Deák Ferenc 46 évig 1808-tól 1854-ig élt Kehidán. A reformkor idején szinte mindenki megfordult nála, aki számított a magyar közéletben. Ebben az időben egy fajta szellemi központ volt a Zala megyei kis falu. A szabadságharc leverését követő önkényuralom éveit is nagyrészt itt tölti Deák, az ellenállás szimbólumává vált úgy nevezett passzív rezisztenciában. Az egykori kúria ma is szinte úgy néz ki, ahogy Deák idejében. A filmben Deák és Kehida kapcsolatát idézzük fel. Mit jelentett a magyar történelem egyik legnagyobb gondolkodójának a "haza bölcsének" ez a ma már inkább fürdőjéről híres zalai település? Milyen tárgyi emlékek idézik egykori lakhelyén Deákot a kiegyezést tető alá hozó politikus? Magyar ismeretterjesztő műsor. A gyűjtőszellem úgy szabadul ki egyes emberekből, mint a szellem a palackból. Ez az a szenvedély, amely csodálatos értékeket teremt. A gyűjtők személyisége rendkívül érdekes, a tárgyak megszerzésének, vadászatának története kész regény, és akkor még nem is beszéltünk maguknak a tárgyaknak a történetéről, és arról a kultúráról, amit megtestesítenek. A gyűjtők gyűjteményeikkel különböző fázisokban vannak: van aki még gyűjt, van aki felhalmozta a tárgyakat és van aki már múzeumba rendezte azokat. Egy közös van bennük: valamennyien értéket mentenek és mindegyikük a közjót akarja szolgálni.

"Régi szabású a kastély, nem főurak, hanem falusi előkelő nemesek kúriája. Derékszögben hajlott földszintes épület, elég magas, de bizony nem túlságosan magas szobákkal s jó magas zsindelyes tetővel s a tetőn nagy számú kéménnyel." Ilyennek látta pápai diák korában Eötvös Károly Deák Ferenc egykori kehidai otthonát. Az egykori lakóházban múzeum, amelyben az 1808 februárjától egészen 1854 őszéig itt élt Deák Ferenc életével ismerkedhetnek meg az idelátogatók, azzal az élettel amely nem indult könnyen, hiszen a Söjtörön világra jött Deák születésébe belehalt édesanyja és a szeretett feleség elvesztése miatt érzett fájdalma okán édesapja nem volt hajlandó magához venni az újszülöttet. Rokonokhoz került és csak apja halála után hozták jóval idősebb testvérei Kehidára. - Olyan nagy volt a korkülönbség, hogy legidősebb nővére Jozefa, tulajdonképpen mire a kis Ferkó idekerült utána hamarosan férjhez ment és Paksra került, Nemeskéri Kiss József felesége lett. Az Antal és Klára pedig annyival voltak idősebbek Ferencnél, hogy Antal atyjaként nevelte és gondoskodott a taníttatásáról, Klára pedig az édesanyát pótolta számára. Bátyja, Antal igyekezett a legjobb minőségű taníttatást biztosítani számára, úgyhogy a gimnázium elvégzése után a kor egyik legjelesebb jogi intézményébe, jogakadémiájára Győrbe került, ahol kiváló tanárok, többek között Fehér György professzor tanította, aki igen nagy hatással volt a fiatalember szellemi fejlődésére. Az iskolái elvégzését követően a fiatal Deák Zala-megyében gyakornokoskodott, majd Pesten lett jurátus. Itt ismerkedett meg többek között Vörösmarty Mihállyal. Miután hazatért, már ritkábban hagyta el szülőföldjét, mégis igyekezett megszerzett tudását állandóan bővíteni. - Nagyon intelligens, értelmes emberként önműveléssel töltötte az ideje nagy részét. Fantasztikus könyvtára volt, amelyben megtalálhatók voltak a felvilágosodás irodalmának minden alkotásai. Autodidakta módon tanult meg németül és német nyelven olvasta a nyugat-európai polgári törvénykönyveket a kor jogfilozófiai, jogtörténeti irodalmát, olaszokat, franciákat, angolokat egyaránt. Ismerte a liberális közgazdaságtan és a liberális filozófia legjelesebb képviselőinek műveit és természetesen szépirodalmat is olvasott és Pesten szerzett barátai Vörösmarty Mihály, Zádor György révén folyamatosan kapta a kor kibontakozó nemzeti romantikájának az irodalmát. Több újságot is járatott, úgyhogy teljesen az ország központjától távol, de mégis szinte mondhatni, napra készen tájékozott volt a kor szellemi