Úgy is föl lehetne fogni, mint hogyha ma a művészet választaná el Munkácsyt a gyerektől. - Nem csak a kortársak, hanem az utókor is dicsérettel emlékezik meg a Műteremben című képről. A párizsi bemutatón a kritikusok dicsérték a művész könnyed ecsetkezelését és a mű különlegesen gazdag színvilágát, eleganciáját. 1877-ben szinte egész évben a párizsi műtermében dolgozik, több képterv is foglalkoztatja. De nem zárult le még a realista életképek sora sem. Ekkor készültek a Leány a tálcával és a Két család a konyhában című képei. Ebben az évben festi meg barátja, Paál László arcképét, amelyen finom festői eszközökkel, rendkívüli érzékenységet mutató jellemábrázoló készséggel örökíti meg a világtól elmenekült és már súlyosan beteg, magányos festőt. Ekkor festi első komolyabb, szalonképnek nevezett művét, az Olvasó nő-ként is ismert Párizsi szobabelső-t. Munkácsy első szalonképe 1876-ban keletkezik. Az utolsók az 1890-es évekből származnak. Palotájukban hetente egyszer délután fogadást adnak, és sűrűn rendeznek estélyeket és bálokat, melyeken Európa neves közéleti személyiségei, művészei és arisztokratái is rendszeresen megjelennek. - Valószínűleg abból ered, hogy ez nem más, mint egy polgári életkép. Ugye van a népi életkép és a polgári életkép. És tulajdonképpen ez a gazdag polgárság életéből vett jeleneteket ábrázolnak ezek a képek, és mivel a többségük különösen eleinte, díszes szalonokban játszódott, valószínűleg innen ered a szalonkép elnevezés. Ezzel kapcsolatban Munkácsyt bizony nagyon sokszor és sokat bántották, hogy a 80-as évektől kezdve már csak szalonképeket festett, és hogy csak a kereskedelemnek dolgozott és hogy kommersz irányba ment el. Abban az időben Párizsban, hogy a festők ott meg tudjanak élni, kellett olyan műfajt is csinálni, ami kelendő volt a közönség részéről. Munkácsy jelleméhez tudnunk kell azt is, hogy ő a szalonképeket is nagyon komolyan vette. Ő ugyanannyit dolgozott egy szalonképen, mint bármelyik másik munkájával. Tanulmányokat csinált, vázlatokat csinált hozzá, újra átdolgozta. - A szalonképeket többnyire Charles Sedelmayer vásárolta meg, és a műkereskedéséből különböző műgyűjtők, általában amerikaiak tulajdonába kerültek. Házasságának első boldog évei után gondterhes idők következnek. 1877-től kezdődően levelei megtelnek panasszal. Még orvosai sem ismerik fel a rosszullét okát, de állapota sokszor már ekkor is elviselhetetlen. Rendkívül ingerültté válik, fejfájások, rémképek gyötrik. Türelmetlen lesz a környezetével. A Zálogház után festett életképek nem elégítik ki Munkácsyt. Sem a Műteremben és a hozzá csatlakozó szalonképek, sem a tájképek. Egy igazi, nagy témára vágyik, ami képes felgyújtani a képzeletét. Ebben az állapotban érdeklődéssel ragadja meg a Milton témát, mert a magányos, vak angol költő tragédiája alkalmasnak tűnik saját érzéseinek művészi kifejezésére. Nem véletlenül talált rá Miltonra. Ugyanis Angliában négy évvel korábban, a költő születésének 200-ik évfordulóját ünnepelték, és számos újság és irodalmi mű foglalkozott a témával. Egy levelében a következőket írja éppen aktuális munkája kapcsán: "Megfestésének valóban örülök, mert XIII. Lajos korabeli jelmezben csinálom és ez, mintegy előkészítő tanulmányhoz fog szolgálni egy nagy festményhez." - A Milton témát nem Munkácsy találta ki. korábban Delacroix, francia festő és Orlay Petrich Soma is feldolgozta. - John Milton, az angol felvilágosodás költője magába mélyedve az Elveszett paradicsom című eposzát diktálja a lányainak. Milton ebben a szituációban vak. És azzal küszködik, hogy a sötétségből, ami körülveszi őt, hogyan jut el a fénybe, hogy megfogalmazzon valami jelentős dolgot. Ugye a lányai írják le helyette a költeményt. Ez a bizonyos lehunyt szem ez nem annyira az ihletett pillanatot, hanem azt a keserves küzdést mutatja, hogy hogyan lehet a sötétségből kijutni a fénybe. A vak ember