A Könyvjelző - Takaró Mihály műsora minden héten jelentkezik az M5 csatornán. A magyar kultúra különböző területeire kalauzolja el a nézőket, a témák között szerepel a képzőművészet, a zene, irodalom és történelem is.

A műsorszolgáltatói információk forrása változó (teletext, mediaklikk.hu). A teljes leirat forrása a teletext.

Szeretettel köszöntöm kedves nézőinket! Mai műsorunk címe: Munkácsy Mihály. Róla fogok beszélgetni meghívott vendégeimmel. Műsorunk elején szót ejtünk majd Munkácsy gyermekkoráról, ifjúkoráról, iskoláiról, aztán arról, hogy hogyan indul el az úton a világhírnév felé. Természetesen szóba kerülnek leghíresebb festményei is, középpontban majd a Krisztus-trilógiával. Adásunk vége felé arról beszélgetünk, hogy hogyan hat ma Munkácsy művészete, kire volt hatással, és milyen Munkácsy utóélete. Végül pedig kísérletet teszünk arra, hogy elhelyezzük őt a magyar festészetben. - Munkácsy Mihály, eredeti nevén Lieb Mihály, 1844. február 20-án született, Munkácson. Apja, Lieb Leó, császári sótiszt, anyja Reök Cecília. Röviddel a gyermek születése után az apát a munkácsi Sóhivatalból Miskolcra vezénylik. Itt éri őket a szabadságharc kitörése. A felvidéki harcok miatt a család menekülésre kényszerül. Az anya, öt gyermekével Cserépvárra megy, ahol Munkácsy nagyapja, Coburg herceg uradalmi intézője. Az apát a császáriak Miskolc elfoglalásakor börtönbe vetik. Két évvel később a börtönben szerzett betegségében hal meg. - Beszélgetésünk elején ejtsünk néhány szót Munkácsy Mihály gyermekkoráról. - Gyermekkora tulajdonképpen nem volt szegény Munkácsynak, mert amikor Cserépváraljára ment a család, utána visszamentek Miskolcra, és már 1850-ben meghalt az édesanyja, '52-ben meg meghalt az édesapja, tehát szétesett a család. Ő az anyai nagybátyjához, Reök Istvánhoz került, aki egy nagyon tehetséges ügyvéd volt, de segített '48-ban a fiataloknak, a forradalmi ifjúságnak, ezért menekülnie kellett, és éppen akkor itt, Békéscsabán, az Apponyi grófok bújtatták úgymond. Amikor hozzákerült az unokaöccse, akkor azért gondolkozott rajta, hogy egyáltalán elvállalja-e, anyagilag és lelkileg sem volt rendben, mint ahogy szegény kis Munkácsy sem, hiszen kettős halált kellett feldolgoznia és a család szétesését, így valahogy nem találtak egymásra. Nem adta be a bácsi iskolába, hanem ő tanította otthon. - És rendkívül szigorú ember hírében állt. - Nagyon szigorú ember volt, ennek következtében úgy ítélte meg a szétszórt figyelmű gyereket, hogy nem alkalmas értelmiségi foglalkozásra, és keresett neki egy szakmát. Az asztalos inasságot ajánlotta fel. Szegény nem tudta, hogy mit vállal el, de elvállalta, és beiratkozott. 1855-től '58-ig Langi Mihály asztalosmester műhelyében dolgozott, ahol embertelen körülmények várták. De azért végig csinálta. - Tulajdonképpen, amikor iskoláról és ifjú koráról beszélünk, akkor ez annak a kezdete már. - Hát igen, az ifjú kora végül is az asztalosinassággal kezdődik szegénynek, 1855-től '58-ig, és utána is még egy vagy két év Aradon, ahol az a baj, hogy nem volt elég pénze ahhoz, hogy az étkezését fedezze. Olyan beteg lett, hogy visszakerült a nagybácsihoz. - Azt hiszem, hogy mégis fontos tovább mennünk azzal, hogy aztán következik majd Bécs és Németország. - Szamossy Elek neve említendő, ugyanis ő volt az, aki elindította egyáltalán a pályán, mi több, apja helyett apja volt, ahogy ezt később Munkácsy leírta, foglalkozott vele. Látta a rajzait, nagyon tehetségesnek találta, és vitte magával kastélyról-kastélyra, mert akkor így tanultak az ifjú festők, így éltek, hogy amilyen munkát kaptak egy kastélyban, azt