Balogh Lászlónak gyerekkorában kezdődött a földrajz és a zászlók iránti szenvedélye, s később ebből nőtt ki a jelenlegi gyűjtemény. Zászlómúzeuma a világon egyedülálló gyűjtemény, ugyanis minden egyes darabját az adott ország, állam vezetőitől került ide, s erről a zászlók mellett kiállított adományozó levelek is tanúskodnak.

A teljes leirat forrása a teletext.

- A-me-ri-ka-i E-gye-sült Ál-la-mok. - A szenvedélyem az a '60-as évek végére tehető, amikor 7.-8. osztályba jártam. Egy nagyon kedves, aranyos földrajztanárnőm volt, aki - legalábbis számomra -, nagyon jól megszerettette a földrajzot. Az igazi gyűjtőmunkát 1983. nyarán kezdtem el, amikor láttam a televízió Híradójában - ezelőtt 29 évvel -, hogy egy ország, Nyugat-Afrika, Felső-Volta zászlója, címere és a neve is megváltozott, ma már úgy hívjuk, hogy Burkina Faso. Én ezt láttam a Híradóban, és mindjárt azzal a fiatalos lendülettel berobogtam az akkori Kartográfiai Vállalatnak az egyik-másik vezetőjéhez, és közöltem, hogy van egy ilyen forrás, egy érdekesség, hogy hát mi lenne akkor, ha később, ha nem is azonnal természetesen, kijavítanák a világatlaszban. Közölték velem, hogy ez lehetetlen, mert ehhez különböző források kellenek, és elmagyarázták, amit én tulajdonképpen megértettem, akkor én aztán elmentem, lerajzoltam, illetve utána jártam, megerősítették a Híradónál, hogy ez tényleg onnan származik ez a jelentés, majd ezzel az általam forrásnak ítélt anyaggal visszamentem a Kartográfiához, megint nem volt jó, és akkor úgy döntöttem, hogy ez a forrás csak egy autentikus dologból származhat, mégpedig az, hogy ha írok az országok vezetőinek, államfőnek, királynak, miniszterelnöknek és sorolhatnám, külügyminiszternek, vagy a külbirtokoknak a vezetőihez, és ők ha elküldik nekem a zászlót, vagy a címert, az - legalábbis számomra - biztos forrásnak tekinthető. Utána, hogy növekedett a címlistám, bejött az internetnek a napi használata, ez gyakorlatilag már megkönnyítette a levelezést. Az, hogy még könnyebb legyen, ahhoz viszont hozzájárult az, hogy 1995-ben létrehozhattam a Zászlómúzeumot, és így nem csak Balogh-gyűjteményként, hanem Zászlómúzeumként is már megismertek a világban. (zene) .2000-ben kaptam az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának szavazata alapján ezt az amerikai zászlót, és nagyon büszke voltam rá, mint ahogy az okmány is írja, ezt azok kapják, illetve pontosan azoknak ajándékozzák, akik valamit tettek a világért, vagy pedig hát az egyes szakmákban kiemelkedőek, ezért adományozták nekem az Amerikai Egyesült Államok zászlóját, és ez mégpedig úgy történik, ha jól tudom, hogy egy napra a Kongresszusra fölvonják, ezt meglobogtatják, meglengetik, majd utána össze csomagolják, és annak az illetőnek, akit ezt jónak látnak, annak postázzák, vagy ha éppen ott van az Egyesült Államokban, mondjuk egy politikus, annak ott helyben adják át. (ének) A világon jelen pillanatban úgy tudom, hogy nincsen ilyen múzeum, ilyen zászló múzeum, amivel én foglalkozom, mert én a ma létező országok és közigazgatási egységek zászlóit gyűjtöm, nem látom értelmét, hogy megvásároljam boltban, mert ennek az a lényege, hogy a mellette lévő levél, vagy a mellette lévő dokumentum - ez legyen bármi -, ott szerepeljen a dossziéban, és annak van tulajdonképpen jelentősége. (zene) A Vanuatu-i Köztársaság a Csendes-óceán nyugati részén helyezkedik el, az Ausztrál partoktól nem messze. Arról híres az a zászló, amit kaptam onnan, hogy közel egy évig bolyongott a Földön, amíg el nem érkezett ide, Európába, Lengyelországba. Ez a levél gyakorlatilag megjárta Argentínát, Japánt, Afrika néhány országát, majd a lengyeleknél valaki megnézte a postán, hogy hol van ez a Budaörs, ahol élek, és gyakorlatilag ott ráírta az irányítószámot, és így valahogy a budaörsi postára jutott a levél, onnan