áramlataiban. Deák ebben az időben a vidéki nemesek mindennapi életét élte. Egy valami azért hiányzott ebből, a szeretett hitves. - Adj isten, fiam! És ez élete végéig így is maradt. Történt ugyanis, hogy 1824-ben nőül kérte nagy szerelmét a jelentős vagyonnal rendelkező földbirtokos, Inkei Ferenc Karolina nevű leányát. De kosarat kapott, Karolina ugyanis a leánykérésre azt felelte, amint Deák hazatér, megtudja válaszát és meg is tudta. Ezután nem csodálkozhatunk azon, hogy minden házasságra való bíztatásra óvatosan reagált. "Végre barátom szó nélkül nem hagyhatom hát házasságot javasló bíztatásaidat, de még eddig, hála a szerelem kis istenének, csak körülöttem szórogatta nyilait. Egy mégis, megvallom, mélyebben csúszott az oldalcsontok közé, mint kívántam volna. Sajog ugyan, még most is olykor a sebhely, de a hideg meggondolás mindenkor lecsillapítja az újra felzúdult indulatot s nem engedi, hogy a szív, ezen vakmerő játékos egy egész élet boldogságot kössön egy kockához." Deák a politikai életben sikeresebb volt, mint a szerelemben. Antal bátyja segítségével hamar bekapcsolódott Zala-vármegye közügyeinek intézésébe. - A politikai pályafutása tulajdonképpen ott kezdődött, hogy az 1832-es országgyűlésre készülve a vármegyék elkészítették a rendszeres bizottsági munkálatokat és Zala-megyének ebben a feladatában már Deák Antal ajánlására Deák Ferenc is részt vett és tulajdonképpen az ő nézeteit fogadta el a vármegye és ezzel a munkával szerzett magának olyan tekintélyt, hogy amikor 1833-ban a bátyja, Deák Antal visszavonult a pozsonyi országgyűlésről maga helyett a testvérét ajánlotta, akkor Zala-vármegye nemesei azonnal elfogadták ezt és Deák Ferencet küldték Antal helyett a pozsonyi országgyűlésre. Deák aktívan részt vett a pozsonyi diéta munkájában. A kor liberális elképzeléseinek következetes képviselője lett. Felszólalásaiban szólt a hitbizományokról, a vallási kérdésekről, kiállt a szólás szabadsága mellett, de legaktívabban a jobbágyság érdekeit védte az úrbéri törvények tárgyalásakor. Az, hogy mennyire szívén viselte a földműves nép sorsát, jól tükröződik 1831 októberében Vörösmarty Mihálynak írt levelében. "Itt Zalában mi is segíteni óhajtottunk a nyomorult adózó népnek elhagyatott sorsán. De meg akaránk sértetlenül tartani törvényeink szentségét is. Azt határoztuk tehát, hogy a múlt koronázási jutalom aránya szerint feloszlatván a nemesség között mindazon költségek, melyeket a kolera már eddig okozott s még ez utáni terjedésével hihetőleg okozni fog. Minden földesúr, kivévén a szegényeket különösen felszólítassék a reá esendő résznek sőt ha teheti, még többnek is lefizetésére. A jegyzőkönyvben pedig és a felszólításoknál is világosan említve legyen, hogy ezen fizetés nem az írott törvényeken alapul, hanem azon szent és változhatatlan igazságban gyökerezik, melyet a természet minden jobb embernek szívébe oltott s mely szerint a szenvedő emberiségnek tekintete s a felebaráti szeretet az írott törvények kötelezésén kívül is áldozatot kíván tőlünk. Áldozat tehát, nem pedig törvényes kötelesség lévén ezen adózás. A fizetni nem akarót pörrel kényszeríteni nem fogjuk, hanem annak neve a jegyzőkönyvbe iktattatik, hogy lássa a később kor is azokat, kik ínséggel küszködő polgártársaik esdeklő jajgatására siketek maradtak s onokáikban is átkozza emléköket. Ezen módot nem tiltja a törvény, mert azt, ami valóban történik jegyzőkönyvekbe vezetni mindenkor szabad, emellett pedig reménylem, sikeres eszköz leend célunk elérésére." A kehidai kúria neki köszönhetően a reformkor egyik szellemi központjává vált. Szinte mindenki megfordult itt, aki valamit is számított a magyar politikai életben. - Ez a terem egykor a kúria vendéglátó terme volt, étterme volt, itt ebédeltette meg Deák mindazokat a neves embereket, akik annak idején meglátogatták itt őt a kúriában. Mindenek előtt legkedvesebb barátját, Csány Lászlót, aki a szomszéd település, Zalacsány birtokosa volt. Többször megfordult itt Vörösmarty Mihály is, nászútra is ide hozta feleségét Csajági Laurát. De a reformkor jeles politikusai is ellátogattak Deákhoz. Járt itt Széchenyi István, aki még az 1820-as évek végén látogatta meg a Deák testvéreket. Aztán Batthyányi Lajos kétszer is megfordult itt. Kossuth Lajos szintén vendége volt ennek a kúriának. 