hogy tud megfogalmazni valami örökérvényű dolgot. És ez látszik a Milton kompozíción, pontosabban a Milton fej tanulmányon. Ott nagyon erős ez a belső küszködés, és azt gondolom, hogy ez valamennyire Munkácsy személyes sorsára is adaptálható. - Annyi pozitív kritika született a Milton kapcsán, hogy önálló kötetben adták ki. A kritikák mindegyike dicséri a kompozíciót, a finom és szabad színadást, a pszichológiai ábrázolás igazságát. - Az a nagyon érdekes, ami felmerül a Milton kapcsán, hogy annak ellenére, hogy befogadták maguk közé a francia kritikusok és hogy nagyon is elismerően írtak Munkácsyról, igazából nem nagyon hasonlították össze senkivel a kortársai közül. Leginkább olyan művészekkel hozták párhuzamba, mint Velázquez vagy Tiziano. Nem is leginkább a stílus miatt, hanem a kaliber, a művészeti, a művészi tehetség miatt. Egy hasonlat volt még, ami szinte mindig visszatér a Milton kapcsán, és az Rembrandt. Tehát Munkácsyt Rembrandt egy modern fiának tekintették gyakorlatilag. - A Miltont Munkácsy addigi párizsi műkereskedője, Goupil nem veszi át. Jelentkezik azonban Charles Sedelmeyer, aki 30 ezer frankért megvásárolja a festményt és 10 évre szóló szerződést köt Munkácsyval. A kép szerepelt a párizsi világkiállítás magyar osztályán, ahol aranyérmet nyert. A siker mindent felülmúlt. Munkácsyt ekkor ismeri meg a szélesebb közönség. Sedelmeyer még ebben az évben európai körútra viszi a Miltont. A festmény bécsi kiállítása alkalmából Munkácsy vaskorona rendjelet és nemesi oklevelet kap I. Ferenc Józseftől. A képet tulajdonosa, Robert Lenox Kennedy a kiállítás-sorozat után Amerikába viszi, és a New York-i Lenox (ma Public) Library-ben helyezi el. A Miltont 1879 tavaszán Budapesten is kiállítják. A kép elnyeri a magyar közönség és a kritikusok tetszését. Munkácsy a fellegekben jár. De egy tragikus esemény visszarántja a földre. 1879 március 3-án elhunyt Paál László, a legjobb barát, aki mindig Munkácsy mellett állt a nehéz pillanatokban. Munkácsy Párizsban készített képeit egy bitumen néven vásárolt barna zselészerű anyaggal festette, abban a hiszemben, hogy eredeti aszfaltot használ. A bitumen összetevői méhviasz és lenolaj, adalékanyagokkal. - Munkácsy egyébként rövid időn belül rájött arra, hogy ez az anyag, ez tönkreteszi az ő képeit. Tehát a Siralomház-tól a Milton megfestéséig tart az a korszak, sajnos ez számunkra a legértékesebb korszaka Munkácsynak, amelyen vagy amelyben ezeket az anyagokat használta. Ezt az általa bitüm-nek nevezett anyagot. - A röntgen felvételek megmutatják, hogy Munkácsy hogyan készítette képeit. A Felesége arcképe című képen a festő először fehér blúzban ábrázolta feleségét, majd átfestette a képet, s a modellt ruhában, rózsával rajzolta meg. - Még egyszer, barna alapozó masszával lekente a képet, és erre festette rá a második variációt. Ennek a kétszeri fölkenése ez azt jelentette, hogy a romlást megkétszerezte gyakorlatilag. Ugyanis pont a méhviasz az, ami előidézte a Munkácsy képeknek a romlását. A restauráláshoz kijelöltünk néhány képet, aminél úgy éreztük, hogy az elsötétedett lakknak az eltávolítása vagy letisztítása az sokat javíthat a képnek az állapotán. Ezt nagyon jól illusztrálják az akkor készített fényképfelvételek, és voltak figurák, akik eltűntek a kék fátyol alatt. - A Krisztus Pilátus előtt keletkezéséről számos történet ismeretes. Ezek közül az egyik Sedelmeyer írása. "1880 tavaszának egyik estéjén együtt ültem vele. És egy alkalmas témát beszéltünk meg. Ez a téma egy, a világtörténelemből vett erősen drámai cselekmény, mint például az orleans-i szűz elégetése vagy angliai I. Károly kivégeztetése. Egyszóval egy nagy hős, egy vértanú halála. Ekkor hirtelen eszembe ötlött. Miért ne válasszuk rögtön minden idők legnagyobb vértanúját, Krisztust. Az istenembert. Aki az egész emberiségért halt meg. "Igen, de hiszen ez egy szent kép lenne,amit