meg már egyszerűen tudták, hogy ki vagyok, és elhozták hozzám, ezt a zászlót, amit itt látunk, vörös-fekete-sárga-zöld színű, igazából ami érdekes benne, az ott látható életspirál, ami a hosszú életet szimbolizálja a zászlóban. (zene) Az alapszínek, tehát, a piros, a kék, a sárga, a zöld, itt most a fekete, ezek a színek mögött mindig valami fajta ideológia, akár vallási, akár földrajzi, politikai, gazdasági dolgok, vagy történelmi dolgok, vagy akár napi események is meghúzódhatnak, de még mondhatom azt is, hogy nagyon sok ország esetében a természetnek a különböző színei is megjelennek. Itt arra gondolok, hogy ha szabad egy példát hoznom, ugye a természet a zöld, vannak országok, ahol zöld színű a természetnek a színe, főleg Afrikai országoknál jelenik meg a trópusokon lévő országok, de vannak olyan ország, amely például a narancssárgát alkalmazza, Niger esetében ott megjelenik a Szahara bizonyos színei, ugye narancssárga a homok színe, tehát, minden szín mögött megfelelő ideológia húzódik. (zene) - Szép. - Legújabb zászlóm, amit most, nemrégiben kaptam, ez a líbiai zászló, amelyet az átmeneti kormány küldött, itt lehet látni, 1951-től volt hivatalos 1969-ig, majd most, a líbiai forradalom idején kezdték el használni, illetve vissza helyezni. Vörös, fekete, és zöld színekből áll, középen fehér félhold csillaggal, a három líbiai történelmi tartományt szimbolizálja, illetve a vörös a vért, a fekete az elmúlt korszakot szimbolizálja, illetve a zöld az iszlámot, illetve középen a fehér félhold a csillaggal ugyancsak az iszlámnak a jelképe. (zene) - Hú, de szép színes! - Itt a Mali Köztársaság zászlója látható. Zöld, aranysárga és vörös színű, függőleges sávos. Jelentősége tulajdonképpen abban van, hogy 1960-ban, mikor függetlenné vált Mali, akkor ezt a fajta zászlót, azért mondtam, hogy ezt a fajtát, mert ezek a színek alkotják az úgynevezett pan afrikai zászlócsaládot, és ennek egyik eklatáns példája, hogy aztán később, az 1960-as években akár Mali, Gána és sorolhatnám a többi hasonló afrikai országot, akik akkor váltak függetlenné, elkezdték ezeket a színeket használni. Ha tovább lépünk, akkor itt a következő ország, mely egy ázsiai országról van szó, ez a Katar-i állam zászlója, fehér és barna színű, az érdekessége két különlegesség is, először is, a barna szín. Ez a barna szín a nemzeti zászlók esetében, vagy akár a zászlóvilág esetében is kevésbé ismert, illetve nem használt, úgyhogy Katar a világ egyetlen olyan állama, amely barna, illetve gesztenyebarna színű zászlót használ, a fehér szín az meg egy viszonylag elterjedtebb zászlószín. (zene) - Számomra a zászló az mindig egy nagyon fontos jelkép volt, minden eseményen, minden versenyen ott volt, nem csak a mienk, a magyar zászló, hanem éppen az adott nemzetek zászlaja, akik azon a versenyen részt vettek, és hogy ha a verseny végén a magyar zászló fölkúszott, esetleg a legmagasabb árbocra kúszott, az meg ugye külön öröm, és élmény az ember számára, ami mindig megdobogtatja az ember szívét. Úgy gondolom, hogy egy Zászlómúzeum, mint minden múzeum a maga nemében is nagyon-nagyon fontos. De ez a Zászlómúzeum itt van Magyarországon, Budapesten, Józsefvárosban, és egyedülálló ebben, nem csak Európában, hanem úgy gondolom, vagyis úgy tudom, hogy a világon is, és ebből kifolyólag az unicum-nak annak meg kell maradnia. Meg kell maradnia, hogy meg tudjuk mutatni mindenkinek, és meg kell mutassuk azt a szép sikert, amit ez a Zászlómúzeum, és természetesen vezetője, Balogh László elért, és itt nekünk a Józsefvárosban meg tudja mutatni, be tudja mutatni, és nagyon sokan kíváncsiak is rá, közelből is, távolról is. (zene) - A zászló úgy került a birtokomba, hogy a budapesti eritreai konzul éppen otthon járt Asmerában, és hívatta a köztársasági elnök úr, ő elment az elnöki hivatalba, és