csinálták. Ha lehetett festeni, az nagyon jó volt, azt mindenki szerette, de inkább másoltak és restauráltak. Szamossy Elek nagyon tehetségesnek találván őt, '64-ben már Pestre küldte föl a Társulathoz, és ott vette pártfogásába Ligeti Antal és Harsányi Pál, és ott jött az, hogy azt mondták neki, hogy nagyon tehetséges vagy, és menj Bécsbe. - Azt hiszem, innen érdemes folytatnunk. - Így van, és a Képzőművészeti Társulat ösztöndíjával ment először Bécsbe, ahol beiratkozott a Bécsi Akadémiára, de ott mindössze fél évet járhatott, ugyanis elfogyott a pénze, és ezért kitették úgymond az akadémiáról. Onnan ment tovább Münchenbe tanulni. Akkor München egy nagyon fontos állomás volt, számos magyar festő ott végezte a Képzőművészeti Akadémiát. Ekkoriban még nem volt akadémia Magyarországon, tehát minden festő kénytelen volt külföldre menni. München egy kozmopolita, nyüzsgő kulturális központ volt, az akadémiája nagyon híres volt. - Ott kerül kapcsolatba aztán magyar festőkkel is, akikkel később hosszú időn keresztül tartja a kapcsolatot. - Így van! Számos barátság is köttetett, illetve Münchenből utazott el 1867-ben a párizsi világkiállítást megtekinteni, ahol találkozott többek között Gustave Courbet-nak a realista műveivel, amely nagy hatást gyakorolt rá. - Azt hiszem, hogy mégiscsak fontos beszélgetnünk azokról a képekről is, amelyek az Ásító inassal kezdődnek. - A romantikus képekről is, szerintem kell három szót ejteni. Az egyik az Árvíz, a Vihar a pusztán és a Dülő szénásszekér, ezek Münchenben készültek, romantikus szemléletű képek voltak. Az érzelmek kifejezésére törekedtek. Munkácsy csodálatos romantikus festő lett volna, ha itt marad, de látta Courbet képeit, és Düsseldorfba visszatérve már Leibl német festő hatására elkezdett realista irányba menni. Akkor készül az Ásító inas és a hozzá készült Tanulmányfej, ami az Ásítóinas életkép az még kicsit keveréke ennek. - Bizonyítvány. Munkácsy Lieb Mihály művészi tehetségéről szóló bizonyítványért folyamodván az Országos Magyar Képzőművészeti Társulathoz, ennek részéről bizonyíttatik, miképp ő néhány év óta több zsánerműveket nyújtván be a társulathoz, s azokat szabályszerűleg, szakértőkből alakított zsűrik által megbíráltatván e bírálatok szerint oly kitűnő művészi tehetséggel megáldottnak találtatott, hogy a társulat kötelességének érzi őt telhetőleg pártolni, műveit nemcsak kiállítani, de meg is venni, és kötelességének érzi őt minden gyámolításra és pártolásra nemcsak ajánlani, de különösen ajánlani, mint olyat, ki ha a művészetet kellőleg tovább tanulmányozhatja, ritka művészi tehetségénél fogva azt meglepő tökélyre viheti. - Azt hiszem mondhatjuk, hogy az első ilyen jelentős kép, az a Siralomház. - A Siralomházat Munkácsy Düsseldorfban festette, 1869-ben kezdett el dolgozni rajta, és valóban ez az első olyan műve, amely, hát mondhatjuk azt, hogy a világhírnevet is elhozta számára. Még az állványról megvásárolta... - Egy amerikai, ha jól emlékszem. - Egy amerikai műgyűjtőhöz került, és egy nagyon magas összeget, 10 ezer frankot ajánlott föl számára, ami döbbenetesen sok volt akkor Munkácsynak. A képet viszont kikötötte, hogy még mielőtt elvinnék, a Párizsi Szalonon állítsák ki. Ez volt a kor legnevesebb kiállító intézménye, ahol nem kisebb elismerést kapott, minthogy elnyerte a szalonnak az egyik aranyérmét. - Azt hiszem, hogy úgy érdemes folytatnunk, hogy elindul a világhírnév felé. De most beszéljünk egy kicsit erről az útról, úton a világhírnév felé. - A Siralomház nagyon fontos volt számára azért is, mert a gyerekkorból következett, hogy semmiféle önbizalma nem