már ezerszer megfestettek. Hogyan lehetne e tárgyból valami újat alkotni?" - Munkácsy kezdeti aggályai jogosak. A katolikus egyházban elindult reform mozgalomnak köszönhetően átalakulóban van az évszázadokon át hirdetett Krisztus kép. Az egyház már nem olyan biztos megrendelő, mint előtte. - Ez a téma a levegőben lógott ekkor a 70-es években. Amikor elkezdte a témát festeni, akkor óriási hatással volt rá kedves szomszédja, Gustave Doré, aki nemcsak hogy a Bibliát illusztrálta a 60-as években zseniálisan, hanem elkészített megaképeket. Kifejezetten passióképeket festeni és ekkor Munkácsy Doré hatására, Renan hatására és természetesen a Biblia tanulmányozása során úgy érezte, hogy megérett arra, hogy hozzáfogjon az első képhez. És az első kép lett a Krisztus Pilátus előtt. - A kompozícióhoz számos tanulmány és vázlat készült, amelyet Munkácsy a nagy siker után készre festett és Sedelmeyer útján értékesített. - Több, mint húsz olajban megoldott vázlat és tanulmány után kezdett dolgozni, természetesen művészek segítségével is. Fritz von Uhde látta őt, amint felgyürkőzve dolgozott ezen a hatalmas képen és teljes felindultságban. Óriási volt a méret, óriási fizikai és szellemi erő kellett hozzá. Párizs utcáin kereste, a főleg Kelet-Európából jött és Amerikába készülő embereket, akik ott pénzt gyűjtöttek a az utazásaikhoz, így gyűjtötte a modelleket. Ezután készítette el az úgynevezett redukciót, ami azt jelenti, hogy a színvázlatról laterna magica-szerű vetítéssel készítette el a színvázlatot, amit a segédei színnel kontúroztak is, hogy az átmásolás, a nagy képre átmásolás színben is hű legyen. A Krisztus Pilátus előtt-ön körülbelül 70 alak látható, és hát kiemelkedő itt a főpapok csoportja, illetve Pilátus és Jézus és csekély híve ezen a nagyméretű festményen. - A műnek a két főszereplője az Krisztus és Pilátus. Őközöttük formálódik egy egy drámai esemény. Ugye Krisztus, ahogy Lyka Károly nevezte, egy keleti jogtudósként igazában és hitében feltétlenül bízó egyenes tartásban ábrázolt szereplőként jelenik meg, míg Pilátus, akinek ugye meg kell hozni a számára egyáltalán el nem fogadható ítéletet, ő görnyedt testtartásban, bizonytalan kézmozdulattal van ábrázolva, tehát már itt formálódik egy ilyen pszichológiai esemény. - A drámaiság egyik eszköze a csoportfűzés volt, ahogy megjelenítette a Krisztus alakját, aki körül dühöngenek az emberek, és a Pilátus körüli alakoknál nagyon izgalmas ez a csoportfűzés. Fehérben festette a központi alakot, a középen álló vádlottként megjelent Krisztust. Fehérben van a történeti hűségnek megfelelően Pilátus is, a másik fő alak. - Sedelmeyer úgy dönt, hogy saját palotájában mutatja be a képet. A siker óriási. Mindenki Munkácsy Krisztusára kíváncsi. - Különálló termet szenteltek a műnek. Nem természetes fénnyel volt megvilágítva, tehát egy ilyen félhomályban volt kiállítva a mű. Ugye drapériákkal, egzotikus növényekkel körülvéve, és tényleg egy olyan világítással, ami kiemelte Munkácsy művét, ami ma már megszoktunk, de akkoriban egy teljesen új dolog volt. Az emberek úgy érezték, amikor beléptek a terembe, ami számukra olyan is volt, mint egy kápolna, erről többen is beszámoltak, hogy olyan volt ez a terem, mint egy kápolna. Mintha az az egész jelenet magában a teremben lenne. Mivel nem volt magasabban kiállítva a mű, így gyakorlatilag egy átjárás volt a festmény és a publikum között, és ezt megerősítette a világítás, a drapériák és a növények. - Nagy vitát és feltűnést keltett az, hogy Munkácsy menet közben elhagyta a glóriát Krisztus feje körül. Ezt nagyon sokan kritizálták. Nagyon sokan mélyen vallásos alkotásnak találták, nagyon sokan pedig megvádolták lázadással és egyházellenességgel Munkácsyt. Ő úgy fogta föl Krisztust, mint mint embert, aki emberré vált, egy istent, aki emberré vált, hogy eljött és megváltson bennünket. Tehát korának gyermekeként a kora