ott az elnök mondta neki, hogy tulajdonképpen volna egy kis probléma, hogy van egy magyar ember, aki gyűjti a zászlókat, és nagyon szeretné, hogy ha ezt a zászlót valamilyen módon eljuttatná a számomra, amikor hazaérkezik ide a Zászlómúzeumba, jöjjön el, hozza el, mert már annyit ír nekem levelet, mert ez valóban tényleg így is volt, hogy már tele van a hócipője ezzel az egésszel, úgyhogy odaadta neki, és aztán utána később ide került hozzám ez a zászló. (zene) - A Nemzetközi Protokoll Egyetemen tanítok idestova már hat éve, és ott a hallgatóság vexiológiát és heraldikát tanul, de azért próbáltam mindjárt a földrajz, mert ehhez az is kapcsolódik, hogy elmondjam, hogy melyik ország mögött milyen földrajz, történelem, politika, hol helyezkedik el és sorolhatnám, mert azt ezért egy igazi protokollosnak én véleményem szerint tudnia kell. (zene) - Öt évvel ezelőtt kezdődött a mi történetünk, mikor a Nemzetközi Protokoll Egyetem hallgatója voltam, hetente egyszer összegyűltünk, és egész este a zászlókat nézegettük, illetve elemeztük Balogh úr elmesélte a zászlók történetét, illetve szimbolikáját. Két dolgot említenék, az egyik, hogy a Zászlómúzeum velem egyidős, pontosan abban az évben született, mikor én. A másik inkább magánéleti vonatkozása az, hogy édesapámmal gyakran játszottunk zászlósat gyerekkoromban, és mikor 25 évesen ismét erre lehetőségem nyílt, akkor ennek nagyon megörültem, hogy ezt a játékot itt folytathatom tovább, és aztán később a munkámban is kamatoztathatom. (zene) - Az észak-koreai zászló úgy került a birtokomba, nagyon érdekes története volt, legalábbis számomra, hogy egyik nap innét elmentem a múzeumból haza, és este felé csöngetnek, kinyitom az ajtót, meglepetésemre ott állt két észak-koreai nyakkendőben, és megkérdezik, hogy én vagyok-e a Balogh László, és hát mondom, hogy hát igen, én vagyok a Balogh László, és hát van szerencséjük akkor átadni ezt a zászlót, ez az észak-koreai zászló, és egy könyvet adtak ajándékba, amit Kim Dzsong Il elvtárs küldött nekem, amiben aztán közben kiderült, mivel angolul volt írva, és hát ugye az ember megnézi, hogy a kultúráról szólt, és hogy hogyan kell múzeumot vezetni, vagy múzeumokat. Hát nagyon meglepődtem, megköszöntem ennek a két diplomata úrnak, hogy elhozták ezt nekem, a könyvet meg otthon azóta is tanulmányozom, hogy hogy kell egy múzeumot igazából vezetni, csinálni, vagy egyáltalán, hogy mit kell abban tenni, úgyhogy innét is köszönöm Kim Dzsong Il elvtársnak az útmutatást. (zene) - Mindig tetszettek a katonai indulók, és én is csak annyi himnuszt ismertem, mint az átlag ember, és volt '91-ben, a Dél-Afrikai Köztársaságban egy rögbi világbajnokság, és minden mérkőzés előtt bejátsszák a himnuszokat, és akkor kezdtem el a tévéből fölvenni kazettákra, onnantól datálódik nekem a himnusz-gyűjteményem, meg a himnusz-hobbim. Az európaiak közül például a holland himnusz tetszik talán a legjobban. Az egyik legrégebbi, az 1600-as évektől van tulajdonképpen, és hát nagyon szép a dallama. (zene: Holland Himnusz) A dél-amerikaiak közül nagyon tetszik például az Argentin himnusz. (zene: Argentin Himnusz) - Én is szerettem mindig a zászlókat, a földrajzot és a Kartográfiánál dolgoztam, ott gyártották a térképeket, és beleszerettem a zászlókba, és az atlaszok után, térképek után kezdtem el rajzolni, festegetni a zászlókat a '70-es években. Én úgy gondolom, hogy legnehezebben lehet megfesteni a tibeti zászlót, mert itt ezeket a kis oroszlánokat a Nappal, meg a piros-kék sugarakkal, az egyik legnehezebb és legmutatósabb zászló is. A másik, amelyik elég nehéz volt, Moldávia zászlója, mert ugye a címert is bele kellett festeni, ezeket a zászlócskákat nem adnám oda az unokámnak, mert azért félnék, hogy eltörné a pálcikát, vagy elszakadna, inkább más játékot veszek neki. Tulajdonképpen