volt, és nagyon félt, hogy többet ezt a sikert nem fogja tudni megismételni, viszont ösztönözte ez a kép arra, hogy tovább menjen az életképek útján. Úgyhogy visszament Düsseldorfba, és Düsseldorfban festi a Tépéscsinálókat ami egy '48-as téma ugyanúgy, ahogy a Siralomház is az, mert az lehet egy '48-as események miatt elítélt betyár is. Ez nem derül ki Munkácsy képéből, de abból igen, hogy '68-ban kezdi el csinálni, és született egy mű, egy album tulajdonképpen, egy honvéd album a szabadságharc évfordulójára, és abba Munkácsy rajzolt. Tehát igazán mondhatjuk, hogy a Siralomház betyárfigurája, az egy szabadsághős, ha úgy vesszük. - Azt hiszem, hogy érdemes megnézni, hogy kik ekkor a mesterei, és hogyan kerül a bécsi világkiállításhoz? - Düsseldorfba azért ment, hogy Ludwig Knausnál tanuljon, de aztán nagyon hamar túlszárnyalta a mesterét. Az 1873-as bécsi világkiállítás azért volt nagyon jelentős, mert az akkor már dualista magyar állam ekkor mutatkozott be önálló államként ezen a világkiállításon, ezért egy nagyon gazdag képzőművészeti anyaggal kívánták reprezentálni az akkor már nagyon gazdag magyar kultúrát. Munkácsy öt képpel szerepelt ezen a világkiállításon. - Hogyan alakul a magánélete? Látjuk, milyen nehéz gyerekkora volt, és most úgy tűnik, hogy rátalál a szerelem, rátalál a boldogság, szóval a házasság. - Igen, ennél egy picit rögösebb volt az út, de még Düsseldorfban ismerte meg a későbbi nejét, egy fogadáson. Paál László festő barátja mutatja be őt a De Marches házaspárnak, akik egyengetik az ő útját, és amikor Párizsba költözik 1871-72 telén, akkor segítenek neki műtermet találni, és mindenben támogatják. De Marches báró halála után ez a kapcsolat az özvegyével elmélyül, egy szerelmi kapcsolattá alakul, és amint letelt a gyászév, össze is házasodnak. - Én asszem, hogy nagyon komoly hatással volt festészetére is ez a kapcsolat, hiszen a szalonképek születéséhez, többek között ez is hozzájárul. - A szalonképekhez is hozzájárul persze, de tulajdonképpen következik egy nagyon fontos váltás az életműben. A szalonképek az egyik ilyen váltás, változás, mert Cecil, aki remek szervező volt, azt rögtön látta, hogy megváltozott körülmények között kell egy olyan palota, egy elegáns hely, ahol fogadásokat lehet rendezni, meg lehet ismerni a műveket, és akkor a szalonképeket tulajdonképpen ők találták ki azzal, hogy ez képezné a hátterét az ő igazi munkásságának, ami majd később jön a nagyképekkel, például a trilógiával. A szalonképeknek nagyon nagy sikere volt, a gazdag polgárság életét mutatták be, és vették is. Főleg a női látogatók vették. - A szakembereknek munkáik során el kell dönteni, hogy mi az, ami beletartozik a kép kompozíciójába, és mi az, ami később került fel a vászonra, tehát el kell tüntetni. A restaurálás során olyan információk is láthatóvá válnak, ami a mester tervezéséről, változtatásairól árulkodik. - A festmény vázlat jellegére utal, hogy nemcsak a portrék vázlatos jellegűek, hanem az ilyen megoldások is, mint például ebben az esetben itt a sátor helyzete, amely jól látszik a pasztoditás nyomát követve, hogy eredetileg egy nagyobb sátrat tervezett idefesteni, aztán a későbbiekben alakított ki ekkorát. Valószínűleg a kompozíció megfelelősége miatt. - Így a részletek, illetve a hozzájuk készült tanulmányok láttán nem meglepő, ha munkásságából a vázlatok és a részlettanulmányok különösen nagy vonzerővel emelkednek ki. - Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy az eddigiekről szóló beszéd, és a művek tulajdonképpen felkészülést jelentettek a legnagyobb művekre. - Így van! A Krisztus-trilógiához