szellemi áramlatai szerint próbálta megfogalmazni Krisztus alakját. - A kép bécsi kiállítása alkalmából I. Ferenc József a Szent István-rend kiskeresztjével tünteti ki. Februárban és márciusban Budapesten szerepelt a mű, ahol a régi Műcsarnok épületében 80 ezer ember látta. Munkácsyt látványosan ünnepelték. Díszpolgárrá választották Budapesten és Munkácson. A Hungária kávéházban rendezett díszvacsorán Liszt Ferenccel egyenrangú művészként ünneplik. - Munkácsy nagyon szerette a népdalokat és rendszeresen fütyülte a Holló mossa fiát, vagy Magasan repül a daru népdalokat. Budapesten itt, 82 februárjában is elfütyülte ezeket a népdalokat. Liszt nagyon jól reagált erre és Lisztnek nagyon tetszett Munkácsy fütyülése. Liszt viszont ugye a XVI. Magyar Rapszódiát ajánlotta Munkácsynak és elő is adta zongorán. - Sedelmeyer természetesen megszervezi a Krisztus Pilátus előtt utaztatását. A festményt először Angliába viszik, kitüntetett figyelem és nagy érdeklődés közepette több városban, Londonban, Manchasterben és Liverpoolban is bemutatják. Az ünnepségek és utazások mellett Munkácsynak a munkára is jut energiája és ideje. Ekkor készül tájképei közül a Parc Monceau, a Hazafelé és a Mosónők. Szalonképei közül kiemelkedik Az agár, a Készülődés a papa születésnapjára, a Két család a szalonban, és a Séta a Parc Monceauban. Mai ismereteink szerint több, mint ötven szalonképet alkotott. Munkásságának több, mint egytizedét ezek a művei adják. 1881 végétől már a Golgota előkészületei foglalkoztatják. A Golgota, miként a Krisztus Pilátus előtt is már nagy média nyilvánosság mellett készül. Sedelmeyernek köszönhetően az európai és amerikai sajtó melegen tartja a témát. Az újságírók Munkácsy modelljeit faggatják. - A Golgota festéséhez hozzá is fogott, már 83 elején gyűjtötte a felséges modelleket, az Amerikába kivándorló zsidókkal volt tele Párizs és hívta őket a műtermébe. Az egyik kiváló modellje a Krisztushoz fölhasznált modellje megsérült. Keresztre köttette föl és leesett a modell a keresztről. Ekkor Munkácsy nem tétovázott, önmagát köttette a keresztre, így fotóztatta le magát de Suse márkival és ezek után folytatta a téma festését. Körülbelül 20 tanulmány és vázlat után és a redukció után,a feles változat után el is készítette a nagy festményt. - Van egy statikus kálvária jelenet, egy sokkal mozgalmasabb tömegjelenet és erre a két jelenetre hangulatfestő elemként borul rá a sötét égbolt és ebből elővillanó vörös foltok pedig a drámaiságát erősítik ennek a képnek. - Legkülönösebb a képnek a bal szélén futó alak, aki talán a jelenettől megiszonyodva fut el vagy irtózik a jelenettől, de a legizgalmasabb figura az úgynevezett arab lovas, amely tulajdonképpen Krisztus alteregója. - Számtalan reagálás figyelhető meg, a közömbösség például a kereszt előtt álló ács alakjában, aki elvégezte a munkáját, őt nagyon nem rázta meg, hogy egy igaz embert feszítettek keresztre. A két főpap, aki végül is kérte Krisztus keresztrefeszítését, ők tanácstalanul néznek, nem értik, hogy miért nem tért meg az utolsó pillanatban, hisz az ő jelenlétük ezzel magyarázható, hogy várják a keresztrefeszített Krisztus megtérésének jelét. - A lelkesedő műkritikusok ezt a vásznat a század legnagyszerűbb remekművének ismerték el. Munkácsynak a kiállítás után pihennie kellett, majd elutazott a kép budapesti, februári bemutatójára, ahol ez alkalommal Ipolyi Arnold püspök és Haynald Lajos érsek üdvözlik. A Golgotát egy hónap alatt 92 ezren tekintették meg. 1885-ben Sedelmeyer a Golgota európai utaztatásáról is gondoskodik. A kép tavasszal Londonban, majd Linzben és Manchasterben szerepel, mindenütt nagy sikerrel. Végül Glasgow-ban mutatják be. Ezután Európa nagyvárosai következnek. A Milton és a két Krisztus kép közönségsikere Munkácsyt újabb témák keresésére késztette. A művész a Golgota megfestése alatt és utána is más műfajokban is