1847-ben az ellenzéki nyilatkozat kidolgozására érkezett Deák Ferenchez. A Kehidán tartózkodó Deák levelezéssel tartotta a kapcsolatot politikus társaival, barátaival. Ezekben aktuális kérdésekről fejtette ki véleményét illetve szűkebb környezetében történt fontosabb eseményekről számolt be. Például az 1836-os évet így összegzi Kossuthnak: "Kedves barátom, az esztendőnek utolsó napján írok, azon esztendőnek, mely annyi súlyos csapással ostorozott bennünket. A görcsmirigy életünket fenyegette, vagyonunkat a marhavész, reményeinket a tavaszi fagyok tették semmivé. Veszélyeztetve van a szabad polgárok személyes biztossága s a szebb jövendőt ígérő nemzeti kifejlődés gyenge csemetéjét a rémkórságos tudatlanság a hatalomtól kölcsönzött erőszakkal akarja feldúlni. Átokkal teljes év volt ez, súlyos, de méltó büntetése sok, százados vétkeinknek, melyet elismerni, megbánni s jóvá tenni, fájdalom, oly kevesek hajlandók. De lefolyt e hosszú év is, általrepült setét honába, s nem hagyott nekünk mást, mint vérző keblünk sajgó fájdalmát s azon édes reményt, hogy beköszöntő testvére áldást hoz, kiállott fájdalmunkat gazdagon pótlandó. Megtanítja talán nemzetünket is a szenvedés arra, hogy igazság és egyezség szülhet csak közerőt, közboldogságot." - Deák híres fogadószobájába, a könyvtár szobájában vagyunk, ez az a terem, ahol napjainak nagy részét töltötte, itt olvasta kedvenc könyveit, íróasztala mellett írta azokat a leveleket, amelyek a kor legnagyobb politikusaihoz, költőihez, íróihoz szóltak. Íróasztala fölött pedig, azoknak a férfiaknak a portréit helyezte el, akik rá nagy hatással voltak. Mindenek előtt barátjáét Vörösmarty Mihályét, Kisfaludy Sándorét, Berzsenyi Dánielét és Kölcsey Ferencét, akinek, mind politikája, mind pedig költészete nagy hatással volt a fiatal Deák Ferencre. A település, ahol élt, nem csak a munka, hanem a kikapcsolódás színtere is volt. Szívesen sétált kehidai kúriájának környékén a Zala folyó mentén. A helyiek emlékezete szerint gyakran betért az itt található malomba is, ahol szívesen hallgatta a gabonájuk őrlésére váró földművesek történeteit. Szinte nem volt olyan nap, hogy ne ballagott volna ki a közeli erdőbe, ahol a ma, róla elnevezett forrás is található. - Deák hatalmas birokvagyonnal rendelkezett természetesen, de számára a gazdálkodás szükséges rossz volt, tehát ő nem élvezte, nem kedvelte különösebben, de kénytelen volt művelni, vagy műveltetni a birtokait, nem ez volt az életének a központi problémája, ő inkább a gondolkodó, a jobbító, a haza üdvén dolgozó ember volt. "Lustaságomért ne pörölj, szeress gyöngeségeimmel, s akkor szeretsz igazán. Tűrjed a bivalynak lomhaságát, mert habár lassan, de sokat emel. Ez ugyan prózaikus egy hasonlítás, de igaz, mert futni én sem szeretek, emelni pedig, ha kell vagy másfél mázsát én is elbírok. Ezeket azonban lelki erőmre ne értsd, mert eszem élelmemet adó földünknek csak színén jár. Most szüretkor, midőn mustomnak helyről aggódtam, a föld alá is leszállott ugyan, de fel csak akkor emelkedik, midőn valamely épületem romlott födelének újítására fákat kell vágatnom. Sőt, már az idén egyszer magasabbra is hatott, akkor midőn a söjtöri torony keresztjének igazítására pénzt kértek tőlem." Otthon, különleges hobbijának a fafaragásnak szentelte szabadidejét, ez, mint mondta, megnyugtatta lelkét. - Ebben a vitrinben azok a faragványok láthatók, amelyet a kúria folyosóján kialakított faragó műhelyben készített Deák Ferenc. Nagyon szívesen foglalkozott fafaragással, különböző dísztárgyakat készített, amelyek közül szép számmal maradtak ránk például gyümölcsfaragványok illetve papucsok. Az egyes legendák szerint Deák Ferenc nagyon szívesen ajándékozott papucsokat azoknak a barátainak, ahol úgy gondolta, hogy a családban a feleség viseli a kalapot. A '48-as forradalom őt sem hagyja érintetlenül. Szinte természetesnek tűnik, hogy a reformkor haladó törvényeinek szószólója igazságügy miniszter lesz Batthyányi Lajos kormányában. 