fogunk nemsokára elérkezni, amely a legnagyobb nemzetközi sikereket hozta el Munkácsy Mihály számára, óceánokon átívelő nemzetközi sikert. Ezt még megelőzte 1878-ban az egyik nagy, jelentőségteljes kiállítás, egy világkiállítás Párizsban, ahol Milton című képével elnyerte az egyik nagy aranyérmet, és ebben az évben köttetett egy szerződést Charles Sedelmeyer műkereskedővel, aki egy nagyon fontos kulcsfigurája a Munkácsy életműnek. Ő az, aki rávette Munkácsyt arra, hogy fesse meg a Krisztus Pilátus előttöt, amely 1881-re készült el, és amellyel Európa számos nagyvárosát bejárták úgymond. Több százezres tömegek látogattak el megnézni a képet, óriási sikert aratott vele. Nagyon furcsa, hogy egy vallásos kép a 19. század végén ekkora sikert tudott aratni. Ez annak volt köszönhető, hogy Ernest Renannak megjelent a Jézus élete című könyve, amely Jézust emberként, emberközpontúként mutatta be. Tehát nem a távoli istenember jelent meg. - Nem a transzcendens volt a lényeg, hanem sokkal inkább a homo, az ember. - És ez az emberközeliség nagyon megérintette a századvég társadalmát. - A Krisztus Pilátus előtt óriási sikere mindenféleképpen elvezetett ahhoz, hogy ezt folytatni kell, és meg is alkotja a trilógia második részét, a Golgotát. - Így van, a Golgotán a bibliai szöveg adja az apropót, és azt is ábrázolja, amit a Biblia leír, hogy amikor Krisztus a kereszten meghal, elsötétedik az égbolt, megnyílik a föld, azt nem ábrázolja, de a közönség szépen elmegy. Ennek a két dolognak az összetevőjéből áll a kép. Egyik oldalon siratják Krisztust a hozzátartozók, a másikon pedig a közömbös és gúnyolódó tömeg megy el. Ennek a két ellentétére épül tulajdonképpen a kép. Az alapgondolat az, hogy Krisztus, a Megváltó még halálában is vádol. Ő egy harcos, utalván arra, hogy neki nem annyira az isteni vonal a fontos, hanem az, hogy ő egy küzdő volt, egy harcos volt, aki a halált is vállalta az igazáért. A Golgotánál ez is természetesen kijön, de nagyon fontos az, hogy az előkészületekről mondhatunk egy pár szót, mert azok nagyon izgalmasak, az egyik, hogy modellt keresett a megfeszített Krisztushoz. Anatómiailag ez fontos. De mivel nem talált, ezért saját magát feszítette keresztre, és Susa nevű barátja lefényképezte. A kép egyébként a békéscsabai múzeumban van. A másik, hogy ruhákat vásárolt, keleti ruhákat, ezzel is jelezvén azt, hogy ő a római időszakban játszódó történetet, tehát történeti háttere is legyen ennek a dolognak, ez volt ezzel a célja. A másik nagyon fontos és sokak által ismert dolog, hogy a bemutatásnál Sedelmeyer elhozatta a Krisztus Pilátus előttet is, és mind a két kép ki volt állítva az ő palotájában, egymással szemben. Hatalmas tömegek voltak megint, olyannyira, hogy Guy de Maupassant A szépfiú című regényében meg is említi, állnevekkel az igaz, hogy Markovits Károly Munkácsy és Krisztus a vízen jár, a kép címe. - Azt hiszem, hogy beszélnünk kell a trilógia harmadik részéről is. - Igen, ezt jóval később festi meg, ehhez már nincs köze Sedelmeyernek, mert tíz év után felbontották a közös szerződést, és 1896-ra fog elkészülni csak az Ecce homo, a millennium évére. Be is mutatják a millenniumi ünnepségek keretében. Ez Munkácsynak az utolsó műve, amin dolgozott. Itt Krisztus személyében tulajdonképpen a megfáradt és beteg Munkácsy is valamilyen szinten megjelenik, tehát egy picit Munkácsy önarcképét is beleláthatjuk ebbe a képbe. - Vagyis ez az Ecce homo, ez tulajdonképpen egyszerre Krisztus is, egyszerre ő? - Valahol az ő sorsa is, az ő nehézségei, az ő betegsége, az is ugyanúgy megjelenik benne. Ez a festmény ugyanakkor