folyamatosan és rengeteget dolgozik. Sorra készülnek bravúros festői tudást mutató tájképei, mint a Colpachi park, a Fasor, a Szántás Colpachon és a Mosónők néhány újabb változatai. Jónéhány arcképet is fest. A leghíresebb Haynald Lajos, kitűnő emberismeretet és karakterlátást tükröző, nagyszerű arcképe, aki barátja is volt és többször megfordult colpachi és párizsi otthonában. Munkácsy az ismert Mozart legendát választja új képe témájául. A Requiem próbája közben halálba szenderült zeneszerzőt örökíti meg. Mindazonáltal a Mozart kép lélektani motivációját és témáját illetően csatlakozik a halál problematikáját tárgyaló, már megfestett Miltonhoz és a Krisztus kép két darabjához. A kép 1886 tavaszán készül el. Munkácsy a műtermében kritikusok és gyűjtők előtt leplezi le a festményt. - A Mozart című festménye tulajdonképpen megbukott. Ennek nem csak az volt az oka, hogy Cécile-nek és egy jelentéktelen zenésznek a hatására a festmény mögött, a Mozart festmény mögött egy zenekart helyeztek el, amely a Requiemet játszotta. Ez már nem tetszett, szájbarágósnak tűnt már az akkori közönségnek, amely egyre inkább az impresszionistákat kedvelte. - A siker tehát elmaradt a korábbiaktól. És felerősödnek a kritikus hangok. A Mozart kép kudarca ellenére Munkácsy fürdik a népszerűségben. Az év első felének jelentős eseménye Liszt Ferenc párizsi ünneplése, amit Cécile szervez. A Munkácsy házaspár március 22-én estélyt ad a zeneszerző tiszteletére. Liszt július elején meglátogatja Munkácsyt a colpachi birtokán. Ekkor készül a zeneszerző portréja, mely utolsó arcképe is egyben, mivel 1886 július végén meghal Bayreuthban. Sedelmeyer mindig is Amerikában akarta eladni Munkácsyt. Az amerikai gyűjtők már korábban is kedvelték a képeit, és jelentős összegeket fizettek értük. Munkácsy korának egyik legjobban fizetett festője volt. - Megfogalmazott egy zseniális mondatot Sedelmeyer. Hogyha Magyarország a szülőföldje a művésznek, ha Franciaország művészhazája és otthona, akkor egyre inkább Amerika lesz műveinek végső otthona, nyugovó helye. Tehát ő rájött arra, hogy iszonyatos pénz van Amerikában, neki ebből óriási haszna van. - Amerikai sikere és híressége elsősorban a tehetségének köszönhető. De ... ezen túl részben Sedelmeyer-nak is. Mert Munkácsyt úgy menedzselték, mint manapság egy hollywoodi sztárt menedzseltek volna. - Sedelmeyer modernségének a titka az volt, hogy ő fölismerte, hogy a műkereskedelem az nem abból áll, hogy megveszek egy képet száz frankért és ha szerencsém van, eladom kétszázért. Hanem az egy sokkal összetettebb dolog. Sedelmeyer témákat rendelt Munkácsytól, Sedelmeyer megrendelőket talált Munkácsy számára, Sedelmeyer elhitette az amerikai ügyfeleivel, hogy pillanatnyilag ez a magyar Mihály Munkácsy a legjelentősebb festő. Tehát anélkül egy amerikai, mondjuk úgy, hogy újgazdag arisztokrata vagy előkelőség a társadalmi reprezentációjához nélkülözhetetlen, hogy ne a legismertebb festővel festesse meg a portréját. Rájött arra, pontosan úgy, ahogy a mai modern filmesek, hogy a nagy sikerhez nagy téma kell. Ezeket a kolosszális alkotásokat Sedelmeyer egész Európában bemutatta. Külön kiállításokon, külön belépődíj ellenében, a reprodukciókat eladta. És a képek, hát évekig utaztak Európában. Amikor 1886-ban Amerikába vitték őket, és a képek még mindig nem voltak eladva, de már egy halom pénzt kerestek rajta. Tehát ebből a szempontból volt modern Sedelmeyer. Megérezte a kor szellemét, és technikai, logisztikai értelemben is pontosan tudta, hogy más módszerekkel kell a művészetet vagy a művészi produkciókat a közönség számára eladni. - 1886 novemberében Munkácsy megérkezik az Egyesült Államokba és két nappal később megnyitja Krisztus Pilátus előtt című képének bemutatóját. Ezt követően fejedelmi ünneplésben részesül. Fogadja és köszönti többek közt a magyar származású laptulajdonos, Pulitzer József és