1848 nyarán a horvátokkal való békés kiegyenlítést szorgalmazta, széles autonómiát ígérve déli szomszédunknak. Javaslatát ugyan a kormány elfogadta, de Bécs és Zágráb nem. Lemondott miniszteri tisztéről és a továbbiakban, mint egyszerű képviselő vett részt az ország ügyeinek intézésében. A függetlenségi nyilatkozattal nem értett egyet, mivel az ország jövőjét csak a monarchia kereteiben tudta elképzelni. Mégsem volt hajlandó a forradalmat leverő császári kormányzattal tárgyalni. A minden politikai együttműködést megtagadó magatartása a passzív ellenállás jelképévé vált. - Ez az az időszak, amikor tényleg passzív , csak magánügyekben levelez, elsősorban a Vörösmarty árvák ügyében, hiszen 1855-ben meghal Vörösmarty Mihály, akinek a leánya, Vörösmarty Ilona keresztlánya volt Deák Ferencnek és akit szinte gyermekeként, lányaként szeretett és 1855-ben maga kezdeményez egy nagy adománygyűjtést a Vörösmarty árvák megsegítésére, hiszen vagyontalanul maradt Csajági Laura, a feleség és a két gyermek. Az önkényuralom évei az ország számára egyre kevésbé voltak elviselhetők. A kor több neves politikusai is a szorult helyzetből való kilábaláson gondolkodott. Ez az az idő, amikor Deák végső búcsút mond Kehidának, annak a településnek, amelynek temetőjében ősei nyugosznak. 1854 őszén Pestre költözött, ahol nagy feladatok vártak rá. - A Pestre költözést a Széchenyi család tette számára lehetővé, ugyanis Széchenyi István ekkor már Döblingbe olyan állapotba került, olyan tisztán látta a jövőt, hogy tudta, hogy a szabadságharc bukása után Deák az egyetlen ember, aki alkalmas lesz arra, hogy a jövő számára, a haza számára valamiféle megoldást találjon ki, s ezért tudta, hogy ezt nem Kehidáról kell intézni, hanem csak az ország fővárosából lehet intézni s ezért megvették tőle ezt a birtokot, aminek az árából aztán Deák kifizethette Jozefa testvérének a leszármazottait, hiszen Antal már meghalt, Klárának pedig nem született gyereke, ő Pusztaszentlászlón élt a férjével, Oszterhuber Józseffel és évi 600 arany biztosításával, Széchenyiék életjáradékot is biztosítottak Deáknak, aki élete végéig ebből az életjáradékból tartotta fenn magát. "Márton napján szerencsésen Pestre érkeztem, de Márton lúdjával nem kínáltak" - írta sógorának, hát némi malíciával Deák Ferenc, amikor 1854 novemberében Pestbudára érkezett. Arra a Pestbudára, amely még a világvárossá válás előtti időben élte mindennapjait, mintegy 60-70 ezer ember lakta. Deák egy Duna parti elegáns szállodába költözött. Ezt a szállót, jól tudjuk, úgy hívják, az Angol királynő szálló. Az Angol királynő szállónak két szobáját lakta, egészen pontosan télen a melegebbik oldalt, a déli oldalt, nyáron viszont az északabbi, hűvösebb oldalon lévő két szobába költözött. Itt fog élni Deák Ferenc 1854-től egészen a '60-as évek végéig, tehát, mintegy másfél évtizeden keresztül volt ennek a szállónak a lakója. A deáki életmű ebben az időben csúcsosodott ki. Az 1865. április 16-án a Pesti Naplóban megjelent húsvéti cikkével indította el azt a folyamatot, ami a kiegyezéshez vezetett. Deák megkérdőjelezhetetlen tekintélye mindenre rányomta bélyegét. - Azt mondják, hogy nem volt az Andrássy-kormánynak meg az utána következő Deák-párti kormányoknak olyan fontos döntése, amelyet ne egyeztettek volna Deák Ferenccel. De azt tudjuk, hogy Deák nem vállalt sem miniszterelnöki, sem miniszteri