egy lezárása az életműnek. De magában hordozza a két korábbi Krisztus képnek is azt a tulajdonságát, illetve Munkácsy számos képén, hogy az érzelmeknek egész skáláját jeleníti meg a tömegen keresztül, tehát a tömeg arckifejezésén keresztül érzelmeknek és indulatoknak egész skálája látható. - Érdemes arról beszélnünk, hogy mikor volt látható először együtt? - 1995 augusztusában, tehát száz év múlva. Munkácsy soha nem látta a hármat együtt. A magyar közönség is tódult Debrecenbe, és legelőször a Golgota, aztán pedig a Krisztus Pilátus került be. - Munkácsy élő modellekkel állította be készülő képét. Ezt lefényképezte, és később a fotó alapján festett. - 1881 húsvétján mutatta be műgyűjtője, menedzsere, Charles Sedelmeyer palotájának udvarán a Krisztus Pilátus előttet. Számtalan előzménye volt a festménynek, többek között 1874-ben látta Velencében a Scuola di San Roccoban Tintorettonak a négy nagy Krisztus képét, passió képét. Onnan Budapestre jött, majd Kalocsára ment Haynald Lajos érsekhez, és vele bizonyára nagyon sokat beszélgettek a témáról. Meg merem kockáztatni, hogy Haynald titokban bíztatta is őt arra, hogy netalántán egy magyar egyházművészeti megrendelésnek tesz ezzel eleget. - Hihetetlenül izgalmas, szinte krimiszerű a trilógia utóélete, ez az évszázad, mire összekerült a három kép. - 1886-ban kerül ki Amerikába Sedelmeyer révén, a Krisztus Pilátus előtt. Következő évben kikerül a Golgota is, és még abban az évben megveszi John Wanamaker, egy milliárdos, akinek van egy áruháza, ott álltak nagyon sokáig a képek. De 1988-ban elárverezte ezt a két képet, és akkor az egyik egy New York-i galériáshoz, a másik egy kanadai galériáshoz került. Mind a két ember a képeket Debrecennek adta letétbe különböző időszakokban. Először a Golgota került haza, aztán a Krisztus Pilátus előtt, és amikor már ott állt Debrecenben, a Déri Múzeum Dísztermében az Ecce Homo, mert azt Déri Frigyes eleve Debrecennek adta, úgyhogy az már ott volt, tehát hozzá jött később a másik két kép, és 1995-ben volt látható, augusztusban együtt a három kép. Soha senki még együtt a három képet nem látta. - Én magam keresztény ember vagyok, és látni ezt a trilógiát egyben, mintegy panorámaszerűen körbefordulva és látni az egész történetet végig, egyszerűen megrázó volt. Nem is lehet mást ajánlani minden magyar embernek, mint egyszer, menjen el Debrecenbe, és ha már odamegy ebbe a városba, nézze meg a Krisztus-trilógiát. Azt hiszem, hogy arra már nincs időnk, hogy ebből a hatalmas életműből mindent felvillantsunk, de néhány kép címe azért még idekívánkozna. - Igen, hát annyira gazdag ez az életmű, hogy még holnap is itt ülnénk, ha az egészet felsorolnánk. De hát a Rőzsehordó nő egy ikonikus darabja a 19. századi magyar művészetnek, akkor tájéképei közül is kiemelném a Poros út című, a Kukoricás című képeket, a Miltont említettük, de a Műteremben című festménye is egy korszakfordító mű volt 1876-ból, és hát még sokat sorolhatnék. - A Honfoglalásról már beszéltünk. - A nagy megbízások közül a bécsi Kunsthistorisches Múzeumnak a mennyezetképének a megfestésére kérték föl, és aztán a magyar állam, utolsóként a sorban, de végül megbízta Munkácsyt a Honfoglalás című kép megfestésére, amely a Parlamentben látható a mai napig. - Azt hiszem, hogy egy hihetetlenül izgalmas utazás ez, azonban elhagytunk egy szálat, pedig ez nagyon fontos az egész magyar festészet szempontjából, ez pedig kapcsolata Paál Lászlóval. - Ez egy fantasztikus barátság volt, majdhogynem testvéri kapcsolatban voltak. Paál László teljesen más környezetből jött, ő egy jómódú családban élt, az apja