Washingtonban az Egyesült Államok elnöke, Grover Cleveland. - Kormányzó fogadta, meg minden fontosabb ember fogadta Munkácsyt New Yorkban. Az amerikai államelnök is meghívta a Fehér Házba vacsorára. Nem hiszem, hogy sok festőt hívtak meg abban az időben a Fehér Házba vacsorázni. Olyan fogadtatásban részesült, mint senki más, kivéve talán Kossuth-ot. Szóval őt fejedelemként, festőfejedelemként invitáltak oda és úgy is fogadták. - Munkácsy hetek alatt meghódítja Amerikát, ahol mind a mai napig olyan pozitív a megítélése, mint sehol máshol a világon. Ez alól nyilván Magyarország az egyetlen kivétel. Amerikai tartózkodása alatt több arcképet, csendéletet és szalonképet fest amerikai műgyűjtő milliomosok számára. Mindkét Krisztus kép vevőre talál. John Wanamaker multimilliomos kereskedő és reklámszakember 160 ezer dollárt fizet a Krisztus Pilátus előttért. Majd 175 ezer dollárért megveszi a Golgotát is. A képeket előbb saját házában, majd a Philadelphiában lévő Wanamaker áruházban állítja ki, ahol aztán hosszú évtizedeken keresztül láthatók. - Minden idők legjobban fizetett élő festője volt. Ez nem legenda, a Golgotáért pontosan 185 ezer dollárt fizettek a XIX. század végén. Ha jól tudom, pontosan 1886-ban, ami körülbelül 40-50 millió dollárnak felelne meg mai pénzben. - A honorárium mértéke akkoriban elképesztőnek számított. Festő életében még sosem kapott ennyi pénzt egy műalkotásért. - John Wanamaker a Jenkinstownbeli nyaralójába, illetve hát nyári házába vitte a két festményt és itt helyezte el. Amikor ott 1907-ben tűz ütött ki, telefonon azt az utasítást adta, hogy a hóra dobják a két festményt. - A többi hadd égjen, de a két Krisztus képet hozzák ki. - Nagyjából sikerült megmenteni a két festményt, és akkor négy éven át restaurálták jól-rosszul, inkább rosszul a két festményt. - 1887-ben Munkácsy úgy érzi, hogy Sedelmeyer kihasználja, mert nem részesül megfelelően a nagy képek bemutatásának jövedelméből. Felbontja tízéves szerződését a műkereskedővel, de továbbra is kapcsolatban maradnak. A bécsi Császári Múzeum igazgatója felkérte Munkácsyt, hogy fesse meg a múzeum mennyezetképét. A megbízatás a bécsi udvar akkori etikettje szerint nagy megtiszteltetés volt. "A becses soraiban érintett tárgy iránt részemről a legnagyobb mértékben érdeklődöm. Lelkesedéssel ragadom meg az alkalmat, hogy magam részéről minden erőmmel hozzájárulhassak az őfelsége által emelt momentum fényének emeléséhez." - Munkácsy lelkesedik, Sedelmeyer azonban kétségeinek ad hangot. "Egy száz négyzetméteres mennyezetfestményt? Egy tulajdonképpeni dekorációt? Egy allegóriát kellene neki, a realistának megfestenie?" - A feladat megértése és megoldásának helyes és egyben művészi múltjához méltó kialakítása problémát jelent Munkácsynak. De elkezdi a színvázlatok festését, amelyből közel tizet csinált. A téma adott volt. A reneszánsz művészetének dicséretét és allegóriáját kellett megfestenie. - Ez egy igazi akadémikus kompozíció kitalált figurákkal, a reneszánsz nagy művészeivel, Michelangelo, Tiziano jelennek meg egy oszlopcsarnokban nagyon erős alulnézetben. Tehát mint hogyha a múzeum látogató föltekintene a mennyezetre, ott az ég kinyílna, erős rövidülésben ott állnának fölötte a reneszánsz nagy mesterei, akik fölött a Fama és Glória allegórikus alakjai, tehát a Hírnév és a Dicsőség alakjai lebegnek. - A mű kivitelezésében Pataky László és más Munkácsy-tanítványokon kívül nagy szerepe volt Cunier francia festőnek. Csakis így képzelhető el, hogy a száz négyzetméter felületű kép lényegében egy év alatt elkészült. Miután elkészült, a bécsi Kunsthistorisches Múzeum lépcsőházába szánt művével, 1890 második felében Magyarországra utazik. Október 11-én estélyt rendeznek a tiszteletére az Országos Kaszinóban, ahol többek között Jókai Mór is köszönti. - Magyarországon egyből fölvetődött az, hogy hogy lehet az, hogy a bécsiek már