ez az én hobbim, ez csak az én játékszerem. (zene) - Amit otthon szólnak, az inkább nem a mondatok, hanem a csendes támogatás. Tehát, gyakorlatilag hagyják, hogy gyűjtsem, csináljam, elviselik, ha szombat-vasárnap is bejövök és kinyitok egy, vagy tíz, vagy húsz embernek, megoldják, hogy ha olyan probléma van, helyettesítenek, hogy ha esetleg a családban kell valamit csinálni, és nem tudok ott lenni, tehát, csendes támogatókként mondanám azt, hogy a családom mellettem van, az érdeklődés, az nyilvánvaló, nem kötelező ebből a szempontból, de a nagyobb és fontosabb dolgokat azért elmesélem otthon, hogy éppen ki látogatott ide, vagy milyen rendezvényen ki mit mondott egy nagykövet, vagy megveregették a vállamat, vagy éppen kitüntetett valaki éppen, az ő kis kitüntetését idehozta, akkor erre természetesen büszkék. (zene) A világ egyik legkisebb lakosú országa a Pitcalrn-szigetek, a Csendes-óceán középső részén helyezkedik el, négy szigetből áll, abból az a 47 lakos összesen egy szigeten él, Adamstown-ban, a Bounty leszármazottjainak lakóiról van szó, ők küldték el a zászlót a részemre, mégpedig a magiszter, így hívják gyakorlatilag azt, aki vezeti ezt a 47 embert, érdekesség tulajdonképpen erről a szigetről az, hogy Új-Zéland bizonyos fokig minden olyan dolgot ellát a szigetnél, vagy a sziget lakóinál, amelyek nagyon fontosak. Ilyen például ugye a mai világban a mobiltelefonozás, az internetezés, tehát, ha jól tudom, akkor ezek mind ingyen vannak a szigetlakók számára. Miből élnek? Abból élnek, hogy a nagy utasszállító hajók a partoktól nem messze megállnak, és aki kíváncsi a szigetlakókra, a házakra, a természetre, akkor kisebb hajókon beviszik őket, és ott, az irodában az egyszemélyes rendőr lepecsételi az útlevelet, vagy éppen ad egy olyan okmányt, amivel igazolják, hogy ezen a pici szigeten, vagy szigeteken megjelentek a turisták, ez mindenkinek nagyon tetszik, és nagyon érdekes. (zene) A jövő az két irányú lehet, gondolom én. Egy, a Józsefvárosi Önkormányzat állandó támogatása, és azon kívül gyakorlatilag a támogatás mellett, hogy egyáltalán én erőm legyen ezt tovább folytatni, és csinálni, hogy gyűjtsem tovább is, és levelezzek. (zene) A gyűjteményből csak akkor megyek nyugdíjba, ha meghalok. Az biztos. De ezt valakinek, vagy valakiknek később, ha látnak benne fantáziát, akkor tovább kellene vinni, mert ez egy egyedi dolog. (zene) Ez a raktáram, ahol nagyon sok olyan zászló van, amely sajnos helyhiány miatt nem kerülhet ki a múzeumba. A kezemben tartom a kicsiny Seborga zászlóját, mely Észak-Olaszországban, a Ligur-tenger parttól nem messze helyezkedik el, ezt 1995. körül egy kocsmáros alapította, ma ő az ország hercege, és tulajdonképpen egy turisztikai paradicsom lett ez a kis falu, amely azelőtt nagyon szegény volt. (zene) Én 1983-ban, mikor levelezni kezdtem, akkor gondolkodtam rajta, hogy milyen zászló az, amit én választanék saját magamnak, ami nevezzük úgy, hogy a múzeum zászlója, logója, ugye a mai modern értelemben, az fehér-zöld-fehér, vízszintes sávos, és hogy miért ilyen, ha szabad elmondanom, a fehér az általában sztenderd, a szabadságot szimbolizálja, a világ legtöbb országánál, a zöld a reményt, és én úgy fogalmaznám meg ezt az egész dolgot, hogy ha világbéke van, ugye, akkor a posta mindenhová kiviszi a levelemet, és én meg remélem, holnap is kapok levelet, vagy a gyűjteményhez bármilyen dolgot. És ezért választottam ezt a zászlót. Miért vízszintes? Mert a magyar zászló is vízszintes, és ha megnézzük a világatlaszt, bizonyos fokig a legtöbb ország zászlójában valamilyen fajta vízszintességet találunk, akár három szín, vagy két szín esetében, és egy nagyon picit talán emlék képpen az, hogy a nagymamám és az anyukám osztrák volt, és az osztrák zászló is vízszintes sávos. - Sárga, kék, piros, fehér, kék... (zene)