tálcát. A háttérből, úgymond szürke eminenciásként irányított. '73-ban mondja el utolsó képviselőházi beszédét, ezt követően szerettei között él. Vörösmarty Ilona, Széll Kálmán rokoni, baráti segítségét veszi ő igénybe, amikor is az egyetem téri Hadik-házba költözik Széll Kálmánékhoz és utolsó éveit csendes, nagy betegségben tölti el. Budapesttől távol a Zala-megyei Kehidán Deák Ferenc emléke mind a mai napig elevenen él, a település lakói nemzedékek óta ápolják kultuszát. - Én azt gondolom, hogy mindenki, aki Kehidán nőtt fel vagy itt a környéken élt, született valahol ott él a szívében Deák. Azért úgy vagyunk vele, hogy ezt a földet, az emlékét Deák szentelte meg, ezt nem lehet valahogy elfelejteni soha és viszi magával szerintem mindenki. Itt nőttem fel, itt jártam ki az általános iskolát 14 évesen. Műszaki érdeklődésűként aztán a város elvonzott innen, ott ragadtam, de a szívem csücske természetesen azért itt maradt sőt, hát olyannyira itt maradt, hogy ma már életemnek a második felében magam is például lándzsát törtem amellett, hogy Deák emlékét feltétlenül őrizzük itt Kehidán és el ne engedjük innen ezt a csodálatos Deák hagyatékot, ami itt maradt nekünk, hiszen itt szinte kézzel fogható, tapintható Deák a maga lényébe. 6-7 évvel ezelőtt alapítottunk egy baráti kört, amelyiknek az egyik fő célkitűzése például pontosan a Deák és az ő történelmének, hagyományának a megőrzése. Deák emléke megőrzésének legfontosabb helyszíne a nemzet atyjának egykori kúriája. - Nekünk nagy szerencse, hogy ez a múzeum nemzeti emlékhely lett, de talán egy másik, amelyik most kapott címet és erre nagyon büszkék vagyunk. Történelmi emlékhellyé nyilvánították ezt a helyet és ez ad egy kis bizodalmat ahhoz, hogy hosszú távon igenis megmaradjon annak, ami volt és megkapja azt a vezető szerepet is ez a múzeum, amire egyébként a Deák Ferencre emlékezve méltóképpen meg kell, hogy tartsuk. Deák Ferencet 73 évesen 1876. január 28-án érte a halál. Legutolsó napjáig olvasott vagy olvastatott magának, de igyekezett minél kisebb terhet jelenteni környezetének. Utolsó perceiben orvosa és barátai voltak vele. Sírját a nemzet koszorúi borították. - Felravatalozott sírjához sokan látogatnak el. Azt is tudjuk, hogy egy csodálatos mauzóleumot építenek a számára és a mauzóleumnak a freskói azok mintegy összegzik Deák Ferencnek az életét. Pontosabban szólva azt mondanám, hogy romantikus módon összegzik Deák Ferencnek az életét, hiszen ott van az egyik allegória '48, a polgári átalakulásé. A másik 1867 allegóriája, amely a politikai kiegyezés, de nem csak azt hozza el, hanem az ország gazdasági növekedését, polgárosodását. Ezen kívül pedig ott van a temperamentum, az erő allegóriája, hiszen kétségtelenül Deákban volt bátorság és volt erő is arra, hogy politikai felelősséget vállaljon döntéséért, és ezt minden önérdek nélkül a haza érdekében cselekedte. Erről az emberről írta barátja, Vörösmarty Mihály: "Ilyen emberre szüksége van a világnak. Nem csak az országért, hanem azért is, hogy rossz óráinkban meg ne tagadjuk azon állítást, hogy az ember isten képére alkottatott."

"Régi szabású a kastély, nem főurak, hanem falusi előkelő nemesek kúriája. Derékszögben hajlott földszintes épület, elég magas, de bizony nem túlságosan magas szobákkal s jó magas zsindelyes tetővel s a tetőn nagy számú kéménnyel." Ilyennek látta pápai diák korában Eötvös Károly Deák Ferenc egykori kehidai otthonát. Az egykori lakóházban múzeum, amelyben az 1808 februárjától egészen 1854 őszéig itt élt Deák Ferenc életével ismerkedhetnek meg az idelátogatók, azzal az élettel amely nem indult könnyen, hiszen a Söjtörön világra jött Deák születésébe belehalt édesanyja és a szeretett feleség elvesztése miatt érzett fájdalma okán édesapja nem volt hajlandó magához venni az újszülöttet. Rokonokhoz került és csak apja halála után hozták jóval idősebb testvérei Kehidára.