Odvoson és Berzován volt postamester. Aradon ismerte meg, amikor még Munkácsy nyomorgott, akkor találkoztak először ott, és utána figyelemmel kísérte szinte Paál, Munkácsy útját. Úgyhogy, amikor Szamosival mentek kastélyról-kastélyra, akkor ő is időnként meg-meglátogatta őket, és aztán Düsseldorfban együtt voltak. Düsseldorfban neki köszönhető, hogy Munkácsy megismerte ezt a házaspárt, és később szomorúvá vált ez a kapcsolat, mert elhatározta Paál is, meg Munkácsy is, hogy Párizsba mennek, de Paál László nem Párizsba ment, hanem a barbizoni erdőben telepedett le, a francia művészcsoporttal együtt. Meghívta magához Munkácsyt, és aztán később, de akkor ő már nagyon rossz körülmények között élt, mármint Paál László, mert neki még nem vették a képeit, mert az a fajta stílust még nem ismerte annyira a közönség, és nem vásároltak tőle képet. Nagyon szegény lett. Megfordult a helyzet, mert kezdetben Paál László támogatta Munkácsyt, amikor éhezett, itt meg Munkácsy támogatta őt, úgyhogy adott is neki pénzt, meg is hívta magukhoz nem is egyszer. - Azt hiszem, hogy Munkácsy utóéletéről kellene beszélni, művészetének utóéletéről, és a Munkácsy a nagyvilágban-ról. - Munkácsy nemcsak azért volt egy fontos alkotója a századnak, mert az egyik legnagyobb magyar művészünk, hanem, mert óriási hatással volt a későbbi művész generációkra. Ő már életében azon munkálkodott, hogy a fiatal festőket segítse, egy ösztöndíjat is alapított, Munkácsy ösztöndíj néven, amelynek keretében egy fiatal magyar festő, két évig a keze alatt tanulhatott a párizsi műtermében. Rippl-Rónai József, aki az egyik leghíresebb Munkácsy tanítvány, ugyan nem nyerte el ezt az ösztöndíjat, de kiment Párizsba, bekopogtatott a művészhez, és megmutatta neki a rajzait. Munkácsynak annyira tetszettek a rajzai, hogy mondta, hogy felfogadja őt tanítványának. - Azt hiszem, hogy időnk elröpülvén már csak egy-egy mondatra marad idő. Ha én most azt kérdezném tőletek, hogy hol van Munkácsy helye a magyar festészetben, és egy mondattal kéne válaszolni, mit mondanátok rá? - Mondjad te, aztán majd én. - Egy mondatban borzasztóan nehéz. Munkácsy a zenitjén egy olyan akropoliszon található, az ő kultusza is rendkívül magasan szárnyal, ezt ápoljuk is több mint száz éve. Nagyon nagy hatású alkotó volt. - Te mit mondanál egy mondatban? - Annyit mondanék, hogy integrálódik az ő művészetében a kora romantika idealizmusa, később a magas romantika, a nagy romantika és végül a realizmus, a francia festészet objektivitása. - Végtelenül izgalmas út volt, köszönöm nektek ezt a mai találkozót, mert azt hiszem, hogy Munkácsy Mihályról valóban sokat lehetne mesélni és beszélni, azonban, amit itt hagyott ennek a nemzetnek, az múlhatatlan, festészetben talán majdnem megfogalmazhatnánk, hogy a maga területén felülmúlhatatlan. - A 19. századi magyar festészet egészének megértéséhez szüksége van arra, hogy a század második felében tevékenykedő Munkácsy, aki nemzetközi hírnevet is elért, művészetével hozzájárult ahhoz, hogy értsük ezt a kort, hozzájárult ahhoz, hogy a hagyományok továbböröklődjenek és hozzájárult ahhoz, főleg a festésmód mikéntjét tekintve, hogy az újító szándékú művészek az ő művészetéből kiindulva tovább vigyék a magyar festészetet.

Adásunk témája: Munkácsy Mihály Takaró Mihály és vendégei beszélgetnek a művész életéről egészen gyermekkorától eljutva a leghíresebb festményeihez. Szó lesz Munkácsy iskoláiról, mestereiről, az útról mely a hírnévhez vezetett. Adásunkból nem maradhat ki festőtechnikája, a leghíresebb képek közül a Krisztus-trilógia, és a képeiből rendezett kiállítások sem.