rendeltek Munkácsytól képet, a magyarok meg még mindig nem. Tehát valami monumentális képet nekünk is kéne kérnünk Munkácsy Mihálytól. Ez nagyon sok mindenkinek az eszébe jutott, Jókai Mórnak is, és tulajdonképpen ez vezet, ennek a sikere vezetett Munkácsy hát tényleg azt kell mondani egyetlen nagy állami megbízatásához, a Honfoglaláshoz. A Honfoglalás ötletét egyébként még jóval a bécsi mennyezetkép előtt fölvetette Jókai Mór 1882-ben. Amikor a Krisztus Pilátus előttet Budapesten bemutatták, Munkácsyék hazajöttek, elhalmozták mindenféle kitüntetéssel, fogadások, látogatások, díszpolgárrá avatás, és akkor vetette föl Jókai Mór egy ilyen estélyen, hogy úgyis építjük az új országházat, milyen nagyszerű lenne, hogyha Munkácsy oda megfestené a magyar történelem legnagyobb eseményét, a honfoglalást. - A Siralomház sikere óta Munkácsy egyik törekvése volt, hogy olyan művet tudjon festeni, ami méltó módon képviseli őt itthon. - 1891-ben Magyarországra jött és fotót, fotókat készített magyar karakterekről, az Alföldön utazgatott egy fotóssal, illetve Tisza Lajossal együtt, és hát ilyen igazi, jó, ősmagyar arcokat kerestek, rengeteg fotótanulmány készült. S tudjuk jól, hogy a kép végül is 1893 decemberében elkészül. Ez egy 64 négyzetméteres alkotás, 14 és fél méter hosszú, tényleg kolosszális. Munkácsy Mihály legnagyobb méretű alkotása. Mikszáth Kálmán egy nagyon remek kis visszaemlékezést írt Munkácsyval való találkozásáról és a Honfoglalás készülésének a körülményeiről, ahol Mikszáth idézi meg, hogy Munkácsy azon töri a fejét, hogy ugye a honfoglalást kétféleképpen lehet megfesteni. Vagy úgy, ahogyan volt, vagy úgy, ahogyan elképzeljük. De mivel nem tudjuk, hogy hogy volt, ezért, ahogy Munkácsy írja, vagy Mikszáth írja, hogy kizárólag a képzeletre kell bazíroznunk. Tehát el kell képzelni. És valóban erről szól, egy erős látomást kell megfogalmazni, de ennek a látomásnak mégis kell, hogy legyen egy jelennek szóló üzenete. Ennek a képnek nagyon jól artikulálható politikai üzenete van. Ez az üzenet pedig az volt, hogy a magyarok békés honfoglalóként érkeztek ide és békés eszközökkel foglalták el ezt a vidéket. - A képen néhány ismert figura is felfedezhető. A fehér ló feje mögötti szakállas vezér modellje nem más, mint Munkácsy barátja, Jókai Mór. A festő magát is megfestette a képen, hiszen jobb szélen egészen hátul, a beszélgető magyarok között az egyikben Munkácsy arcvonásait lehet felfedezni. A festmény bírálói szinte egyöntetűen elutasító álláspontot foglalnak el. Az egykori kritikák nem is annyira a képről szólnak, hanem a mű sugározta politikai tartalomról. - A fogadtatása egyébként ambivalens volt. Tehát sokan hiányolták belőle egyrészt a még erőteljesebb magyar fölénynek a hangsúlyozását, sokan éppen az ellenkezőjét hiányolták, hogy miért nem egyenrangúként jelenítettük meg a nemzetiségi szövetségeseinket? - Hamarosan egy jellemzően magyar történet veszi kezdetét. A történet főszereplője a festmény, a mellékszerepekben magyar közéleti személyiségeket látunk. A szenvedő néző nem más, mint Munkácsy Mihály. A hangadó politikai körök nem helyeslik a festmény szellemiségét. A Honfoglalás Munkácsy tiltakozása ellenére nem az eredetileg szánt helyére, a nagy ülésterembe, az elnöki pulpitus mögé került, hanem egy másik terembe, ahol az elrendezés okán csak néhány méter távolságból lehet megtekinteni, ami rontja a hatást. Munkácsyt már a 90-es évek elején foglalkoztatja a gondolat, hogy trilógiává bővíti a Krisztus képeit. - Teljesen leépülőben volt, nagyon beteg volt már ekkor, de Kádár Gábor mégis azt mondta, hogy kellene, kellene mégis egy harmadik kép, és ekkor úgy döntött, hogy nem a feltámadást és nem a mennybemenetelt festi, hanem Krisztus és Pilátus második fájdalmas találkozását. - A szenvedő, halálos beteg művész arcképe ez önmagáról. Ecce homo, íme az ember. A Megváltó alakjában már a megkínzott istenember alakja jelenik meg, még mindig méltósággal. Sorsa indulatokat, érzelmeket korbácsol a tömegben, amelyet Munkácsy ezúttal is nagy érzelmi átéléssel jelenít meg. - Nagy történelmi személyiség a nagy ember bukását fogalmazza meg ezen a festményen Munkácsy. Egy kis reménysugárt jelent itt az anya-gyermek ábrázolás, de tulajdonképpen ez pesszimistább műve, mint az előző kettő. Ezt nekünk festette. Hiszen a szignó nem franciául szól, hanem Munkácsy Mihály aláírással látható itt ezen a nagy festményen. - Munkácsy 1896 nyarán fejezi be a képet. Ez az utolsó műve. Többet nem nyúlt ecsethez. A magyar közönség valóságos zarándoklatot tart a képhez, ami az Andrássy úton lévő Bellevue Mulató udvarán állt egy pavilonban. A nyár folyamán az Ecce homot,mintegy 315 ezer ember tekinti meg. A képet 1916-ban megvásárolta Déri Frigyes. A festmény 1930-tól van kiállítva a debreceni Déri Múzeumban. A Golgota és a Krisztus Pilátus előtt című képek Magyarországra szállítása és restaurálása után 1995 augusztus 20-án került sor a trilógia kiállítására a Déri Múzeumban. A Golgotát Pákh Imre, Munkácsy-gyűjtő vásárolta meg. A közönség először láthatta a három képet együtt. - Nemzeti közösségformáló ereje is van ennek a három műnek és kultusz hellyé avatta a Déri Múzeum Munkácsy termét. - Templomi élmény. Nem egy kiállító terem. És nagyon sokan, akik oda elmennek, valóban imádkozni mennek, nem képet nézni. A Golgotával a célom az volt eredetileg, hogy építek a birtokomon Amerikában egy kiállítótermet, megveszem a másik nagy képet, a Krisztus Pilátus előtt, s hetente egyszer eljárok oda egy zarándok ... zarándokként és nézem a képeimet. Viszont amikor megláttam a trilógiát a Déri Múzeumban úgy együttesen, hát ez az eléggé hogy mondjam, komolytalan ötlet, ez rögtön meg is halt, hiszen ez a három kép egybetartozik és igazából a Déri Múzeumba, ott van a helye. - Munkácsy részt vesz az Ecce homo bemutatásához kapcsolódó ünnepségen, ahol rosszul lesz. Először Baden-Badenbe viszik, majd Endenichbe szállítják, ahol többé már nem tér magához. 1900 május elsején meghal. Május 9-én a Műcsarnokban ravatalozzák fel, díszes ravatalához százezrek látogatnak el. A Kerepesi temetőben helyezik örök nyugalomra. Mindössze 56 évet élt. Munkácsy Mihály a magyar és az európai festészet történetének különleges egyénisége volt. Munkásságában különféle irányzatok, kultúrák magas szintű integrációja tükröződik. Realista szemléletű életképei, a magyar paraszti sors mozaik darabjai, míg ennek tökéletes ellenpólusaként a szalonképein a gondtalan polgári életforma jelenik meg. Közöttük pedig Miltonként, Mozartként, vagy éppen Krisztusként ott van a szenvedő és életéért küzdő művész maga. - Jelentős és centrális figurája a magyar művészetben. Emblematikus figurája. Viszonyítási pont. Az utána jövő nemzedékek számára is. És elsősorban az életpályája miatt. Hogy hogy van az, hogy valaki eszméletlen körülmények között nő föl, fiatalon, gyerekként árva lesz, és hogyan határozza el mégis, hogy mi akar lenni és milyen akaraterővel jut el tulajdonképpen a világhírig, és addig az elismertségig, amire magyar művész hát talán azt mondom, hogy azóta se jutott el, mint Munkácsy Mihály. - Mondanivalója van a mai nemzedéknek is, és hát a mondanivalója az, hogy igazából voltak Magyarországon, vagy Magyarországon tehetséges emberek, zseniális emberek, akik merték felvenni a versenyt a legjobb külföldiekkel és nyerni is tudtak. És ilyen volt Munkácsy. Egy igazi hős. És mint tudjuk, nekünk, magyaroknak hősökre van szükségünk. Hát, parancsoljatok, itt van Munkácsy. - A város elcsendesedett. A Duna pesti oldalán megálltak a villamosok. A hatalmas menet végighömpölygött a sugárúton. Az Erzsébet körút 44. számú házának első emeleti erkélyén egy ősz szakállú úr állt, a magyar irodalom nagy öregje, Jókai Mór. Kalap levéve nézte az odalent elhaladó menetet.